Esszénusok voltak Kumrán lakói?

Ha ezek a tekercsek jelentették Kumrán könyvtárát, kik voltak ennek a helynek a lakói? Eleázár Sukenik professzor 1947-ben megszerzett három tekercset a jeruzsálemi Héber Egyetem számára. Ő volt az első, aki azt állította, hogy ezek a tekercsek egy esszénus közösségé voltak.

Az esszénusok egy zsidó szekta voltak, amelyet első századi írók, Josephus, Alexandriai Philón és az idősebb Plinius műveiből ismerünk meg. Találgatások vannak azt illetően, hogy honnan is jöttek pontosan az esszénusok, de úgy tűnik, hogy a szekta az i. e. II. századi Makkabeus-felkeléstb követő felfordulás idején alakult meg. Josephus beszámolt arról, hogy abban az időszakban éltek esszénusok, miközben azt részletezte, miben különböztek a vallási nézeteik a farizeusokéitól és a szadduceusokéitól. Plinius megemlítette, hogy egy esszénus közösség a Holt-tenger partján, Jerikó és Én-Gedi között élt.

James VanderKam professzor, a Holt-tengeri tekercsek egyik szakértője azt állítja, hogy „a Kumránban élő esszénusok csak kis részét alkották a nagyobb esszénus mozgalomnak”, mely Josephus szerint körülbelül négyezer főt számlált. Noha nem minden leírás illik tökéletesen rájuk, a kumráni szövegekben kirajzolódó kép, úgy tűnik, jobban ráillik az esszénusokra, mint a kor bármely másik ismert zsidó csoportjára.

Néhányan azt bizonygatják, hogy a keresztényiség bölcsője Kumránban volt. Ám számos figyelemre méltó különbség figyelhető meg a kumráni szekta és a korai keresztények vallási nézetei között. A kumráni szövegek rendkívül szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a sabbatra vonatkozóan, és kiderül belőlük, hogy a közösséget csaknem rögeszmésen foglalkoztatta a szertartásos tisztaság (Máté 15:1–20; Lukács 6:1–11). Ugyanilyen különbségek mutatkoznak meg abban is, hogy az esszénusok elkülönültek a társadalomtól, hittek a végzetben és a lélek halhatatlanságában, és nagy fontosságot tulajdonítottak a cölibátusnak, valamint az arról szőtt misztikus elképzeléseknek, hogy angyalokkal együtt vesznek részt az imádatban. Ez azt mutatja, hogy a tanításaik ellentétben voltak Jézusnak és a korai keresztényeknek a tanításaival (Máté 5:14–16; János 11:23, 24; Kolosszé 2:18; 1Timóteus 4:1–3).

A tekercsek, melyek leírják a kumráni szekta szabályait és hitnézeteit, egyértelművé teszik, hogy a judaizmusnak nem csupán egy formája létezett Jézus idejében. A kumráni szekta hagyományai eltértek a farizeusokéitól és a szadduceusokéitól. Valószínűleg ezek a különbségek indították a szektát arra, hogy a pusztában húzódjon meg. Tévesen úgy gondolták magukról, hogy ők teljesítik be az Ézsaiás 40:3-at arról a pusztában lévő hangról, mely egyenessé teszi Jehova útját. Számos tekercstöredék utal a Messiásra, akinek az eljöveteléről a szöveg szerzői azt gondolták, hogy a küszöbön áll. Ez különösen érdekes, mivel Lukács arról számol be, hogy „a nép várakozott” a Messiás eljövetelére (Lukács 3:15).