-
„Hosszan tartó munka fejeződött be”Ébredjetek! – 1998 | november 22.
-
-
„Hosszan tartó munka fejeződött be”
ÖTVEN évvel ezelőtt egy nagymama kinézetű hölgy felszólalt, a világ pedig figyelt rá. Mindez 1948. december 10-én történt Párizsban. Amikor az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának elnöknője szólásra emelkedett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése a nemrégen épült Chaillot-palotában jött össze. Eleanor Roosevelt, aki az Egyesült Államok korábbi elnökének, Franklin D. Rooseveltnek volt a tekintélyes megjelenésű özvegye, erőteljes hangon ezt mondta az összegyűlteknek: „Ma egy olyan nagy horderejű esemény küszöbén állunk, amely mind az Egyesült Nemzetek Szervezete életében, mind pedig az emberiség életében szerepet fog játszani — a Közgyűlés most fogadja el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.”
Miután felolvasta a Nyilatkozat bevezetőjének és 30 cikkének határozott kifejezéseit, a Közgyűlés elfogadta a dokumentumot.a Majd tiszteletüket kifejezve Roosevelt asszony rendkívüli vezetői képessége iránt, az ENSZ tagjai szűnni nem akaró éljenzéssel köszöntötték „a világ First Ladyjét” — ezen a kedves néven hívták őt. Annak a napnak a végén ez az asszony a következőt vetette papírra: „Hosszan tartó munka fejeződött be.”
Sok véleményből egyetlen nyilatkozat
Két évvel korábban, 1947 januárjában, nem sokkal azután, hogy az ENSZ bizottsága megkezdte munkáját, világossá vált, hogy óriási feladat lesz egy olyan emberi jogokról szóló dokumentumot megfogalmazni, amellyel minden ENSZ-tag egyetért. Már kezdettől fogva nagy véleménykülönbségek hátráltatták a 18 tagból álló bizottságot a végeláthatatlan vitatkozásokban. A kínai küldött úgy érezte, hogy a dokumentumba bele kell foglalni Konfucius filozófiáját, az egyik katolikus bizottsági tag Aquinói Tamás tanait akarta érvényre juttatni, az Egyesült Államok az amerikai Bill of Rightsot támogatta; a szovjetek pedig azt akarták, hogy ez a dokumentum foglalja magában Marx Károly elképzeléseit — ez csupán néhány, a kifejezésre juttatott, határozott vélemények közül.
A bizottság tagjainak folyamatos civakodása próbára tette Roosevelt asszony türelmét. Az egyik előadása során, melyet 1948-ban tartott a párizsi Sorbonne-on, megemlítette, hogy korábban mindig azt gondolta, hogy nagy családjának felnevelése a végsőkig próbára tette a türelmét. Állítólag azt mondta, hogy az azonban, hogy „az Emberi Jogok Bizottsága felett elnöklök, még több türelmet kíván meg” — ez a mondása tetszett a hallgatóságának.
Mégis, az a tapasztalata, amelyet anyaként szerzett, nyilvánvalóan hasznosnak bizonyult. Abban az időben egy riporter azt írta, hogy az, ahogyan Roosevelt asszony a bizottság tagjaival bánik, olyan anyára emlékezteti, aki „egy gyakran zajos, néha rakoncátlan, de alapjában véve jószívű fiúkból álló nagy család felett áll, akiknek időről időre arra van szükségük, hogy határozottan helyrerakják őket” (Eleanor Roosevelt—A Personal and Public Life). Mivel azonban határozottságához kedvesség is párosult, képes volt anélkül győzelmet aratni, hogy a vetélytársak közül ellenségeket szerzett volna magának.
Ennek eredményeképpen azután, hogy két éven át összejöveteleket tartottak, több száz módosítást végeztek el, több ezer közleményt adtak ki, valamint azt követően, hogy gyakorlatilag minden egyes szó és cikkely miatt 1400 alkalommal tartottak szavazást, a bizottság megalkotta azt a dokumentumot, amely felsorolja az emberi jogokat — úgy gondolják, hogy ezekre az összes férfi és nő jogosult az egész világon. A dokumentumot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának nevezték el. Befejeződött hát egy olyan feladat, amely időnként megvalósíthatatlannak tűnt.
Nagy remények
Természetesen nem lehetett elvárni, hogy erre az első kürtszóra az elnyomás falai leomoljanak. De nagy reményeket keltett az Egyetemes Nyilatkozat elfogadása. Az ENSZ Közgyűlésének akkori elnöke, az ausztrál dr. Herbert V. Evatt előre megmondta, hogy „Párizstól és New Yorktól sok kilométerre, az egész világon több millió férfi, nő és gyermek fog segítségért, irányításért és ösztönzésért fordulni ehhez a dokumentumhoz”.
Ötven év telt el azóta, hogy dr. Evatt ezeket a szavakat mondta. Ez idő alatt sokan valóban a Nyilatkozatra tekintettek mint irányítóra, és mérőrúdként használták, hogy megállapítsák, mennyire tisztelik az emberi jogokat világszerte. Mire jutottak ezzel? Az ENSZ tagállamai megfelelnek ennek a mérőrúdnak? Mi a helyzet napjainkban az emberi jogokkal a világon?
[Lábjegyzet]
a Negyvennyolc ország szavazott mellette, és egy sem szavazott ellene. Napjainkban azonban az ENSZ-nek mind a 185 tagállama, beleértve azokat is, amelyek 1948-ban tartózkodtak, csatlakozott a Nyilatkozathoz.
-
-
„Hosszan tartó munka fejeződött be”Ébredjetek! – 1998 | november 22.
-
-
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író az ENSZ által valaha is megírt „legjobb dokumentumnak” nevezte az Egyetemes Nyilatkozatot. Ha vetünk egy pillantást a tartalmára, akkor előttünk is feltárul, hogy miért értenek ezzel sokan egyet.
A Nyilatkozat alapfilozófiája az 1. cikkben van lefektetve: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”
Ez alapján a Nyilatkozat megszövegezői az emberi jogok két csoportját biztosítják. Az első csoportot a 3. cikk körvonalazza: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” Ez a cikk szolgál az ember polgári és politikai jogainak alapjául, amelyek a 4—21. cikkben vannak felsorolva. A második csoport a 22. cikken alapul, mely részben kijelenti, hogy minden személynek igénye van arra, hogy „a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges . . . jogait kielégíthesse”. Ez a 23—27-ig terjedő cikkeket támogatja, melyek határozottan kifejtik az ember gazdasági, szociális és kulturális jogait. Az Egyetemes Nyilatkozat volt az első nemzetközi dokumentum, amely elismeri az emberi jogok e második csoportjáról, hogy az alapvető emberi jogok közé tartozik. Ugyancsak ez volt az első nemzetközi dokumentum, amely egyáltalán használja az „emberi jogok” kifejezést.
Ruth Rocha brazil szociológus könnyen érthetően magyarázza el, miről szól az Egyetemes Nyilatkozat: „Nem számít, milyen rasszhoz tartozol. Nem számít, férfi vagy nő vagy-e. Nem számít, milyen nyelvet beszélsz, milyen vallású vagy, milyen politikai nézeteid vannak, milyen országból jöttél, vagy ki a családod. Nem számít, gazdag vagy-e vagy szegény. Nem számít, hogy a világnak melyik részéről származol; nem számít, hogy az országod királyság vagy köztársaság. Ezeket a jogokat és szabadságjogokat azzal a szándékkal dolgozták ki, hogy mindenki élvezhesse őket.”
Az Egyetemes Nyilatkozatot az elfogadása óta már több mint 200 nyelvre lefordították, és sok ország alkotmányának vált már a részévé. Napjainkban azonban vannak vezetők, akik úgy érzik, hogy a Nyilatkozatot újra kellene fogalmazni. Kofi Annan ENSZ-főtitkár viszont nem ért ezzel egyet. Egy ENSZ-hivatalnok a szavait idézi: „Éppen úgy, ahogyan nem szükséges újrafogalmazni a Bibliát vagy a Koránt, arra sincs szükség, hogy kiigazítsuk a Nyilatkozatot. Nem az Egyetemes Nyilatkozat szövegén kell igazítani, hanem e nyilatkozat híveinek a magatartásán.”
Kofi Annan ENSZ-főtitkár
-