-
Béke és biztonság — honnan várható?Őrtorony – 1986 | július 1.
-
-
Béke és biztonság — honnan várható?
AZ Egyesült Nemzetek Szervezete bizonyos területeken értékes szolgálatokat tett az emberiségnek, de minden jól értesült személynek el kell ismernie, hogy mind ez ideig nem tudott békét és biztonságot garantálni az emberiségnek. Ezt még azok is nyíltan elismerik, akik az ENSZ leglelkesebb hívei.
1953-ban, alig nyolc évvel az Egyesült Nemzetek Szervezete megalapítása után, az akkori ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld beismerte: „Míg elődeink egy új égről álmodoztak, nekünk az a leghőbb vágyunk, hogy megóvjuk az öreg földünket.” 26 évvel később, C. William Maynes, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese kénytelen volt beismerni: „A Biztonsági Tanácsnak és a közgyűlésnek azt a célt kellene elsősorban szolgálnia, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot . . . Nyilvánvaló azonban, hogy pontosan ezt a célt nem tudta megvalósítani.”
Mekkora az ENSZ jelentősége?
Mindenesetre megállapítható, hogy az utóbbi negyven évben a béke és biztonság tekintetében hozott legtöbb fontos döntést az Egyesült Nemzetek Szervezetén kívül hozták meg. 1982-ben Javier de Cuéllar főtitkár így panaszkodott: „Ez évben is azt kellett tapasztalnunk, hogy szervezetünket adott esetekben ilyen vagy olyan indokkal mellőzték vagy közreműködését nem vették igénybe, holott fontos és építő jellegű szerepe lehetne és kellene is, hogy legyen világunkban.”
Egyesek a szervezet tagállamainak látványos növekedésében látják az okot. A tagállamok létszáma az eredeti 51-ről több mint 150-re emelkedett, s minden tagállamnak egyforma szavazati joga van a közgyűlésen. Ezeknek a nemzeteknek egy része viszonylag kis nemzet. Példának említhetnénk Saint Christopher-Nevis-t, amely 158. tagállama az ENSZ-nek, de lakossága alig éri el az 50 000-et, viszont ugyanolyan szavazati joga van, mint Kínának, amelynek lakossága közel egymilliárd. A kisebb nemzeteknek kétségtelenül ezáltal alkalmuk van szavukat hallatni, viszont a nagyobb államok pontosan emiatt nem éreznek nagy hajlandóságot ahhoz, hogy komolyan vegyék az ENSZ-határozatokat.
Shirley Hazzard egy másik kényes pontot is megemlít: „Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem rendelkezik kényszerítő eszközzel, kivéve azt, ami pontosan azoknak a tagállamoknak a kezében van, amelyekre nyomást kellene gyakorolniuk.” Más szavakkal: Az Egyesült Nemzetek Szervezete hozhat ugyan határozatokat, de azok végrehajtásáról csak a legritkább esetben tud gondoskodni. Rendszerint hosszan és részletesen meghányják-vetik a kulcsfontosságú világproblémákat. Azután ünnepélyesen határozatokat hoznak, hogy azután szépen megfeledkezzenek róluk. 1982-ben a főtitkár arról panaszkodott, hogy „a határozatokat pontosan azok nem tartják meg, akik ellen hozták.”
Ezek olyan szervezeti problémák, amelyekhez — ahogy a téma szakértői rámutatnak — még többet is sorolhatnánk. Emellett természetesen vannak fontosabb okok is, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete működését kudarcra ítélik.
Mélyebben fekvő okok
„Akkoriban lehetségesnek látszott, hogy minden más feladatot megelőzve, figyelmünket egy olyan rendszer felépítésére fordítsuk, amely az ENSZ alapokmányának alapján a világbéke és a nemzetközi biztonság megőrzésére jött létre” — mondta Javier de Cuéllar, emlékeztetve ezzel az ENSZ alapító tagok idealizmusára. „De mi a helyzet ezzel a nagyszerű álomképpel? A nagyhatalmak véleménykülönbsége miatt nagyon is hamar szertefoszlott . . . És az is bebizonyosodott, hogy a világ sokkal bonyolultabb és sokkal kezelhetetlenebb lett, mint azt remélték valamikor.”
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — alapjában véve — sohasem volt a legcsekélyebb esélye sem arra, hogy megteremtse a békét és a biztonságot. Ez a feladat meghaladta az erejét. A főtitkár kijelentései Jeremiás próféta szavait juttatja eszünkbe: „Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23). Az emberek — korlátolt bölcsességüknél fogva — képtelenek arra, hogy mindenkinek békét és biztonságot teremtsenek.
Ahogy a főtitkár megemlítette, az ENSZ alapítói kénytelenek voltak megállapítani, hogy a világ „sokkal bonyolultabb lett, mint azt remélték valamikor”. Ennek megvan a nyilvánvaló oka, csak nincs minden ember ezzel tisztában. „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). A Bibliából kitűnik, hogy a földön a bajokat a rosszindulatú Sátán idézi elő, főleg azért, mert ’nagyon dühös’ (Jelenések 12:12). Mivel Sátán létezése és érvényesülő befolyása szörnyű valóság, így ez eleve kudarcra ítéli az ENSZ minden békére irányuló erőfeszítését.
Aztán arra is gondolnunk kell, hogy az ENSZ e világ szülötte, s így magán viseli annak ismertetőjegyeit. Az egyes nemzetekre jellemző fogyatékosságok, a romlottság és korrupció értelemszerűen az Egyesült Nemzetek Szervezetét sem kíméli meg. Alexander Szolzsenyicin 1972-ben ilyen nyilatkozatot tett: „Egynegyed évszázaddal ezelőtt született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyre az egész világ nagy reménységgel tekintett fel. Sajnos, egy erkölcstelen világban nőtt fel, és így maga is erkölcstelen lett.” A Biblia ezt mondja: „Nincs békessége a gonosznak — szól Jehova” (Ésaiás 48:22). Egyetlen „erkölcstelen” szervezet sem teremthet békét és biztonságot.
Mi a helyzet a békével és biztonsággal?
Változtat-e ezen a helyzeten az a körülmény, hogy az 1986-os évet a „nemzetközi béke évének” fogják kikiáltani? Erre a legkisebb esély sincs, mivel az emberiség korábban említett problémái teljességgel megoldhatatlanok. A „béke éve” valószínűleg éppoly kevéssé fogja az emberiség számára elhozni a békét és biztonságot, mint ahogy a „gyermekek éve” (1979) sem javította meg a gyermekek helyzetét világviszonylatban, vagy a „nők nemzetközi éve” (1975) sem hozott általános javulást a nők helyzetében.
-
-
Béke és biztonság — honnan várható?Őrtorony – 1986 | július 1.
-
-
A Jézus által közel 2000 éve elmondott jövendölések egész pontosan ecsetelik a világ állapotát és a legelfogadhatóbb magyarázatul szolgálnak az Egyesült Nemzetek Szervezete megalapítása óta eltelt 40 év történetére. A bibliai jövendölés pontosságát bizonyítja az is, hogy az ENSZ képtelen kiutat találni a nehézségekből. Ésaiás próféta szavaival hűen elmondhatjuk, hogy a ’békekövetek keservesen sírnak’, mivel folyton csak csalódást okoznak kijelentéseikkel (Ésaiás 33:7).
Ezzel máris elérkeztünk ahhoz az utolsó ponthoz, ami miatt a jövőben sem várhatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetétől azt, hogy megteremtse a békét a földön. Ennek oka az, hogy a nemzetek olyan úton haladnak, amely teljesen ellentétben áll Istennel. Jehova kifejezett szándéka szerint a béke nem e világ nemzeteinek egyesülése útján fog megvalósulni, hanem ettől eltérően oly módon, hogy Isten Királysága lép majd helyükre (Dániel 2:44). Dag Hammarskjöld azt mondta, hogy ő „az öreg földünk megóvásán” fáradozik. Ha ezen a független politikai nemzetekből álló jelenlegi világrendet értette, akkor reménye eleve kudarcra volt ítélve. Tény ugyanis, hogy a „régi föld” át kell hogy adja helyét egy új rendszernek. „A világ elmúlik” (1János 2:17). És ettől semmi sem mentheti meg, még az Egyesült Nemzetek Szervezete sem.
-