-
Törődik Isten a nőkkel?Őrtorony – 2012 | szeptember 1.
-
-
Törődik Isten a nőkkel?
„Asszonytól indult el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan” (SIRÁK FIA KÖNYVE, I. E. II. SZÁZAD)
„Te nyitottál kaput az ördögnek, te törted meg ama fának a pecsétjét, te hagytad cserben legelőször az isteni törvényt . . . Isten képmását, a férfit, ugyancsak könnyen zúztad össze” (TERTULLIANUS: AZ ASSZONYI CICOMÁRÓL, I. SZ. II. SZÁZAD)
EZEK az ókori idézetek nem a Bibliából származnak. Évszázadokon át velük igazolták a nőkkel való hátrányos megkülönböztetést. Néhány szélsőségesen gondolkodó személy még ma is vallási szövegekre hivatkozik, hogy helyes színben tüntesse fel a nők elnyomását. Azt állítják, hogy a nők felelősek az emberiség összes bajáért. Csakugyan az volt Isten szándéka, hogy a férfiak megvetően és durván bánjanak a nőkkel? Nézzük meg, mit mond erről a Biblia.
Vajon Isten megátkozta a nőket?
Nem. Isten „az őskígyót” átkozta meg, „akit Ördögnek . . . neveznek” (Jelenések 12:9; 1Mózes 3:14). Amikor azt mondta, hogy Ádám „uralkodni fog” Éván, nem a beleegyezését adta ahhoz, hogy a férfi hatalmaskodjon a feleségén (1Mózes 3:16). Egyszerűen csak előre látta, milyen szomorú következményei lesznek a bűnnek.
Tehát Isten nem akarta, hogy a nőket elnyomják. Ez az emberi gyarlóság következménye. A Biblia nem tanítja azt, hogy a férfiak megvethetik a nőket azért, mert bűnbe sodorták az emberiséget (Róma 5:12).
Alsóbb rendűnek teremtette Isten a nőt a férfinál?
Nem. Az 1Mózes 1:27-ben ez áll: „Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket.” Tehát az emberek, a férfiak és a nők is, úgy lettek megalkotva, hogy képesek visszatükrözni Isten tulajdonságait. Noha Ádámnak és Évának eltérő volt a lelki alkata és a fizikai felépítése, mindketten ugyanazokat a feladatokat és jogokat kapták az Alkotójuktól (1Mózes 1:28–31).
Éva megteremtése előtt Isten ezt mondta: „alkotok neki [Ádámnak] segítőt, mintegy kiegészítőt” (1Mózes 2:18). Vajon a „kiegészítő” szó arra utal, hogy a nő alsóbb rendű volt, mint a férfi? Nem, hiszen ezt a héber szót úgy is vissza lehet adni, hogy „neki megfelelő” vagy „hozzá illő segítő”. Gondoljunk csak arra, hogyan egészíti ki egymást a sebész és az aneszteziológus a műtét során. Vajon nélkülözheti egyik a másikat? Aligha. Vajon a sebésznek fontosabb a szerepe pusztán azért, mert magát az operációt ő hajtja végre? Nem. Ehhez hasonlóan, Isten úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy társai, ne pedig vetélytársai legyenek egymásnak (1Mózes 2:24).
Miért lehetünk biztosak abban, hogy Isten törődik a nőkkel?
Isten kezdettől fogva gondoskodott a nők védelméről, mivel tudta, hogy a gyarlóság miatt mit fognak tenni a férfiak. Laure Aynard írónő a könyvében ezt a megjegyzést teszi az i. e. XVI. században keletkezett mózesi törvényről: „A legtöbb esetben, amikor a törvényszövetség megemlíti a nőket, a védelmükről beszél” (La Bible au féminin).
Például a Törvény megkövetelte a gyermekektől, hogy az édesapjukat és az édesanyjukat is tiszteljék és becsüljék (2Mózes 20:12; 21:15, 17). Azt is előírta, hogy figyelmesen kell bánni a várandós asszonyokkal (2Mózes 21:22). Isten Törvénye olyan jogokat biztosított a nőknek, melyektől a világ sok részén még ma is meg vannak fosztva. Nézzük meg részletesebben, hogyan gondoskodott róluk.
A Törvény Isten gondolkodását tükrözi
Jehova Isten Izrael nemzetének adott Törvénye fizikailag és erkölcsileg is javára vált mind a férfiaknak, mind a nőknek, és hozzájárult ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyenek vele. Amíg odafigyeltek Istenre, és engedelmeskedtek neki, „a föld összes nemzete fölé” emelte őket (5Mózes 28:1, 2). Figyeljük meg, milyen volt a nők helyzete a mózesi törvény idején.
1. Nagyfokú szabadságot élveztek. Más ókori nemzetekkel ellentétben, Izraelben a nők nagyfokú szabadságot élveztek. Bár a férj volt a családfő, minden további nélkül rábízta a feleségére, hogy földet vásároljon és szőlőskertet telepítsen. Ha az asszony értett a fonáshoz és a szövéshez, saját üzlete is lehetett (Példabeszédek 31:11, 16–19). A mózesi törvény emberszámba vette a nőket, voltak jogaik, és nem pusztán a férfi tulajdonának tartották őket.
Az ókori Izraelben a nőknek arra is lehetőségük volt, hogy személyes kapcsolatuk legyen Istennel. A Bibliában például olvashatunk arról, hogy Anna személyes kéréssel fordult Istenhez, és fogadalmat tett neki (1Sámuel 1:11, 24–28). Egy sunemi asszonyról pedig megtudjuk, hogy sabbatonként megkereste Elizeus prófétát, hogy beszéljen vele (2Királyok 4:22–25). Arra is van példa, hogy Isten asszonyokat bízott meg azzal, hogy a képviselői legyenek. Ilyen feladatot kapott Debóra és Hulda. Figyelemre méltó, hogy papok és magas rangú férfiak is készek voltak tanácsot kérni tőlük (Bírák 4:4–8; 2Királyok 22:14–16, 20).
2. Oktatásban részesültek. Mivel a nők is része voltak a nemzetnek, mellyel Isten megkötötte a törvényszövetséget, ott lehettek a Törvény felolvasásakor, és így lehetőségük volt tanulni (5Mózes 31:12; Nehémiás 8:2, 8). Az Istennek bemutatott közös imádat során közreműködhettek bizonyos feladatokban, és képzést kaptak ezeknek az ellátására. Például voltak, „akik szervezett szolgálatot végeztek” a hajléknál, mások pedig a vegyes kórusban énekeltek (2Mózes 38:8; 1Krónikák 25:5, 6).
Sok asszonynak az ismerete és az érzéke is megvolt ahhoz, hogy jövedelmező üzletet vezessen (Példabeszédek 31:24). Az izraelitáknál nemcsak az apák, hanem az anyák is oktatták a fiaikat egészen a felnőttkorukig, nem úgy, mint számos más akkori kultúrában (Példabeszédek 31:1). Nyilvánvaló hát, hogy az ókori Izraelben a nők nem voltak tanulatlanok.
3. Tisztelték és becsülték őket. A tízparancsolat világosan kijelentette: „Tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12). Bölcs Salamon király pedig az egyik példabeszédében ezt írta: „Hallgass, fiam, apád fegyelmezésére, és anyád törvényét el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8).
A Törvény arra is részletesen kitért, hogyan viselkedjenek egymással a más nembeli személyek. Tisztelettel kellett bánni a nőkkel (3Mózes 18:6, 9; 5Mózes 22:25, 26). A férjeknek figyelembe kellett venniük a feleségük fizikai korlátait (3Mózes 18:19).
4. Nem tiporhatták sárba a jogaikat. Jehova azt mondja magáról a Szavában, hogy ő az „apátlan fiúk atyja és [az] özvegyek bírája”. Más szavakkal, védelmezte azoknak a jogait, akiknek nem volt édesapjuk vagy férjük (Zsoltárok 68:5; 5Mózes 10:17, 18). Ezért amikor egy hitelező igazságtalanul bánt egy próféta özvegyével, Jehova csodát tett, hogy az asszony életben maradjon, és hogy ne veszítse el a méltóságát (2Királyok 4:1–7).
Mielőtt az izraeliták bementek az Ígéret földjére, az egyik családfő, Celofád, fiú utód nélkül halt meg. A lányai azzal a kéréssel fordultak Mózeshez, hogy adjon nekik birtokot az Ígéret földjén. Jehova sokkal többet tett annál, mint hogy teljesítette a kérésüket. Ezt mondta Mózesnek: „adj nekik birtokot örökségül apjuk fivérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét.” Ettől kezdve az izraelita nők is örökölhettek az apjuk után, és örökségük továbbszállhatott a gyermekeikre (4Mózes 27:1–8).
Isten nézőpontját hamis színben tüntetik fel
A mózesi törvény idején a nőknek megbecsült helyzetük volt, és tiszteletben tartották a jogaikat. Ám az i. e. IV. századtól a judaizmusra egyre nagyobb hatással volt a görög kultúra, melyben a nőket alsóbb rendűnek tartották. (Lásd „A nők hátrányos megkülönböztetése az ókori írásokban” című kiemelt részt.)
Például egy görög költő, Hésziodosz (i. e. VIII. század) az emberiség összes bajáért a nőket hibáztatta. Az Istenek születése című művében ezt írta: „a szeszélyes női nem . . . csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit”. Ez a nézet már az i. e. II. században népszerűvé vált a judaizmusban. A Talmud, melynek összeállítása az i. sz. II. században kezdődött, erre figyelmezteti a férfiakat: „A férfi ne beszéljen sokat az asszonnyal, mert az a végén még bűnre csábítja.”
A nőkkel szembeni bizalmatlanság az évszázadok során rányomta a bélyegét a zsidó társadalomra. Jézus napjaira a nők már csak a templomnak egy meghatározott részébe mehettek be, az asszonyok udvarába. Kizárólag a férfiak kaphattak vallásos oktatást, és a zsinagógában a nőket valószínűleg elkülönítették a férfiaktól. A Talmud idézi az egyik rabbi szavait: „Aki lányának tanítja a Tórát [a Törvényt], léhaságra tanítja őt.” Azzal, hogy a zsidó vallási vezetők hamis színben tüntették fel Isten nézőpontját, arra tanították a férfiakat, hogy megvetően bánjanak a nőkkel.
Amikor Jézus a földön volt, tapasztalta ezeket a hagyományban gyökerező előítéleteket (Máté 15:6, 9; 26:7–11). De vajon hagyta, hogy ezek a tanítások hatással legyenek rá? Mit tanulhatunk abból, ahogyan a nőkkel bánt? Enyhülést hozott a nők számára az igaz kereszténység? Ezekkel a kérdésekkel a következő cikk foglalkozik.
-
-
Értékesek Isten szemébenŐrtorony – 2012 | szeptember 1.
-
-
Értékesek Isten szemében
AMIKOR Jézus a földön volt, tökéletesen bemutatta, milyen az Atyja személyisége, és mindent úgy tett, ahogy az Atyja tette volna. Ezt mondta: „semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket . . . mindig azt teszem, ami kedvére van” (János 8:28, 29; Kolosszé 1:15). Ezért ha megvizsgáljuk, hogyan beszélt és viselkedett Jézus a nőkkel, megérthetjük, hogyan tekint rájuk Isten, és hogy szerinte hogyan kell bánni velük.
Az evangéliumi beszámolókból számos tudós arra a megállapításra jutott, hogy Jézus merőben másként tekintett a nőkre, mint az akkori emberek. Miben volt más a gondolkodása? És ami ennél is fontosabb kérdés, még ma is hozzájárulnak a tanításai a nők szabadságához?
Hogyan bánt Jézus a nőkkel?
Nem gondolta azt, hogy csupán az a szerepük, hogy kielégítsék a férfiak szexuális vágyait. Némelyik zsidó vallási vezető azt vallotta, hogy a másik nemmel való kapcsolat elkerülhetetlenül a nemi vágyak felkorbácsolásához vezet. Attól féltek, hogy a nők elcsábítják a férfiakat, ezért a nők nem beszélhettek nyilvános helyen a férfiakkal, és csak úgy mehettek ki az utcára, ha fátyolt viseltek. Jézus viszont azt tanácsolta a férfiaknak, hogy uralkodjanak a testi vágyaikon, és ahelyett, hogy kizárnák a nőket a társadalmi életből, bánjanak tisztelettel velük (Máté 5:28).
Jézus még ezt is mondta: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene” (Márk 10:11, 12). Ezzel elutasította a zsidó vallási vezetőknek azt a népszerű tanítását, hogy a férfiak „akármilyen okból” elválhatnak a feleségüktől (Máté 19:3, 9). A legtöbb zsidó számára ismeretlen volt az a gondolat, hogy egy férfi házasságtörést követ el a felesége ellen. A rabbik azt tanították, hogy egy férfi sosem csalja meg a feleségét, csak a nő lehet hűtlen. Egy bibliai szövegmagyarázó könyv megjegyzi: „Jézus tisztes szintre emelte a nőket, mikor egyértelművé tette, hogy ugyanazok az erkölcsi elvek vonatkoznak a férjekre, mint a feleségekre.”
Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi gyülekezeteiben a nők szabadon részt vehetnek az összejöveteleken a férfiakkal. És nem kell félniük attól, hogy szemérmetlenül méregetik őket, vagy hogy bizalmaskodnak velük, mivel a keresztény férfiak „teljes tisztasággal” bánnak velük, „az idősebb nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nővéreket” tisztelik (1Timóteusz 5:2).
Időt szánt arra, hogy tanítsa őket. Akkoriban nagyon népszerű volt az a rabbinikus tanítás, hogy a nőket tudatlanságban kell tartani. Jézus azonban tanította a nőket, és ösztönözte őket, hogy mondják el a gondolataikat. Például nem hagyta, hogy Máriát megfosszák attól az örömtől, hogy tanulhasson tőle. Ezzel rámutatott, hogy a nőknek nem pusztán a konyhában a helyük (Lukács 10:38–42). Mária testvére, Márta is tanult Jézustól, ami nyilvánvaló abból, milyen mélyreható gondolatokat mondott Jézusnak, amikor Lázár halála után beszélgettek (János 11:21–27).
Jézust foglalkoztatta, hogy mit gondolnak a nők. Akkoriban a zsidó asszonyok általában úgy vélték, hogy nincs annál nagyobb boldogság, mint ha van egy derék fiuk, főként ha az próféta. Amikor egy asszony így kiáltott fel: „boldog az a méh, amely hordozott téged”, Jézus megragadta a lehetőséget, hogy elmondja, van valami, ami ennél is értékesebb (Lukács 11:27, 28). Azt mondta, az Istennek való engedelmesség nagyobb boldogságot szerez, mint teljesíteni azt a feladatot, melyet a társadalom rájuk ruházott (János 8:32).
Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi összejövetelein a tanítók örömmel veszik a nők hozzászólásait. Értékelik, hogy a szellemi gondolkodású asszonyok „jóra tanítók”, vagyis a viselkedésük mindig példaértékű (Titusz 2:3). Tudják, hogy rájuk lehet bízni, hogy hirdessék Isten Királyságának a jó hírét (Zsoltárok 68:11). (Lásd a „Vajon Pál apostol megtiltotta az asszonyoknak, hogy szóljanak?” című kiemelt részt a 9. oldalon.)
Törődött velük. A bibliai időkben a fiúgyermekeket értékesebbnek tartották a lányoknál. Ezt tükrözi a következő mondás a Talmudból: „Jó annak, akinek fiai vannak, és jaj annak, akinek lányai vannak.” Sok szülő nagyobb tehernek tartotta egy lánynak a felnevelését, mert férjet kellett találni neki, hozományról kellett gondoskodni a számára, ráadásul a szülők nem számíthattak arra, hogy időskorukban majd a támaszuk lesz.
Jézus rámutatott, hogy egy kislány élete ugyanolyan értékes, mint egy fiúé, hiszen Jairus lányát éppúgy feltámasztotta, mint a naini özvegy fiát (Márk 5:35, 41, 42; Lukács 7:11–15). Miután meggyógyított egy asszonyt, akiben „tizennyolc éve gyengeségnek szelleme lakott”, Ábrahám leányának nevezte. Ez a kifejezés szinte teljesen ismeretlen a zsidó szövegekben (Lukács 13:10–16). Ezzel a tiszteletteljes és kedves megszólítással nemcsak azt ismerte el, hogy az asszony teljes értékű tagja a társadalomnak, hanem azt is, hogy milyen nagy a hite (Lukács 19:9; Galácia 3:7).
Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Egy ázsiai mondás így szól: „Aki leányt nevel, a szomszéd kertjét öntözi.” Ezzel a gondolkodásmóddal ellentétben, a szerető keresztény apák mindegyik gyermekükkel törődnek. A keresztény szülők azon vannak, hogy a fiaik is, és a lányaik is megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban részesüljenek.
Bízott bennük. A zsidó bíróságokon a nők tanúvallomása csak annyit ért, mint egy rabszolgáé. Josephus Flavius, az első századi történetíró így gondolkodott: „Nők ne lehessenek tanuk, a nemüket jellemző felületesség és nyelveskedés miatt.”
Ezzel éles ellentétben, Jézus asszonyokat választott, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásáról (Máté 28:1, 8–10). Bár ezek a hűséges asszonyok szemtanúi voltak Uruk kivégzésének és temetésének, az apostolok nem hittek nekik (Máté 27:55, 56, 61; Lukács 24:10, 11). Ám azzal, hogy Krisztus a feltámadása után először asszonyoknak jelent meg, kifejezte, hogy éppolyan méltónak tartja őket arra, hogy tanúskodjanak róla, mint a többi tanítványát (Cselekedetek 1:8, 14).
Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi gyülekezeteiben a felelősséget viselő férfiak figyelembe veszik a nők észrevételeit. A keresztény férjek tisztelik a feleségüket, ezért figyelmesen meghallgatják őket (1Péter 3:7; 1Mózes 21:12).
A bibliai alapelvek hozzájárulnak a nők boldogságához
Ha a férfiak utánozzák Krisztus példáját, akkor megadják a nőknek azt a tiszteletet és szabadságot, melyet Isten eredetileg szánt nekik (1Mózes 1:27, 28). A keresztény férjek nem gondolják azt, hogy felsőbbrendűek, mint a nők. A bibliai alapelveket követik, ami hozzájárul a házastársuk boldogságához (Efézus 5:28, 29).
Elena csendesen tűrte a férje durva bánásmódját. A férje olyan kultúrában nőtt fel, melyben elfogadott a menyasszonyrablás és a nők bántalmazása. Elena elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Ezt mondja: „Amit a Bibliából tanultam, az erőt adott. Megtudtam, hogy van valaki, aki nagyon szeret, értékesnek tart, és törődik velem. Azt is megértettem, hogy ha a férjem tanulmányozná a Bibliát, máshogy bánna velem.” Az álma végül valóra vált. A férje beleegyezett, hogy tanulmányozza a Bibliát, és Jehova Tanúja lett. „A férjemnek most már példaértékű az önuralma – meséli Elena. – Megtanultuk, hogy szívből bocsássunk meg egymásnak.” Mit szűrt le mindebből? „A bibliai alapelveknek köszönhetem, hogy a férjem értékesnek tart, és hogy biztonságban lehetek mellette” (Kolosszé 3:13, 18, 19).
Elena története nem egyedi. Több millió keresztény asszonyt tesz boldoggá az, hogy a férjével együtt alkalmazza a bibliai alapelveket. Keresztény társaik közösségében tiszteletteljes, megnyugtató és felszabadult légkörben lehetnek (János 13:34, 35).
A keresztény férfiak és nők egyaránt tisztában vannak azzal, hogy „hiábavalóságnak [vettettek] alá”, és hogy saját erejükből nem tudnak megszabadulni bűnös és tökéletlen állapotuktól. Ám tudják, hogy ha jó kapcsolatban maradnak szerető Istenükkel és Atyjukkal, Jehovával, kiszabadulhatnak „a romlottság rabszolgaságából”, és övék lehet „Isten gyermekeinek dicsőséges [szabadsága]”. Milyen csodálatos jövőt tartogat Isten a férfiaknak és a nőknek is, mindazoknak, akik értékesek a szemében (Róma 8:20, 21).
-