Kedvére volt Istennek

ÉNÓKNAK nagyon hosszú élete volt. Nehéz elképzelnünk, de ez a férfi 365 évig élt, négyszer hosszabb ideig, mint ami napjainkban általános. Mégsem volt igazán idős, legalábbis a kortársaihoz képest. Akkoriban, több mint 5000 évvel ezelőtt az emberek sokkal tovább éltek, mint ma. Amikor Énók született, Ádám, az első ember már több mint 600 éves volt, és utána még 300 évet élt! Sőt, néhány leszármazottja még ennél is hosszabb életű volt. Énók tehát 365 évesen még mindig tele volt életerővel, és látszólag hosszú élet várt rá. De nézzük, mi történt!

Énók valószínűleg nagy veszélyben van. Képzeld el, hogy épp menekül, és nem tudja kiverni a fejéből, hogyan reagáltak az emberek Isten üzenetére, melyet az imént adott át nekik. Arcuk eltorzult a haragtól. Gyűlölik őt. Semmibe veszik az üzenetét, és gyűlölik az Istenét is, aki elküldte. Magára Jehovára képtelenek rátámadni, de Énókra igen. Énók talán arra gondol, hogy látja-e még a családját: a feleségét, a lányait, a fiát, Metusélahot vagy az unokáját, Lámeket (1Mózes 5:21–23, 25). Vajon most véget ér az élete?

Énók kissé rejtélyes szereplője a Bibliának. Mindössze három rövid bibliai beszámoló ír róla (1Mózes 5:21–24; Héberek 11:5; Júdás 14, 15). Ez a néhány vers azonban elég részletet tár fel ahhoz, hogy képet alkothassunk erről a hithű férfiról. Van családod, amelyről gondoskodnod kell? Vagy előfordult már, hogy küzdelmet jelentett kiállni valamiért, amiről tudod, hogy helyes? Ha igen, akkor sokat tanulhatsz Énóktól a hitről.

Énók idejében az emberiség nagyon rossz úton járt. Ádámot is beleszámítva a hetedik generációról van szó. Az emberek még sokkal közelebb álltak a fizikai tökéletességhez, melynek Ádám és Éva egykor örvendett, majd elveszített. Ezért éltek olyan sokáig akkor az emberek. Erkölcsileg szörnyű állapotban voltak, és Istentől is teljesen eltávolodtak. Erőszak uralkodott mindenütt. Mindez a második generációval kezdődött, amikor Káin megölte a testvérét, Ábelt. Káin egyik leszármazottja még büszkélkedett is azzal, hogy mennyivel erőszakosabb és bosszúállóbb, mint Káin! A harmadik nemzedék még mélyebbre süllyedt erkölcsileg. Az emberek Jehova nevét kezdték hívni, csakhogy nem tiszteletteljes módon, az imádatuk jeleként. Arcátlanul káromolták Isten szent nevét (1Mózes 4:8, 23–26).

Énók idejében ez a fajta romlott vallás valószínűleg mindent áthatott. Felnőttkorában Énók választás előtt állt. Legyen olyan, mint mindenki más? Vagy keresse az igaz Istent, Jehovát, aki az eget és a földet alkotta? Biztosan mélyen megindította őt Ábel története. Ábel mártírhalált halt, mivel úgy imádta Jehovát, hogy azzal örömet szerzett neki. Énók elhatározta, hogy ő is hűséges lesz Istenhez. Az 1Mózes 5:22 ezt mondja: „Énók továbbra is az igaz Istennel járt”. Ez a figyelemre méltó kifejezés kiemeli Énókot a környezetéből, hiszen istenfélő ember volt egy istentelen világban. Ő az első, akit a Biblia így jellemez.

Ugyanez a bibliavers elmondja, hogy Énók hű maradt Jehovához még azután is, hogy megszületett a fia, Metusélah. Énók körülbelül 65 éves korában családapa lett, tehát volt felesége, akinek a nevét nem említi a Biblia, valamint voltak fiai és lányai. Ha egy apa szeretne „Istennel járni”, akkor úgy kell gondoskodnia a családjáról, és úgy kell nevelnie a gyermekeit, ahogyan azt Isten elvárja. Énók megértette, hogy Jehova azt kéri, hogy hűségesen ragaszkodjon a feleségéhez (1Mózes 2:24). Biztosan megtett mindent, hogy a gyermekeit Jehova Istenről tanítsa. Mi lett az eredménye?

Az ihletett beszámoló erről nem sokat beszél, így nem tudunk semmit Énók fiának, Metusélahnak a hitéről, aki a Biblia szerint a leghosszabb ideig élt a földön. A vízözön évében halt meg, de még a vízözön előtt. Metusélah fia, Lámek több mint száz éven át egy időben élt a nagyapjával, Énókkal. Lámeknek rendkívüli volt a hite. Jehova arra ihlette őt, hogy mondjon próféciát a fiáról, Noéról, és ez a prófécia valóra is vált az özönvíz után. Noé, csakúgy, mint a dédapja, Énók, a környezetével ellentétben az igaz Istennel járt. Noé már nem találkozhatott Énókkal. Ám Énók gazdag örökséget hagyott hátra. Noé talán az apjától, Lámektől kapta ezt az örökséget, vagy a nagyapjától, Metusélahtól, esetleg Járedtől, Énók apjától, aki akkor halt meg, amikor Noé 366 éves volt (1Mózes 5:25–29; 6:9; 9:1).

Gondold csak el, micsoda különbség volt Énók és Ádám között! Ádám tökéletes volt, mégis vétkezett Jehova ellen, a lázadás és a nyomorúság örökségét hagyva a leszármazottaira. Énók nem volt tökéletes, ennek ellenére Istennel járt, és a hit örökségét hagyta az utódaira. Ádám akkor halt meg, amikor Énók 308 éves volt. Vajon Ádámot, ezt az ízig-vérig önző ősatyát meggyászolta a családja? Nem tudjuk. Bárhogyan volt is, Énók „szüntelen az igaz Istennel járt” (1Mózes 5:24).

Ha van családod, melyről gondoskodnod kell, figyeld meg, mi mindent tanulhatsz Énóktól a hitről. Bár nagyon fontos, hogy gondoskodj a családod fizikai szükségleteiről, annál nincs fontosabb, hogy építsd a hitüket (1Timóteusz 5:8). Ezt ne csupán a szavaiddal, hanem a tetteiddel is tedd meg. Ha úgy döntesz, hogy Istennel jársz, mint Énók, és hagyod, hogy Isten ihletett tanácsai vezessenek az életben, akkor te is gazdag örökséget hagysz a családodra, olyan kiváló példát, melyet utánozhatnak.

A hithű Énók talán egyedül érezte magát egy hitetlen világban. De vajon Jehova, az Istene felfigyelt rá? Igen. Elérkezett az ideje, hogy feladatot adjon hűséges szolgájának. Énóknak egy üzenetet kellett átadnia a kortársainak. Ezzel Énók próféta lett, az első, akinek az üzenetét feljegyezték a Bibliában. Onnan tudjuk ezt, hogy Júdás, Jézus féltestvére sok évszázaddal később ihletést kapott, hogy leírja Énók prófétai szavait.a

Miről szólt Énók próféciája? Így hangzott: „Íme! Jehova eljött az ő szentjeinek sokaságával, hogy ítéletet hajtson végre mindenkin, és rábizonyítsa minden istentelenre az istentelenül elkövetett minden istentelen tettét, és minden botrányos dolgot, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene” (Júdás 14, 15). Először talán azt veszed észre, hogy Énók múlt időben beszél, mintha Isten már végre is hajtotta volna azt, amiről a prófécia szól. Ez sok későbbi próféciánál is megfigyelhető: a próféta beszél egy eseményről, ami annyira biztos, hogy bekövetkezik, hogy úgy lehet leírni, mintha már meg is történt volna (Ézsaiás 46:10).

Milyen lehetett Énóknak kihirdetni ezt az üzenetet? Figyeld meg az erőteljes figyelmeztetését: négyszer hangzott el az „istentelen” szó, mellyel elítélte az embereket és a tetteiket. A prófécia arra figyelmeztetett minden embert, hogy a világ, melyet azóta hoztak létre, hogy Jehova kiűzte az első emberpárt az Édenből, mindenestől megromlott. El fog pusztulni: Jehova eljön „az ő szentjeinek sokaságával”, vagyis csatarendbe állítja hatalmas angyalainak a seregét, hogy megsemmisítse az embereket. Énók félelem nélkül és egyedül állt az emberek elé Isten figyelmeztető üzenetével. A fiatal Lámek talán tisztelettel figyelte, milyen bátor a nagyapja. Ha így volt, meg tudjuk érteni, miért érzett így.

Énók hite arra indíthat minket, hogy feltegyük magunknak a kérdést: Vajon úgy látjuk a mai világot, ahogyan Isten? Az ítélet, melyet Énók bátran hirdetett, napjaink világára éppúgy érvényes, mint Énók napjainak világára. A figyelmeztetéssel összhangban Jehova elhozta az özönvizet az istentelen világra Noé napjaiban. Az a pusztulás egy előttünk álló, még nagyobb pusztulásnak az előképe (Máté 24:38, 39; 2Péter 2:4–6). Ahogyan akkor, úgy Isten ma is készen áll, hogy az ő szentjeinek sokaságával igazságos ítéletet hozzon az istentelen világ felett. Mindannyiunknak meg kell szívlelnünk Énók figyelmeztetését, és el kell mondanunk másoknak. A családunk és a barátaink talán elfordulnak tőlünk, és emiatt egyedül érezhetjük magunkat. De ahogy Jehova nem hagyta el Énókot, ma sem fogja elhagyni hűséges szolgáit.

Hogyan ért véget Énók élete? Nos, a halála még rejtélyesebb, és még több fejtörést okoz, mint az élete. Mózes első könyve mindössze ennyit ír róla: „Énók szüntelen az igaz Istennel járt. Aztán nem volt többé, mert Isten elvitte őt” (1Mózes 5:24). Hogyan vitte el őt Isten? Pál apostol később megmagyarázta: „Hit által vitetett át Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg sehol, mivel az Isten átvitte őt; átvitetése előtt ugyanis megvolt a tanúsága arról, hogy kedvére van az Istennek” (Héberek 11:5). Mit értett Pál azon, hogy „által vitetett. . ., hogy ne lásson halált”? Némely bibliafordító szerint Isten az égbe vitte Énókot. De ez nem lehet, hiszen a Biblia szerint Jézus Krisztus volt az első, aki égi életre támadt fel (János 3:13).

Milyen értelemben „vitetett át” Énók, hogy „ne lásson halált”? Jehova kedvesen, megkímélve Énókot a halál kínjaitól, valószínűleg átvitte őt az életből a halálba. Előtte azonban Énóknak „megvolt a tanúsága arról, hogy kedvére van az Istennek”. Hogyan? Halála előtt talán látomást kapott Istentől, melyben láthatta a paradicsomi földet. Ezzel a csodálatos, valósághű képpel, mely Jehova elismerését jelezte, Énók halálalvásba merült. Énókról és más hithű férfiakról és nőkről Pál apostol kijelentette: „Hitben haltak meg mindezek” (Héberek 11:13). Ezután Énókot biztosan keresték az ellenségei, de „nem találták meg sehol”, mert Jehova talán eltüntette őt, megakadályozva, hogy meggyalázzák a holttestét, vagy a hamis imádatban használják fel.b

Erre a szentírási érvelésre gondolva próbáljuk meg elképzelni, hogyan is érhetett véget Énók élete. Képzeljünk el egy lehetséges változatot: Énók menekül, és közel áll a kimerültséghez. Üldözői a nyomában vannak, és ítéletüzenete miatt forrnak a dühtől. Énók búvóhelyet talál, ahol megpihen egy ideig. Tudja, hogy hamarosan utolérik, és vége az életének. Pihenés közben Istenéhez imádkozik. Ezután mélységes béke tölti el. Majd egy látomás, mely olyan élő, mintha valóság lenne, elviszi őt messzire.

Olyan világ látványa tárul elé, mely teljesen más, mint amelyben ő él. Hasonlóan szép, mint az Éden-kert, de nem őrzik kerubok, hogy távol tartsák az embereket. Egészségtől és erőtől duzzadó fiatal férfiak és nők sokaságát látja. Béke honol mindenütt. Nyoma sincs gyűlöletnek és vallási üldözésnek, melyet Énók jól ismer. De ami a legcsodálatosabb, érzi Jehova védelmét, szeretetét és helyeslését. Tudja, hogy ez az a hely, ahová tartozik, ez lesz az otthona. Amint a béke és boldogság érzése árasztja el, becsukja a szemét, és halálalvásba merül.

És ott van még ma is – halálalvásban. De Jehova Isten megőrzi őt korlátlan emlékezetében. Jézus később megígérte, hogy eljön az idő, amikor meghallják a hangját mindazok, akik Isten emlékezetében vannak; kijönnek a sírból, és egy gyönyörűséges, békés új világ tárul a szemük elé (János 5:28, 29).

Szeretnél ott lenni? Micsoda öröm lesz találkozni Énókkal! Gondolj csak bele, mennyi csodálatos dolgot tanulhatunk tőle! Megtudhatjuk majd, hogy hasonlított-e az elképzelésünk ahhoz, ami életének az utolsó perceiben történt. Ám van valami, amit már most meg kell tanulnunk tőle. Pál ezt mondta, miután Énókról beszélt: „Hit nélkül. . . lehetetlen Isten kedvére lenni” (Héberek 11:6). Milyen hatásos érvelés amellett, hogy mindannyian utánozzuk Énók hitét és bátorságát!