PÉLEG
(szétszóródás):
Éber fia és Réu apja a Sémtől Ábrahámig vezető leszármazási vonalon, tehát Jézus egyik ősatyja. Péleg 239 évet élt (i. e. 2269–2030), és ő alapította az özönvíz utáni 70 család egyikét (1Mó 11:16–19; 1Kr 1:24–27; Lk 3:35).
Azért kapta a „Péleg” nevet, mert „az ő napjaiban vált megosztottá a föld”, és szóródtak szét az emberek a földön (1Mó 10:25; 1Kr 1:19). Ezek a szövegrészek nem azt mondják, hogy e nagy jelentőségű esemény Péleg születésekor, száz évvel a vízözön után történt, hanem egyszerűen csak azt, hogy „az ő napjaiban”. Ha a születésekor kapta a nevét, akkor az prófétailag feltehetően arra a szétszóródásra utalt, amely azért következett be, mert Isten összezavarta az emberek nyelvét Bábel tornyánál (1Mó 11:1–9; vö. Noé nevével [jelentése valószínűleg: ’nyugalom, vigasz’], amely szintén prófétai kijelentésnek bizonyult [1Mó 5:29]).