Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Mózes első könyvéből (II. rész)
MÓZES első könyve az emberi történelem 2369 évét beszéli el, az első ember, Ádám teremtésétől Jákob fiának, Józsefnek a haláláig. A könyv első tíz fejezetét és a 11. fejezet első kilenc versét, mely a teremtéstől a Bábel tornyánál történtekig veszi sorra az eseményeket, folyóiratunk előző számában taglaltuk.a Ebben a cikkben Mózes első könyvének a hátralévő részéről lesz szó, arról, hogy miként bánt Isten Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal és Józseffel.
ÁBRAHÁM ISTEN BARÁTJA LESZ
Mintegy 350 évvel az Özönvíz után Noé fiának, Sémnek a leszármazási vonalán megszületik egy férfi, aki nagyon különleges lesz Isten szemében. A neve Ábrám, melyet később Ábrahámra változtatnak. Isten parancsára Ábrám elhagyja a káldeus Ur városát, és sátorlakó lesz egy olyan országban, melyet Jehova odaígér neki és az utódainak. Hitének és engedelmességének köszönhetően Ábrahámot ’Jehova barátjaként’ kezdik emlegetni (Jakab 2:23).
Jehova lesújt Szodoma és a közeli városok gonosz lakóira, de megmenti Lótnak és lányainak az életét. Isten ígérete teljesül, amikor megszületik Ábrahám fia, Izsák. Évekkel később Ábrahám hite próba alá kerül, mivel Jehova arra utasítja, hogy áldozza fel a fiát. Ábrahám kész engedelmeskedni, de egy angyal megállítja őt. Bebizonyosodik, hogy Ábrahámnak erős hite van, és Jehova megígéri, hogy a magva által minden nemzet áldást nyer. Szeretett feleségének, Sárának a halála mélységes bánatot okoz Ábrahámnak.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
12:1–3 — Mikor lépett érvénybe az ábrahámi szövetség, és milyen hosszan marad érvényben? Jehova Ábrámmal kötött szövetsége, mely szerint „a föld minden családja áldást nyer” általa, nyilvánvalóan akkor lépett érvénybe, amikor Ábrám Kánaán felé tartva átkelt az Eufráteszen. Ez valószínűleg i. e. 1943. niszán 14-én történt, 430 évvel azelőtt, hogy Izrael kiszabadult Egyiptomból (2Mózes 12:2, 6, 7, 40, 41). Az ábrahámi szövetség ’időtlen időkig tartó szövetség’. Érvényessége a föld családjainak megáldásáig és Isten minden ellenségének az elpusztításáig tart (1Mózes 17:7; 1Korintusz 15:23–26).
15:13 — Mikor teljesedett be az Ábrám utódainak 400 éves nyomorgattatásáról szóló jövendölés? Ez az időszak i. e. 1913-ban kezdődött, amikor Ábrahám fiát, Izsákot ötéves kora körül elválasztották, és a tizenkilenc éves féltestvére, Ismáel ’gúnyolódott’ vele (1Mózes 21:8–14; Galácia 4:29). Akkor lett vége, amikor az izraeliták i. e. 1513-ban kiszabadultak az egyiptomi fogságból.
16:2 — Helyesen tette Szárai, hogy felajánlotta Ábrámnak feleségül a szolgálóját, Hágárt? Szárai ajánlata összhangban volt az akkori szokással, hogy a meddő feleség köteles volt ágyast adni a férjének, hogy az örököst nemzhessen. A többnejűség először Káin vonalán jelent meg. Végül szokássá vált, melyet Jehova néhány imádója is gyakorolt (1Mózes 4:17–19; 16:1–3; 29:21–28). Jehova azonban soha nem adta fel eredeti irányadó mértékét, az egynejűséget (1Mózes 2:21, 22). Noé és a fiai, akiknek megismételte a parancsot, hogy ’legyenek termékenyek, és töltsék be a földet’, mindannyian egyfeleségű férfiak voltak (1Mózes 7:7; 9:1; 2Péter 2:5). Jézus Krisztus újból megerősítette az egynejűséget mint irányadó mértéket (Máté 19:4–8; 1Timóteusz 3:2, 12).
19:8 — Nem járt el helytelenül Lót, amikor felajánlotta a lányait a szodomaiaknak? A keleti szokások szerint a vendéglátónak kötelessége volt megvédenie a nála tartózkodó vendégeket, akár az élete árán is, ha erre szükség volt. Lót kész volt megtenni ezt. Bátran a tömeg elé állt, becsukta maga mögött az ajtót, és egyedül nézett szembe a férfiakkal. Amikor felajánlotta a lányait, valószínűleg már tudta, hogy a vendégei Isten hírvivői, és úgy gondolkodhatott, hogy Isten meg tudja óvni a lányait, ahogy nagynénjét, Sárát is megóvta Egyiptomban (1Mózes 12:17–20). Végül úgy alakult, hogy sem Lótnak, sem a lányainak nem esett bántódásuk.
19:30–38 — Elnézte Jehova Lótnak, hogy lerészegedett, és két lányát teherbe ejtve fiakat nemzett? Jehova nem nézi el sem a vérfertőzést, sem a részegséget (3Mózes 18:6, 7, 29; 1Korintusz 6:9, 10). Lót valójában helytelenítette Szodoma lakóinak ’törvénytelen tetteit’ (2Péter 2:6–8). Már maga az a tény is, hogy Lótot leitatták a lányai, arra enged következtetni, hogy tudták, az apjuk nem lenne hajlandó velük hálni, ha józan. De mivel idegenek voltak abban az országban, úgy érezték, csak így tudják megakadályozni, hogy Lót családja kihaljon. Ez a történet azért került bele a Bibliába, hogy fényt derítsen arra, hogy milyen rokoni kapcsolatban voltak Ábrahám leszármazottaival, az izraelitákkal a moábiták (Moáb által) és az ammoniták (Ben-Ammi által).
Tanulságok nekünk:
13:8, 9 Milyen ragyogó példát mutatott Ábrahám a nézeteltérések elsimításában! Soha ne áldozzuk fel békés kapcsolatainkat anyagi nyereségért, személyes előnyökért vagy büszkeségből.
15:5, 6 Amikor Ábrahám idősödni kezdett, és még nem volt fia, beszélt erről Istennel. Jehova megnyugtatta őt. Ennek eredményeként Ábrahám „hitt Jehovában”. Ha imában kitárjuk a szívünket Jehova előtt, elfogadjuk a Bibliában leíratott, megnyugtató szavait, és engedelmeskedünk neki, akkor a hitünk megerősödik.
15:16 Jehova négy nemzedéken át visszatartotta az amoritákra (vagyis kánaánitákra) kiszabott ítéletének a végrehajtását. Miért tett így? Azért, mert ő türelmes Isten. Várt addig az időig, amikor már nem volt remény arra, hogy megjavulnak. Jehovához hasonlóan legyünk mi is türelmesek.
18:23–33 Jehova nem pusztítja el az embereket válogatás nélkül. Megóvja az igazságosakat.
19:16 Lót „késlekedett”, és az angyaloknak szinte ki kellett vonszolniuk őt és a családját Szodomából. Bölcsen tesszük, ha nem veszítjük el a sürgősségérzetünket, miközben a gonosz világ végét várjuk.
19:26 Milyen ostobaság, ha a világban hátrahagyott dolgok elvonják a figyelmünket, vagy ha sóvárogva tekintünk vissza ezekre!
JÁKOB TIZENKÉT FIA
Ábrahám elrendezi, hogy Izsák feleségül vegye Rebekát, aki hisz Jehovában. Rebeka életet ad egy ikerpárnak, Ézsaunak és Jákobnak. Ézsau megveti az elsőszülöttségi jogát, és eladja Jákobnak. Később Jákob kapja meg apja áldását. Jákob Paddán-Arámba menekül, és ott feleségül veszi Leát és Ráhelt. Csaknem húsz évig őrzi az apjuk nyájait, majd a családjával együtt máshová költözik. Lea, Ráhel és két szolgálójuk tizenkét fiút és egy lányt szül Jákobnak. Jákob egy angyallal birkózik, áldást kap, és Izraelre változtatják a nevét.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
28:12, 13 — Mit jelentett Jákob álma a ’létráról’? A „létra”, mely valószínűleg kőlépcsőhöz hasonlított, a föld és az ég közötti kommunikációt jelképezte. Az, hogy Isten angyalai mentek fel és jöttek le rajta, arra utalt, hogy az angyalok valamilyen fontos szolgálatot látnak el Jehova és az ő helyeslését élvező emberek között (János 1:51).
30:14, 15 — Miért mondott le Ráhel néhány mandragórabogyóért arról, hogy a férjével háljon? Az ókorban a mandragóra termését altatószerként, valamint görcsök megelőzésére és enyhítésére használták. Ezenkívül úgy hitték, hogy a termés növeli a szexuális vágyat és a termékenységet, valamint segít a megtermékenyülésben (Énekek éneke 7:13). A Bibliából nem derül ki, hogy Ráhel miért egyezett bele a cserébe, talán arra gondolt, hogy a mandragórabogyók elősegítik majd a megtermékenyülését, így megszabadul a meddősége miatti szégyentől. Mindenesetre még eltelt néhány év, mire Jehova „megnyitotta a méhét” (1Mózes 30:22–24).
Tanulságok nekünk:
25:23 Jehova ismeri a még meg nem született gyermekek genetikai felépítését, élhet a jövőbelátó képességével, és kiválaszthat valakit, akit akar, hogy teljesítse szándékait. Mindamellett nem határozza meg előre az egyes emberek végső sorsát (Hóseás 12:3; Róma 9:10–12).
25:32, 33; 32:24–29 Jákob azáltal, hogy törődött az elsőszülöttségi jog megszerzésével, és egész éjszaka birkózott egy angyallal az áldásért, bebizonyította, hogy igazán értékeli a szent dolgokat. Jehova sok szent dolgot bízott ránk, például a hozzá és a szervezetéhez fűződő kapcsolatunkat, a váltságot, a Bibliát és a Királyság-reménységünket. Bárcsak mi is olyanok lennénk, mint Jákob, és kimutatnánk értékelésünket ezek iránt!
34:1, 30 A baj, mely miatt Jákob „kitaszítottá” lett, azzal kezdődött, hogy Dína olyanokkal barátkozott, akik nem szerették Jehovát. Bölcsen válasszuk hát meg a társainkat!
JEHOVA MEGÁLDJA JÓZSEFET EGYIPTOMBAN
Jákob fiai féltékenységből eladják az öccsüket, Józsefet rabszolgának. József Egyiptomban börtönbe kerül, mivel hűségesen és bátran ragaszkodik Isten erkölcsi irányadó mértékeihez. Idővel kihozzák a börtönből, hogy megfejtse a fáraó álmait, melyek hét bő esztendő után hét szűk esztendőt jövendölnek. József ezután Egyiptom élelmezési minisztere lesz. A testvérei az éhínség miatt Egyiptomba mennek élelemért. A család újra együtt van, és Gósen termékeny földjén telepszik le. Jákob a halálos ágyán megáldja fiait, és egy olyan próféciát mond el, amely jóval később bekövetkező nagyszerű áldások biztos reményét táplálja. Jákob holttestét Kánaánba viszik eltemetni. Amikor József 110 éves korában meghal, a holttestét bebalzsamozzák, és végül az Ígéret földjére viszik (2Mózes 13:19).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
43:32 — Miért volt utálatos az egyiptomiaknak együtt enniük a héberekkel? Ennek oka nagyrészt a vallási előítéletben vagy a faji büszkeségben keresendő. Az egyiptomiak a pásztorokat is megvetették (1Mózes 46:34). Vajon miért? Valószínű, hogy a pásztorok az egyiptomi kasztrendszernek szinte a legalján voltak. Vagy az is lehet, hogy mivel kevés volt a megművelhető föld, az egyiptomiak megvetették azokat, akik a nyájaiknak kerestek földet.
44:5 — József csakugyan előjeleket olvasott ki egy serlegből? Magától értetődik, hogy az ezüstserleg és a róla mondottak hozzátartoztak egy ravasz tervhez. József Jehova hűséges imádója volt. A valóságban nem olvasott ki előjeleket a serlegből, ahogy Benjámin sem lopta el azt.
49:10 — Mit jelent „a jogar” és „a vezéri pálca”? A jogar egy bot, melyet egy uralkodó tart a kezében a királyi rang jelképeként. A vezéri pálca egy hosszú rúd, mely azt jelzi, hogy a tulajdonosának van hatalma parancsolni. Jákob arra utalt, amikor ezeket említette, hogy Júda törzsének magas rangja és nagy hatalma lesz, amíg el nem jön Siló. Júdának ez a leszármazottja nem más, mint Jézus Krisztus, akit Jehova uralkodóvá tett az égben. Krisztusnak királyi rangja van, és van hatalma parancsolni (Zsoltárok 2:8, 9; Ézsaiás 55:4; Dániel 7:13, 14).
Tanulságok nekünk:
38:26 Júda rosszul bánt megözvegyült menyével, Támárral. Mikor azonban szembesült azzal, hogy ő ejtette teherbe Támárt, alázatosan beismerte, hogy hibázott. Mi is gyorsan ismerjük el tévedéseinket.
39:9 Amit József Potifár feleségének mondott, abból kiderül, hogy erkölcsi kérdésekben összhangba hozta a gondolkodásmódját Istenével, és a lelkiismeretét Isten alapelvei irányították. Nekünk is erre kell törekednünk, amint növekszik az igazságról szerzett pontos ismeretünk.
41:14–16, 39, 40 Jehova megváltoztathatja azoknak a körülményeit, akik félik őt. Amikor csapások érnek bennünket, bölcs dolog Jehovába vetni a bizalmunkat, és hűségesnek maradni őhozzá.
Megingathatatlan hitük volt
Ábrahám, Izsák, Jákob és József egyértelműen istenfélő emberek voltak, akiknek erős hitük volt. Az életükről szóló beszámoló, melyet Mózes első könyvében találhatunk, igazán hiterősítő, és sok értékes tanulsággal szolgál.
Hasznot meríthetünk ebből a beszámolóból, mialatt a teokratikus szolgálati iskolára készülve az adott hétre kijelölt részt olvassuk a Bibliából. A cikkben leírtak segítenek élővé tenni a történeteket.
[Lábjegyzet]
a Lásd a „Jehova Szava élő — Főbb gondolatok Mózes első könyvéből (I. rész)” című cikket Az Őrtorony 2004. január 1-jei számában.
[Kép a 26. oldalon]
Ábrahámnak erős hite volt
[Kép a 26. oldalon]
Jehova megáldja Józsefet
[Kép a 26. oldalon]
Az igazságos Lót és a lányai életben maradtak
[Kép a 29. oldalon]
Jákob értékelte a szent dolgokat. Te is értékeled?