Mennyire sürget az idő?

„Minden ember gyűlöletének a céltáblái lesztek az én [Jézus] nevemért. De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.” — Márk 13:13.

 1. Milyen nyomorúságot jövendölt meg Jézus Isten népe számára, kivel kapcsolatban teljesedett ez, és mikor?

NYUGTALANÍTÓ jövendölésének részeként a „dolgok rendszerének befejezéséről” Jézus ezt mondta: „Akkor az emberek nyomorúságra adnak és megölnek titeket, és minden nemzet gyűlöletének a céltáblái lesztek az én nevem miatt.” (Máté 24:9) Vajon melyik néppel kapcsolatban teljesedtek be ezek a szavak a modern időkben? Nos, Jehova keresztény tanúival kapcsolatban! Az összes vallási csoportok közül ők azok, akiket egyaránt támadtak a nácik, a kommunisták, a katonai diktatúrák, sőt még az úgynevezett demokratikus országok is az egész lakott földön.

 2. Hogyan néztek szembe a kihívással Jehova tanúi Afrikában? (Zsolt 37:39)

² Az utóbbi években a Malawiban élő tanúk tántoríthatatlan hite a gyilkosságok, megerőszakolások, verések és bebörtönzések elviselésében kivívta nemcsak a szellemi testvérek tiszteletét és csodálatát, hanem a szabadságszerető emberekét is mindenfelé. Noha némileg enyhült a helyzet Malawiban, más afrikai országokból növekvő üldözésekről érkezik jelentés.

Egyik új nemzet elrendelte összes polgárainak, hogy politikai jelvényt viseljenek. Egy másik országban, az Emlékünnep estéjén egy hamis „testvér” elárulta a gyülekezetet, a rendőrség megjelent és körülvette az összejövetel helyét s valamilyen okból a hátsó bejárat közelében összpontosította az erőit. A testvérek a főbejáratot őrizetlenül találták és amikor elhangzott a riadó, kettő kivételével el tudtak menekülni és szétszéledni az éjszakában. Ezt a két tanút kegyetlenül megverték, de hitük nem ingott meg és ragyogó bizonyságot tettek a bíróságon.

Még másik országban a lojális tanúkat, akik megtagadták politikai jelszavak kiáltozását, megverték és elhurcolták a falujukból. Némelyeknek gúnyolódva azt mondták: „Mehettek bárhova, még a Jehovátokhoz is!” Itt igen nehézzé vált az utazás, az utazó felvigyázókat letartóztatták. Mégsem hiányzott a börtöntáborokban a szellemi „táplálék”. Ezek a bezárt testvérek még arra is számítanak, hogy részt vehetnek az idén a „Győzedelmes hit” kongresszusokon.

Egy további afrikai országból jelentik, hogy 22 tanút letartóztattak, hamisan politikai tevékenységgel vádolták, kegyetlenül megverték, alsóruhára vetkőztették, majd bebörtönözték őket ebben a félmeztelen állapotukban egy teljes hónapra. Egy másik országban három tanút agyonvertek, több másikat pedig a semlegességük miatt halálra ítéltek; ezt az ítéletet természetesen ők megfellebbezték. Szintén egyik afrikai országban a Kopt egyház egyik papja hazug módon azzal vádolta meg Jehova tanúit, hogy azok beavatkoznak a közel-keleti politikába; így sikerült elérnie, hogy 13 férfitestvért és 20 nőtestvért bebörtönözzenek; ez utóbbiak közül az egyik terhes volt, egy másiknak pedig vele volt a kislánya.

 3. Hogyan mutatta ki Jehova népe a hitét?

³ Noha most főként friss afrikai eseményekre utaltunk, a föld számos más országában is zárlatot rendeltek el a tanúk ellen, és így nagymértékben megnehezítették a rendszeres prédikáló tevékenységet és a keresztényi összejövetelek megrendezését. Számos országból kiutasították a misszionáriusokat és megnehezítették új területekre való kiküldésüket. Pontosan úgy történt, ahogyan azt Jehova megjövendölte prófétája, Jeremiás által: „Biztosan harcolni fognak ellened.” Éppen ezt teszik! De az elkeseredett propaganda és üldözés ellenére, Jehova népe továbbra is folytatja az alapos tanúskodást. Teljes hittel van Jehova ígérete iránt: „Nem diadalmaskodnak feletted, mert én [Jehova] veled vagyok . . . hogy megszabadítsalak téged.” — Jer 1:19.

,MIKÉNT NOÉ NAPJAIBAN TÖRTÉNT’

 4. Miért tudott kitartani Noé? (Jak 1:2-4)

⁴ Noé patriarcha egyike volt azoknak, akik igen nehéz időben éltek. A vízözönre való felkészülése valószínűleg 60 évig tartott — körülbelül annyi ideig, mint amennyi idő óta mi prédikáljuk e modern időkben Isten felállított királyságát. Noha „a föld megromlott az igaz Isten szemében és . . . megtelt erőszakossággal”, Noé képes volt kitartani, mert munkába állította a hitét. Miként Jehova tanúi a modern időkben, ő is buzgón tovább szolgált, mint az „igazságosság prédikálója”. — 1Móz 6:11; 2Pét 2:5.

5, 6. a) Milyen párhuzamot figyelhetünk meg Noé napjai és a mi napjaink között? b) Mivel legyenek elfoglalva a keresztények és miért?

⁵ A legtöbb ember azonban akkor is éppen olyan volt, mint a mai emberiség világa. „Nem vettek észre semmit, mígnem eljött a vízözön és mindnyájukat elsöpörte.” Jézusnak a Lukács-féle változat szerinti szavai ezt mondják:

„Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába és eljött a vízözön és mindnyájukat elpusztította.”

Ugyanilyen beállítottságú gonosz világ áll most a világraszóló „nagy nyomorúság” előtt. — Máté 24:21, 37-39; Luk 17:26, 27.

⁶ Vajon Jézus fentebb idézett szavai azt jelentik, hogy helytelen dolog a keresztények számára ezekben az utolsó napokban enni, inni és házasodni? Nem, Jézus ezt nem mondta. Helyes dolog örülni a jó ételnek és italnak, mértéktartó módon. Ugyanígy a házasság is Isten elrendezése az emberiség számára. Jézus azt mondta, hogy nem szabad ezeket úgy tekinteni, mint az élet mindennél fontosabb tevékenységét és úgy elmerülni bennük, hogy elnyomják a szellemi érdekeinket. (1Pét 4:3; 1Kor 7:8, 29) Ehelyett úgy kell megtervezni az életünket, hogy az első helyet ,a felállított királyság e jó hírének a prédikálására mint tanúskodásra’ fordítsuk, mielőtt eljön a vég. — Máté 24:14.

,MIKÉNT LÓT NAPJAIBAN TÖRTÉNT’

 7. Milyen sürgősség merült fel Lót napjaiban?

⁷ Abban az időben, amikor Ábrahám és Lót Isten tanújaként szolgált a földön, Jehova előre figyelmeztette őket a Szodoma és Gomora elleni ítéletére. Még 10 igazságos férfit sem lehetett ott találni! Amikor Jehova angyalai elkészítették a megjövendölt pusztulást, Lót ismételten sürgette a férfiakat, akik eljegyezték az ő lányait: „Keljetek fel! Meneküljetek ki erről a helyről, mert Jehova elpusztítja a várost!” Jövendőbeli vejei azonban, akárcsak a mai erkölcstelen világban élő emberek, tréfának vették az isteni figyelmeztetést. De nem volt vesztegetni való idő. „Az angyalok sürgetni kezdték Lótot, mondván: ,Kelj fel! Vedd a feleségedet és két lányodat, akik itt vannak veled, nehogy titeket is elsöpörjön a város tévelygése!’” — 1Móz 19:14, 15.

 8. a) Milyen „tévelygés”-nek volt a következménye Szodoma és Gomora pusztulása? b) Milyen figyelmeztetésül szolgál ez napjainkra?

⁸ Mi volt ez a „tévelygés”? Magában foglalta a nemi elfajulásokat, melyek oly nagy részét képezik az életnek e modern világ sok városában, hogy még a színpadon és a mozivásznon is dicsőítik azokat. „Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok . . . féktelenül paráználkodtak és természetellenes használat céljából jártak test után.” Nem gondolva Isten igazságosságára, „ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek”. Teljesen belemerültek saját önző életmódjukba. És mi történt velük? „Tűz- és kéneső hullott az égből és mindnyájukat elpusztította.” Jézus figyelmeztet, hogy hasonló ítéletet fog Ő is végrehajtani, amikor nemsokára megjelenik, mint az „ember Fia”. — 1Móz 19:24-26; Luk 17:28-30; Júd 7.

 9. Milyen sürgős cselekvést kívánnak meg tőlünk most és hogyan találhatunk menedéket?

⁹ Bár olyanok lennénk, mint az igazságos Lót, és sürgetőnek tekintenénk Jehova napjainkra szóló ítéletüzenetét. De ne legyünk olyanok, mint Lót felesége, hanem inkább őrizkedjünk attól, hogy hátratekintsünk a pusztulásra ítélt világ anyagi előnyeinek vágyával. (Luk 17:31, 32) Ha teljesen leköt minket Isten mai időkre szóló akaratának a cselekvése, az a védelmünkre szolgál. Jusson eszünkbe, hogy Lót megszabadítására vonatkozóan mondta Péter: „Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg az isteni önátadásban levő népét a próbából, és hogyan tartsa fenn az igazságtalan embereket az ítélet napján történő levágásra.” — 2Pét 2:6-9.

VÉGEZZÜNK ,ALAPOS TANÚSKODÁST’

10. a) Milyen sürgős volt a helyzet, amikor Jézus és apostolai a földön voltak? b) Hogyan és milyen célból oktatta Jézus a tanítványait?

¹⁰ Amikor Jézus és apostolai a földön voltak, sürgősen szükség volt arra, hogy alapos tanúskodást végezzenek azon az ítéletnapon. Maga Jézus hagyott mintát erre a munkára: „városról városra és faluról falura járt, prédikálva és hirdetve az Isten királysága jó hírét.” A 12 apostol és mások, asszonyokat is beleértve, vele tartottak. Vajon mi volt a céljuk? Mindez azért volt, hogy nevelje és megtanítsa őket az Isten szolgálata köré építeni az egész életüket. Így képesek lettek részt venni a „dolgok zsidó rendszere” közelgő pusztulásának bejelentésében is, s ugyanakkor vigasztalni az elnyomott népet. Segítséget kaptak továbbá ahhoz is, hogy felöltsék a keresztényi egyéniséget, s életükben ugyanazokat az igazságos, lojális tulajdonságokat mutassák fel, melyeket a Mesterüknél megfigyeltek. — Máté 9:35-10:15; Luk 8:1, 2; 9:1-6; 10:1, 13-15; Ef 4:24.

11. Hogyan mutatták meg a tanítványok, hogy jól megtanulták a leckét?

¹¹ Azok a korai tanítványok jól megtanulták a leckét. Buzgón vetették magukat a Királyság szolgálatába; együttérzéssel mentek az emberek közé, bárhol találták is őket: piacokon és más köztereken, zsinagógákban (az akkori idők szokása szerint) és az emberek otthonaiban. Amikor az üldözés szétszórta őket, még akkor is tovább „hirdették az ige jó hírét”. — Csel 5:42; 8:4; 16:13; 17:17.

12. Milyen tanúskodás történt az apostolok idejében és mi volt az eredménye?

¹² A sokévi buzgó prédikálása vége felé Pál elmondhatta véntársainak: „Nem húzódtam vissza attól, hogy mindent elmondjak nektek, ami hasznos, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házról házra. De alaposan tanúbizonyságot tettem mind zsidóknak, mind görögöknek az Isten iránti megbánásról és az Úr Jézusban való hitről.” (Csel 20:20, 21) Az apostolok és munkatársaik sürgető tanúskodásával kapcsolatban a Cselekedetek könyvében ismételten előfordulnak az „alapos” és az „alaposan” szavak. (Csel 2:40; 8:25; 10:42; 20:24; 23:11; 28:23) Mi volt az „alapos” tanúskodás eredménye? Hívők gyülekezetei alakultak és virágoztak mindenütt, ahol prédikálták a „jó hírt”. Amikor utazó felvigyázók látogatták ezeket a gyülekezeteket, hogy buzdítsák őket a szolgálatra, a gyülekezetek nagyban megerősödtek. „Tovább erősödtek a hitben és napról napra számbelileg is növekedtek.” — Csel 15:36-16:5.

13. Milyen ítéletet hajtott végre Jehova az első században és miért maradt életben a keresztény gyülekezet?

¹³ Jézus és a tanítványai figyelmeztetésének beteljesedéseképpen Jehova a kellő időben végrehajtotta ítéletét a zsidóknak azon az „elfajult nemzedékén”, azon a nemzedéken, amely „megölte az élet Fő Közvetítőjét”, az Úr Jézus Krisztust. (Csel 2:40; 3:15) Mi lett a sorsa a keresztény gyülekezetnek, annak a kicsiny csoportnak, amely oly sietve engedelmeskedett Mestere parancsának, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét . . . prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett”? Amikor valóban eljött a vég, tevékeny hitük megmentést jelentett a számukra. Kitartásuk elnyerte jutalmát. — Máté 24:13-16.

HOL TARTUNK AZ ESEMÉNYEK SODRÁBAN?

14. Összehasonlításul, milyen széles körben prédikálják ma a „jó hírt” és milyen eredménnyel?

¹⁴ A korszak végén, még egyszer „hirdetik minden teremtésnek az ég alatt” „a jó hírt”. (Kol 1:23) De a prédikálás területe az „egész lakott földet” felöleli, beleértve az „északi király” és a „déli király” birodalmát is, valamint számos országot Afrikában, a két Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és a tenger szigetein. Csakis Jehova szelleme által volt elvégezhető ez a világraszóló tanúskodás a rövid 60 esztendő alatt. És még mindig vannak újak, akik Jehova szervezetéhez csatlakoznak! A terület sokkal kiterjedtebb, mint az apostolok idejében volt, amikor is 40 évnél kevesebb időt vett igénybe, hogy a szétszórtan élő zsidó népnek hirdessék a végső figyelmeztetést.

15. Miért tartották vissza mindezideig a Jelenések 7. fejezetében említett „négy szelet”?

¹⁵ Hol tartunk azonban most az események sodrában? A Jelenések 7. fejezete elmondja nekünk. Itt János apostol „látott négy angyalt, a föld négy sarkán állani, visszatartva a föld négy szelét”. Ezek pusztító szelek mert kellő időben ,ártaniuk kell a földnek, a tengernek és a fáknak’. Előbb azonban „a mi Istenünk rabszolgáit” el kell pecsételni a homlokukon. Akkor, 1914-ben, amikor ,a világ királysága az Uruk [Jehova] és az ő Krisztusa királyságává lett’, ezek a rabszolgák sóvárogva várták a vég eljövetelét, hogy Urukhoz gyűjtessenek a mennybe. De nem! Jehovának még volt munkája, amit el kellett végezniük itt a földön. Nekik maguknak is meg kellett tisztulniuk és fel kellett készülniük eljövendő papi szolgálatukra Krisztus 1000 éves királyságában. Egy időre tehát még vissza kellett tartani „a föld négy szelét”. — Jel 7:1-4; 11:15.

16. Milyen másik csoportnak kedvezett még az, hogy az angyalok ,visszatartották a szeleket’ és mi ennek a csoportnak a reménysége?

¹⁶ Nagy irgalma és szerető kedvessége folytán, Jehova felhasználta szellemi Izraelének ezeket a „rabszolgáit”, az „Isten Izraelét” egy hatalmas munkára, melyet egy másik csoport javára szánt: ,egy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagy sokaság javára’. Amikor a szellemi Izrael mind a 144 000 tagja szolgálatba lép a mennyekben, „a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága” tovább kell hogy uralkodjék az emberek fölött itt a földön. Az 1930-as évek közepétől tehát megjelent ez a „nagy sokaság”, így ma több mint két millió személy számít arra, hogy a Királyság földi alattvalójaként szolgál megszakítás nélkül a földön. Ők az „új föld” magva, azé az igazságos emberi társadalomé, amely mindörökké itt él majd Jehova Isten legfelsőbb egyeduralma alatt. (Jel 7:9, 10; 21:1, 3-5; 2Pét 3:13) Az angyalok azonban még mindig „visszatartják a föld négy szelét”. Vajon miért?

17. Miért ,tartják továbbra is vissza’ az angyalok a ,szeleket’?

¹⁷ Ez csak azért lehet, mert Jehovának további munkája van még, melyet a tanúinak el kell végezniük itt a földön. Még sok személyt kell begyűjteni „a nagy sokaság” tagjaiból. Az utóbbi években az Emlékünnepen jelenlevő sok millió személy és a tanúk állandóan növekvő száma sok ázsiai országban, a tenger szigetein és Európa katolikus országaiban azt mutatja, hogy a begyűjtési munka még nem ért véget. Sürgős tehát, hogy Jehova egész népe szorgalmasan végezze ezt a munkát egészen a dolgok gonosz rendszerének a végéig. — Márk 13:10; Ef 5:15, 16.

18. a) Milyen rostálás van most folyamatban? b) Miért kell nagyon odafigyelnünk Pálnak a 2Korinthus 13:5-ben található intésére?

¹⁸ Amiként egy nagy rostálás ment végbe a felkent maradéknál az 1914-et követő évtizedben, úgy tűnik, hogy most is egy ilyen rostálás folyik azok között, akik a „nagy sokaság” tagjainak vallják magukat. Pál apostol szavai mindannyiunkra alkalmazhatók különösképpen ezekben a válságos időkben: „Állandóan vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e; állandóan próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok.” (2Kor 13:5) Valóban értékeljük-e Jehovának végzett önátadásunkat, azt a bensőséges viszonyt, amely Őhozzá köt minket, s amely Jézus áldozata árán vált lehetségessé? Értékeljük-e az Atyával és a Fiúval való egységünket abban a nagy munkában, amelyet kiváltságunk van végezni ebben az órában is? Jehova és embertársaink iránti őszinte szeretetből szolgálunk-e? Vagy talán az indít minket erre, hogy egyszerűen ,mentsük a saját bőrünket’ Armageddon csatájában? Ha a „nagy sokasághoz” tartozunk, továbbra is „éjjel-nappal” akarjuk szolgálni Istent a „nagy nyomorúság”-ig? Vagy abbahagyjuk az őrködést és engedjük, hogy Sátán legyőzzön minket az élvezetek, az erkölcstelenség vagy az élet gondjai által?

19. a) Miért lehetünk boldogok azért, hogy az angyalok mindeddig az óráig ,visszatartották a szeleket’? b) Amint a 2Korinthus 13:11 megmutatja, hogyan tarthatunk lépést Isten mai szervezetének előrehaladásával?

¹⁹ A négy angyal nem fogja mindig ,visszatartani’ a föld négy szelét. Örülhetünk, hogy mindezideig visszatartotta, és ez sok millió ember megmentésével jár. De az idő gyorsan repül. Nekünk eleveneknek, ébereknek kell maradnunk, állandóan előre kell haladnunk Isten földi szervezetével. Mily nagy öröm, hogy része lehetünk annak a világraszóló egyetlen testvériségnek, amely békében és egységben dicsőíti Jehova nevét ezekben a válságos időkben! Hogy lépést tudjunk tartani, időnként meg kell változtatni az egyéni magatartásunkat vagy a nézetünket. De legyünk mindig alázatosan készek erre, hogy buzgón szolgálhassunk és osztozhassunk Isten egész népének örömében. Amint Pál tanácsolta: „Végül testvérek, továbbra is örüljetek, igazítsátok helyre magatokat, vigasztalódjatok meg, gondolkodjatok egységesen, éljetek békességben; és a szeretet és béke Istene veletek lesz.” — 2Kor 13:11.

[Kép a 9. oldalon]

,NEM VETTEK ÉSZRE SEMMIT’ Miként Noé és Lót napjaiban, úgy a legtöbb embert ma is annyira lekötik az élet mindennapi dolgai, hogy nem veszik tudomásul, mennyire sürget az idő