Készülj fel a megszabadításra egy új világ számára!
„Emlékezzetek Lót feleségére!” (LUKÁCS 17:32).
1. Az isteni szabadításnak milyen történelmi példáját emeli ki a mai leckénk, és hogyan válhat ez a javunkra?
PÉTER apostol, miután beszélt a csodálatos megszabadításról, amelyet Jehova vitt véghez Noé és családja javára, egy másik történelmi példát is megemlít. Felhívja a figyelmet az igazságos Lót megmentésére, amikor Szodoma és Gomora hamuvá égett, ahogyan a 2Péter 2:6–8-ban olvassuk. Ezek a részletek a mi javunkra maradtak fenn (Róma 15:4). Ha megszívleljük azt, ami ezzel a megszabadítással kapcsolatban történt, az segíthet nekünk olyan állapotban maradni, aminek révén bejuthatunk Isten új világába.
Hogyan reagálunk a világ életmódjára
2. Szodoma és Gomora milyen viselkedése idézte elő az Istentől jövő pusztulásukat?
2 Miért pusztultak el ezek a városok a lakóikkal együtt? Péter megemlíti, hogy ’gátlástalan viselkedésre’ adták magukat (2Péter 2:7). Ahogyan az itt használt görög szó mutatja, amelyből ezt a kifejezést fordították, Szodoma és Gomora népe oly módon követtek el a helytelenséget, hogy egyben nagyfokú tiszteletlenséget, sőt megvetést nyilvánított ki a törvény és a felsőbbség iránt. A Júdás 7 azt mondja, hogy ’mértéktelenül paráználkodtak és a hústest természetellenes használata után jártak’. Viselkedésük durvasága nyilvánvalóvá lett, amikor Szodoma férfiai, ’fiatalok és öregek, az egész nép egy tömegben’ körülvették Lót házát és azt követelték, hogy adja ki nekik vendégeit, hogy Szodoma férfiai kitölthessék rajtuk romlott szexuális vágyaikat. És ordítozva szidalmazták Lótot, mivel ellenállt aljas követeléseiknek (1Mózes 13:13; 19:4, 5, 9).
3. a) Hogyan került Lót és a családja abba a helyzetbe, hogy olyan városban kelljen élni, mint amilyen Szodoma volt? b) Hogyan reagált Lót a Szodomában lakó emberek féktelen viselkedésére?
3 Lót eredetileg azért költözött Szodoma környékére, mivel ez a vidék anyagi jóléttel kecsegtetett. Idővel bement magába a városba, hogy ott lakjon (1Mózes 13:8-12; 14:12; 19:1). De nem értett egyet a város férfiainak feslett szokásaival, és azok a férfiak sem tekintették őt közéjük valónak, nyilván azért, mert Lót és családja nem vett részt az ő társadalmi életükben. Ahogyan a 2Péter 2:7, 8 mondja: „Lótot . . . súlyosan lehangolta a törvénnyel dacoló gátlástalan viselkedésű emberek magatartása —, mert annak az igazságos embernek az igazságos lelke nap mint nap gyötrődött törvénytelen cselekedeteik miatt.” Azok az állapotok súlyos próbát jelentettek Lót számára, mert mint igazságos ember, irtózott az ilyen viselkedéstől.
4. a) Miben hasonlítanak a mai állapotok az ősi Szodomában uralkodó állapotokra? b) Ha mi is olyanok vagyunk, mint az igazságos Lót, hogyan reagálunk a jelenlegi romlott állapotokra?
4 Az emberi társadalom erkölcsi színvonala napjainkban is igen mélyre süllyedt. Számos országban egyre többen létesítenek házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális kapcsolatot. Sőt sok iskoláskorú fiatal merül bele igen mélyen az effajta életmódba, és ezek kinevetik azokat, akik nem követik őket. A homoszexuális egyének nyíltan felfedik azonosságukat és felvonulásokat tartanak nagyvárosok utcáin, hivatalos elismerésüket követelve. A papság is csatlakozott ehhez a zajongáshoz. Hivatalosan nem sok egyház szentel pappá közismert homoszexuális vagy parázna egyéneket. A valóságban viszont, ahogy a hírközlő eszközök gyakran tudósítanak róla, egyáltalán nem nehéz homoszexuálisokat, paráznákat és házasságtörőket találni a papság körében. Tény, hogy néhány vallási vezető voltak kénytelenek más városba költözni, sőt lemondani szexbotrány miatt. Akik szeretik az igazságosságot, nem kedvelik az effajta gonoszságot; ők ’iszonyodnak attól, ami gonosz’ (Róma 12:9). Különösen az bántja őket, amikor olyan egyének hoznak gyalázatot Isten nevére, akik azt állítják magukról, hogy Istent szolgálják; ezek miatt fordulnak el undorral a tudatlan emberek minden vallástól (Róma 2:24).
5. Milyen kérdésre ad választ nekünk Szodoma és Gomora Jehova által történt elpusztítása?
5 A helyzet évről évre romlik. De vajon véget ér-e valaha ez az állapot? Igen, véget ér! Amit Jehova az ősi Szodoma és Gomora városokkal tett világosan megmutatja, hogy a meghatározott időben végrehajtja ítéletét. Végképp elpusztítja a gonoszokat, lojális szolgáit azonban megmentésben részesíti.
Ki vagy mi áll első helyen az életedben?
6. a) Milyen időszerű tanulság található abban a beszámolóban, amely a Lót leányait feleségül venni készülő fiatal férfiakról szól? b) Hogyan tette Lót leányait próbára a jövendőbeli házastársuk magatartása?
6 Csak az igazi isteni önátadást kinyilvánító egyének részesülnek kíméletben. E tekintetben vegyük szemügyre azt, amit Jehova angyalai mondtak Lótnak, mielőtt Szodoma és Gomora elpusztult. „Van még valakid itt? Vődet és fiaidat és leányaidat és mindenkit, aki a tiéd a városban, vidd ki e helyről! Mert elpusztítjuk ezt a helyet.” Ezért Lót beszélt azokkal a fiatal férfiakkal, akik feleségül akarták venni a leányait. Ismételten sürgette őket: „Keljetek fel! Menjetek ki erről a helyről, mert Jehova elpusztítja a várost!” Lót háznépével való rokoni kapcsolatuk különleges lehetőséget biztosított számukra ahhoz, hogy megmeneküljenek; de nekik személy szerint is kellett volna tenniük valamit. Kézzelfogható bizonyítékát kellett volna adniuk annak, hogy engedelmeskednek Jehovának. Ehelyett az ő ’szemükben úgy tűnt, mintha [Lót] tréfálna’ (1Mózes 19:12–14). Elképzelhetitek, mit érezhettek Lót leányai, amikor megtudták, mi történt. Ez alaposan próbára tette Isten iránti lojalitásukat.
7., 8. a) Hogyan reagált Lót, amikor az angyalok felszólították Lótot, hogy meneküljön a családjával együtt, és miért nem volt ez bölcs reagálás? b) Mire volt életbevágóan szüksége Lótnak és családjának ahhoz, hogy megmeneküljenek?
7 Másnap hajnalban az angyalok sürgetni kezdték Lótot. Ezt mondták: „Kelj fel, vedd a feleségedet és a két leányodat, akik itt vannak, nehogy elsöpörtess a város bűnei miatt!” De ő „még késlekedett” (1Mózes 19:15, 16). Vajon miért? Mi tartotta vissza? Talán anyagi érdekek kötötték őt Szodomához — éppen azok a dolgok, amelyek az első alkalommal ide csábították őt? Ha ragaszkodik hozzájuk, Szodomával együtt ő is elpusztul!
8 Az angyalok, szánalomból, kézen fogták családjának tagjait és sietve kivezették őket a városból. A város határában Jehova angyalai megparancsolták: „Menekülj az életedért! Ne nézz hátra és meg ne állj az egész vidéken! Menekülj a hegyes vidékre, nehogy elsöpörtess!” Lót még mindig habozott. Végül, miután megengedték neki, hogy egy közeli helységbe menjen, ő és a családja elmenekült (1Mózes 19:17–22). Nem késlekedhettek tovább; az életük függött az engedelmességtől.
9., 10. a) Miért nem volt elegendő Lót felesége számára a megmeneküléshez az, hogy a férje mellett maradjon? b) Milyen újabb próbát kellett elviselnie Lótnak és a leányainak, amikor a feleség már elpusztult?
9 Még mindig nem volt teljes a megmenekülésük, amikor eltávolodtak Szodomától. Az 1Mózes 19:23–25 elmondja: „A nap feljött a vidék felett, amikor Lót Coárba érkezett. Akkor Jehova kén- és tűzesőt bocsátott Jehovától az egekből Szodomára és Gomorrára. És így vesztette el ezeket a városokat, sőt az egész vidéket, és a városok minden lakóját és a talaj növényeit.” De hol volt Lót felesége?
10 Ő a férjével együtt menekült. De vajon teljesen egyetértett azzal, amit a férje cselekedett? Semmi jel nem utal arra, hogy helyeselte volna Szodoma erkölcstelenségét. De erősebb volt-e Isten iránti szeretete, mint az otthonához és az ott levő anyagi javaihoz való kötődése? (Vö. Lukács 17:31, 32.) Ami a szívében volt, az a nyomás következtében felszínre került. Nyilván közel voltak Coárhoz, talán éppen azon a ponton voltak, hogy bemenjenek a városba, amikor Lót felesége engedetlen módon megfordult és visszatekintett. És ahogy a bibliai feljegyzés mondja: „sóoszloppá vált” (1Mózes 19:26). Lótnak és leányainak most a lojalitás újabb próbájával kellett szembenézniük. Lót kötődése elhunyt feleségéhez és leányainak érzelme halott anyjuk iránt erősebb lesz-e, mint a szeretetük Jehova iránt, aki ezt a csapást a környékre mérte? Engedelmeskednek majd ezután is Istennek, noha valaki, aki egészen közel állt hozzájuk, nem bizonyult lojálisnak iránta? Teljes bizalommal Jehova iránt, nem néztek hátra.
11. Mit tanulhatunk meg ebből a Jehovától jövő szabadításra vonatkozóan?
11 Igen, Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a próbából az isteni önátadásban élőket. Tudja, hogyan szabadítson meg egész családokat, amelyeket a tiszta imádat egyesít, de azt is tudja, hogyan szabadítson meg egyéneket. Amikor azok igazán szeretik őt, ő nagy méltányosságot tanúsít irántuk a velük való bánásmódjában. „Jól tudja formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:13, 14). De ez a szabadítás csak azok számára lehetséges, akik isteni önátadásban élnek, akiknek odaadása őszinte, akiknek az engedelmessége a lojalitás kifejezése.
Szeretetteljes előkészületek egy nagyobb szabadításra
12. Milyen szerető előkészületekről gondoskodott Jehova, mielőtt elhozná a szabadítást, amit oly epedve várunk?
12 Azzal, amit Jehova Noé és Lót idejében előidézett, még nem távolította el a gonoszokat örökre a földről. Ahogy a Biblia mondja, csupán mintát állított fel az eljövendő dolgokra vonatkozóan. Mielőtt ezeknek meg kellett történniük, Jehova inkább azzal foglalkozott, miként fordítsa mindezt azoknak a javára, akik szeretik őt. Elküldte egyetlen-nemzett Fiát, Jézus Krisztust a földre. Jézusnak itt tisztáznia kellett Isten nevét minden vádtól azáltal, hogy olyan odaadást tanúsít, amilyet Ádám mint tökéletes ember tanúsíthatott volna, és amilyet tanúsítania is kellett volna Isten iránt; de Jézus ezt sokkal nehezebb körülmények között tette meg. Jézus áldozatul adta oda saját tökéletes emberi életét, hogy Ádám leszármazottai közül azok, akik hitet gyakorolnak, megszerezhessék azt, amit Ádám elveszített. Azután Isten lojális emberek egy „kicsiny nyáját” választotta ki, hogy részt vegyenek Krisztussal az égi Királyságban, és egy „nagy sokaság” kerüljön begyűjtésre minden nemzetből, hogy alapjául szolgáljon egy új emberi társadalomnak (Lukács 12:32; Jelenések 7:9). Amikor ez megtörtént, Isten végrehajtja azt a nagyszerű szabadítást, amelyet a Vízözönnel, valamint a Szodoma és Gomora pusztulásával kapcsolatos események árnyékoltak elő.
Miért kell most sürgősen döntő lépéseket tenni?
13., 14. Mit tanulhatunk abból a tényből, hogy Péter példának használta fel az istentelen emberek Lót és Noé napjaiban történt elpusztítását?
13 Isten Szavának tanulmányozói tudják, hogy Jehova számos alkalommal megszabadította az ő szolgáit. A Biblia azonban a legtöbb esetben nem mondja: ’Ahogy azokban az időkben történt, úgy lesz az Emberfiának jelenléte is’. Miért kapott hát Péter a szent szellem által ihletést arra, hogy külön kiemeljen két példát? Mi volt minden mástól eltérő abban, ami Lót és Noé napjaiban történt?
14 Határozott utalást találunk erre vonatkozóan Júdás 7. versében, ahol ezt olvassuk: „Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok . . . intő példaként állnak előttünk, elszenvedve az örökké tartó tűz bírói büntetését.” Igen, e városok durván bűnös lakóinak pusztulása éppúgy örökké tartó, mint a dolgok jelen rendszerének végén a gonoszok pusztulása (Máté 25:46). Hasonló módon történik utalás a kapcsolt szövegrészekben Noé napjainak Vízözönére is, amely szövegrészek az örök ítéletet tárgyalják (2Péter 2:4, 5, 9–12; 3:5–7). Az istentelen emberek elpusztításával Lót és Noé napjaiban Jehova azt demonstrálta: olymódon szabadítja meg hű szolgáit, hogy örökre elpusztítja azokat, akik igazságtalanságot gyakoroltak (2Thessalonika 1:6–10).
15. a) Milyen sürgető figyelmeztetést kapnak azok, akik gonosz szokásoknak adják át magukat? b) Miért hajtják végre az ítéletet mindazokon, akik kitartanak az igazságtalanságban?
15 A gonoszok elpusztítása nem szerez örömet Jehovának, sem az ő szolgáinak. Jehova így buzdítja az embereket az ő Tanúi által: „Térjetek vissza, térjetek vissza gonosz utaitokról, mert miért halnátok meg?” (Ezékiel 33:11). Amikor azonban az emberek semmi vágyat nem mutatnak arra, hogy megszívleljék ezt a szerető meghívást, hanem kitartanak saját önző életmódjuk mellett, Jehovát arra készteti saját szent neve iránti tisztelete, valamint azon lojális szolgái iránti szeretete, akik szenvednek az istentelen emberek kezétől, hogy végrehajtsa ítéletét.
16. a) Miért bízhatunk abban, hogy nagyon közel van a megígért szabadítás? b) Miből és hová történik majd a megszabadítás?
16 Nagyon közel van már az idő, amikor Isten elhozza a szabadulást! Az a magatartás és azok az események, amelyeket Jézus az ő jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének jeleként megjövendölt, teljesen nyilvánvalóak. Ennek a jelnek az első vonásai több mint 75 évvel ezelőtt kezdtek feltűnni, és Jézus azt mondta, hogy semmiképpen nem múlik el „ez a nemzedék”, mielőtt be nem következik Isten ítéletének a végrehajtása ezen az istentelen világon. Amikor Jehova úgy dönt, hogy a Királyság-üzenet kellő mértékben kihirdetésre került már az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, elérkezik e gonosz világnak a vége, és azzal együtt elérkezik az isteni önátadásban élő emberek megszabadítása is (Máté 24:3–34; Lukács 21:28–33). Megszabadítás, de mitől? A megpróbáltatásoktól, amelyeket el kellett szenvedniük a gonoszok kezétől, valamint azon körülményektől, amelyek nap mint nap nyomorúság forrásai voltak az igazságosságot szerető emberek számára. Ez egyben megszabadítást jelent egy új világba való bemenetelhez, ahol a múlté lesz minden betegség és a halál!
Isteni segítség a megszabadítás kilátásával
17. a) Milyen kijózanító kérdést kell feltennünk magunknak? b) Mivel bizonyíthatjuk be, hogy mint Noét, minket is az „istenfélelem” indít cselekvésre?
17 A kérdés, amelyet szükséges egyénileg is megvizsgálnunk, a következő: ’Készen állok-e erre az isteni beavatkozásra?’ Ha önmagunkban és az igazságossággal kapcsolatos saját felfogásunkban bízunk, akkor nem állunk készen. De ha mint Noét, minket is az „istenfélelem” indít erre, akkor hittel reagálunk a Jehovától jövő vezetésre, az pedig a megmentésünket eredményezi (Zsidók 11:7).
18. Miért kell megtanulnunk a teokratikus felsőbbség iránti tiszteletet ahhoz, hogy felkészüljünk az új világ számára történő megszabadításunkra?
18 A Zsoltárok 91:1, 2 verse gyönyörű leírást ad azokról, akik már most Jehova védelme alatt állnak, és ezt mondja: „Aki a Legfelségesebbnek rejtekhelyén lakozik, a Mindenhatónak árnyékában szállást talál. Azt mondom Jehovának: ’Te vagy a menedékem és erősségem, akiben bízom.’ ” Itt van egy embercsoport, amelynek tagjait Isten olyan féltőn óvja hatalmas szárnyai alatt, miként a madár-szülő a kicsinyeit. Teljes bizalommal vannak Jehova iránt. Elismerik, hogy ő a Legfelségesebb, a Mindenható. Ennek következtében tiszteletben tartják a teokratikus felsőbbséget és alárendelik annak magukat, akár szülő, akár a „hű és értelmes rabszolga” gyakorolja is azt a hatalmat (Máté 24:45–47). Vajon velünk mint egyénekkel is ez a helyzet? Noéhoz hasonlóan mi is megtanuljuk megtenni ’mindazt, amit Jehova parancsol’ nekünk, éspedig az ő módja szerint? (1Mózes 6:22). Ha igen, akkor helyesen reagálunk arra a felkészítésre, amelyben Jehova részesít most minket, hogy átmenthessen az igazságos új világába.
19. a) Mi a jelképes szívünk, és miért létfontosságú különös figyelmet fordítanunk rá? (Példabeszédek 4:23) b) Hogyan fordíthatjuk a javunkra Lót példáját a világi kísértésekre való reagálásunk tekintetében?
19 Ehhez a felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy figyelmet fordítunk a jelképes szívünkre. „Jehova a szívek vizsgálója” (Példabeszédek 17:3). Ő segít nekünk megérteni: nem az számít, hogy minek látszunk külsőleg, hanem inkább az, milyen a belső személy, a szív. Bár nem követünk el erőszakos cselekményt vagy erkölcstelenséget, miként a körülöttünk levő világ, azért résen kell lennünk, nehogy megkísértsenek az effajta dolgok vagy gondolatban foglalkozzunk velük. Lóthoz hasonlóan, nekünk is lesújtva kell éreznünk magunkat az ilyen törvénytelen cselekedetek puszta létezése miatt is. Akik gyűlölik a rosszat, azok nem keresik a módját annak, hogyan lehetne abban részt venniük; akik viszont nem gyűlölik, talán fizikai értelemben visszatartják magukat az elkövetésétől, gondolatban viszont azt kívánják, bárcsak részt vehetnének benne. „Ó, ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a rosszat!” (Zsoltárok 97:10).
20. a) Milyen módon figyelmeztet a Biblia az anyagias életmód ellen? b) Hogyan mondhatjuk el, hogy az anyagiassággal kapcsolatos bibliai leckék meggyökereztek-e a szívünkben?
20 Jehova szeretettel arra nevel minket, hogy ne csak az erkölcstelen viselkedést kerüljük, de az anyagias életmódot is. Szava azt tanácsolja, hogy ’elégedjünk meg azzal, ha van élelmünk és ruházatunk’ (1Timótheus 6:8). Noénak és a fiainak el kellett hagyniuk az otthonukat, amikor bementek a bárkába. Lótnak és a családjának szintén ott kellett hagyniuk az otthonukat és a javaikat, hogy megmentsék az életüket. Mihez kötnek minket a gyengéd érzelem szálai? „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32). Jézus így buzdított: „Továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok” (Máté 6:33). Vajon ezt tesszük? Ha Jehova igazságos irányadó mértékei vezetnek minket és az ő Királysága jó hírének a prédikálását tartjuk elsősorban szem előtt az életünkben, akkor valóban eleget teszünk annak a követelménynek, hogy mint népet, felkészíthessen az új világába való átmentésre.
21. Miért számíthatunk joggal arra, hogy Jehovának a megszabadítással kapcsolatos ígéretei nemsokára beteljesednek?
21 Jézus így szól az isteni önátadásban élő emberekhez, akik meglátják majd, amikor beteljesedik az ő királyi hatalomban való jelenlétének a jele: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28). Láttad-e, hogyan bontakozik ki ez a jel minden részletében? Akkor bízzál abban, hogy igen közel van Jehova szabadítási ígéretének a beteljesedése! Légy teljesen meggyőződve arról, hogy „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” (2Péter 2:9).
Mit tanultál?
◻ Hogyan reagáljunk Lóthoz hasonlóan a világ életmódjára?
◻ Milyen próbával kellett szembenéznie Lótnak és családjának még akkor is, amikor elmenekültek Szodomából?
◻ Hogyan hangsúlyozzák a Péter által felhasznált példák, hogy most kell sürgősen állást foglalni Jehova oldalán?
◻ Milyen létfontosságú leckét tanít meg nekünk Jehova, amikor felkészíti népét a szabadulásra?
[Kép a 18. oldalon]
Isten népe olyan oltalomban részesül őáltala, mint a madárfiókák szüleik hatalmas szárnyai alatt