Olyan a hited, mint Ábrahámé?

„Az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (LUKÁCS 18:8).

 1. Miért nehéz manapság elérni, hogy erős maradjon a hitünk?

MANAPSÁG nem könnyű elérni, hogy erős maradjon a hitünk. A világ nagy nyomást gyakorol a keresztényekre, hogy elterelje figyelmüket a szellemiekről (Lukács 21:34; 1János 2:15, 16). Sokaknak kell küzdeniük, hogy háborúk, katasztrófák, betegségek vagy éhínség közepette is életben maradjanak (Lukács 21:10, 11). Számos nemzetben nagy hatással van az emberekre a világi kultúra, és aki a hite szerint él, azt ésszerűtlennek, sőt fanatikusnak tartják. Ezenkívül sok keresztényt üldöznek a hite miatt (Máté 24:9). Jézusnak a majdnem 2000 évvel ezelőtt feltett kérdése bizony még mindig találó: „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:8).

 2. a) Miért létfontosságú, hogy erős hitük legyen a keresztényeknek? b) Kinek a hitére jó gondolni?

² Valójában azonban létfontosságú az erős hit, ha szeretnénk sikeresen élni az életünket már most, és ha szeretnénk megkapni a megígért örökké tartó életet a jövőben. Jehova Habakuknak mondott szavait idézve Pál apostol ezt írta: „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem . . . Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidók 10:38—11:6; Habakuk 2:4). Pál ezt mondta Timótheusnak: „Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál” (1Timótheus 6:12). Hogyan lehetséges tehát elérni, hogy töretlen maradjon a hitünk? Miközben ezen a kérdésen gondolkodunk, jól tesszük, ha egy olyan férfira tekintünk, aki ugyan mintegy 4000 évvel ezelőtt élt, de hitét még mindig nagyra tartják három nagyobb vallásban: az iszlámban, a judaizmusban és a keresztényiségben. Ez a férfi Ábrahám. Miért volt hite oly figyelemreméltó? Tudjuk ma utánozni őt?

Engedelmeskedjünk Isten utasításának

 3., 4. Miért költöztette Tháré Urból Háránba a családját?

³ A Biblia már egészen az elején megemlíti Ábrahámot (akit eredetileg Ábrámnak neveztek). Az 1Mózes 11:26-ban ezt olvashatjuk: „Tháré . . . nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.” Tháré a családjával együtt a káldeai Ur városában lakott, Dél-Mezopotámia virágzó városában. Mégsem maradtak ott. „Felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait [Sárát], az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének” (1Mózes 11:31). Ábrahám testvére, Nákhor is Háránba költöztette a családját (1Mózes 24:10, 15; 28:1, 2; 29:4). De miért költözött Tháré a gazdag Ur városából a messzi Háránba?

⁴ Mintegy 2000 évvel Ábrahám napjai után a hűséges István a zsidó Szanhedrin előtt beszélt, és elmagyarázta, mi volt ez a szokatlan költözködés Tháré családjánál. Ezt mondta: „A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, és monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban” (Cselekedetek 7:2–4). Tháré alávetette magát Jehova Ábrahámmal kapcsolatos akaratának, amikor a legközelebbi hozzátartozóit Háránba költöztette.

 5. Hova ment Ábrahám, miután meghalt az apja? Miért?

⁵ Tháré családja letelepedett új városában. Évekkel később Ábrahám Hárán területére gondolt és nem Urra, amikor azt mondta, hogy a „hazám” (1Mózes 24:4). Mégsem Hárán volt Ábrahám végleges otthona. István szerint „minekutána megholt az ő [Ábrahám] atyja, [Isten] kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok” (Cselekedetek 7:4). Engedelmeskedve Jehova utasításának, Ábrahám Lóta társaságában átkelt az Eufrátesz folyón, és bement Kanaán földjére.

 6. Mit ígért Jehova Ábrahámnak?

⁶ Miért költöztette Jehova Ábrahámot Kanaánba? Az oka abban keresendő, hogy milyen szándékai voltak Istennek ezzel a hűséges férfiúval. Jehova korábban ezt mondta Ábrahámnak: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Mózes 12:1–3). Jehova tehát azt ígérte, hogy Ábrahám egy nagy nemzet atyja lesz, amely nemzet Jehova védelmét fogja élvezni, és Kanaán földjét fogja birtokolni. Csodálatos ígéret! Ábrahámnak azonban gyökeres változtatásokat kellett tennie az életében ahhoz, hogy örökölje ezt a földet.

 7. Milyen változtatásokat kellett készségesen megtennie Ábrahámnak, hogy örökölje Jehova ígéretét?

⁷ Amikor Ábrahám elhagyta Ur városát, gazdag várost hagyott maga mögött, és valószínűleg apjának nagy rokonságát — ami fontos volt a biztonság szempontjából a patriarchák idejében. Amikor elhagyta Háránt, különvált apjának a háznépétől, testvérének, Nákhornak a családjától is, és egy ismeretlen földre költözött. Kanaánban nem egy fallal körülvett városban kereste a biztonságot. Miért nem? Kevéssel azután, hogy Ábrahám bement erre a földre, Jehova ezt mondta neki: „járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt” (1Mózes 13:17). A 75 éves Ábrahám és 65 éves felesége, Sára, eleget tett ezeknek az utasításoknak. „Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván” (Zsidók 11:9; 1Mózes 12:4).

Ábraháméhoz hasonló hit napjainkban

 8. Mit kell ápolnunk, ha Ábrahámnak és más ókori tanúknak a példáját nézzük?

⁸ Ábrahám a családjával együtt név szerint benne van a Zsidók 11. fejezetében említett keresztény kor előtt élt „tanúknak ily [nagy] fellegében”. Isten e korai szolgáinak a hitére gondolva Pál a következőkre buzdítja a keresztényeket: „tegyünk félre minden terhet, különösen a bűnt [a hit hiányát], amely oly könnyen behálóz minket” (Zsidók 12:1, NW). Igen, a hit hiánya ’könnyen behálózhat minket’. De az igaz keresztények Pál napjaiban is, és a mi napjainkban is képesek voltak erős hitet ápolni, hasonlót, mint amilyen Ábrahámnak és még másoknak volt az ókori időkben. Pál önmagáról és keresztény hittársairól szólva ezt mondja: „mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsidók 10:39).

 9., 10. Milyen bizonyíték van arra, hogy ma sokaknak olyan a hitük, mint Ábrahámé?

⁹ Igaz, Ábrahám óta megváltozott a világ. Ettől függetlenül, mi is ugyanazt az Istent, ’Ábrahámnak Istenét’ szolgáljuk, és ő nem változik meg (Cselekedetek 3:13; Malakiás 3:6). Jehova ma is megérdemli, hogy imádjuk, akárcsak Ábrahám idejében (Jelenések 4:11). Sokan teljes mértékben átadják magukat Jehovának, és mint Ábrahám, megtesznek minden változtatást az életükben, amire szükség van, hogy Isten akaratát tegyék. Tavaly 316 092-en adták bizonyítékát nyilvánosság előtt az önátadásuknak, megkeresztelkedve vízben „az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19).

¹⁰ Az új keresztények nagy többségének nem kellett messzi, idegen országba utaznia, hogy teljesítse önátadását. Szellemi értelemben véve azonban sokan közülük hosszú utat tettek meg. Mauritiuson például Elsie korábban boszorkány volt. Mindenki félt tőle. Egy különleges úttörő bibliatanulmányozást beszélt meg Elsie lányával, és ez lehetőséget adott Elsie-nek, hogy ’setétségből világosságra térjen’ (Cselekedetek 26:18). Elsie, látva lánya érdeklődését, beleegyezett, hogy tanulmányozza Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet. Hetente háromszor tanultak vele, mivel állandó buzdításra volt szüksége. Okkult szokásai nem tették boldoggá, és sok személyes gondja is volt. Végül azonban a hosszú út végére ért, a démonizmustól az igaz imádatig. Amikor az emberek a szolgáltatásait kérték, elmagyarázta nekik, hogy csakis Jehova tudja őket megmenteni a gonosztól. Elsie ma már megkeresztelt Tanú, és a családjából, valamint az ismerősei közül 14-en fogadták el az igazságot.

11. Milyen kiigazításokat készek megtenni azok, akik átadják magukat Jehovának?

¹¹ Azok többségének, akik tavaly adták át magukat Isten szolgálatára, nem kellett ilyen gyökeres változtatásokat tenniük. De a szellemileg halott állapotból mindannyian életre keltek (Efézus 2:1). Bár fizikai értelemben még mindig a világban vannak, nem részei többé (János 17:15, 16). Hasonlóan a felkent keresztényekhez, akiknek ’a polgárjoguk a mennyben van’, ők is „idegenek és ideiglenes lakosok” (Filippi 3:20, Újfordítású revideált Biblia; 1Péter 2:11, NW). Összhangba hozták életüket Isten irányadó mértékeivel, s erre mindenekelőtt az Isten és felebarátaik iránt érzett szeretet készteti őket (Máté 22:37–39). Nem törekszenek önző, anyagi célok elérésére, s nem érzik szükségét az önmegvalósításnak ebben a világban. Ehelyett szemüket a megígért ’új égre és új földre’ szegezik, ’amelyekben igazság fog lakozni’ (2Péter 3:13; 2Korinthus 4:18).

12. A tavalyi jelentés szerint milyen tevékenység bizonyítja, hogy Jézus a jelenléte alatt talál „hitet e földön”?

¹² Amikor Ábrahám Kanaánba költözött a családjával, egyedül voltak ott, s csak Jehova támogatta és védte őket. Ez a 316 092 újonnan megkeresztelt személy azonban egyáltalán nincs egyedül. Egyrészt Jehova támogatja és védelmezi őket szellemével, mint Ábrahámmal tette (Példabeszédek 18:10). Ezenkívül azonban egy nemzetközi, lüktető életű „nemzet” által is támogatja őket, s ez a nemzet népesebb, mint néhány mai világi nemzet (Ésaiás 66:8, Katolikus fordítás). Tavaly 5 888 650-es csúcslétszámmal adták bizonyítékát e nemzet polgárai tevékeny hitüknek azáltal, hogy beszéltek felebarátaiknak Isten ígéreteiről (Márk 13:10). Rendkívül sok időt, 1 186 666 708 órát töltöttek ezzel a munkával, keresve az érdeklődő személyeket. Ennek eredményeként 4 302 852 bibliatanulmányozást vezettek olyanokkal, akik szeretnék ápolni hitüket. Buzgalmuk további bizonyítékaként e „nemzetből” 698 781-en vettek részt az úttörőszolgálatban akár teljes időben, akár egy vagy több hónapon át. (Jehova Tanúi tavalyi tevékenységéről a 12—15. oldalon találhatunk részletes beszámolót.) Ez a figyelemre méltó adat igenlő és élő válasz Jézus kérdésére: „az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Hűségesen a próbák ellenére

13., 14. Írd le, hogy többek között milyen nehézségekkel került szembe Ábrahám és a családja Kanaánban.

¹³ Gyakran nehezen ment Ábrahámnak és családjának a sora Kanaánban. Legalább egyszer súlyos éhínség volt, ami miatt el kellett menniük Kanaán földjéről Egyiptomba. Ráadásul Egyiptom és (a Gázához közeli) Gérár uralkodója is megpróbálta elvenni magának Ábrahám feleségét, Sárát (1Mózes 12:10–20; 20:1–18). Ezenkívül Ábrahám állatállományának a pásztorai és Lót állatállományának a pásztorai között nézeteltérés volt, ami miatt szétvált a két család. Ábrahám önzetlenül engedte, hogy először Lót válasszon földet, Lót pedig úgy döntött, hogy a Jordán vidékén fog lakni, ami édeni kertnek tűnt termőképességében és gyönyörűségében (1Mózes 13:5–13).

¹⁴ Lót ezután belekeveredett a messzi Elám király és szövetségesei, valamint a Sziddim síkságán fekvő öt város királyai között dúló háborúba. Az idegen királyok legyőzték a helybéli királyokat, és sok zsákmányt szereztek, köztük volt Lót és a vagyona is. Amikor Ábrahám meghallotta, mi történt, félelmet nem ismerve az idegen királyok nyomába eredt, ki tudta szabadítani Lótot meg a családját, és vissza tudta szerezni a helyi királyok vagyonát (1Mózes 14:1–16). De nem ez volt a legrosszabb Lót kanaáni tapasztalatai közül. Valami miatt Szodomában telepedett le, pedig a városnak erkölcstelen híre voltb (2Péter 2:6–8). Amikor figyelmeztette két angyal, hogy a város el fog pusztulni, Lót a feleségével és a lányaival elmenekült. De mivel Lót felesége figyelmen kívül hagyta az angyalok különleges utasításait, sóoszloppá lett. Lót egy ideig Czóár barlangjában volt kénytelen lakni két lányával (1Mózes 19:1–30). Ezek az események biztosan nagyon bántották Ábrahámot, főleg azért, mert Lót Ábrahám családjának a részeként jött Kanaánba.

15. Milyen negatív gondolkodásmódot került nyilván Ábrahám, pedig nehézségei voltak, míg idegen földön sátrakban élt?

¹⁵ Ábrahám vajon gondolt arra valamikor is, hogy Lóttal együtt a biztonságos Urban kellett volna maradniuk apjukkal és nagy rokonságukkal vagy pedig Háránban a bátyjával, Nákhórral? Vajon vágyott arra valamikor is, hogy egy fallal körülvett város biztonságos környezetében verjen gyökeret, és ne sátorban lakjon? Vajon kételkedett esetleg abban, hogy bölcs dolog-e áldozatokat hozni, vándorként idegen földön? Ábrahámra és a családjára vonatkozóan Pál apostol megjegyezte: „hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre” (Zsidók 11:15). De nem tértek vissza. Nem veszítették el bátorságukat a viszontagságok ellenére sem, ott maradtak, ahol Jehova szerette volna, hogy legyenek.

Kitartás napjainkban

16., 17. a) Milyen nehézségekkel néz szembe ma sok keresztény? b) Milyen építő gondolkodásmódjuk van a keresztényeknek? Miért?

¹⁶ Hasonló kitartást láthatunk ma a keresztényeknél. Bár nagy öröm forrása számukra Isten szolgálata, nem könnyű az életük az igaz keresztényeknek ezekben az utolsó napokban. Bár szellemi paradicsomban élnek, ugyanolyan gazdasági nyomás éri őket, mint a felebarátaikat (Ésaiás 11:6–9). Sokan a nemzetek háborúinak az ártatlan áldozatai lettek, néhányan pedig rendkívüli szegénységbe kényszerültek önhibájukon kívül. Ráadásul elszenvedik azokat a nehézségeket, amelyek azért érik őket, mert népszerűtlen kisebbséghez tartoznak. Sok országban úgy prédikálják a jó hírt, hogy az emberek rendkívül közönyösek. Mások pedig olyanok álnok támadásait szenvedik el, akik „a törvény látszatával” cselekednek, és még az ’ártatlan vért is elítélik’ (Zsoltárok 94:20, 21, K. f.). Még az olyan országokban is, ahol a keresztényeket nem éri támadás, és ahol néhányan dicsérik őket magas irányadó mértékeik miatt, tudatában vannak annak, hogy mások, mint az iskolatársaik és a munkatársaik. Leginkább Ábrahámhoz hasonlítanak, aki sátorban lakott, míg a legtöbb ember körülötte városokban élt. Igen, nem könnyű a világban élni, ugyanakkor ’nem a részének’ lenni (János 17:14, NW).

¹⁷ Vajon akkor mi bánjuk, hogy átadtuk magunkat Istennek? Vajon úgy gondoljuk, bárcsak a világ része maradtunk volna, és olyanok lennénk, mint mások? Siránkozunk vajon amiatt, hogy milyen áldozatokat hoztunk Jehova szolgálatában? Egyáltalán nem! Nem tekintünk hátra sóvárogva, hanem inkább felismerjük, hogy azok közül, amiket feláldoztunk, semminek sincs igazi értéke azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket most élvezünk, és amelyeket majd a jövőben fogunk élvezni (Lukács 9:62; Filippi 3:8). Egyébként pedig vajon boldogok az emberek a világban? Az az igazság, hogy sokan közülük olyan kérdésekre keresik a választ, melyekre mi már tudjuk. Azért szenvednek, mert ők nem követik azt az Istentől jövő irányítást, amelyet mi követünk, és amely a Biblia lapjairól származik (Zsoltárok 119:105). És sokan közülük sóvárogva nézik a keresztényi társaságot, és azt a csodálatos testvériséget, amelyet mi a hívőtársainkkal élvezünk (Zsoltárok 133:1; Kolossé 3:14).

18. Mi lesz az eredménye végül annak, ha a keresztények bátrak, mint amilyen Ábrahám volt?

¹⁸ Igaz, időnként nekünk is olyan bátornak kell lennünk, mint Ábrahám volt, amikor Lót foglyul ejtőit üldözte. De ha bátrak vagyunk, Jehova megáldja a végeredményt. Észak-Írországban például a szektás erőszak következtében beivódott az emberek elméjébe a gyűlölet, és bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki semleges legyen. A hűséges keresztények azonban hallgatnak Jehova szavaira, amelyeket Józsuénak mondott: „légy bátor és erős . . . Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józsué 1:9; Zsoltárok 27:14). Az évek során félelmet nem ismerő állásfoglalásukkal tiszteletet vívtak ki, és ma már szabadon prédikálhatnak ennek az országnak mindegyik közösségében.

19. Mit tesznek a keresztények boldogan, és milyen végeredményt várnak bizalommal, miközben követik Jehova utasításait?

¹⁹ Sosem szabad kételkednünk abban, hogy bármilyen helyzettel kelljen is most szembenéznünk, ha követjük Jehova utasítását, az végül az ő dicsőségére lesz, és a mi hosszú távú javunkat szolgálja. Igaz, hogy vannak nehézségeink, igaz, hogy áldozatokat kell hoznunk, még sincs jobb annál, mint hogy Jehovát szolgáljuk, élvezve keresztény testvéreinknek a társaságát, és bizalommal várva az örökké tartó jövőt, melyet Isten megígért.

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ Miért létfontosságú az erős hit?

◻ Hogyan mutatta ki Ábrahám, hogy erős hite van?

◻ Hogyan jár együtt az önátadással az, hogy változtatni kell az életünkön?

◻ Miért vagyunk boldogok, hogy Istent szolgáljuk, bármilyen nehézségekkel kerüljünk is esetleg szembe?

[Képek a 7. oldalon]

Ábrahám kész volt nagy változtatásokat tenni az életében, hogy örökölje az ígéretet

[Képek a 9. oldalon]

A bizonyítékok azt mutatják, hogy Jézus talál „hitet e földön” a jelenléte alatt