REBEKA

(feltehetően: ’tehén’):

Náhor fiának, Betuelnek a lánya, tehát Ábrahám unokaöccsének a gyermeke. Fivérét Lábánnak hívták (1Mó 22:20–23).

Ábrahám i. e. 1878-ban elküldte háznépe sáfárát (vsz. Eliézert), hogy keressen 40 éves fiának, Izsáknak hozzáillő feleséget. A szolga el is jutott „Náhornak a városába”, amely a Felső-Mezopotámiai-alföldön volt. Ott aztán egy kútnál azért imádkozott, hogy a lány, akit majd Jehova kiválaszt, ne csak neki adjon inni, ha erre kéri, hanem önként ajánlja fel, hogy tíz tevéjét is megitatja (1Mó 24:1–14). Még imádkozott, amikor Rebeka a vizeskorsójával odaért a kúthoz. Amikor a szolga kért tőle egy korty vizet, a lány kedvesen inni adott neki, majd „gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített. Eközben a férfi csak csodálkozva nézte, és csendben maradt, hogy megtudja, vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját vagy sem.” Rebeka kedves, vendégszerető, szerény és szorgalmas lánynak bizonyult, azonkívül „nagyon szép” is volt (1Mó 24:14–21).

Ábrahám szolgája, látva, hogy imája meghallgatásra talált, Rebekának ajándékozott egy arany orrkarikát és két szép arany karperecet (értékük kb. 1350 dollár). Rebeka ezeket megmutatta a családjának – anyjának és fivérének, Lábánnak –, a család pedig vendégszeretettel fogadta otthonában a látogatót és kísérőit (1Mó 24:22–32). A férfi addig nem is evett, míg el nem beszélte küldetését, Lábán és az apja, Betuel pedig beleegyeztek, hogy Rebeka feleségül menjen Izsákhoz. A lány a családjával együtt értékes ajándékokat kapott, arany- meg ezüsttárgyakat és nagyon szép ruhákat, aztán együtt ettek mindnyájan (1Mó 24:33–54). Az akkori szokásokhoz híven így köttetett tisztességes házassági szerződés, nem Rebeka és Izsák, hanem a szüleik között. Rebeka ezáltal jegyese lett Izsáknak, és ettől kezdve a feleségének számított.

Rebeka beleegyezésével a karaván már másnap reggel elindult a hosszú útra, a Negeb felé, Beér-Lahai-Rói szomszédságába; itt élt akkor Izsák. Rebekát az indulása előtt a családja még megáldotta: „legyél ezerszer tízezerré, és a te magod vegye birtokba az őt gyűlölők kapuját!” A dajkája, Debóra és a többi szolgálólánya is vele tartott, és úgy tűnik, egyikük sem tért vissza többé szülőföldjére (1Mó 24:55–62; 35:8).

Célt érve és látva, amint a vőlegénye, Izsák közeledik feléje, Rebeka eltakarta magát egy kendővel. Miután Ábrahám szolgája beszámolt a küldetéséről, hogy mi minden történt, és hogyan segített Jehova kiválasztani a lányt, Izsák bevitte anyja sátrába Rebekát, hogy a felesége legyen. Izsák nagyon megszerette őt, és ’vigaszra lelt benne anyja, Sára elvesztése után’, aki három évvel korábban halt meg (1Mó 24:63–67).

Sárához hasonlóan Rebeka is sokáig meddő volt. Miután Izsák mintegy 19 évig kitartóan esedezett Jehovához, Rebeka végül gyermekeket fogant, és megszülte ikreit: Ézsaut és Jákobot. Mivel méhében a két fiú tusakodott egymással, a terhessége annyira meggyötörte, hogy ezt kérdezte: „minek élek?” Válaszul Jehova arról biztosította, hogy két nagy nemzet anyja lesz, és hogy „az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat” (1Mó 25:20–26). Pál szerint ennek azt kellett jeleznie, hogy az ígéret magvának kiválasztása teljes egészében Istentől függ (Ró 9:6–13).

Sárához hasonlóan egyszer Rebeka is eltitkolta kilétét, és a férje húgának adta ki magát. Ez akkor történt, amikor az országban pusztító éhínség miatt a családjának egy időre filiszteus területre kellett költöznie, ahol Abimélek volt a király. Rebeka ekkor már igen előrehaladott korú asszony lehetett, de kivételes szépsége miatt Izsák, az ábrahámi szövetség kijelölt örököse vélhetőleg életveszélybe került volna, ha kiderül róla, hogy a férje (1Mó 26:1–11).

Amikor Izsák megöregedett, és arra készült, hogy megáldja elsőszülött fiát, Ézsaut, Rebeka azonnal lépéseket tett, hogy mindenképpen Jákob kapja meg a kívánt áldást (1Mó 25:28–34; 27:1–5). Arról nem esik szó, hogy Rebeka tudta-e, hogy Jákob törvényesen birtokolja az elsőszülöttségi jogot, hiszen megvette, azt viszont jól tudta, hogy mit mondott neki Jehova, nevezetesen, hogy az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat. Lépéseket tett hát, hogy feltétlenül Jákobé legyen az atyai áldás. A végkifejlet összhangban volt Jehova szándékával (1Mó 27:6–29; lásd: JÁKOB 1.).

Később, amikor Rebeka meghallotta, hogy Ézsau Jákob megölésére készül, rábeszélte Izsákot, hogy küldje el a szülőföldjére (mármint Rebeka szülőföldjére) Jákobot, és ott keressen magának feleséget a fiú. Rebekát és Izsákot nagyon elszomorította, hogy Ézsau a gyűlölt kánaániták közül vett magának két feleséget (1Mó 26:34, 35; 27:41–46; 28:1–5; 29:10–12).

A Biblia nem írja, mikor halt meg Rebeka, de ez azelőtt történhetett, hogy Jákob hazatért Mezopotámiából (1Mó 35:27). Rebekát Ábrahám és Sára mellé temették, Makpela barlangjába, amely a család sírhelye volt. Ide került később Izsák, Lea és Jákob is (1Mó 49:29–31; 50:13).