LÁBÁN
(fehér):
1. Ábrahám testvérének, Náhornak az unokája. Betuel fia és Rebeka testvére volt (1Mó 24:15, 29; 28:5), Lea és Ráhel apja (1Mó 29:16). Lábán Hárán városában lakott, Mezopotámia Paddán-Arám nevű vidékén (1Mó 24:10; 27:43; 28:6; 29:4, 5).
Lábánt ’a szír [szó szerint: ’arameus’] Betuel fiának’ nevezik, és így is utalnak rá: „a szír Lábán” (1Mó 28:5; 25:20; 31:20, 24). Ez a megnevezés helytálló, hiszen Lábán Paddán-Arámban lakott, amely azt jelenti, hogy ’Arám (Szíria) síksága’. Lábán szemita lakos volt egy olyan vidéken, ahol arámi nyelven beszéltek (ez egy sémi nyelv).
Erre a vidékre küldte el az idős Ábrahám a szolgáját, hogy feleséget keressen Izsáknak (1Mó 24:1–4, 10). Amikor Rebeka elmesélte Lábánnak, hogy találkozott Ábrahám szolgájával, és amikor Lábán látta a szolgától kapott ajándékokat, elszaladt hozzá, Jehova áldott emberének nevezte, és vendégszeretettel fogadta (1Mó 24:28–32). Lábán ezután vezető szerepet játszott a Rebeka férjhezmeneteléről szóló tárgyalásban, és mind ő, mind az apja, Betuel beleegyezett a házasságkötésbe (1Mó 24:50–61).
Évekkel később Jákob Ézsau bosszúja elől menekülve és feleséget keresve elment nagybátyjának, Lábánnak háráni otthonába (1Mó 27:41–28:5). Lábánnak akkor már volt két lánya, Lea és Ráhel (1Mó 29:16), és valószínűleg fiai is voltak (1Mó 31:1). Lábán megegyezett Jákobbal, hogy hétévi szolgálat fejében elveheti feleségül a kisebbik lányát, Ráhelt. De az esküvő éjjelén becsapta Jákobot, és Ráhel helyett az idősebbik lányát, Leát adta neki. A helyi szokásra hivatkozva hárította el Jákob tiltakozását, és felajánlotta neki Ráhelt mint második feleséget, azzal a feltétellel, hogy még hét évig szolgál neki (1Mó 29:13–28).
Amikor Jákob végül el akart menni, Lábán megkérte, hogy maradjon, és szolgálja tovább bérért (1Mó 30:25–28). Abban állapodtak meg, hogy Jákob megtarthatja magának az összes pettyes és tarka juhot, a sötétbarna juhokat a fiatal kosok közül, és minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül (1Mó 30:31–34). De amit Jákob később Leának és Ráhelnek, valamint Lábánnak mondott (1Mó 31:4–9, 41), abból az derül ki, hogy az elkövetkező években Lábán gyakran megmásította az eredeti megállapodásukat, amikor úgy alakult, hogy Jákob nyájai nagyon megszaporodtak. Lábán már nem úgy tekintett Jákobra, mint korábban, és Jehova utasítására Jákob úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére a családjával és a nyájaival (1Mó 31:1–5, 13, 17, 18).
Lábán csak a harmadik napon értesült róla, hogy Jákob titokban eltávozott. A nyomába eredt, és Gileád hegyvidékén érte utol. Ámde Isten figyelmeztette Lábánt, és ezzel meggátolta őt abban, hogy ártson Jákobnak (1Mó 31:19–24). Amikor találkoztak, veszekedni kezdtek. Jákob elmondta, hogy 20 évig hűségesen és serényen szolgált, Lábán pedig igazságtalanul bánt vele, tízszer is megváltoztatta a bérét (1Mó 31:36–42).
Lábán mindenáron vissza akarta szerezni a terafimot, vagyis a házi bálványokat, melyeket Ráhel Jákob tudta nélkül ellopott. De Lábán nem találta meg ezeket, mert Ráhel elrejtette őket. Lábán vallásos elképzeléseire feltehetően hatással voltak a holdimádó emberek, akik között élt, és talán erre utal az is, hogy jelekből tudakozódott, és voltak terafimbálványai. De meg kell jegyezni, hogy valószínűleg nem pusztán vallásos okokból fordított Lábán különös gondot a terafim megkeresésére és visszaszerzésére. Az iraki Nuzuban, Kirkuk közelében felfedezett táblák fényt derítenek rá, hogy azon a területen a patriarchális idők törvényei kimondták, hogy ha egy asszony férjének a birtokában voltak az ilyen házi bálványok, az feljogosította arra, hogy megjelenjen a bíróság előtt, és igényt tartson elhunyt apósa vagyonára. Lábán tehát alighanem arra gondolt, hogy maga Jákob lopta el a terafimot, hogy később kisemmizze a fiait. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miután nem találta meg a házi isteneket, miért kötött gyorsan egyezséget Jákobbal, hogy az ne térjen vissza a házi istenekkel, miután ő meghal, hogy megfossza a fiait az örökségüktől (1Mó 31:30–35, 41–52).
Lábán családi békeszövetséget kötött Jákobbal, és ennek emlékére felállítottak egy kőoszlopot és egy kőhalmot. Jákob héber nyelven Gálednek nevezte el a halmot; e név jelentése: ’tanúbizonyság halma’. Lábán Jegár-Sahadutának hívta, ami ugyanezt jelenti arámi, vagyis szír nyelven. Ezt a halmot még „Az Őrtoronynak” is nevezték (1Mó 31:43–53). Miután Lábán elbúcsúzott unokáitól és lányaitól, hazatért, és a Biblia ezután már nem említi őt (1Mó 31:54, 55).
2. Hely, melyet az 5Mózes 1:1 ’a Szúf előtti kietlen síksággal’ kapcsolatban említ. Lábán pontos helye ismeretlen.