Ki a legfontosabb az életedben?
„Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett” (ZSOLT 83:18)
1–2. Miért nem elég a megmentésünkhöz az, ha ismerjük Jehova nevét?
TALÁN akkor találkoztál először Jehova nevével, amikor megmutatták neked a Zsoltárok 83:18-ban. Valószínűleg meglepődve olvastad a következő szavakat: „hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Azóta már minden bizonnyal te magad is segítettél másoknak ezzel a bibliaverssel, hogy megismerjék szerető Istenünket, Jehovát (Róma 10:12, 13).
2 Noha fontos, hogy az emberek megismerjék Jehova nevét, ez az ismeret önmagában nem elegendő. Figyeljük meg, hogy a zsoltáríró hogyan világít rá egy másik igazságra, mely szintén fontos a megmentésünkhöz: „egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Igen, Jehova a legfontosabb személy a világegyetemben. Mivel ő teremtett mindent, valamennyi teremtményétől joggal várja el, hogy teljesen alávesse magát neki (Jel 4:11). Éppen ezért kérdezzük meg magunktól: „Az én életemben ki a legfontosabb?” Mindannyian alaposan gondoljuk át, mit válaszolnánk erre.
Az Éden-kertben felvetődött vitakérdés
3–4. Hogyan szedte rá Sátán Évát, és mihez vezetett ez?
3 Hogy mekkora súlya van ennek a kérdésnek, az világosan kitűnik az Éden-kertben történt eseményekből. Ott a lázadó angyal, aki később Sátán, az Ördög néven vált ismertté, rávette az első nőt, Évát, hogy a saját vágyait Jehova parancsa elé helyezze, mely szerint egy bizonyos fának a gyümölcséből nem ehettek (1Móz 2:17; 2Kor 11:3). Éva nem állt ellen a kísértésnek, amivel kimutatta, hogy nem tiszteli Jehova szuverenitását. Nem Jehovát tartotta a legfontosabbnak az életében. De hogyan tudta Sátán félrevezetni?
4 Sátán több alattomos taktikát is bevetett, amikor Évával beszélgetett. (Olvassátok fel: 1Mózes 3:1–5.) Először is, nem használta Jehova nevét, hanem egyszerűen ’Istenről’ beszélt. Vele ellentétben Mózes, a beszámoló írója, a 3. fejezet első versében használta Jehova nevét. Másodszor, Sátán ahelyett, hogy Isten ’parancsáról’ beszélt volna, csupán arról kérdezett, hogy mit ’mondott’ Isten (1Móz 2:16). Ezzel az alattomos módszerrel valószínűleg megpróbálta úgy feltüntetni Jehova parancsát, mint ami nem is olyan fontos. Harmadszor, noha csak Évához beszélt, többes számban fogalmazott. Így Éva büszkeségére akart hatni, azt az érzést keltve benne, hogy ő van annyira fontos, hogy a férje nevében is beszélhet. Mihez vezetett ez? Éva nyilvánvalóan magára vállalta ezt a szerepet, hiszen így válaszolt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.”
5. a) Mit ért el Sátán, hogy mire összpontosítson Éva? b) Mit mutatott ki Éva azzal, hogy evett a tiltott gyümölcsből?
5 Sátán a tényeket is elferdítette. Arra célzott, hogy Isten részéről igazságtalan volt, hogy Ádám és Éva „nem ehettek a kert minden fájáról”. Ezenkívül rávette Évát, hogy magára gondoljon, és arra, hogyan tehetné jobbá az életét, ha olyan lenne, „mint Isten”. Végül elérte, hogy a fára és annak gyümölcsére összpontosítson, ne pedig arra a kapcsolatra, melyet azzal ápolt, akitől mindent kapott. (Olvassátok fel: 1Mózes 3:6.) Éva sajnos evett a gyümölcsből, amivel kimutatta, hogy az ő életében nem Jehova a legfontosabb.
A Jób napjaiban felvetődött vitakérdés
6. Mit kérdőjelezett meg Sátán Jób feddhetetlen életútjával kapcsolatban, és mire kapott Jób lehetőséget?
6 Évszázadokkal később a hűséges Jóbnak lehetősége volt arra, hogy kimutassa, ki a legfontosabb az életében. Amikor Jehova felhívta Sátán figyelmét Jób feddhetetlen életútjára, Sátán így vágott vissza: „Talán a semmiért féli Jób az Istent?” (Olvassátok fel: Jób 1:7–10.) Sátán nem azt vitatta, hogy Jób engedelmes-e Isten iránt, hanem az indítékait vonta kétségbe. Azzal vádolta Jóbot, hogy nem szeretetből, hanem önző érdekből szolgálja Jehovát. Ezt a vádat csak Jób tudta megcáfolni, és meg is kapta erre a lehetőséget.
7–8. Milyen próbákkal kellett Jóbnak szembenéznie, és mit bizonyított azzal, hogy hűségesen kitartott?
7 Jehova megengedte Sátánnak, hogy egymás után több csapással sújtsa Jóbot (Jób 1:12–19). Hogyan reagált Jób, amikor rosszabbra fordultak a körülmények? A Bibliából megtudjuk, hogy „nem vétkezett Jób, és semmi rosszat sem tulajdonított Istennek” (Jób 1:22). De Sátán még ekkor sem hallgatott el. Tovább érvelt: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja a lelkéért” (Jób 2:4).a Sátán arra célzott, hogy ha Jób fizikai fájdalmat tapasztal, többé nem Jehova lesz a legfontosabb az életében.
8 Jóbot egy visszataszító betegség sújtotta, és a felesége nyomást gyakorolt rá, hogy átkozza meg Istent, és haljon meg. Később pedig három hamis vigasztalója azzal vádolta, hogy valami helytelenséget követett el (Jób 2:11–13; 8:2–6; 22:2, 3). Ám a szenvedései ellenére Jób nem volt hajlandó feladni a feddhetetlenségét. (Olvassátok fel: Jób 2:9, 10.) Hűséges kitartásával nyilvánvalóvá tette, hogy az ő életében Jehova a legfontosabb. Azt is bebizonyította, hogy a tökéletlen ember is képes a tőle telhető módon megcáfolni az Ördög hamis vádjait. (Vesd össze: Példabeszédek 27:11.)
Jézus tökéletes válasza
9. a) Hogyan próbálta meg Sátán rávenni Jézust, hogy engedjen a testi vágyaknak? b) Mit tett Jézus?
9 Röviddel azután, hogy Jézus megkeresztelkedett, Sátán megpróbálta rávenni, hogy önző vágyakat hajszoljon, és ne Jehovát tekintse a legfontosabbnak az életében. Az Ördög háromszor is megkísértette. Először is igyekezett kihasználni a testi vágyakat, és azt mondta Jézusnak, hogy változtassa kenyérré a köveket (Máté 4:2, 3). Jézus akkor már 40 napja böjtölt, és nagyon éhes volt. Ezért az Ördög arra buzdította, hogy a csodatevő képességét használva csillapítsa az éhségét. Mit tett erre Jézus? Évával ellentétben, aki figyelmen kívül hagyta Jehova parancsát, ő Jehova Szavára összpontosított, és habozás nélkül visszautasította a kísértést. (Olvassátok fel: Máté 4:4.)
10. Miért akarta Sátán, hogy Jézus levesse magát a templom párkányáról?
10 Sátán arra is megpróbálta rábírni Jézust, hogy önző módon viselkedjen. Azt akarta, hogy vesse le magát a templom párkányáról (Máté 4:5, 6). Mit szeretett volna Sátán elérni? Úgy érvelt, hogy ha Jézus sértetlen marad, miután leugrik, azzal bizonyítja, hogy „Isten fia”. Az Ördögnek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy Jézus a saját hírnevével legyen elfoglalva, olyannyira, hogy látványosan fitogtassa a képességeit. Sátán tudta, hogy az ember hajlamos lehet egy vakmerő tettre, akár büszkeségből, akár azért, hogy ne essen csorba a tekintélyén. Sátán helytelenül alkalmazott egy írásszöveget, Jézus válaszából azonban kiderült, hogy ő teljesen érti Jehova Szavát. (Olvassátok fel: Máté 4:7.) Azzal, hogy Jézus nem volt hajlandó erre a veszélyes mutatványra, ismételten bizonyította, hogy Jehova a legfontosabb az életében.
11. Miért utasította vissza Jézus az Ördögöt, amikor az felajánlotta neki a világ összes királyságát?
11 Sátán végső elkeseredésében felajánlotta Jézusnak a világ összes királyságát (Máté 4:8, 9). De Jézus azonnal visszautasította. Tudta, hogy ha elfogadná, az egyenlő lenne azzal, hogy elveti Jehova szuverenitását, Istennek azt a jogát, hogy a Legfelségesebbként uralkodjon. (Olvassátok fel: Máté 4:10.) Jézus minden alkalommal úgy válaszolt Sátánnak, hogy olyan írásszövegeket idézett, melyekben benne volt Isten neve.
12. Mi nyugtalanította Jézust, amikor közeledett földi életének a vége, és mit tanulhatunk abból, ahogyan ebben a helyzetben gondolkodott?
12 Amint közeledett földi életének a vége, Jézus nagyon nehéz döntés előtt állt. A szolgálata során végig kimutatta, hogy kész feláldozni az életét (Máté 20:17–19, 28; Luk 12:50; Ján 16:28). Azonban tudta, hogy hamisan meg fogják vádolni, és a zsidó jogrendszerben elítélik, majd pedig istenkáromlóként kivégzik. Ez a halálával kapcsolatos részlet nagyon nyugtalanította. Így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljon el tőlem e pohár.” Ám így folytatta: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te” (Máté 26:39). Igen, Jézus azzal, hogy mindhalálig hűséges maradt, egyértelműen bizonyította, hogy ki a legfontosabb az életében.
Mi hogyan válaszolunk?
13. Milyen tanulságokat vonhatunk le Éva, Jób és Jézus Krisztus példájából?
13 Mit tanultunk mindebből? Az Évával történtekből azt, hogy akik engednek az önző vágyaknak, vagy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak maguknak, azt fejezik ki, hogy nem Jehova a legfontosabb az életükben. Ezzel ellentétben abból, hogy Jób mindvégig megőrizte a feddhetetlenségét, megtanultuk, hogy tökéletlen emberek is képesek hűségesen elviselni a nehézségeket, még akkor is, ha nem értik teljesen a bajok okát. Így kimutatják, hogy Jehovát teszik az első helyre (Jak 5:11). És végül Jézus példájából azt tanultuk, hogy legyünk készek elviselni a szégyent, és ne tartsuk túl fontosnak a hírnevünket (Héb 12:2). De hogyan alkalmazhatjuk mindezt?
14–15. a) Miben volt más az, ahogyan Jézus reagált a kísértésre, mint az, ahogyan Éva? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust? (Lásd a 18. oldalon lévő képet is.)
14 Soha ne feledkezzünk meg Jehováról a kísértések miatt. Éva hagyta, hogy az kerüljön a figyelme középpontjába, ami a szeme előtt volt. Látta, hogy a gyümölcs „evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt” (1Móz 3:6). Mennyire másképp viselkedett Jézus, amikor Sátán megkísértette! Mindhárom helyzetben túllátott a kísértésen, és gondolt a tettei következményeire. Isten Szavára támaszkodott, és Jehova nevét is használta.
15 Amikor kísértést érzünk arra, hogy olyat tegyünk, ami nem tetszik Jehovának, mire összpontosítunk? Minél inkább a kísértésre koncentrálunk, annál erősebb lesz bennünk a helytelen vágy (Jak 1:14, 15). Gyorsan kell cselekednünk, hogy gyökerestől kitépjük ezt a vágyat, még akkor is, ha ez olyan drasztikus lépésnek tűnik, mintha valamelyik testrészünktől válnánk meg (Máté 5:29, 30). Jézushoz hasonlóan nekünk is a tetteink következményeire kell összpontosítanunk, arra, hogy ezek hogyan fognak kihatni a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. Idézzük fel azt is, hogy mit mond a Szava, a Biblia. Csak így bizonyíthatjuk, hogy Jehova a legfontosabb az életünkben.
16–18. a) Mi miatt érezhetünk mély szomorúságot? b) Mi segíthet, ha lesújtó helyzetben vagyunk?
16 Soha ne nehezteljünk Jehovára a tragédiák miatt (Péld 19:3). Ahogy közeledünk ennek a gonosz világnak a végéhez, Jehova népe körében egyre többeket érintenek katasztrófák és tragédiák. Bár tisztában vagyunk vele, hogy ebben az időszakban nem várhatjuk el, hogy csoda folytán védelemben részesüljünk, Jóbhoz hasonlóan mély szomorúságot érzünk, amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk, vagy amikor valamilyen nehézséget élünk át.
17 Jób nem tudta, hogy Jehova miért engedte meg, ami vele történt, és időnként talán mi sem értjük, hogy miért történnek rossz dolgok. Előfordulhat, hogy arról értesülünk, hogy hűséges testvéreink életüket vesztették egy természeti katasztrófában, például földrengésben. Ez történt Haitin is. Vagy talán ismerünk valakit, aki bár feddhetetlen volt, valamilyen erőszakos bűncselekmény áldozata lett, vagy meghalt egy szörnyű balesetben. Az is lehet, hogy mi vagyunk lesújtó helyzetben, vagy minket ér igazságtalanság. Szívünk fájdalmában talán kifakadunk: „Miért, Jehova? Miért pont velem történik ez? Mi rosszat tettem?” (Hab 1:2, 3). Ilyen helyzetben mi segíthet megbirkóznunk az érzelmi teherrel?
18 Vigyáznunk kell, nehogy úgy következtessünk, hogy ezek az események Jehova nemtetszését jelzik. Jézus is rávilágított erre, amikor két olyan tragédiára utalt, melyek akkoriban történtek. (Olvassátok fel: Lukács 13:1–5.) Sok szerencsétlenség ’a bajokkal teljes idő és az előre nem látható események’ miatt következik be (Préd 9:11). De függetlenül attól, hogy mi miatt ér minket baj, meg tudunk birkózni a nehézségekkel, ha ’a minden vigasztalás Istenéhez’ fordulunk segítségért. Ő erőt fog nekünk adni ahhoz, hogy hűségesen ki tudjunk tartani (2Kor 1:3–6).
19–20. Mi segített Jézusnak, hogy elviselje a megalázó helyzeteket, és mi segíthet nekünk, hogy ugyanezt tegyük?
19 Soha ne engedjük, hogy a büszkeség vagy a szégyentől való félelem legyen a figyelmünk középpontjában. Jézus alázatos volt, ami képessé tette arra, hogy ’megüresítse magát, és rabszolgai formát öltsön’ (Fil 2:5–8). Sok megalázó helyzetet el tudott viselni, mert Jehovára támaszkodott (1Pét 2:23, 24). Ezáltal Jehova akaratát tette az első helyre, és ennek az lett az eredménye, hogy „magasabb állásba” került (Fil 2:9). Azt tanácsolta a tanítványainak, hogy ők is éljenek így (Máté 23:11, 12; Luk 9:26).
20 Időnként rossz érzéseket kelthetnek bennünk bizonyos hitpróbák. De legyen ugyanolyan szilárd a meggyőződésünk, mint Pál apostolé: „Ezért szenvedem is ezeket, de nem szégyenkezem. Mert ismerem azt, akinek hiszek, és bizonyos vagyok abban, hogy amit letétbe helyeztem nála, azt képes megőrizni addig a napig” (2Tim 1:12).
21. A világ önző magatartása ellenére mit határozzunk el?
21 A Biblia megjövendölte, hogy a mi időnkben „az emberek önmagukat szeretők lesznek” (2Tim 3:2). Nem kell hát csodálkoznunk, hogy énközpontú társadalomban élünk. De minket soha ne fertőzzön meg a világ önző magatartása! Ha kísértés ér, tragédia sújt, vagy valaki meg akar szégyeníteni minket, határozzuk el, hogy be fogjuk bizonyítani, hogy Jehova a legfontosabb az életünkben.
[Lábjegyzet]
a Némely bibliatudós úgy véli, hogy a „bőrt bőrért” kifejezés arra utal, hogy Jób önző módon megengedte, hogy a gyermekei és az állatai elveszítsék a „bőrüket”, vagyis az életüket, csak hogy mentse a saját „bőrét”, azaz életét. Mások szerint ez a kifejezés azt hangsúlyozza, hogy az ember kész lenne valamennyit veszíteni a bőréből, ha azzal megmentené az életét. Például felemelné a kezét, hogy megvédje a fejét egy ütéstől. Akármit jelent is ez a szókép, kétségtelenül arra utal, hogy Jób szívesen felad bármit, csak hogy mentse az életét.
Mit tanulhatunk abból . . .
• ahogyan Sátán félrevezette Évát?
• ahogyan Jób az őt ért tragédiákra reagált?
• hogy mire összpontosított Jézus?
[Kép a 17. oldalon]
Éva nem a Jehovával ápolt kapcsolatára összpontosított
[Kép a 18. oldalon]
Jézus visszautasította Sátán kísértéseit, és Jehova akaratára összpontosított
[Képek a 20. oldalon]
Tanúskodás Haitin a földrengés után
Ha lesújtó helyzetben vagyunk, ’a minden vigasztalás Istenéhez’ fordulhatunk segítségért