12. FEJEZET

Miért engedte meg Isten a boldogtalanságot?

 1. Miért érdekeljen minket az, hogy milyen okból engedi meg Isten a gonoszt? (Zsoltárok 94:2, 3)

A TÖRTÉNELEM hátborzongató beszámolót közöl az ember ember elleni kegyetlenségéről. Lapjait a vallásháborúk, tömegmészárlások és üldözések vére festi pirosra. Ártatlan emberek borzalmas elpusztítása kísérte azt a két világháborút, mely a Kereszténységben vette kezdetét, s amelyet azután a Koreában, Indokínában és másutt vívott háborúk követtek. Erőszak, forradalom és bűnözés lángol fel ma is számos országban. Miért engedi meg Isten ezeket a rettenetes állapotokat? Miért nem szüntette meg már régen a boldogtalanságot? Maga Isten ad erre magyarázatot az ő „jó hírének” Könyvében.

 2. a) Képes-e eltávolítani Isten a gonoszt, és akarja-e ezt? (Joel 1:15) b) Hogyan tanúsított Isten bölcsességet ebben a dologban?

² Az Isten, aki képes volt megteremteni a roppant nagy világegyetemet, biztosan elég hatalmas ahhoz, hogy eltüntessen minden boldogtalanságot. Mint a ,szeretet Istene’ valóban gondot visel az emberiségre. Csakhogy ő ugyanakkor a „gyakorlati bölcsesség” Istene is. (1János 4:16; Példabeszédek 2:6, 7) Bölcsessége abban is megmutatkozik, hogy időt enged egy egyetemes fontosságú vitakérdés rendezésére. Noha ez azt jelenti, hogy egy időre meg kell engednie a boldogtalanságot, a hosszú időre kiható eredmény azonban örök boldogságot biztosít minden értelmes teremtményének a világegyetemben.

 3. a) Szemléltesd, miért van szükség időre a vitakérdés rendezéséhez! b) Miért viszonylag rövid az ehhez szükséges idő? (Habakuk 2:3)

³ Ezt egy hírhedt bűnöző peréhez lehetne hasonlítani. Talán hónapokat vesz igénybe a vád ismertetése, a bizonyítékok alapos megvizsgálása és az ügyet lezáró igazságos ítélet meghozatala. Ezután a gyilkost börtönbe zárják, s mindazok, akiknek veszélyeztette az életét, boldogok lehetnek, hogy elmúlt a veszély. Hasonlóképpen időre — mintegy hatezer évre — volt szükség annak a vitakérdésnek a rendezéséhez, amelyet egy embergyilkos, Isten fő ellensége vetett fel. Mily rövid ez az idő, ha az előttünk álló boldogság örökkévalóságával hasonlítjuk össze! Mert Isten előtt „ezer esztendő annyi, mint . . . a tegnap, amikor elmúlt.” — Zsoltárok 90:4.

A VITAKÉRDÉS

 4. a) Mi a nagy vitakérdés? (Zsoltárok 83:18 [Károli: 83:19]) b) Hogyan vonta kétségbe Sátán Isten szuverenitását?

⁴ Mi az a nagy vitakérdés, amelyet rendezni kell? Jehovának a teremtményei felett gyakorolt korlátlan uralkodói jogát (szuverenitását) érinti. Az édeni lázadás idején Sátán kétségbe vonta Isten szuverenitását. Nem mintha hatalmában lett volna elmozdítani Istent mint Legfőbb Uralkodót. Nem; de felvetette a kérdést: Vajon jogos-e Istennek a teremtményei felett gyakorolt szuverenitása, és valóban legfőbb érdeküket szolgálja-e? Igazságos-e ez a korlátlan uralom és megérdemli-e támogatásukat? Sátán a kígyó által azt mondta Édenben Évának: „Valóban úgy van, hogy Isten azt mondta, a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” Miután azzal támadta meg Isten szuverenitását, hogy ravaszul hazugsággal vádolta Őt, Sátán meggyőzte Évát és az ő révén Ádámot is, hogy vonják ki magukat Isten szuverenitása alól, legyenek függetlenek és maguk döntsenek abban, hogy mi „jó” és mi „rossz”. (1Mózes 3:1-5) Isten szuverenitásának jogosságát, igazságosságát és indokoltságát vonta tehát a Sátán kétségbe.

 5. a) Miért engedte meg Isten a gonoszt? (Róma 9:17) b) Hogyan szolgál majd az egész örökkévalóságon át Isten ítélete?

⁵ Isten halálra ítélte a gonosz lázadókat. De megengedte nekik, hogy egy ideig még életben maradjanak, és lehetővé tette Adám és Éva számára, hogy tökéletlen utódokat hozzanak létre. Tulajdonképpen megengedte, hogy a gonoszság fennmaradjon Sátán uralma alatt egészen napjainkig. S vajon miért? Azért, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa: szuverenitása igazságos, és egyetlen teremtménye sem lehet tartósan boldog az ő uralmától és igazságos törvényeitől függetlenül. Ezzel Sátánt „embergyilkosnak”, hazugnak, rágalmazónak és csalónak bizonyítja, s az összes többi törvénytelennel együtt eltávolítja. Isten ítélete így példaként és próbakőként szolgál az örökkévalóságon át arra az esetre, ha bármelyik teremtménye újra kétségbe vonná az ő szuverenitását. — János 8:44.

 6. a) Mit mutatott meg eddig az emberi uralom? b) Milyen képet mutat ma az emberi uralom? (Prédikátor 8:9)

⁶ Hogyan folyt le ez a per a világegyetem bírósága előtt? Az ember világosan kimutatta, hogy képtelen megfelelően kormányozni Isten szuverenitásán kívül. Pontosan úgy történt, ahogyan Jeremiás próféta kijelentette:

„Jól tudom, ó Jehova, hogy a földi embernek nincs birtokában az útja, nem a járókelő emberre tartozik, hogy igazgassa lépteit.” (Jeremiás 10:23)

Soha nem volt ez annyira nyilvánvaló, mint éppen napjainkban, amikor a világ demokratikus, kommunista és a „harmadik világ”-hoz tartozó szektorokra van felosztva. Ezeket a szektorokat további egyenetlenségek darabolják fel. Az emberi uralomban mindenütt megtalálható a korrupció és a hazug diplomácia. Az emberiség világának egynegyed részén nélkülözik az élelmet, ugyanakkor viszont az uralkodók óriási összegeket költenek fegyverkezésre, sok esetben olyan nukleáris fegyverekre, amelyekkel az egész emberi fajt meg lehetne semmisíteni. A legtöbb uralkodó súlyos gazdasági vagy egyéb válsággal küzd, és gyakran egyetlen éjszaka alatt megbukik. Az államfők által kötött bármilyen szövetségre ráillenek a Zsoltárok 127:1 szavai:

„Hacsak maga Jehova nem építi a házat, hiába dolgoznak azon keményen építői.”

 7. a) Miért felsőbbrendű Isten uralma az emberi uralomnál? (Zsoltárok 45:6 [Károli: 45:7]) b) Mit tesz most Isten az emberi uralommal es miért? (Náhum 1:9)

⁷ Alapvető okai vannak annak, hogy Jehova szuverenitása messze felülmúlja az emberét. Isten uralma szeretetre épül, amely „az egység tökéletes köteléke”. (Kolossé 3:14) Az emberi uralom gyakran önzésbe és kapzsiságba fullad. Isten szuverenitásának van ereje egybekovácsolni és „mindent egybegyűjteni”. (Efezus 1:10) Az emberi uralom egyenetlenséget, gyűlöletet és versengést szül. Isten „igazság és igazságosság által” gyakorolja szuverenitását. (Ésaiás 9:7) Az emberi uralom általában elnyomja a szegényeket és részrehajló a gazdagok iránt. Ez az uralom gyászosan kudarcot vallott a próba alatt. Isten nemsokára félreállítja az útból, hogy teljes egészében az ő igazságos szuverenitását gyakorolja ismét a föld felett.

AZ EMBER FEDDHETETLENSÉGE

 8. Milyen kihívást vetett föl Sátán Jóbbal kapcsolatban?

⁸ Éden kertjében egy — az előbbivel rokon vitakérdés is felmerült. Ez a következő: Mivel az első két ember fellázadt, tud-e Isten egyetlen embert előállítani a földön, aki lojális maradna hozzá próba alatt is? A bibliai Jób könyve azt mutatja, hogy felmerült egy ilyen vitakérdés. A könyv első két fejezete leírja, mi történt a mennyei udvarokban mintegy 3500 évvel vagy annál is többel ezelőtt. Amikor Isten fiai egybegyűltek Jehova előtt, Sátán is megjelent, és Jehova ezt mondta:

„Ekkor Jehova így szólt Sátánhoz: ,Vágyakozol-e az én szolgámra Jóbra, mivel nincs hozzá hasonló a földön, feddhetetlen, igaz, istenfélő és elfordul a gonosztól?’ Ekkor Sátán válaszolt Jehovának, és azt mondta: ,Talán ok nélkül féli Jób az Istent? Nem te magad vetted körül őt, házát és mindenét, amije csak van? Keze munkáját megáldottad és nyája igen elszaporodott a földön. De változásként kérlek, nyújtsd ki rá kezedet érintsd mindazt, ami az övé, és lásd, vajon nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?’” — Jób 1:8-11.

 9. Milyen feljegyzés készült Jóbról és hogyan nyerte el jutalmát? (Jób 42:12-16; Jakab 5:11)

⁹ Jehova megengedte ezt a próbatételt. Jób elveszítette nyáját és gyermekei is meghaltak, mégsem átkozta meg Istent és nem fordult ellene. Később, amikor Sátán undorító betegséggel sújtotta Jóbot, felesége végső kétségbeesésében azt mondta: „Átkozd meg Istent és halj meg!” De ő még mindig szilárdan állt Isten iránti feddhetetlenségében. Három hamis vigasztaló növelte tovább szenvedéseit, de Jób kijelentette:

„Utolsó lélegzetemig nem adom fel a feddhetetlenségemet!” (Jób 2:9, 10; 27:5)

Később Jóbot Isten gazdagon megjutalmazta feddhetetlenségéért.

10. Milyen feljegyzés készült másokról, akik szintén megőrizték feddhetetlenségüket? (Zsidók 12:1)

¹⁰ A bibliai feljegyzés — beleértve a Zsidók 11. fejezetét — megmutatja, hogy az emberiség számos többi tagja is önzetlenül úgy döntött, hogy Jehova szuverenitása mellé áll mindenféle kegyetlen támadás ellenére is, amit Sátán indíthat a feddhetetlenségük ellen. A feddhetetlenség megőrzőinek hosszú sora egészen napjainkig tart.

11. a) A feddhetetlenség megőrzésének milyen példáival rendelkezünk ma? (Példabeszédek 27:11) b) Hogyan igazolja majd Isten a szuverenitását és mennyi időre? (Ezékiel 36:23)

¹¹ Például Hitler uralma alatt Jehova keresztény tanúi Németországban megtagadták a náci zászló üdvözlését és a diktátor megszabadítóként való elfogadását. Sok százan az életvérükkel pecsételték meg feddhetetlenségüket. Az egyik közülük a kivégzése előtti éjszaka a következő igen jellemző üzenetet küldte szeretett feleségének:

„Mire ez a levél eljut hozzád, az életem már véget ért. Tudjuk, hogy a halál fullánkját már eltávolították és megszületett a győzelem a sírgödör felett. . . . Eljön az óra, amikor a Mindenható Isten neve igazolva lesz és látni fogja ezt az emberiség. Amikor ma azt kérdezik, hogy eddig miért nem tette meg ezt, mi tudjuk, hogy azért, mert hatalma így még hatékonyabban nyer majd bizonyítást . . . Most elérkeztem a véghez, és imádkozom, hogy te is képes légy kitartani . . . még egyszer belenézek tisztán ragyogó szemedbe, kitörlöm szívedből az utolsó szomorúságot; a fájdalom ellenére emeld föl fejedet és örvendezzél, nem a halálomnak, hanem az életnek, amelyet Isten ad mindazoknak, akik szeretik őt.”

Jehova rövidesen igazolja szuverenitását és mindazokat, akik kiálltak mellette. Ezt hatalmának az ellenségei feletti olyan megnyilvánulása által fogja megtenni, amely az „egész földön” felmagasztalja nevét. — 2Mózes 9:16.

A FEDDHETETLENSÉG MEGŐRZÉSÉNEK KIEMELKEDŐ PÉLDÁJA

12. Ki volt a legalkalmasabb arra, hogy Jehova oldalára álljon ebben a világban, s hogyan lett ő emberré? (János 1:14)

¹² A feddhetetlenség vitakérdése azonban nemcsak minket, embereket érint. Egy mennyei angyal is fellázadt, hogy Sátánná legyen és később Isten többi ,fiai’ közül is csatlakoztak hozzá a lázadásban. (1Mózes 6:4, 5) A vitakérdés tehát az egész világegyetemre kiterjedt. Senki sem bizonyíthatja jobban Jehova igazát ebben a vitában, mint a világegyetemben közvetlenül Jehova után következő legfontosabb személy — a „művezető”, aki a teremtésben segédkezett neki! Ez a mennyei Fiú örömmel beleegyezett abba, hogy életét Isten egy izraelita szűz, Mária méhébe helyezze át. Így emberként született a földre, ahol Sátán a vitakérdést felvetette.

13. Hogyan fogadta Jézus Sátán kihívását? (1Péter 2:21-23)

¹³ Miután Isten Fia, Jézus elérte a felnőttkort, alámerítkezett. Ezzel azt szemléltette, hogy felajánlotta magát annak a különleges feladatnak az elvégzésére, amelyet Isten kijelölt számára. Sátán nemsokára megindította a támadást! Felkínálta Jézusnak azt a szuverenitást, mely akkor Sátán kezében volt a föld összes emberi királyságai felett, cserébe azt kívánta, hogy Jézus imádati aktust végezzen neki, s ezzel törje meg Jehova iránti feddhetetlenségét. Jézus így válaszolt Sátánnak:

„Távozz tőlem Sátán! Mert meg van írva: ,Jehovát, a te Istenedet imádd és egyedül neki végezz szent szolgálatot.” — Máté 4:10.

14. Miért mondhatta Jézus, hogy Sátánnak, ,nincs hatalma’ őfelette?

¹⁴ Mivel nem sikerült eltérítenie Jézust Jehova igazságos törvényének követésétől, Sátán ezután hatalmas nyomást gyakorolt rá az akkori vallási vezetők felhasználásával. Kegyetlenül üldözték Jézust, s végül egy kivégző oszlopon halálra adták, mégsem tudták letéríteni a tökéletes feddhetetlenség és az Isten szuverenitása iránti engedelmesség ösvényéről. Halála napján Jézus joggal mondhatta Sátánról: „Neki nincs semmi hatalma felettem.” (János 14:30) Az ezt követő harmadik napon Jehova azáltal jutalmazta meg hű Fiát, hogy szellemben feltámasztotta Őt és később kegyének jeléül a saját „jobbja felől” ültette a mennyben. — Cselekedetek 2:32, 33.

15. Hogyan buzdította Jézus a tanítványait, és mit őriztek meg ők? (Filippi 2:5, 8, 9)

¹⁵ A feddhetetlenségének ez a megőrzője kijelentette lojális tanítványai előtt:

„A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot.” (János 16:33)

Jézus apostolai és számtalan utánuk élő keresztény szintén megőrizte feddhetetlenségét egészen a halálig.

KIPRÓBÁLT, HŰSÉGES URALKODÓK

16. Miért bízhat az emberiség az új földi közigazgatásban? (Ésaiás 32:1)

¹⁶ Egy másik fontos célt is megvalósított Isten, amikor megengedte, hogy Jézus tanítványai megpróbáltatásokat és üldözéseket álljanak ki. Amiképpen maga Jézus is „az elszenvedett dolgokból tanulta meg az engedelmességet”, ugyanúgy ők is szenvedések által nevelődtek és formálódtak. Így fejleszthették ki az Isten szuverenitása iránti lojalitás ugyanazon nagyszerű tulajdonságait. A Biblia feltárja, hogy Isten egy „száznegyvennégyezer” tagból álló „kicsiny nyájat” választ ki Jézus tanítványaiból, hogy részük legyen a szellemi „első feltámadásban” és uralkodjanak Krisztussal együtt az ő ezeréves királyságában az emberiség felett. Mily nagy az ellentét a mennyei királyság uralma és a mai korrupt, gátlástalan emberi uralom között! Az egész föld jövendőbeli látható ügyintézői pedig olyan emberekből állnak majd, mint Jób és a feddhetetlenségüket megőrző más emberek sokasága, mind az ókorból, mind a mi huszadik századunkból. Mily nagy bizalommal lesz majd az emberiség az ilyen közigazgatás iránt! — Zsidók 5:8; Lukács 12:32; Jelenések 14:1-5; 20:6.

17. Miért volt hasznos számunkra Isten hosszútűrése? (2Péter 3:9, 15)

¹⁷ Boldogok lehetünk, amiért Jehova „hosszan tűrt” és tartózkodott a gonoszok elpusztításától, mert ez sokak számára nyújtott lehetőséget, hogy Jehova oldalára álljanak a nagy vitában. (Róma 2:4) Bárcsak te is az áldottak közt lennél, akik támogatják az ő korlátlan uralkodói jogát.

18. a) Hogyan hajtja végre Isten az ítéletet? (Jeremiás 25:31) b) Milyen hellyé lesz majd akkor a föld? (Ésaiás 11:9)

¹⁸ Az Isten szuverenitását és az ember feddhetetlenségét érintő hosszú vita rövidesen egyszer s mindenkorra lezárul, méghozzá teljes mértékben Jehova javára. Jehova rövidesen végrehajtja „bírósági ítéletét”: eltávolítja a földről Sátánt és mindazokat, akik ellene szegülnek Isten uralmának. A föld akkor nagyszerű és dicső hellyé lesz, ahol „minden lélegző” „Jaht dicséri”, vagyis Jehovát. (Zsoltárok 150:6) Ahhoz azonban, hogy az ember vég nélkül Istent dicsérje, vég nélkül is kell élnie. Hogyan lehetséges ez? A következő fejezet majd elmondja.

[Kép a 107. oldalon]

Egy bírósági tárgyaláshoz időre van szükség. A szuverenitás nagy vitakérdését is alaposan meg kell vizsgálni

[Kép a 110. oldalon]

Jób súlyos megpróbáltatás alatt is megőrizte feddhetetlenségét

[Kép a 113. oldalon]

Jézus Krisztus, a feddhetetlenség legnagyobb példaképe

[Kép a 115. oldalon]

Krisztus ezeréves királysága felmagasztalja Jehova jogos szuverenitását és áldás lesz minden ember számára