A Paradicsom kilátásai az emberi engedetlenség ellenére érvényesek

 1. Idő múltával hol volt látható az első férfi és nő, és milyen környezetben?

TELT-MÚLT az idő. Az első férfi és nő többé nem ártatlanul mezítelen. Felöltöztek – állati bőrből való hosszú ruhákba. Közvetlenül a tökéletes Éden-kertnek bejáratán kívül vannak. Hátuk a kert felé fordítva. Az előttük lévő látványt nézik. Csak műveletlen földet látnak. Nyilvánvalóan nincs rajta Isten áldása. Csak tövist és bogáncskórót láthatnak maguk előtt. Hát, nem ez-e a föld, amelyet uralmuk alá kell hajtaniuk? De igen; az első házaspár azonban most nem azzal a céllal van ott kint, hogy kiterjessze az Éden kertjét arra a gondozatlan földre.

 2. Miért nem próbált visszatérni a férfi és az asszony a Paradicsomkertbe?

² Ilyen ellentétes látvány után miért nem fordulnak meg és térnek vissza a Paradicsom kertjébe? Erre könnyen hajlanának, de vajon mi van mögöttük a kert bejáratánál? Olyan teremtmények, akiket soha nem láttak azelőtt még a kerten belül sem, kérubok ,és a lángoló kardpenge, amely állandóan forog maga körül. A férfi és a nő nem juthat át rajtuk élve a kertbe! (1Mózes 3:24).

 3. Mi történt, ami olyan drasztikusan megváltoztatta az első emberpár körülményeit?

³ Mi történt hát? Nem olyan bonyolult titok ez, amely évezredekig zavarba ejtené a tudományt. Egyszerű a magyarázata. Az első férfinak és nőnek meg kellett értenie a csodálatos kilátást, amelyet az isteni megbízás tárt eléjük a házasságkötésük napján, de csak azzal a feltétellel, ha engedelmeskednek égi Atyjuknak a legkisebb dologban. Engedelmességük tökéletességét tette próbára egy egyszerű étkezési tilalom: Nem volt szabad enniük „a jó és rossz tudásának fájáról” (1Mózes 2:16, 17). Ha esznek Isten rendelése ellenére, biztosan meghalnak. Ezt közölte Ádám, mint Isten prófétája, feleségével, a fiatalabb emberi teremtménnyel. Meglepetésre azonban a na·chashʹ, a kígyó tagadta annak igaz voltát, amit Isten mondott Ádámnak „a jó és rossz tudásának fájá”-ról való evés tilalmára vonatkozó figyelmeztetésében. A kígyó elhitette az asszonnyal, hogy ha megszegi Isten törvényét, és eszik a tiltott gyümölcsből, olyan lesz, mint Isten: függetlenné válik Istentől, és meg tudja határozni, mi jó, és mi rossz (1Mózes 3:1–5).

Nem mitologikus beszámoló

4, 5. Hogyan mutatta ki Pál apostol, hogy az első asszony kígyó által történt becsapásáról szóló beszámoló nem mítosz?

⁴ Hihetetlen? Vajon úgy hangzik, mint egy mítosz, nem tényeken alapuló legendás történet, amelyet nem fogadhat el a modern, felvilágosult felnőttek elméje? Nem, nem ilyennek tűnt egy széles körben olvasott író, egy különlegesen kiválasztott apostol számára, aki tudta, hogy pontos az, amit ír. Korinthus, világi bölcsességű város felnőtt keresztényekből álló gyülekezetének írta ez a Pál apostol: „Félek azonban, hogy amiképpen a kígyó megcsalta Évát a maga ravaszságával, a ti elmétek is megromolhat és eltávozhat a Krisztushoz méltó őszinteségtől és szűzies tisztaságtól” (2Korinthus 11:3).

⁵ Pál aligha utalhatott volna egy mítoszra vagy mesére, hogy efféle költött dologgal bizonyítson valamit a korinthusiak előtt, akik nagyon jól ismerték a pogány görög vallás mítoszait. Az ihletett Héber Iratokból vett idézettel – amely Iratokat Ő „az Isten szava”-ként jelentett ki – Pál apostol megerősítette, hogy „a kígyó megcsalta Évát a maga ravaszságával” (1Thessalonika 2:13). Továbbá, amikor egy olyan felvigyázónak írt, aki az „egészséges szavak mintájának” tanításával volt megbízva, Pál ezt mondta: „Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. Továbbá, Ádám nem csalatott meg, az asszonyt azonban alaposan becsapták és bűnbe esett” (2Timótheus 1:13; 1Timótheus 2:13, 14).

 6. a) Miben különbözött Ádám Isten elleni bűne az asszonyétól? b) Miért lehetünk biztosak abban, hogy az asszony nem kitalált történetet mondott el a kígyóról?

⁶ Tény és nem mítosz az, hogy az asszonyt becsapta a kígyó, éppoly biztos tény, mint ahogy a tiltott gyümölcsből való engedetlen evés következményei is kemény történelmi tények. Miután az asszony bűnbe esett Isten ellen, rávette a férjét, hogy ő is egyen vele együtt; a férj azonban nem azért evett, mintha ő is alaposan be lett volna csapva (1Mózes 3:6). Az ő elbeszélésük, amellyel később beszámoltak Istennek, így szól: „Az ember pedig így folytatta: ʼAz asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról (gyümölcsöt), és úgy ettemʼ. Jehova Isten ekkor azt mondta az asszonynak: ʼMit tettél?ʼ Mire az asszony azt válaszolta: ʼA kígyó, az csalt meg engem, és úgy ettemʼ” (1Mózes 3:12, 13). Az asszony nem kitalált történetet mondott el a na·chashʹ-ról, a kígyóról, és Jehova Isten sem kezelte kitalálásként az asszony magyarázatát, mint egy mítoszt. Úgy bánt a kígyóval, mint amely eszközül szolgált arra, hogy az asszonyt félrevezesse, és Istene és Teremtője elleni vétkezésre csábítsa. Isten méltóságán alulinak tartotta volna egy pusztán mitológiai kígyóval foglalkozni.

 7. a) Hogyan írja le a bibliai beszámoló Isten bírói eljárását a kígyóval kapcsolatban? b) Hogyan tud félrevezetni bennünket is az a kígyó, amelyik az első nőt becsapta? (Foglald bele a válaszodba a lapalji kommentárt is.)

⁷ Isten bírói eljárását a kígyó ellen Éden kertjében a következőképpen írja le a beszámoló: „Jehova Isten erre így szólt a kígyóhoz: ʼMivel ezt cselekedted, átkozott légy minden háziállat között és a mező minden vadállata között. A hasadon járj, és port egyél életed minden napján. Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkát zúzod szét!ʼ” (1Mózes 3:14, 15). Bármelyik komoly bíróság tények és valódi bizonyítékok alapján, nem pedig legendák alapján foglalkozik egy üggyel. Jehova Isten nem teszi magát nevetségessé vagy naivvá azzal, hogy egy mitikus kígyóra mondjon ki bírói ítéletet; hanem egy valóságos, létező teremtményre szabott ki ítéletet, olyan teremtményre, amely felelősségre vonható volt. Egyáltalán nem volna nevetséges, hanem inkább szánalmas, ha ugyanaz a kígyó ma félrevezetne minket azzal a gondolattal, hogy ő soha nem is létezett, hogy ő csupán egy mítosz, és a földön semmi rosszért felelősségre nem vonható.a

 8. Milyen ítéletet szabott ki Isten az asszonyra, s milyen következményekkel járt ez a leányaira és leányunokáira?

⁸ Tényként fogadva el az asszonynak a kígyóra vonatkozó kijelentését, az ember feleségéről szóló beszámoló ezt mondja: „Az asszonynak azt mondta: ʼNagymértékben megnövelem terhességed fájdalmát; fájdalmakkal hozod világra a gyermekedet, és férjed után epekedsz, ő pedig uralkodik feletted’” (1Mózes 3:16). Semmi ehhez hasonló nem szerepelt Isten áldásában Ádám házasságkötésénél, amikor Isten azt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet” (1Mózes 1:28). A tökéletes emberpárnak adott megbízásba sok terhesség beletartozott az asszony számára, de nem tartozott bele nemkívánatos vajúdás és rendkívüli szülési fájdalom, sem a férj részéről jövő elnyomás. Ez a bűnös asszonyra kimondott ítélet kihatott a leányaira és leányunokáira, nemzedékről nemzedékre.

Isten törvénye kibővült az Ádámra kimondott ítélettel

9, 10. a) Milyen figyelmeztetést adott Isten közvetlenül Ádámnak, és milyen következményei lennének ennek, ha Isten tartja magát az ilyen büntetéshez? b) Milyen ítéletet foganatosított Isten Ádám ellen?

⁹ Milyen megváltozott körülményekben kellett osztozni az asszonnyal a férfinak, akit rávett, hogy csatlakozzon hozzá a bűnben? Ennek a férfinak közvetlenül ezt mondta Isten: „Ami a jó és rossz tudásának fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Vajon ragaszkodik-e majd Isten, a Bíró ilyen végletes ítélethez csupán azért, mert Ádám evett egy gyümölcsből? Gondolj arra, mit jelent egy ilyen ítélet végrehajtása! Ez önmagában is tönkretenné azt a lelkesítő kilátást, amelyet Ádám és Éva táplált szívében a házasságkötésük napján, tudniillik azt, hogy betelik a föld az ő utódaikkal, tökéletes emberi fajjal, amely békében és örökös ifjúságban él a paradicsomi földön, békés kapcsolatban Istenükkel és égi Atyjukkal! Isten bizonyára nem fogja meghiúsítani az emberiségre és az ember földi otthonára vonatkozó saját csodálatos szándékát, szigorúan végrehajtva halálos ítéletét az egész emberiség első szülein! Figyeld meg azonban az isteni határozatot, amint világosan fel van jegyezve a bibliai beszámolóban:

¹⁰ „Ádámnak pedig azt mondta: ʼMivel a feleséged szavára hallgattál, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam: Ne egyél arról!, (ezért) átkozott a föld temiattad. Fáradsággal eszed annak termését életed minden napján. Tövist és bogáncsot fog teremni neked, és a mező növényzetét kell enned. Arcod verejtékével eszed a kenyeredet, amíg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy és visszatérsz a porbaʼ” (1Mózes 3:17–19).

11. Az engedelmességre vonatkozó mely tények szemléltetik Isten Ádám elleni ítéletének jogosságát?

¹¹ Ez az ítélet kimondja a halálbüntetés végrehajtását az emberen, tekintet nélkül arra, hogy milyen következményekkel jár ez Istennek a paradicsomi föld tökéletes férfiakkal és nőkkel való betöltési szándékára, hogy azok tökéletes szeretettel és békében együtt lakva örökké műveljék és gondozzák az egész földre kiterjedő Paradicsomkertet. Az ember felesége szavára hallgatott Isten szava helyett, amely úgy szólt, hogy ne egyen a tiltott „jó és rossz tudásának fájáról”. Ha pedig ő maga nem engedelmeskedett Istene és Teremtője szavának, következetesen arra tanítaná-e gyermekeit, hogy engedelmeskedjenek? A saját példája közbeszéd tárgya lenne-e a Jehova Istennek való engedelmesség tanításában? (Vö. 1Sámuel 15:22.)

12, 13. a) Hogyan hatott ki Ádám bűne a gyermekeire? Miért nem érdemelte meg Ádám, hogy örökké éljen a Paradicsomban vagy egyáltalán a földön?

¹² Vajon Ádám gyermekei képesek lennének tökéletesen megtartani Isten Törvényét, ahogyan egykor ő képes lett volna rá emberi tökéletessége idején? Az öröklődéstörvény hatására nem vinné-e át gyermekeire is az arra irányuló gyengeségét és hajlamát, hogy ne engedelmeskedjen Isten szavának, hanem valami más szóra hallgasson? A történelmi tények megadják a feleletet ezekre a kérdésekre (Róma 5:12).

¹³ Az olyan ember, aki csupán egy teremtmény kedvéért elfordult az Isten iránti tökéletes engedelmesség tökéletes szeretetben való kifejezésétől, megérdemli-e, hogy örökké éljen a Paradicsomban, vagy hogy egyáltalán éljen a földön? Egyáltalán biztonságos-e őt örökre életben hagyni a földön? Vajon dicsőítené Isten törvényét, és az ő abszolút igazságosságát juttatná érvényre, ha bűneiben örökké élve hagynák a földön, vagy ellenkezőleg, Isten törvényével szembeni tiszteletlenségre tanítana, és azt sugallná, hogy Isten szava nem megbízható?

Kiűzetve az Éden kertjéből

14. Hogyan írja le a Biblia feljegyzése Istennek Ádám és felesége elleni eljárását?

¹⁴ A bibliai beszámoló elmondja, hogyan döntött Isten ebben az ügyben: „És Jehova Isten hosszú bőrruhákat készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. És Jehova Isten folytatta: ʼÍme, az ember a jó és rossz megismerésében olyanná lett, mint közülünk egy; és most, nehogy kinyújthassa kezét, és vegyen az élet fájáról is [gyümölcsöt], és egyen és éljen határtalan ideig’. Ezzel Jehova Isten kitette őt az Éden kertjéből, hogy megművelje a talajt, amelyből vétetett. És így kiűzte az embert, és kérubokat állított az Éden kertjétől keletre, valamint egy szüntelen forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (1Mózes 3:21–24).

15. a) Hogyan tanúsított Isten figyelmességet az ember és felesége szégyenérzete iránt, amelyet meztelenségük miatt éreztek? b) Hogyan űzetett ki az első pár az Éden kertjéből? c) Milyen megváltozott körülményekkel nézett szembe Ádám és felesége az Éden kertjén kívül?

¹⁵ Az isteni Bíró figyelmességet tanúsított a bűnös ember és felesége szégyenérzete iránt, amelyet most már meztelenségük miatt éreztek. Meg nem nevezett módon ellátta őket hosszú bőrruhákkal a fügefalevél ágyékkötő helyett, amelyeket ők összetűztek a maguk számára (1Mózes 3:7). A bőrruhák tartósabbak voltak, és jobban megvédték őket a tövisektől és bogáncskóróktól és egyéb ártalmaktól az Éden kertjén kívül. Mivel rossz volt a lelkiismeretük a bűneset után, el akartak rejtőzködni Isten arca elől az Éden kertjének fái között (1Mózes 3:8). Most, az ítélet kimondása után az isteni kényszerítés valamilyen formáját érezték, hogy ki vannak űzve Isten kertjéből. Kelet felé kényszerítette őket valami, és nemsokára kívül találták magukat a kerten, örökre kitiltva abból. Többé nem munkálkodhattak annak a kertnek bővítésén és a paradicsomi állapotnak a föld végéig való kiterjesztésén. Ettől fogva a föld növényzetéből készült ételt ehettek, ez azonban nem tartotta őket életben örökké. El voltak vágva „az élet fája” gyümölcsétől. Bizonyos idő múlva – vajon mennyi idő múlva? – meg kellett halniuk.

Jehova eredeti szándéka meghiúsíthatatlan

16. Mit szándékozott tenni Isten, és miért?

¹⁶ Vajon most Isten elhatározta, hogy megsemmisíti a földet a holddal és a nappal, meg a csillagokkal együtt, egyetemes tűzvészben, mert ez a két porból való teremtmény vétkezett ellene? Ha így tenne, vajon ez nem azt jelentené, hogy dicsőséges szándéka meghiúsult amiatt, amit a na·chashʹ elindított? Vajon egy kígyó meghiúsíthatja Isten minden szándékát? Isten közölte elhatározását Ádámmal és Évával házasságkötésük napján, amikor megáldotta őket, és elmondta, mit akar velük: azt, hogy az egész földet töltsék be tökéletes emberi fajjal, hajtsák uralmuk alá az egész földet a tökéletes Éden-kert mintájára; az egész emberiség békében éljen, alárendeltségben tartva minden alacsonyabbrendű teremtett életet a földön és a vizekben egyaránt. Isten szándékának teljesítése káprázatos látomás volt, amelynek előkészítésére hat teremtési nap, évezredek munkáját vette igénybe! Vajon ez a dicséretreméltó szándék most már megvalósulatlanul marad, csupán a kígyó és az első emberpár romlottsága miatt? Aligha! (Vö. Ésaiás 46:9–11.)

17. Mit határozott el Isten a hetedik napra vonatkozóan, és hogyan fog befejeződni ez a nap?

¹⁷ Még tartott Jehova Isten pihenőnapja, a hetedik nap. Elhatározta, hogy megáldja és megszenteli azt. Nem engedi meg semminek, hogy átkozottá tegye e napot, és bármely átkot, amelyet valaki az ő nyugalmának e napjára szándékozik kimondani, Ő megakadályoz és áldássá változtat, és e nap végét áldottá teszi. E nap szent hellyé változtatja az egész földet, megvalósítva Isten akaratát itt lenn, a földön úgy, mint az égben van, és mindezt egy tökéletes emberi faj által. (Vö. Máté 6:10.)

18, 19. a) Miért vigasztalódhatnak a bűnös első emberpár szenvedő leszármazottai? b) Mivel foglalkoznak majd Az Őrtorony további hasábjai?

¹⁸ Isten nem érzett meghiúsulást. Ő nem adta fel szándékát. Eltökélte, hogy igazolja önmagát, mint aki teljesen megbízható mind szándékaiban, mind azok megvalósításában; teljes bizalommal önmaga iránt (Ésaiás 45:18). A bűnös első emberpár tökéletlen, szenvedő leszármazottai vigasztalódhatnak, és számíthatnak arra, hogy Isten hűségesen megvalósítja eredeti szándékát örökkévaló javukra. Pihenőnapjából már évezredek teltek el, és a nap végső szakasza, amely az ő különleges áldásában részesül, nagyon közel kell hogy legyen. Elmúlik az ő nyugalmi napjának „estéje”, és úgy, mint az előző hat teremtési nap esetében, el kell jönnie a „reggel”-nek. Midőn ez a „reggel” eléri teljességét, és teljesen láthatóvá teszi minden szemlélő előtt Isten változhatatlan elhatározásának dicsőséges megvalósulását, akkor fel lehet majd jegyezni: ʼÉs lett este, és lett reggel, hetedik napʼ. Valóban bámulatos kilátás!

¹⁹ Mindez hátbizsergető gondolat! És Az Őrtorony további hasábjai még többet fognak elmondani az Isten törvényét szerető engedelmes emberek előtt álló, elbűvölő paradicsomi kilátásokról.

[Lábjegyzet]

Mit mondanál?

◻ Miért veszítette el az első emberpár paradicsomi otthonát?

◻ Honnan tudjuk, hogy Éva félrevezetése a kígyó felhasználásával, nem mítosz?

◻ Milyen ítéletet mondott ki Isten az asszonyra?

◻ Milyen ítéletet mondott ki Ádámra, és miért magasztalta fel ez az ítélet Isten törvényét?

◻ Miért nem érzett Isten csalódást azzal az elhatározásával kapcsolatban, hogy betöltse a földet Paradicsomban élő tökéletes emberekkel?