29., 30. Hogyan nézett Éva a „tudás fájának” gyümölcsére, mielőtt a Sátán becsapta őt, és hogyan tekintett a gyümölcsre a hazugság után?

²⁹ Eddig az asszony engedelmeskedett a parancsnak, hogy ne egyen a „tudás fájáról”, amelyről a kígyó beszélt. Táplálék nagy választékban állt rendelkezésére, semmiben sem szenvedett szükséget. Tudta, hogy rossz következménye lesz annak, ha eszik a fáról. Nem mintha a gyümölcs lett volna mérgező, hanem Isten azt mondta, hogy annak elfogyasztását halállal bünteti. Mert ha valaki az erdőben sétál, és lát bizonyos növényeket vagy bizonyos fákat, amelyeknek gyümölcse mérgező, érez-e csábítást arra, hogy ilyen gyümölcsöt megérintsen, leszedjen és elfogyasszon? Bizonyára nem. Így volt ezzel Éva is. Most azonban Sátán hazugsága miatt volt valami csábító a fában. Ő jobban hitt a kígyó által mondott szavaknak, mint a Teremtője szavának. A továbbiakban ezt olvassuk:

³⁰ „Következésképpen az asszony látta, hogy a fa étkezésre jó volt, és olyan volt, amire vágyott a szem, igen, a fa látszatra kívánatos volt. Ezért kezdett venni és enni annak gyümölcséből” (1Mózes 3:6).

32., 33. a) Milyen szabadságot vélt Éva a gyümölcs elfogyasztásával megszerezni? b) Hogyan vesztette el a szabadságát, amikor férjét megkerülve cselekedett?

³² Mindenesetre a hazugság, ami az állaton keresztül elhangzott, meggyőzte Évát arról, hogy a gyümölcs elfogyasztása miatt nem fog meghalni. Inkább azt gondolta, hogy különleges erőt nyerhet — olyan lehetne, mint Isten, szabad, független, és maga határozhatná meg, milyen utat válasszon. Nem függne senkitől, és senkinek sem lenne alárendeltje. Ezáltal megtagadta férjének való alárendeltségét, amit Isten elrendezése határozott meg. Elhatározta, hogy venni fog a gyümölcsből Ádám tudta nélkül, s ezt meg is tette.

³³ Emiatt beszélt Pál apostol nyomatékosan arról, hogy a keresztény asszony a férjének alárendeltje legyen. Feltárta, hogy Éva abban a hitben, hogy abszolút függetlenné válik, az ellenkezőjét érte el, súlyos nehézségeket idézett elő önmagának. Olyat akart tenni, amire természettől nem kapott jogot. Pál ezt írta: „Ádámot nem csapták be, az asszonyt azonban alaposan becsapták, és törvényszegővé lett” (1Timótheus 2:11–14).