„Te csak örülj!”

’Ünnepeld Jehovának ünnepét, és csak örülj!’ (5MÓZES 16:15)

 1. a) Milyen vitakérdéseket vetett föl Sátán? b) Mit jövendölt meg Jehova Ádám és Éva lázadását követően?

AMIKOR Sátán rábírta Ádámot és Évát a Teremtőjük elleni lázadásra, két nagyon fontos vitakérdést vetett föl. Egyrészt megkérdőjelezte Jehova szavahihetőségét, és hogy helyes-e az, ahogyan uralkodik. Másrészt arra is célzott, hogy az emberek kizárólag önző érdekekből fogják szolgálni Istent. Ezt a második vádat Jób napjaiban mondta ki nyíltan (1Mózes 3:1–6; Jób 1:9, 10; 2:4, 5). Jehova mindenesetre gyorsan kézbe vette az ügyet. Ádám és Éva még az Éden-kertben volt, amikor Jehova megjövendölte, hogyan fog választ adni a fölvetett kérdésekre. Megjövendölte egy ’mag’ eljövetelét, akinek először szétzúzzák a sarkát, de aztán ő zúzza össze Sátán fejét, halálos csapást mérve rá (1Mózes 3:15).

 2. Mit tárt fel Jehova arról, hogy hogyan fogja beteljesíteni az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett próféciát?

² Ahogy telt az idő, Jehova egyre több tényt tárt fel a próféciáról, s így megmutatta, mennyire biztos, hogy végül be is fog teljesedni. Elmondta például Ábrahámnak, hogy a ’mag’ az ő leszármazottai között fog megjelenni (1Mózes 22:15–18). Jákob, Ábrahám unokája lett Izrael 12 törzsének az atyja. I. e. 1513-ban, amikor ezek a törzsek nemzetté szerveződtek, kaptak Jehovától egy törvénygyűjteményt, amely különböző, évenként ismétlődő ünnepeket is elrendelt. Pál apostol azt mondta, hogy mindez „az eljövendőknek árnyéka” (Kolosszé 2:16, 17; Héberek 10:1). Ezek az ünnepek bepillantást nyújtanak abba, hogy miként viszi véghez Jehova a Magra vonatkozó szándékát. Az ünnepek idején Izraelben nagy volt az öröm. Ha dióhéjban megvizsgáljuk ezeket az ünnepeket, még szilárdabban fogunk hinni Jehova ígéreteinek a megbízhatóságában.

Megjelenik a Mag

 3. Ki volt a megígért Mag, és hogyan zúzták szét a sarkát?

³ Több mint 4000 évvel azután, hogy Jehova bejelentette az első próféciát, megjelent a megígért Mag. Jézus volt az (Galácia 3:16). Tökéletes ember lévén Jézus mindhalálig megőrizte a feddhetetlenségét, és így bebizonyította, hogy Sátán vádjai hamisak. Ezenkívül, mivel Jézus mentes volt a bűntől, a halála nagyon értékes áldozat volt. Megszabadította vele Ádám és Éva hűséges leszármazottait a bűntől és a haláltól. Akkor lett a megígért Mag ’sarka szétzúzva’, amikor Jézus meghalt a kínoszlopon (Héberek 9:11–14).

 4. Mi árnyékolta elő Jézus áldozatát?

⁴ Jézus i. sz. 33. niszána 14-én halt meg. Izraelben niszán 14-én ünnepelték a pászkát, ami örömteli esemény volt. A családok minden évben elfogyasztottak ezen a napon egy ételt, mely egy fiatal, ép bárányból készült. Ez az emlékezetükbe idézte, milyen szerepet játszott a bárány vére az izraelita elsőszülöttek megszabadításában, amikor a halál angyala i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott Egyiptom elsőszülöttjeire (2Mózes 12:1–14). A pászkabárány Jézust árnyékolta elő, akiről Pál apostol ezt mondta: „Krisztus, a pászkaáldozatunk feláldoztatott” (1Korintusz 5:7). Ahogyan a pászkabárány vére, úgy Jézus kiontott vére is sok ember megmentését teszi lehetővé (János 3:16, 36).

’A halottak zsengéje’

5—6. a) Mikor lett feltámasztva Jézus, és mi árnyékolta ezt elő a Törvényben? b) Hogyan tette Jézus feltámadása lehetővé az 1Mózes 3:15 beteljesedését?

⁵ Jézus a harmadik napon fel lett támasztva, hogy bemutassa áldozata értékét az Atyjának (Héberek 9:24). Feltámadását egy másik ünnep eseményei árnyékolták elő. A niszán 14. utáni napon kezdődött a kovásztalan kenyerek ünnepe. A következő napon, niszán 16-án az izraeliták elvittek a papnak egy kévét a legkorábban betakarított termés, az árpa zsengéjéből, hogy a pap meglengesse Jehova előtt (3Mózes 23:6–14). I. sz. 33-ban Jehova pontosan ezen a napon — a legmegfelelőbb napon — hiúsította meg Sátán elvetemült mesterkedéseit, amelyekkel örökre el akarta hallgattatni Isten ’hű és igaz tanúját’. I. sz. 33. niszán 16-án Jehova feltámasztotta a halálból Jézust szellemszemélyként, és halhatatlan életet adott neki (Jelenések 3:14; 1Péter 3:18).

⁶ Jézus lett a „zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek” (1Korintusz 15:20). Nem halt meg újra, mint azok, akiket előtte támasztottak fel, hanem felment az égbe, Jehova jobbjára, és várt, amíg be nem iktatják Jehova égi Királyságának a Királyaként (Zsoltárok 110:1; Cselekedetek 2:32, 33; Héberek 10:12, 13). Mivel most már Királyként uralkodik, megteheti, hogy egyszer s mindenkorra összezúzza a nagy ellenség, Sátán fejét, és elpusztítsa a magvát (Jelenések 11:15, 18; 20:1–3, 10).

Ábrahám magvának többi tagja

 7. Mi volt a hetek ünnepe?

⁷ Jézus volt az Édenben megígért Mag, aki által Jehova ’lerontja az Ördög munkáit’ (1János 3:8). Amikor azonban Jehova Ábrahámmal beszélt, rámutatott, hogy Ábrahám ’magva’ nem csak egyetlen személyből áll majd. Olyan lesz, ’mint az egek csillagai, és mint a homokszemek a tengerparton’ (1Mózes 22:17). A ’mag’ többi tagjának megjelenését egy újabb örömteli ünnep árnyékolta elő. Ötven nappal niszán 16-a után ünnepelte Izrael a hetek ünnepét. A Törvény ezzel kapcsolatban kijelenti: „A hetedik sabbat utáni napig számoljatok, ez ötven nap, és akkor mutassatok be új gabonafelajánlást Jehovának. Lakhelyetekről vigyetek két kenyeret meglengetett felajánlásul. Kéttized éfa finomlisztből legyenek. Kovásszal süssétek meg, első érett termésként Jehovának” (3Mózes 23:16, 17, 20).b

 8. Milyen kiemelkedő esemény történt i. sz. 33 pünkösdjén?

⁸ Amikor Jézus a földön járt, a hetek ünnepét pünkösdnek hívták (egy görög szó alapján, melynek jelentése ’ötvenedik’). I. sz. 33 pünkösdjén a nagyobb Főpap, a feltámasztott Jézus Krisztus kiárasztotta a szent szellemet egy 120 tanítványból álló kis csoportra, amely Jeruzsálemben gyűlt össze. Ezek a tanítványok így Isten felkent fiai és Jézus Krisztus testvérei lettek (Róma 8:15–17). Létrejött egy új nemzet, az ’Isten Izraele’ (Galácia 6:16). Ennek a kezdetben kis nemzetnek végül 144 000 tagot kellett számlálnia (Jelenések 7:1–4).

9—10. Mi árnyékolta elő pünkösdkor a felkent keresztények gyülekezetét?

⁹ A felkent keresztények gyülekezetét a két kovászos kenyér árnyékolta elő, melyet minden év pünkösdjén meglengettek Jehova előtt. Hogy a kenyerek kovászosak voltak, azt mutatta, hogy a felkent keresztények nem mentesek az örökölt bűn kovászától. Ennek ellenére Jézus váltságáldozata révén közeledhetnek Jehovához (Róma 5:1, 2). Miért két kenyér? Ez talán azt jelképezte, hogy Isten felkent fiai idővel majd két csoportból fognak kikerülni: először a test szerinti zsidók közül, később pedig a nem zsidók közül (Galácia 3:26–29; Efézus 2:13–18).

¹⁰ A pünkösdkor felajánlott két kenyér a búzatermés zsengéjéből volt sütve. Ennek megfelelően a szellemtől született keresztények „valamiféle zsengéje [Isten] teremtményeinek” (Jakab 1:18). Az ő bűneik nyernek először megbocsátást Jézus kiontott vére alapján. Ez teszi lehetővé, hogy halhatatlanságot kapjanak az égben, és együtt uralkodjanak Jézussal a Királyságában (1Korintusz 15:53; Filippi 3:20, 21; Jelenések 20:6). Isten égi fiaiként hamarosan ’vasvesszővel terelik majd’ a nemzeteket, és ’Sátán össze lesz morzsolva a lábuk alatt’ (Jelenések 2:26, 27; Róma 16:20). János apostol kijelentette: „Ezek követik a Bárányt, bárhová megy is. Ezeket az emberek közül vették meg zsengéül az Istennek és a Báránynak” (Jelenések 14:4).

Egy nap, melyen a megmentés kap hangsúlyt

11—12. a) Mi történt az engesztelés napján? b) Hogyan merített hasznot Izrael a bika és a kecskék feláldozásából?

¹¹ Etánim (később tisri) hóc tizedik napján Izrael ismét ünnepet tartott, mely megmutatta, hogyan lesznek majd kiárasztva Jézus váltságáldozatának az áldásai. Ezen a napon, az engesztelés napján az egész nemzet összegyűlt, hogy áldozatokat mutassanak be értük a bűneik elfedezésére (3Mózes 16:29, 30).

¹² Az engesztelés napján a főpap levágott egy fiatal bikát, vett a véréből, és a szentek szentjében a szövetségláda fedele elé hintett belőle hétszer, jelképesen felajánlva a vért Jehova előtt. Ez a felajánlás a főpap és ’háznépe’, az alpapok és a léviták bűneiért volt. Aztán a főpap vett két kecskét, és az egyiket levágta bűnért való felajánlásként „a népért”. Ennek a véréből is hintett a szentek szentjében a láda fedele elé. Majd két kezét a másik kecske fejére tette, és megvallotta Izrael fiainak vétkeit. Aztán elküldette a kecskét a pusztába, hogy jelképes értelemben elvigye a nemzet bűneit (3Mózes 16:3–16, 21, 22).

13. Hogyan árnyékolták elő az engesztelés napi események Jézus szerepét?

¹³ Ezek az események előárnyékolták, hogyan használja fel a nagy Főpap, Jézus a saját vére értékét, hogy bűnbocsánatról gondoskodjon. Elsőként a 144 000 felkent keresztényből álló ’szellemi ház’ merít hasznot a vére értékéből. Így lehetővé válik, hogy igazságossá legyenek nyilvánítva, és tisztán álljanak Jehova előtt (1Péter 2:5; 1Korintusz 6:11). Ezt a bika felajánlása árnyékolta elő. Így nyitva az út előttük, hogy elnyerjék égi örökségüket. Azután következik több millió másik ember, akik hitet gyakorolnak Krisztusban. Jézus velük kapcsolatban is felhasználja vérének értékét, amit a kecske felajánlása jelképezett. Ezek az emberek itt a földön részesülnek áldásban: megkapják örökségül azt, amit Ádám és Éva elvesztett, az örök életet (Zsoltárok 37:10, 11). Jézus a kiontott vére által elviszi az emberiség bűneit, ahogy jelképes értelemben az élő kecske is elvitte a pusztába Izrael bűneit (Ézsaiás 53:4, 5).

Örülnek Jehova színe előtt

14—15. Hogyan zajlott a lombsátorünnep, és mire emlékeztette ez az izraelitákat?

¹⁴ Az engesztelés napja után a lombsátorünnep következett, a zsidó év legörömtelibb ünnepe (3Mózes 23:34–43). Ez etánim 15-től 21-ig tartott, és egy ünnepi gyülekezéssel zárult a hónap 22. napján. Ekkor volt vége az aratásnak, és az izraeliták hálát adtak Isten bőkezű jóságáért. Jehova ezért ezt parancsolta az ünneplőknek: „Jehova, a te Istened megáldja minden termésedet és kezed minden munkáját; és te csak örülj!” (5Mózes 16:15). Milyen nagy lehetett ilyenkor az öröm!

¹⁵ Az ünnepi időszakban az izraeliták hét napon át lombsátrakban laktak, ami emlékeztetőül szolgált nekik, hogy valamikor a pusztában is sátrakban laktak. Az ünnep alatt bőven volt lehetőségük gondolkozni Jehova atyai törődésén (5Mózes 8:15, 16). És az, hogy mindenki hasonló sátorban lakott, akár gazdag volt, akár szegény, arra emlékeztette az izraelitákat, hogy az ünnep ideje alatt mindnyájan egyenlőek (Nehémiás 8:14–16).

16. Mit árnyékolt elő a lombsátorünnep?

¹⁶ A lombsátorünnep aratási ünnep volt, a betakarítás örömteli ünnepe. Azt az örömteli időszakot árnyékolta elő, amikor begyűjtik azokat, akik hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban. A begyűjtés i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött el, amikor Jézus 120 tanítványa fel lett kenve, hogy egy ’szent papság’ tagjai legyenek. Ahogy az izraeliták néhány napig sátrakban laktak, úgy a felkentek is tudják, hogy pusztán ’ideiglenes lakosok’ ebben az istentelen világban. Az a reménységük, hogy majd az égben fognak élni (1Péter 2:5, 11). A felkent keresztények begyűjtése ezekben „az utolsó napokban” fejeződik be. Most gyűjtik be a 144 000 utolsó tagjait (2Timóteusz 3:1).

17—18. a) Mi mutatja, hogy a felkent keresztényeken kívül mások is hasznot merítenek Jézus áldozatából? b) Kik merítenek napjainkban hasznot az ellenképi lombsátorünnepből, és mikor éri el ez az örömteli ünnep a csúcspontját?

¹⁷ Figyelemre méltó, hogy ez alatt az ókori ünnep alatt 70 bikát áldoztak fel (4Mózes 29:12–34). A 70 a 7 és a 10 szorzata. Ezek a számok a Bibliában égi és földi tökéletességet jelképeznek. Így Jézus áldozata Noé leszármazottjainak mind a 70 családjából, az egész emberiségből javára válik minden hűségesnek (1Mózes 10:1–29). Ennek megfelelően napjainkban szélesebb körben folyik a begyűjtés. Minden nemzetből begyűjtetnek azok, akik hitet gyakorolnak Jézusban, és az a reménységük, hogy egy paradicsomi földön fognak élni.

¹⁸ János apostol kapott egy látomást erről a modern kori begyűjtésről. Először hallotta, amint kihirdetik a 144 000 utolsó tagjainak az elpecsételését. Aztán ’egy nagy sokaságot’ látott, „melyet senki nem volt képes megszámolni”. Jehova és Jézus előtt álltak, „és a kezükben pálmaágak voltak”. Ők azok, akik „kijönnek a nagy nyomorúságból” az új világba. Ők is csak ideiglenes lakosok ebben a régi rendszerben, és bizalommal várják azt az időt, amikor „a Bárány . . . terelgetni fogja őket, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez”, Isten pedig „letöröl minden könnyet a szemükről” (Jelenések 7:1–10, 14–17). Az ellenképi lombsátorünnep Krisztus ezeréves uralmát követően éri majd el a csúcspontját, amikor ezek és a hűséges feltámadottak örök életet kapnak (Jelenések 20:5).

19. Milyen hasznot merítünk abból, ha megvizsgáljuk Izrael ünnepeit?

¹⁹ Minket is öröm tölt el, amikor az ókori zsidó ünnepek jelentéséről elmélkedünk. Izgalmas arra gondolni, hogy Jehova bepillantást engedett abba, hogy hogyan fog beteljesedni az Édenben elhangzott próféciája, és izgalmas lépésről lépésre látni magát a beteljesedést is. Ma már tudjuk, hogy a Mag megjelent, és hogy szétzúzták a sarkát. Most égi Királyként uralkodik. A 144 000 felkent közül is a legtöbben már bebizonyították, hogy képesek a halálukig hűségesen kitartani. Mi van még hátra? Milyen hamar fog minden részletében beteljesedni a prófécia? A következő cikk erről fog beszélni.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Mit árnyékolt elő a pászkabárány?

• Milyen begyűjtést árnyékolt elő a pünkösd?

• Az engesztelés napjának mely jellegzetességei mutatták meg, hogyan lesznek kiárasztva Jézus váltságáldozatának az áldásai?

• Mi módon árnyékolja elő a lombsátorünnep a keresztények begyűjtését?

[Táblázat a 22–23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Pászka

Niszán 14.

Esemény:

Levágják a pászkabárányt

Jelentése:

Jézus feláldozása

A kovásztalan kenyerek ünnepe (niszán 15—21.)

Niszán 15.

Esemény:

Sabbat

Niszán 16.

Esemény:

Az árpa felajánlása

Jelentése:

Jézus feltámasztása

50 nap

A hetek ünnepe (pünkösd)

Sziván 6.

Esemény:

A két kenyér felajánlása

Jelentése:

Jézus bemutatja felkent testvéreit Jehovának

Engesztelés napja

Tisri 10.

Esemény:

Egy bika és két kecske felajánlása

Jelentése:

Jézus bemutatja az egész emberiségért kiontott vérének értékét

Lombsátorünnep (a betakarítás ünnepe, sátoros ünnep)

Tisri 15—21.

Esemény:

Az izraeliták lombsátrakban laknak, és boldogok, örülnek az aratásnak; feláldoznak 70 bikát

Jelentése:

A felkentek és a „nagy sokaság” begyűjtése

[Képek a 21. oldalon]

Ahogyan a pászkabárány vére, úgy Jézus kiontott vére is sokak megmentését teszi lehetővé

[Képek a 22. oldalon]

Az árpatermés zsengéje, melyet niszán 16-án ajánlottak fel, Jézus feltámadását árnyékolta elő

[Képek a 23. oldalon]

A pünkösdkor felajánlott két kenyér a felkent keresztények gyülekezetét árnyékolta elő

[Képek a 24. oldalon]

A lombsátorünnep azt az örömteli időszakot árnyékolta elő, amikor begyűjtik a felkenteket, valamint a ’nagy sokaságot’ minden nemzetből