ÉNÓK
(akit felneveltek; felavatott [vagyis: ’odaszentelt, beiktatott’]):
1. Káin fia, Irád apja. Énók a Menekülés földjén született azután, hogy Káin megölte öccsét, Ábelt (1Mó 4:17, 18).
2. Járed 162 éves korában született fia; Ádám leszármazási vonalán a hetedik férfi. Énóknak Metusélahon kívül több fia és lánya is volt; amikor Metusélah született, Énók 65 éves volt. Énók a ’tanúk nagy fellegéhez’ tartozik, akik a hit kiemelkedő példái voltak a régmúltban. „Énók szüntelen az igaz Istennel járt” (1Mó 5:18, 21–24; Héb 11:5; 12:1). Jehova prófétájaként megjövendölte, hogy Isten eljön majd szentjeinek sokaságával, hogy végrehajtsa ítéletét az istenteleneken (Júd 14, 15). Prófétálása miatt valószínűleg üldözést szítottak ellene. Isten azonban nem engedte meg, hogy ellenségei megöljék Énókot. Ezért Jehova „elvitte őt”, vagyis véget vetett az életének 365 éves korában, ami jóval kevesebb volt, mint legtöbb kortársának az életideje. Énók ’átvitetett, hogy ne lásson halált’. Ez talán azt jelentette, hogy Isten prófétai révületet bocsátott rá, majd ebben az állapotban véget vetett az életének, hogy ne kelljen tapasztalnia a halál kínjait (1Mó 5:24; Héb 11:5, 13). De nem vitetett az égbe, tekintettel arra az egyértelmű kijelentésre, melyet Jézus tett a János 3:13-ban. Úgy tűnik, hogy csakúgy, mint Mózes testét, Jehova Énók testét is eltüntette, mivel „nem találták meg sehol” (5Mó 34:5, 6; Júd 9).
„Hénokh könyvé”-nek nem Énók az írója. Ez egy nem ihletett, apokrif könyv, melyet több évszázaddal később írtak, valószínűleg valamikor az i. e. második és első század folyamán.
3. Az első város, melyről említést tesz a Biblia. Ezt a várost Káin építette a Menekülés földjén, Édentől K-re, és fiáról, Énókról nevezte el (1Mó 4:17).