MÁRA

(keserűség):

Az egyik olyan hely, ahol Izrael a vándorlása elején táborozott le a Sínai-félszigeten. Az ott található rossz ízű víz miatt hívták „Márának” (2Mó 15:23; 4Mó 33:8). Bár az izraeliták nem sokkal korábban lettek kiszabadítva az egyiptomiak rabszolgaságából a Vörös-tengernél, mégis, amikor nem tudtak vizet inni Márában, zúgolódni kezdtek, úgy, mint akiknek nincs hitük. Ezek után Jehova utasítására Mózes bedobott a vízbe egy fát, és a víz édes lett. A Biblia nem beszél arról, hogy ez pontosan milyen fa volt, ezért nincs semmi támpont, amely alapján azonosítani lehetne. Persze Jehova mutathatott Mózesnek valamilyen konkrét fát, amelynek olyan tulajdonságai vannak, hogy képes édessé tenni a vizet, de nem kell tudományos magyarázatot keresni, vagy a természetben kutakodni, mivel kétség sem fér hozzá, hogy a víz ihatóvá tétele csoda volt (2Mó 15:23–25; vö.: 2Ki 2:19–22; 4:38–41).

Jehova a Márában adódott körülményeket felhasználta arra, hogy próbára tegye az izraeliták abbeli hitét, hogy ő gondoskodni tud róluk. Mivel a rossz víz rendellenességeket okozhat (2Ki 2:19), a víz édessé változtatása azt jelképezte, hogy Jehova képes megóvni az izraelitákat azoktól ’a bajoktól’, amelyeket az egyiptomiak tapasztaltak. Jehova ezután egy „rendeletet” közölt az izraelitákkal, amely által a következőkre tanította meg őket: ha engedelmeskednek neki, vagyis az Istenüknek, akkor megóvja őket olyan ’bajoktól’, amelyeket az egyiptomiakra bocsát (2Mó 15:25, 26).

Márát általában Ein-Havvarával azonosítják, amely a mai Szueztől 80 km-re D-DK-re a szárazföld belsejében található, csupán néhány km-re a Vörös-tengertől.