Olvasók kérdései
◼ Vajon Isten közvetlenül beszélt Ádámnak, vagy az Isten egyetlen-nemzett Fia, a Szó által beszélt?
A Biblia nem ad kifejezett választ erre a kérdésre. Bár Isten közvetlenül is szólhatott volna tökéletes emberi fiához Édenben, valószínű, hogy a Szó által közölte mondanivalóját Ádámmal.
A Biblia gyakran úgy beszél Istenről, mintha ő tenne meg valamit, holott ténylegesen egy vagy több angyal által teszi azt. Például az 1Mózes 1:1 azt mondja: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet.” Ha csak ezt mondaná el a Biblia a világegyetem eredetéről, arra következtetnénk, hogy Isten közvetlenül, mintegy a saját kezével teremtette meg azt. A Keresztény Görög Iratok azonban kibővítik értelmezésünket. Ezt olvassuk: „Mert őáltala [Isten Fia által] teremtetett minden egyéb dolog az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok . . . Minden egyéb őáltala és őérette teremtetett” (Kolossé 1:16, 17). Más írásszövegek is megerősítik Isten Fiának a szerepét a világegyetem megteremtésében (János 1:3, 10; Zsidók 1:1, 2). Szerepe azonban olyan munkásé, aki alá van rendelve Jehovának, akitől a teremtés ered, aki ahhoz erőt adott és aki azt irányította (Zsoltárok 19:1 [19:2, Károli]).
Isten így szólt az első emberhez: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig” (1Mózes 2:16, 17). Jehovának nem volt szüksége valamilyen mechanikai vagy elektronikus eszközre, mondjuk hangszóróra vagy rövidhullámú rádióra. Ahogy Az Őrtorony 89/21 mondja: „Az ember nem látott senkit, aki beszélt. A hang láthatatlan, nem látott birodalomból jött, és őhozzá szólt. Az ember Alkotójának, Teremtőjének hangja volt az! . . . Az embernek nem volt szüksége modern, tudományos rádió-vevőkészülékre, hogy hallja az isteni hangot. Isten közvetlenül beszélt vele mint teremtményével.”
Vajon Isten egy angyal, talán a Logosz által beszélt hozzá, aki Jézussá lett? Ez könnyen lehetséges. Bár nem volt dogmatikus. C. T. Russell ezt írta: „Talán Jézus volt Isten Képviselője az Édenkeretben Ádámnál” (Az Őrtorony 1915. február 1-jei száma). Isten elsőszülött Fia hosszú időn át szolgált Atyjának felmagasztalt „Szava” vagy Szóvívője minőségében angyalok és emberek számára (János 1:1; 12:49, 50; Jelenések 1:1, 2). Ezért mégha a Mózes első könyvének beszámolója azt a benyomást kelti is, hogy Isten közvetlenül szólt a magános Ádámhoz, az nem zárja ki, hogy egy angyal által, esetleg a Szó által, Jehova égi Fia által beszélt. Különösen így lehetett, ha figyelembe vesszük, hogy Jehova felhasználta a Logoszt az első alkalommal, hogy embert teremtsen és a Logosz ’szerette az emberek fiaival kapcsolatos dolgokat’ (Példabeszédek 8:22, 31; János 1:3).
Nézzük például azt az esetet, amikor Mózes felment a Sínai-hegyre. A Mózes második könyve 19:21–24 elmondja: „Jehova ekkor azt mondta Mózesnek . . . Mózes ekkor így szólt Jehovához . . . Jehova azonban ezt mondta neki.” Majd pedig a Tízparancsolat átadásáról szóló beszámoló így kezdődik: „Isten kezdte szólni mindezeket a szavakat” (2Mózes 20:1). Úgy hangzik ez, mintha Isten személyesen mondta volna el a Törvény szavait? Ez megerősíthetné azt a benyomást, amit az kelt bennünk, amikor azt olvassuk, hogy Isten ’szemtől szembe’ beszélt Mózessel (2Mózes 33:11).
De egyéb kinyilatkoztatásunk is van erről. Pál apostol ezt írta a Törvénnyel kapcsolatban: „Angyalok továbbították azt egy közbenjáró keze által” (Galata 3:19). Később Pál sajátos módon szembeállította azokat az utasításokat, amelyeket Isten a Törvényben adott, azokkal, amelyeket a keresztények Jézus által kaptak: „Ha az angyalok által mondott beszéd szilárdnak bizonyult és minden kihágás és engedetlen cselekedet elnyerte . . . büntetését, hogyan menekülünk meg mi, ha elhanyagolunk egy olyan nagyszerű megmentést, amelyet a mi Urunk [Jézus] kezdett el hirdetni, és amelyet megerősítettek számunkra azok, akik hallották őt” (Zsidók 2:2, 3). Isten tehát nem a saját személyes hangjával szólta a Törvény szavait, sem a Logoszt nem használta fel erre. Inkább más angyalokat használt fel.
Mi azonban az alapvető kérdés? Gyakran, amikor arról olvasunk, hogy Isten beszélt embereknek, megfigyeljük, hogy engedelmes szellemi teremtmények által szólt, akik őhelyette beszéltek. (Vö. 1Mózes 18:2, 3, 33; 19:1; 2Mózes 3:2–4; Bírák 6:11 12, 20–22.) Jézusnak a Szóként való megjelölése azt sejteti, hogy olyan valaki volt ő, akit Isten gyakran felhasznált, hogy más teremtményeivel beszéljen. Vajon ez utóbbiak Isten tökéletes fiát, Ádámot is magukban foglalják. Nagyon is valószínű (Lukács 3:38).
Igaz, hogy amikor a Logosz később itt a földön volt, az Atya három ízben is hallható módon beszélt, hogy ez az „utolsó Ádám” is hallja (1Korinthus 15:45; Máté 3:16, 17; 17:1–5; János 12:28–30). Ezen alkalmakkor miért beszélt volna Isten drága Fiához vagy Fiáról közvetítő angyal által? Logikusabb, hogy Jehova közvetlenül beszélt; tökéletes Fia, sőt a közelben levő tökéletlen emberek is hallották Isten saját hangját. Amikor tehát a tökéletes ember, Ádám megteremtetett, szerető Atyja közvetlenül is foglalkozhatott ezzel az új, tökéletes teremtményével. Az előbb elmondottakra való tekintettel azonban valószínű, hogy a Szót használta fel erre.