A Biblia nézőpontja

Hogyan viselkedjünk más vallású rokonainkkal?

EGY becslés szerint több mint 10 000 vallás és szekta létezik az egész világon. Az egyik országban a felnőtt lakosságnak körülbelül a 16 százaléka változtatott már vallást élete folyamán. Nem csoda hát, hogy a rokonok és barátok között annyi nézeteltérés van vallási kérdésekben. Néha emiatt válnak feszültté a kapcsolatok. Éppen ezért felvetődik a kérdés, hogy miként kell a keresztényeknek viselkedniük más vallású rokonaikkal.

Különleges kapcsolat

Figyeljük meg például, mit mond a Biblia arról a különleges kapcsolatról, amely a szülők és a gyermekek között áll fenn. Nincs időhöz kötve a 2Mózes 20:12-ben megfogalmazott parancs: „Tiszteld apádat és anyádat.” Sőt, a Máté 15:4–6 feljegyzése szerint Jézus, amikor erről a parancsról beszélt, egyértelműen arra utalt, hogy a felnőtt gyermekeknek tisztelniük kell a szüleiket.

A Példabeszédek könyve óva int attól, hogy valaki tiszteletlen legyen a szüleivel szemben. A Példabeszédek 23:22 azt tanácsolja, hogy „meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett”. A Példabeszédek 19:26 pedig nyomatékosan közli, hogy „aki rosszul bánik apjával, s aki anyját elűzi, az szégyenletesen és gyalázatosan cselekvő fiú”.

A Szentírásból világosan kiderül, hogy nem szabad elhanyagolnunk a szüleinket. Az, hogy a szüleink nem fogadják el a vallásunkat, még nem teszi semmissé a velük ápolt kapcsolatunkat. Ezek a bibliai alapelvek ugyanígy vonatkoznak más vér szerinti rokonainkra és a házastársunkra is. Világos, hogy a keresztényeknek erkölcsi és szentírási kötelezettségük, hogy szeressék rokonaikat.

Az ésszerűség létfontosságú

Természetesen a Biblia figyelmeztet arra, hogy a rossz társaságok veszélyt jelentenek, és ez az ártalmas befolyás közvetlen rokonainktól is jöhet (1Korintusz 15:33). A múltban Isten sok hűséges szolgája kiállt az igazság mellett még akkor is, amikor ezt nem nézték jó szemmel a szüleik. Ez mindenképpen igaz volt Kórah fiaira (4Mózes 16:32, 33; 26:10, 11). Az igaz keresztényeknek nem szabad megalkudniuk a hitükben azért, hogy mások kedvére tegyenek, még akkor sem, ha a rokonaikról van szó (Cselekedetek 5:29).

Néha a szülők vagy más rokonok erőteljesen harcolnak egy keresztény hitnézetei ellen. Vannak, akik valósággal az igaz keresztényi hit ellenségeivé válnak. Ilyen esetekben a keresztényeknek ésszerűen kell eljárniuk, hogy megvédjék a szellemiségüket. Jézus találóan ezt mondta: „Az embernek bizony a saját háznépéhez tartozók lesznek ellenségei. Aki jobban vonzódik apjához vagy anyjához, mint énhozzám, nem méltó hozzám; és aki jobban vonzódik fiához vagy leányához, mint énhozzám, nem méltó hozzám” (Máté 10:36, 37).

Ám a legtöbb esetben a keresztények nem tapasztalnak komoly ellenállást a rokonaik részéről. A hozzátartozóik egyszerűen csak nem osztják a bibliai tanításokkal kapcsolatos nézeteiket. A Szentírás arra buzdítja Krisztus követőit, hogy a nem hívőkkel „szelídséggel” és „mélységes megbecsülést tanúsítva” viselkedjenek (2Timóteusz 2:25; 1Péter 3:15). A Biblia helyénvalóan ezt a tanácsot adja: „Az Úr rabszolgája . . . ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd” (2Timóteusz 2:24). Pál apostol azt is tanácsolja a keresztényeknek, hogy „senkit se gyalázzanak, ne legyenek kötekedők, legyenek ésszerűek, teljes szelídséget mutatva ki minden ember iránt” (Titusz 3:2).

Ápoljunk kapcsolatot a rokonainkkal, és mutassunk szeretetet irántuk!

Az 1Péter 2:12 így buzdítja a keresztényeket: „Őrizzétek meg jónak a viselkedéseteket a nemzetek [azaz a nem hívők] között, hogy . . . jó cselekedeteitek eredményeként, melyeknek szemtanúi — dicsőítsék az Istent.” Gyakran azok a rokonok, akik nincsenek velünk egy hiten, látják, hogy milyen változásokat hozott az életünkbe a Biblia. Ne felejtsük el, hogy sokan, akik közömbösek vagy akár ellenségesek voltak a Biblia igazságával szemben, megváltoztatták véleményüket. Valaki talán éveken át figyelte a házastársa vagy gyermeke jó magaviseletét, mielőtt megvizsgálta, hogy miért viselkednek úgy. Nem lenne szabad, hogy legyenek olyanok, akik azért nem fogadják el a bibliai igazságokat, mert egy keresztény rokonuk elhanyagolta őket.

Kétségtelen, hogy a körülmények mindenütt mások, és vannak keresztény Tanúk, akik távol élnek a szüleiktől. Talán nincs lehetőségük arra, hogy olyan gyakran látogassák meg őket, mint szeretnék. De ha rendszeresen levelet írnak, telefonálnak, vagy más módon ápolnak kapcsolatot velük, azzal éreztethetik a rokonaikkal a szeretetüket. Sokan azok közül, akik nem igaz keresztények, szeretik szüleiket és más rokonaikat, valamint tartják a kapcsolatot velük tekintet nélkül arra, hogy miben hisznek. Vajon nem kellene a keresztény Tanúknak még inkább ezt tenniük?

[Kép a 26. oldalon]

Ha tartjuk a kapcsolatot a rokonainkkal, az biztosítja őket az irántuk érzett szeretetünkről