Egy nap, amikor Mózes a juhokat őrizte, rendkívül szokatlan dolog történt: azt látta, hogy egy tövisbokor ég, de a tűz ’nem emészti meg’ (2. vers). Kíváncsian közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye. Jehova egy angyal által ezt mondta neki a tűz közepéből: „Ne gyere közelebb! Húzd le a sarut lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld” (5. vers). Gondolj bele! Csak mert az égő tövisbokor Isten jelenlétét szemléltette, maga a föld is szentté vált.

Mivel Isten könyörületes, nem reménytelen a helyzetünk. A segítségével mi, tökéletlen emberek is bizonyos mértékig szentek lehetünk előtte, és elfogadhatóvá válhatunk a szemében (1Péter 1:15, 16). Egy keresztény nő, aki depresszióval küzd, és gyakran elkedvetlenedik, vigaszt merít abból, ami Mózessel történt a tövisbokornál. Ezt mondja: „Ha Jehova még a földet is szentté tudja változtatni, talán számomra is van egy kis remény. Ez a gondolat rengeteget segít nekem.”