TILALOM

Néhány modern bibliafordítás (Haft., ÚV, JB, NE) „tilalom”-nak adja vissza a héber chéʹrem szót. Az Új világ fordításban úgy is szerepel, hogy ’pusztulásra szánt’ dolog. A héber szó olyan dolgokra utal, amelyeket visszavonhatatlanul Istennek szenteltek, és nem lehetett megváltani. A legtöbbször azonban olyasmire használatos ez a szó, ami pusztulásra lett elkülönítve. Ez lehetett egy személy is (2Mó 22:20; Rbi8, lábj.; a JB így adja vissza: „Bárkinek, aki más isteneknek áldozik, tilalom alá kell kerülnie [„pusztulásra kell adni”, ÚV]”; 3Mó 27:29). Vagy lehetett egy személy vagyona (Ezs 10:8); egy állat, egy szántóföld vagy bármi, amit szent használatra szántak (3Mó 27:21, 28); de akár egy egész város is, mindenestül (5Mó 13:15–17; Jzs 6:17).

A szent tilalom fogalma egyes próféciákban is megjelenik (Mi 4:13; Za 14:11). Bővebben lásd a PUSZTULÁSRA SZÁNT DOLGOK szócikket.