ZÁLOG
Egy személyes tulajdon – például egy gyűrű vagy egy felsőruha –, melyet az adós a hitelezőjének ad mintegy garanciaként arra, hogy a jövőben vissza fogja fizetni a kapott kölcsönt. A mózesi törvény zálogra vonatkozó rendelkezései megvédték a nemzet szegényeinek és kiszolgáltatottjainak az érdekeit. A törvényekből kiderül, hogy Isten tisztában volt a szegények és az özvegyek nehézségeivel. A záloggal kapcsolatosan két héber ige, a chá·valʹ és az ʽá·vatʹ, illetve a hozzájuk kapcsolódó főnevek használatosak.
Júda a pecsétgyűrűjét, a zsinórját és a botját adta zálogul Támárnak addig, amíg el nem küld neki egy kecskegidát fizetségként azért, mert szexuális kapcsolatot létesített vele (1Mó 38:17–20).
Ha egy szegény ember kölcsönt vett fel, és odaadta a felsőruháját zálogként, a hitelező nem tarthatta azt magánál éjszakára (2Mó 22:26, 27; 5Mó 24:12, 13). A szegények feltehetőleg a felsőruhájukkal takaróztak éjjel; ha nélkülözniük kellett azt, akkor talán fáztak éjszaka. Önzőnek és szívtelennek tartották azt, aki figyelmen kívül hagyta ezt a törvényt (Jób 22:6; 24:9). Mégis, amikor Izrael hitehagyottá vált, néhányan nemcsak hogy elvették zálog gyanánt a szegények felsőruháit, hanem még a bálványimádó ünnepségeiken is használták azokat (Ám 2:8).
Az Ezékiel 18:10–13-ban az, hogy valaki nem adta vissza „a zálogot”, a rablással és a vérontással együtt van felsorolva, mely dolgok együttesen méltóvá tettek egy megbánást nem tanúsító személyt a halálra. Másfelől viszont az a gonosz személy, aki elhagyta a bűnös útjait, például azáltal, hogy visszaadta „a zálogot”, ’élhetett’ (Ez 33:14–16). Az is tiltva volt, hogy valaki kézimalmot vagy annak a felső őrlőkövét vegye zálogba, hiszen általában mindennap sütöttek kenyeret, és ha elvették volna a gabona őrléséhez szükséges eszközt, akkor voltaképpen „lelket”, azaz életet vettek volna zálogba (5Mó 24:6).
Az özvegyeket különösen védte a Törvény, mivel legtöbbször nem volt senki, aki megvédte vagy segítette volna őket. A Törvény egy az egyben megtiltotta, hogy zálogba vegyék egy özvegy ruháját (5Mó 24:17; vö.: Jób 24:3).
Ezenkívül nem lehetett belépni egy személy házába, hogy zálogot vigyenek ki onnan. Az adósnak kellett kihoznia a zálogot a hitelezője számára (5Mó 24:10, 11). Ezzel megmaradt az adós önbecsülése és az otthonának a sérthetetlensége is, ami aligha lett volna így, ha a hitelező meghívás nélkül, szabadon bejárhatott volna az otthonába. Vagyis a záloggal kapcsolatos törvények nemcsak könyörületre és nagylelkűségre ösztönöztek (5Mó 15:8), hanem a mások, illetve a jogaik iránti tiszteletre is.
Jelképes értelem: Az 5Mózes 15:6 szerint Isten áldását fogja jelenteni az, hogy a zsidóknak lesz miből ’zálogért kölcsönt adniuk sok nemzetnek’.
Ha egy személy ’megvetette a szót’ azzal, hogy elmulasztotta visszafizetni a kölcsönét, elveszítette azt, amit zálogul adott; ugyanígy az a személy is veszteséget fog tapasztalni, aki elmulaszt engedelmeskedni Isten parancsának (Pl 13:13).
A Héber Iratokban újra és újra szerepel az a tanács, hogy senki ne vállaljon kezességet idegenért, vagyis ne tegyen ígéretet arra, hogy kifizeti valakinek a kölcsönét, ha az nem tudja visszafizetni (Pl 11:15; 22:26, 27; lásd: KEZESSÉG). Ezért a Példabeszédek 20:16 azt mondja, hogy ’vegyék el a ruháját’ annak, aki kezességet vállal idegenért. Ez szöges ellentétben áll azzal, hogy együtt érzően és figyelmesen kellett bánni azokkal a szegényekkel, akiknek nem volt más választásuk az őket ért szerencsétlenségek miatt, mint hogy kölcsönt vegyenek fel. Aki kezességet vállal idegenért, nemcsak szerencsétlen, de ostoba is; a példabeszéd tulajdonképpen azt mondja, hogy az ilyen személy hadd viselje csak a következményeket. A vers így folytatja: ’vegyél tőle zálogot az idegen nő miatt’. Aki belemegy egy kapcsolatba egy ilyen nővel, elszegényedhet (vö.: Pl 5:3, 8–10), és talán zálogba kell adnia a megmaradt anyagi javait az adósságai miatt. A példabeszéd nyilvánvalóan azt mondja, hogy az ilyen személy nem méltó a szánalomra, hiszen pont az ellenkezőjét tette annak, amit ’az idegen nővel’ kapcsolatos józan tanácsok mondanak.