HABARCS
Egy olyan keverék, amelyet téglák és kövek közé tettek kötőanyagként (például fal építésekor), vagy pedig a falat borították be vele (3Mó 14:42, 45; 1Kr 29:2; Ézs 54:11; Jr 43:9). Az ókori Palesztinában a szebb házak építéséhez a mész, homok és víz keverékét használták, mely ellenállt az időjárás viszontagságainak (és amelyet helyesen „habarcs”-nak neveznek). A habarcs egy másik formáját, melyet vakolatként használtak, homok, hamu és mész összekeverésével állították elő. Időnként olajat adtak a keverékhez, vagy vakolás után bekenték a fal felületét olajjal, így egy csaknem teljesen vízálló réteget kaptak. Egyiptomban a vakolatként használt habarcsot két rész agyagból, egy rész mészből, illetve egy rész szalmával kevert hamuból készítették, sőt készítik még ma is.
Bábel tornyának építői a hagyományos habarcs helyett bitument használtak „habarcs gyanánt” (1Mó 11:3). Később a babiloniak a habarcsként használt bitument föld alatti forrásokból szerezték be. Ezek a források Hít városának közelében voltak, nem messze az Eufrátesz partján lévő Babilontól. Hérodotosz szerint forró aszfaltot (bitument) használtak kötőanyagként, vagyis habarcsként, amikor Babilon sáncárkát és városfalát építették (A görög–perzsa háború. I. könyv, 179.).
Amikor az izraeliták rabszolgák voltak Egyiptomban, akkor az egyiptomiak „megkeserítették az életüket kemény rabszolgamunkával: agyaghabarcs- és téglakészítéssel” (2Mó 1:14). A habarcsot melaszhoz hasonló állagúra keverték, általában úgy, hogy lábbal jól megtaposták. Aprított szalmát adtak a habarcshoz, hogy még inkább egymáshoz tudja kötni az építőelemeket. Később az Ígéret földjén is agyaghabarcsot és sártéglát használtak az olyan területeken, amelyeken nem lehetett jó minőségű köveket találni.
A sártéglák nem álltak ellen túl sokáig az esős időjárásnak. Ezért néha annak érdekében, hogy megóvják az új falat, vagy megerősítsenek egy sérült falat, egy védőréteget vittek fel rá a habarcsból, vagyis a vakolatból. Azonban, ha csak mésszel vakolták be a falakat vagy rossz minőségű habarccsal, amely kevés meszet tartalmazott, vagy egyáltalán nem volt benne, akkor a fal nem bírta ki a tomboló viharokat. (Vö.: Ez 13:11–16.)