MIHÁLY

(Ki olyan, mint Isten?):

Gábrielen kívül Mihály az egyetlen név szerint említett szent angyal, és a Biblia csak őt nevezi ’arkangyalnak’ (Júd 9). Neve a Dániel könyvének 10. fejezetében jelenik meg először, ahol azt olvassuk róla, hogy ő „az egyik elöljáró fejedelem”. Mihály segítségére sietett egy alacsonyabb rangú angyalnak, akivel szembeszállt „a perzsa királyi birodalom fejedelme”. Úgy esik róla szó, mint aki ’Dániel népének fejedelme’, és ’a nagy fejedelem, aki Dániel népének fiaiért áll’ (Dá 10:13, 20, 21; 12:1). Mindez arra mutat, hogy Mihály volt az az angyal, aki átvezette az izraelitákat a pusztaságon (2Mó 23:20, 21, 23; 32:34; 33:2). Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy neki, azaz ’Mihálynak, az arkangyalnak nézeteltérése volt az Ördöggel, és Mózes testéről vitatkozott’ (Júd 9).

A bibliai bizonyítékok alapján a Mihály nevet Isten Fia viselte azt megelőzően, hogy az egeket elhagyva Jézus Krisztus lett, és azután is, hogy visszatért oda. A Szentírás egyedül Mihályra alkalmazza „az arkangyal” szót, amelynek jelentése: ’főangyal’ vagy ’legfőbb angyal’. A szó kizárólag egyes számban fordul elő a Bibliában, ez pedig azt sejteti, hogy Isten csak egyvalakit nevezett ki az angyali seregek fejévé vagy vezetőjévé. Az 1Tesszalonika 4:16 úgy ír a feltámasztott Úr Jézus Krisztus hangjáról, mint ami arkangyalnak a hangja, ebből pedig arra következtethetünk, hogy ő az arkangyal. A vers úgy mutatja be őt, mint aki „parancsszóval” száll le az égből. Logikus hát, hogy a parancsszót kifejező hangot egy olyan szó írja le, amely nem kisebbíti vagy csökkenti azt a nagy hatalmat, amelyet ma Krisztus Jézus mint a királyoknak Királya és az uraknak Ura mondhat magáénak (Mt 28:18; Je 17:14). Ha az „arkangyal” megjelölés nem Jézus Krisztusra, hanem más angyalokra vonatkozna, akkor az ’arkangyal hangjára’ történő utalás nem volna helyénvaló. Ez esetben olyan hangról szólna a leírás, amely kisebb hatalmat képvisel, mint Isten Fiáé.

De vannak más összefüggések is, amelyek megerősítik, hogy Mihály valóban Isten Fia. Dániel, miután először említette Mihályt (Dá 10:13), feljegyzett egy olyan próféciát, amely ’a vég idejéig’ terjed (Dá 11:40), majd kijelentette, hogy ’abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki Dániel népének fiaiért áll’ (Dá 12:1). Mihály ’felállásának’ ’egy olyan nyomorúságos időhöz’ kellett kapcsolódnia, „amilyen egészen addig még nem volt, mióta nemzet létezik” (Dá 12:1). Dániel próféciájában az eredeti nyelven a ’felállás’ (a magyar fordításokban különféleképpen adják vissza: „támad”, „megjelenik”, „elfoglalja”, „áll”) gyakran egy király tevékenységére utal; akár arra, hogy hatalomra kerül, akár arra, hogy hatékonyan cselekszik királyi minőségében (Dá 11:2–4, 7, 16b, 20, 21). Mindez alátámasztja azt a következtetést, hogy Mihály nem más, mint Jézus Krisztus, hiszen ő Jehova kinevezett Királya, és ő lett megbízva azzal, hogy pusztulást hozzon minden nemzetre Har-Magedonkor (Je 11:15; 16:14–16).

A Jelenések könyve (12:7, 10, 12) éppen Mihályt említi Isten Királyságának a létrejötte kapcsán, ez az esemény pedig elválaszthatatlan a földön tapasztalható bajoktól: „És háború tört ki az égben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkány ellen, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, és hallottam, hogy egy harsány hang ezt mondja az égben: »Most lett meg a megmentés, az erő és a királyság a mi Istenünktől, és az ő Krisztusának hatalma, mert levetették testvéreink vádlóját . . . Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek. . .«” Jézus Krisztust később úgy mutatja be a Biblia, mint aki az égi seregek élén háborút folytat a föld nemzetei ellen (Je 19:11–16). Mindez a nyomorúság időszakát jelenti majd számukra, és logikusan nézve ez magában foglalja a Mihály felállásához kapcsolódó ’nyomorúságos időt’ (Dá 12:1). Mivel Isten Fiának harcolnia kell a nemzetek ellen, teljesen ésszerű úgy következtetni, hogy ő volt az, aki korábban az angyalaival harcra kelt az emberfölötti sárkány, Sátán, az Ördög ellen, és annak angyalai ellen.

Ember előtti létekor Jézust ’a Szónak’ hívták (Jn 1:1), és a Mihály nevet is ő viselte. Mivel a Jézus nevet a feltámadása után is megtartotta (Cs 9:5), „a Szó” megjelölés azt mutatja, hogy ő ugyanaz a személy, mint aki Isten Fia volt a földön. Az, hogy ismét használja égi nevét, a Mihály nevet, és az „Isten Szava” címet (vagy nevet) (Je 19:13), összeköti őt ember előtti létével. Maga a Mihály név a ’Ki olyan, mint Isten?’ jelentésével kiemeli Jehova Isten egyedülálló, páratlan voltát, valamint azt, hogy Mihály, az arkangyala az, aki a leghatározottabban kiáll Jehova uralma mellett, és aki a legnagyobb mértékben igazolja, hogy Jehovának joga van uralkodni.