VÁLL

Az emberi testen a nyaktól kétoldalt a kar tövéig terjedő testrész. A héber nyelvben átvitt értelemben magában foglalja a hegyhát jelentést, illetve valamilyen teher vagy felelősség hordozásával is kapcsolatos.

Az ókorban, akárcsak napjainkban, szokás volt a terheket a vállon vinni (1Mó 21:14; 2Mó 12:34). A Törvény szerint a szövetségládát nem volt szabad szekéren szállítani, ehelyett a lévitáknak kellett a vállukon hordozniuk (1Kr 15:15; Jzs 3:14, 15; 2Sá 6:3, 6–9, 13). A vállon viselt súlyos teher elnyomást vagy rabszolgaságot is jelenthetett (Zs 81:5, 6; Ézs 10:27; 14:25; Mt 23:4). A Szentírás megjövendölte, hogy Issakár törzse „meghajtja vállát teherhordásra” (1Mó 49:14, 15). Izrael történelme folyamán ez a törzs kész volt felelősséget vállalni és keményen dolgozni. Számos vitéz harcos került ki közülük, támogatva Bárák bírót, és később Tóla bíró is ebből a törzsből származott. Dávid napjaiban szintén sok bölcs és bátor férfi került ki ebből a törzsből (Bí 5:13, 15; 10:1, 2; 1Kr 7:1–5; 12:23, 32).

A Biblia szerint a hatalom, illetve a felelősség, úgymond, a vállon nyugodott. Ézsaiás próféciája megjövendölte, hogy a fejedelmi uralom Jézus Krisztus vállán lesz (Ézs 9:6). A próféta elmondta a hűtlen Sébnának, hogy Eljákim foglalja majd el a helyét a király háza fölé rendelt sáfárként, Isten ugyanis az ő vállára helyezi „Dávid házának kulcsát”. A kulcs ilyen esetekben a felelősség és a hatalom jelképe, tehát ez a prófécia ahhoz kapcsolódhat, hogy Krisztus Királyság-hatalmat kap, miként erre rávilágít a dávidi szövetség (Ézs 22:15, 20–22; Lk 1:31–33; vö. még: Je 3:7). Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a főpap ruhájának a vállrészein függött az ítélet melltáskája; ez nyilvánvalóan előrevetítette, hogy a nagyobb Főpapra, Jézus Krisztusra bizonyos felelősségek bízatnak, és azok az ő vállán nyugszanak (2Mó 28:6, 7, 12, 22–28; lásd: FŐPAP).

Jákob, miután megáldotta József fiait, Efraimot és Manassét, ezt mondta Józsefnek: „Én pedig egy hegyháttal többet adok neked, mint a testvéreidnek”, ezzel jelezve, hogy József kapja meg az elsőszülöttséggel járó jogokat (1Móz 48:22; vö.: 5Móz 21:17; 1Krón 5:1, 2). Mózes, amikor megáldotta Izrael fiait, ezt mondta Benjáminról: „Ő, kit Jehova szeret, lakjon nála biztonságban. . ., s lakjon a vállai közt” (5Mó 33:12). A jelek szerint ez arra utal, hogy a Dávid vonalán születő királyok kormányzási székhelye Benjámin területén lesz. Ugyanezt a héber szót, mely itt ’vállat’ jelent, ’oldalnak’, ’hegyhátnak’, illetve ’lejtőnek’ fordítják a Józsué 15:8-ban (IMIT, Kecsk., ÚV). A vers annak a dombnak a lejtőjéről beszél, melyen Jeruzsálem feküdt akkoriban. (Lásd a hasonló példákat: 2Mó 27:14, 15; 4Mó 34:11; Jzs 15:10; 1Ki 6:8; Ez 25:9.)

Aki ’makacsul elfordítja a vállát’, az szembehelyezkedik Isten tanácsával és törvényével (Ne 9:29; Za 7:11), a „vállvetve” szolgál kifejezés viszont az együttes tevékenységet jelenti (So 3:9).