COMB

A láb csípőtől térdig terjedő szakasza. (Lásd még: LÁB.) A comb része az emberi test oldalának, ezért a héber szó utalhat valaminek az oldalára is, például a hajlék vagy egy oltár ’oldalára’ (2Mó 40:24; 2Ki 16:14).

A kardot az oldalukon (2Mó 32:27), vagyis a csípőjükön, szó szerint a combjukon hordták az emberek (Bí 3:16, 21; Én 3:8; Zs 45:3). A Jelenések 19:11–21 szerint Krisztus Jézus egy fehér csatalovon ülve harcba száll ’a vadállattal’ és a föld királyaival meg azoknak seregeivel. Jézus megnevezése, a „királyoknak Királya és uraknak Ura”, világosan látható a felsőruhájára írva, a combján, ahol általában a hatalom jelképét, a kardot viselték.

Izraelben a papok alsóruhája a csípőtől a combig, vagyis térdig ért, így a mezítelenségüket jól eltakarta, amikor a szentélynél és Jehova oltáránál végeztek szolgálatot; máskülönben meghaltak volna (2Mó 28:42, 43).

Eskütételkor rendszerint az volt a szokás, hogy az esküt tevő annak a személynek a combja alá helyezte a kezét, akinek megesküdött (1Mó 24:2–4, 9; 47:29–31). Ennek jelentőségéről lásd: TESTHELYZETEK ÉS MOZDULATOK: Eskütétel. A bánat, a szomorúság, illetve a bűntudat jele volt, ha valaki a combjára csapott (Jr 31:19; Ez 21:12).

A szaporítószervek: A Czeglédy Sándor szerkesztette Bibliai lexikon a következőket írja a Comb címszó alatt: „A héber szövegben használt [já·rékhʹ] szó tulajdonképpen a C.-nak a tövét jelöli, annak a lágyékba áthajlásánál, amiért is sokszor egy jelentésű a lágyékkal.” (Lásd: 1Mó 46:26; 2Mó 1:5; Bí 8:30.) Ez feltárja annak a büntetésnek a jellegét, melyet olyan vétkes asszonyra szabtak ki, aki titokban házasságtörést követett el.

A férjnek a paphoz kellett vinnie a feleségét, ha azt gyanította, hogy az asszony hűtlen lett. A pap Jehova elé állította az asszonyt, vett a szent vízből (ami nyilván tiszta, friss víz volt), szórt bele valamennyit a hajlék padlóján lévő porból, majd belemosta, azaz beletörölte az általa leírt átkokat. Az asszony megesküdött az ártatlanságára, majd meg kellett innia a vizet. Amennyiben vétkes volt, ’a csípője [szó szerint: ’combja’] elsorvadt’, a méhe pedig megdagadt. Ám ha ártatlan volt, semmi kár nem érte (4Mó 5:12–31).

Mit jelentett az a kifejezés, hogy a házasságtörő asszony ’csípője elsorvad’?

Úgy tűnik, hogy az itt használt ’csípő’ a nemi szervek semleges megnevezése. (Vö.: 1Mó 46:26.) Értelemszerűen a büntetés azokat a szerveket érintette, amelyekkel elkövették a helytelenséget. (Vö.: Mk 9:43–47.) Az „elsorvad” kifejezést úgy is értelmezik, mint „elsenyved” (Amerikai Katolikus Bibliatársaság [ford.]: The Holy Bible), „összezsugorodik” (Da), illetve „megszárad” (Kár.), s arra utalhat, hogy a nemi szervek elsorvadtak, és az asszony elveszítette a termékenységét, a fogamzóképességét. Abból, hogy az ártatlan feleséget a férjnek teherbe kellett ejtenie, arra következtethetünk, hogy a házasságtörő nő nem lehetett többé terhes (4Mó 5:28). A vétkes feleség méhe ráadásul megdagadt az átok miatt, de nem az áldott állapotnak köszönhetően.

Ez az eljárás semmi esetre sem jelentett a sötét középkorban is alkalmazott úgynevezett istenítéletet, melynek túléléséhez olykor igazi csodára volt szükség. Maga a víz nem volt káros hatású. Ellenkezőleg, szent víz volt, melybe szent földet, vagyis port szórtak, és amelybe belemosták a leírt átkokat. Így jelképes értelemben nagy jelentőségű volt; ezenkívül Jehova előtt kellett meginni, úgy, hogy ünnepélyes esküt tettek neki. Egyértelmű volt a dolgok kimenetele. Amennyiben az asszony vétkes volt, Jehova előidézte, hogy az ital elfogyasztása csoda útján a bűnösnek járó következményeket vonja maga után. A házasságtörés halálbüntetéssel járt, ám ebben az esetben nem volt két tanú, miként azt a Törvény megkövetelte (4Mó 35:30; 5Mó 19:15). Emellett általában a vétkes férfi kiléte sem tudódott ki ilyenkor, aki ugyancsak halálbüntetést kapott volna.