TŰZTARTÓ
A tűztartókat több mindenre használták a szentélynél végzett szolgálat során. Voltak arany tűztartók, melyekbe kétségkívül az elégett kanócot rakták az arany lámpatartó lámpáiból (2Mó 25:38; 37:23; 4Mó 4:9). Az égő felajánlás oltáránál a réz tűztartókat nyilván a hamuhoz használták, vagy szenet vittek el velük (2Mó 27:3; 38:3). Emellett füstölőszert is égettek a tűztartókban (3Mó 10:1). A főpap minden reggel, valamint „a két este között” illatos füstölőszert füstölögtetett az arany füstölőoltáron (2Mó 30:7, 8).
Amikor az izraeliták a vándorlásuk során tábort bontottak, és a hajlékot egy másik helyre vitték, a tűztartókat be kellett fedni, akárcsak a lámpatartó és az égő felajánlás oltárának más felszerelési tárgyait (4Mó 4:9, 14).
Salamon arany és ezüst tűztartókat készíttetett a templomba. Ezeknek a terveit Dávid ihletés által kapta, majd odaadta Salamonnak. Ezek a tűztartók minden bizonnyal díszesebbek voltak, mint a pusztában felállított hajlék tűztartói (1Ki 7:48–50; 1Kr 28:11–19; 2Kr 4:19–22). A Biblia beszámol róla, hogy a babiloni száműzetéskor elvitték a templomból a tűztartókat, melyek valódi aranyból, illetve valódi ezüstből készültek (2Ki 25:15; Jr 52:19).
A Héberek 9:4 megemlít egy tárgyat, mely a szövetségládához hasonlóan a szentek szentjének tartozéka volt, vagy ezzel a helyiséggel hozható összefüggésbe. Ennek a tárgynak görögül thü·mi·a·téʹri·on volt a neve. Ez a szó valami olyasmire utal, ami kapcsolatban van a füstölőszer égetésével. Vajon a füstölőoltárról lehet itt szó? Némelyik fordító a füstölőoltár szót használta, arra hivatkozva, amit Philón és Josephus mondott erről az oltárról (Kár., Kat., ÚRB). Persze tudvalévő, hogy a füstölőoltár valójában nem a szentek szentjében volt (2Mó 30:1, 6), hanem közvetlenül a függöny előtt, vagy ahogyan az 1Királyok 6:22 írja: „a legbelső helyiségnél”. (Vö.: 2Mó 40:3–5.) Másrészt a thü·mi·a·téʹri·on szót úgy is lehet fordítani, hogy „füstölő”, és az engesztelés napján a főpap csakugyan bevitt egy füstölőt a szentek szentjébe (3Mó 16:12, 13). Amikor a görög Septuaginta a thü·mi·a·téʹri·on szót használja, mindig a füstölőre utal (2Kr 26:19; Ez 8:11, LXX), ám a 3Mózes 16:12-ben más szó szerepel, amikor az engesztelés napi eseményekről ír. A zsidó Misna azonban azt sejteti, hogy az engesztelés napján idővel egy különleges aranyfüstölőt kezdtek használni (Jóma 4:4; 5:1; 7:4). Néhány fordító ezért jó okkal a „füstölő” (ÚV, CC, Dy, Yg, Da, Kx) vagy a „tömjénező” (B.–D., Kom., Raff., Soós, Szep.) szóval adja vissza a thü·mi·a·téʹri·on szót.
Helytelen használata: Áron fiai, Nádáb és Abihu törvénytelen tüzet ajánlottak fel Jehova előtt a tűztartójukban, és ezért az életükkel fizettek (3Mó 10:1, 2). Ehhez hasonlóan 250 lázadót és a vezérüket, Kórahot, tűz emésztett meg, amikor bemutatták Jehova előtt a réz tűztartójukat (4Mó 16:16–19, 35, 39). Uzziás király leprás lett, miközben Jehova törvényének ellenszegülve, használta a füstölőt (2Kr 26:18, 19). Ezékiel látomásában 70 izraelita vén füstölővel füstölőszert ajánlott fel a bálványoknak (Ez 8:10, 11; lásd: FÜSTÖLŐSZER).