NÁDÁB
(készséges; nemes; nagylelkű):
1. Áron és Eliseba elsőszülött fia (2Mó 6:23; 1Kr 6:3). Nádáb Egyiptomban született, és ott volt Izrael híres kivonulásánál. Az utána következő öccsével, Abihuval és még 70 izraelita férfival meg Áronnal és Mózessel együtt fel lettek hívva a Sínai-hegyre, ahol látomást láttak Jehováról (2Mó 24:1, 9–11). Nádáb és három öccse az apjukkal együtt mind be lettek iktatva papoknak (2Mó 28:1; 40:12–16). De még véget sem ért a nap, Nádáb és Abihu visszaélt tisztségével, és törvénytelen tüzet ajánlott fel. Hogy mitől volt ez a tűz törvénytelen, az nincs leírva; az ittas szolgálat miatt is lehetett (erre abból következtethetünk, hogy közvetlenül ez után jön a leírás, hogy tilos a papoknak bort vagy mámorító italt inniuk, amikor szolgálatban vannak), de valószínűleg többről volt szó. Az ittasságuk azonban hozzájárulhatott helytelen tettükhöz. Törvényszegésükért Jehovától jövő tűz ölte meg őket, testüket pedig kivitték a táboron kívülre (3Mó 10:1–11; 4Mó 26:60, 61). Nádáb és Abihu még azelőtt haltak meg, hogy fiuk született volna, s így öccseik, Eleázár és Itamár lettek a két papi háznép megalapítói (4Mó 3:2, 4; 1Kr 24:1, 2).
2. Júda leszármazottja Jerahméel vonalán; Sammai fia, Szeled és Appaim apja (1Kr 2:3, 25, 26, 28, 30).
3. A Benjámin törzséből való Jeiél egyik fia (1Kr 8:1, 29, 30; 9:35, 36).
4. Jeroboám fia, Izrael északi tíztörzs-királyságának második királya. Nádáb nem egészen két évig uralkodott, kb. i. e. 976-tól kezdve, és ez idő alatt tovább folytatta a borjúimádatot, amelyet apja vezetett be. Gibbeton ostroma során – ez korábban lévita város volt (Jzs 21:20, 23), míg el nem foglalták a filiszteusok – Nádábot megölte Baása, aki aztán legyilkolt mindenkit a Jeroboám házából megmaradtak közül, hogy magának biztosítsa a trónt (1Ki 14:20; 15:25–31).