Mi történt az engesztelés napján? Áronnak be kellett mennie a szent helyre egy fiatal bikával bűnért való felajánlásul és egy kossal égő felajánlásul (3Mó 16:3). Az engesztelés napján levette a szokásos papi öltözékét, megmosta a testét vízzel, és felöltözött a szent lenvászon ruháiba (3Mó 16:4). Majd sorsot vetett két hím kecskegida felett, melyek egyformán épek és fogyatkozás nélküliek voltak. A kecskéket Izrael fiainak közössége adta (3Mó 16:5, 7). A főpap azért vetett sorsot felettük, hogy kiderüljön, melyik kecskét áldozzák fel bűnért való felajánlásként Jehovának, és melyiket küldjék el a nép bűneivel a pusztába Azázelért való kecskeként (3Mó 16:8, 9; vö.: 3Mó 14:1–7; lásd: AZÁZEL). Ezután feláldozta a fiatal bikát bűnért való felajánlásként magáért és a háznépéért, mely magában foglalta Lévi egész törzsét, melyhez ő is, és a családja is tartozott (3Mó 16:6, 11). Ezt követően vette az illatos füstölőszert és a tűztartót, melybe tüzes szenet rakott az oltárról, majd bement a függönyön belülre, belépett a szentek szentjébe. A füstölőszert ebben a legbelső helyiségben égette el, ahol a bizonyság ládája is volt. A füstölőszer felhője beborította a láda aranyfedelét, melyen két aranykerub volt (3Mó 16:12, 13; 2Mó 25:17–22). Ezzel lehetővé vált, hogy Áron büntetés nélkül újra beléphessen a szentek szentjébe.

Áron feláldozta a bikát a papokért és Lévi törzsének többi tagjáért, és a bika véréből a szentek szentjébe hintett (3Mó 16:11, 14). Ezzel párhuzamban Krisztus bemutatta az égben az emberi vére értékét Istennek azok érdekében, akik királyként és papként fognak vele uralkodni (Je 14:1–4; 20:6). A főpap feláldozta a Jehovának szánt kecskét is, és a vérét a szentek szentjében lévő szövetségláda elé hintette, hogy Izrael nem papi törzsei is hasznot meríthessenek belőle (3Mó 16:15). Ehhez hasonlóan Jézus Krisztus egyetlen áldozata nemcsak a papi szellemi Izraelnek válik a javára, hanem az egész emberiségnek is. Az engesztelés napján két kecskére volt szükség, hiszen egyetlen kecske nem szolgálhatott egyszerre áldozatként is, és arra is, hogy elvigye Izrael bűneit. A két kecske együttesen volt bűnért való felajánlás (3Mó 16:5), és mindkettővel ugyanúgy bántak, amíg sorsot nem vetettek felettük. Ez azt mutatja, hogy a kettő együtt jelképezett egy dolgot. Jézus Krisztus nemcsak hogy feláldoztatott, hanem el is viszi azok bűnét, akikért áldozati halált halt.