2. fejezet
A bátorítás segít kitartani elhatározásunkban
1, 2. (a) Hogyan mutatott rá Jézus annak fontosságára, hogy tartsunk ki abban az elhatározásunkban, hogy Istent szolgáljuk? (b) Miért nem lenne bölcs dolog Jézus tanácsát figyelmen kívül hagynunk?
„SENKI sem alkalmas az Isten Királyságára, aki az ekére tette a kezét, és a mögötte levő dolgokra tekint” (Lukács 9:62). A szántó embernek a föld túlsó végének meghatározott pontjára kell szegeznie a tekintetét ahhoz, hogy jól szántson és egyenes barázdát húzzon. Mennyivel fontosabb, hogy a tekintetünket az életünk céljára irányítsuk! Akkor az életünk értékes napjai és évei olyan mintát mutatnak fel, amely megegyezik a követett céllal.
2 Az Isten Fia fentebb idézett szavai arra mutatnak, hogy ha egyszer átadtuk magunkat a Teremtőnk szolgálatára, kötelességünk követni ezt az elhatározást, bármi is történjen. A világ felkínálhat sokkal csábítóbb életpályát, — élvezetek, népszerűség és anyagi javak formájában. De ha ezek közül egyre is vágyakozva tekintünk — vagy ami még rosszabb, ha az az életünk központi kérdésévé válik —, ez azt jelentheti, hogy elveszítjük a díjat, amelyért küzdöttünk. Azt jelentené ez, hogy eltékozoltuk az életünket.
3. Mi a hitünk alapvető célja?
3 „Jobb egy dolog vége, mint annak kezdete”, mondja a Prédikátor 7:8. Mialatt az is fontos, hogy kezdetben milyen pályát választunk, a valóságban mégis annak a befejezése számít. Ezért helyez Isten Szava hangsúlyt arra, hogy mindvégig bizonyuljunk hűségesnek (Máté 24:13). A mi hitünk alapvető célja, értelme vagy feladata az, hogy elnyerjük a megmentést, vagyis az örökké tartó életet (1Péter 1:9).
4. (a) Milyen nézőpontot kell kialakítanunk, hogy hűségesek maradjunk? (b) Mit közöl velünk az 1Péter 1:10–12 a próféták érdeklődéséről a megmentés isteni elrendezésével kapcsolatban?
4 Mi az, ami segít nekünk, hogy megmaradjunk Isten Fia hűséges tanítványainak? Elsősorban világosan fel kell ismernünk és mélységesen értékelnünk kell az elnyerni kívánt megmentés nagy értékét. Jézus Krisztus egyik közeli barátjának, Péter apostolnak ihletett szavai nagy segítséget nyújthatnak nekünk ebben a vonatkozásban. Figyelmeztetése segít meglátnunk azt, hogy a végső megmentésünk olyan dolog, ami mellett készségesen ki kell tartanunk mindennemű ellenállás nyomása ellenére, bármily súlyos legyen is az. Olyasmi ez, amiért készeknek kell lennünk a munkára, az áldozatvállalásra, sőt ha kell, a halálra is (Lukács 14:26–33). Az 1Péter 1:10–12-ben ezt írja az apostol:
„Pontosan e megmentés után érdeklődtek szorgalmasan és nyomoztak figyelmesen azok a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről jövendöltek. Állhatatosan kutatták, milyen különleges időszakot vagy miféle időszakot jelzett Krisztusra vonatkozóan a bennük levő szellem, amikor az előre tanúskodott Krisztus szenvedéseiről s az ezeket követő megdicsőítéséről. Nekik kinyilatkoztatták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azzal, amit most kijelentettek nektek azok, akik a jó hírt hirdették számotokra a mennyből küldött szent szellemmel.”
NAGY JELENTŐSÉGŰ DOLOG A PRÓFÉTÁK SZÁMÁRA
5. Mit közöltek a próféták a Messiás szenvedéseiről?
5 Évszázadokkal azt megelőzően, hogy Jézus a földön élt, a héber próféták ihletést kaptak arra, hogy előre jelezzék a megígért Messiás vagy Krisztus szenvedését. Dániel próféciája megjelöli a Krisztus megérkezésének idejét, és rámutat arra, hogy három és fél év szolgálat után kivágják, vagyis meghal (Dániel 9:24–27). Ésaiás jövendöléséből megtudjuk, hogy a Messiást elvetik, és botránkozás köve lesz (Ésaiás 8:14, 15; 28:16; 53:3). Ez a jövendölés rámutat arra is, hogy hordozni fogja az emberiség betegségeit, kihallgatják és elítélik, de néma marad a vádolói előtt, leköpik, a bűnösök közé számolják, átszúrják, áldozati halált hal, hordozza a bűnöket, hogy sokak számára egyengesse az utat az Isten előtti helyeselt állapot elnyeréséhez (Ésaiás 50:6; 53:4–12). Zakariás jövendölése rámutat arra, hogy a Messiást 30 ezüstpénzért elárulják (Zakariás 11:12). Mikeás próféta pedig azt közölte, hogy a Krisztust, „Izrael bíráját” arcul ütik (Mikeás 5:1).
6. Milyen további részletek találhatók a Messiás szenvedéseiről a Zsoltárokban?
6 A Zsoltárok néhány Jézus Krisztusra alkalmazott kijelentései a következők: Egy bizalmas társa fogja elárulni (Zsoltárok 41:10). Az uralkodók, alattvalóik támogatásával, szövetkeznek ellene (Zsoltárok 2:1, 2). A zsidó vallás építői elvetik (Zsoltárok 118:22). Hamis tanúk tanúskodnak a Messiás ellen (Zsoltárok 27:12). A kivégzőhelyre érkezve bódító itallal kínálják meg (Zsoltárok 69:22a). Akik az oszlopra feszítik ,kezeinél és lábainál’, olyanok lesznek, mint a vadállatok (Zsoltárok 22:17). Köntösére sorsot vetnek (Zsoltárok 22:19). Ellenségei e szavakkal gúnyolják: „Jehovára bízta magát! Gondoskodjon Ő a megmeneküléséről! Szabadítsa meg Ő, mert gyönyörűséget talált benne!” (Zsoltárok 22:9). Nagy szomjúságtól gyötörten inni kér, és megecetesedett bort nyújtanak neki (Zsoltárok 22:16; 69:22b). Közvetlenül halála előtt ezt kiáltja: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsoltárok 22:2).
7. Mit jelentenek ki a jövendölések a Krisztus szenvedését ,követő megdicsőítéséről’?
7 Miként Péter rámutat, a próféták ihletés kaptak annak közlésére is, hogy milyen ,megdicsőítés követi a Messiás szenvedéseit’. Isten fenséges hatalma feltámasztotta a halottak közül ezt a hűséges Fiút (Zsoltárok 16:8–10). Mennybemenetele után Isten jobb kezénél foglalt helyet, várva azt, hogy az ellenségei zsámolyul kerüljenek lábai alá (Zsoltárok 110:1). Örökké tartó papi állást tölt be Melkizédek rendje szerint (Zsoltárok 110:4). Atyja, az „Öregkorú”, királyi tekintéllyel ruházza fel (Dániel 7:13, 14). Végül eljön az az idő, amikor Isten felkentje darabokra zúzza mindazokat a nemzeteket, amelyek szembefordulnak uralmával (Zsoltárok 2:9). Ezt követően az egész lakott földre kiterjeszti uralkodását (Zsoltárok 72:7, 8; Zakariás 9:9, 10).
8. Hogyan tanúsítottak a próféták nagy érdeklődést az iránt, amit leírtak, és miért tették ezt?
8 Igen, a jövendölések nagyszerűen előrevetítik a Messiás szerepét Isten elrendezésében, hogy megment vagy megszabadít bennünket a bűntől és a haláltól. A szenvedések ellenére tanúsított hűsége, a halála, feltámadása dicsőséges szellemszemélyként, ezek mind szükségesek voltak ahhoz, hogy elnyerhessük az előre jelzett „ki nem érdemelt kedvességet”, beleértve a bűnbocsánatot és a fiakkénti teljes megbékélést Jehova Istennel. Még a próféták sem értették meg teljesen, milyen megmentés jön a Messiás által. Ennek ellenére, ahogy Péter apostol látta, nagyon is érintették őket az általuk feljegyzett dolgok. Gondosan megvizsgálták a prófétai szavakat, ismételten áttanulmányozták saját próféciájukat, hogy közölni tudják annak jelentését, aminek leírására ihletést kaptak. Mivel a próféták felismerték, hogy a kapott kinyilatkoztatások során csodálatos igazságok birtokába jutottak, szellemi képességeiket teljesen latba vetették, hogy az isteni jövendölést a legnagyobb mértékben hasznukra fordítsák. Ezt megtették annak ellenére, hogy a Messiás eljövetele előtt nem nyerhették el a bejelentett ki nem érdemelt kedvességet. Ennek ellenére, amit a próféták megértettek, az elég volt ahhoz, hogy megerősítse őket, és felébressze bennük a vágyat, hogy még több ismeret elnyerésére törekedjenek. Különösen az érdekelte őket, hogy milyen körülmények fognak uralkodni majd a Messiás megjelenésekor, vagyis az, hogy ,milyen különleges időszakban’ lesz alávetve az előre közölt szenvedésnek, majd a felmagasztalásnak.
9. Különösképpen kinek az érdekében jegyezték fel a Messiásról szóló jövendöléseket?
9 Miként Péter magyarázta, a héber próféták tudták, hogy a Messiásról szóló jövendöléseket nem elsősorban az ő érdekükben kellett feljegyezniük, hanem azok hasznára, akik a Messiás eljövetelének időszakában élnek (1Péter 1:12). Dániel próféta a kapott látomásával kapcsolatban ezt közölte: „Hallottam, de nem tudtam megérteni” (Dániel 12:8). Azok azonban, akik az első században hirdetett „jó hírt” elfogadták, teljes mértékben hasznukra fordíthatták a Messiás első eljövetelére vonatkozó ihletett szavakat. A próféták elsősorban nekik szolgáltak (Máté 13:16, 17).
10. Hogyan és miért érint bennünket a héber próféták érdeklődése a megmentés iránt?
10 Hogyan érintsen bennünket a próféták nagyfokú érdeklődése? Arra kellene ösztönözzön minket, hogy mi magunk megvizsgáljuk, vajon nem hasonlóképpen érdekeltek vagyunk-e a megmentésben. Vajon életünk legfőbb célja az, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus elismert szolgái maradjunk? Igazán komolyan gondoljuk ezt? Minden bizonnyal megvan az alapos oka annak, hogy teljes mértékben Isten Fia hűséges tanítványainak bizonyuljunk. A Messiás eljött sok évszázaddal ezelőtt. Áldozati halálával szerzett alapot a megmentéshez, és bizonyossá tette Isten minden egyes ígéretének beteljesedését (2Korinthus 1:20). Az azóta eltelt idő egyáltalán nem gyengítette az isteni ígéretek beteljesedésének bizonyosságát. Sőt, megerősítette azt, hogy Isten szeretné, ha a lehető legtöbb ember elnyerné a megmentést (1Timótheus 2:3, 4; 2Péter 3:9). Így bizalommal tekinthetünk előre, hogy örököljük azokat az áldásokat, amelyeket a Legfelségesebb a hűségesek számára fenntart.
MIÉRT ÉRDEKLI AZ ANGYALOKAT?
11. Az 1Péter 1:12 szerint milyen mértékű az angyalok érdeklődése a megmentés isteni elrendezése iránt?
11 Az angyalok példája is arra bátorít, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük azért, hogy megőrizzük Isten kegyét. Bár személy szerint nincs szükségük a megmentés isteni elrendezésére, a hűséges angyalokat mégis komolyan érdekli Isten nagy tervének megvalósulása az emberiséggel kapcsolatban. Péter apostol ezt írta: „Éppen ezekbe [amik felkeltették a héber próféták érdeklődését] angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Péter 1:12). Igen, mielőtt Jézus Krisztus a földre jött volna, az angyalok szerettek volna többet tudni Krisztus szenvedéseiről és az „ezeket követő megdicsőítéséről”, és a „jó hír”-nek az emberiségre gyakorolt hatásáról. Péter apostol azt mondhatta róluk, hogy ,vágyakoztak beletekinteni ezekbe a dolgokba’. Az eredeti görög „betekinteni” kifejezés azt jelenti, hogy valaki előrehajolva, közelről tüzetesen megvizsgál valamit. De mi volt az angyalok élénk érdeklődésének oka, amiért oly gondosan vizsgálták Jehova Isten kinyilatkoztatását a megmentéssel kapcsolatban? Mint tökéletes szellemszemélyek, miért érdeklődtek oly részletesen a bűnös, földi emberiséggel kapcsolatos gondoskodás felől?
12, 13. Mivel magyarázható az angyalok nagy érdeklődése az emberi nem megmentése iránt?
12 Mivel az angyalok nem mindentudók, kétségtelenül úgy gyarapíthatják tudásukat, ha tanulmányozzák Isten tevékenységét és kijelentéseit. Az emberi nem megváltásának elrendezése valóban nagyszerű példát szolgáltatott Jehova szeretetéről, igazságosságáról, irgalmáról és bölcsességéről. Ha tehát az angyalok igyekeznek jobban megérteni Jehova elrendezését a bűnös emberiséggel kapcsolatban, jobban fogják értékelni mennyei Atyjukat. Olyan dolgokat tanulhatnak meg személyiségéről és útjairól, amelyeket a világegyetem más fejleményeivel kapcsolatban nem tudnának tanulmányozni vagy megvizsgálni. (Hasonlítsd ezt össze az Efézus 3:8–10-zel!)
13 Ezen túlmenően az angyalok bizonyos „gyengédséget” éreznek az emberi nem iránt. (Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 8:22–31-gyel!) Azt szeretnék, ha az emberiség ismét kibékülne a mennyei Atyával, Jehovával. Ezért mondhatta Jézus Krisztus: „Öröm támad Isten angyalai között egy megtérő bűnös felett” (Lukács 15:10).
14. (a) Hogyan lehet segítségünkre az angyalok magatartása megmentésünkkel kapcsolatban? (b) Péter apostol melyik tanácsát kell elménkben tartanunk, hogy Isten hűséges szolgái maradhassunk?
14 Igen, az angyalok milliói örvendeztek akkor is, amikor mi magunk is megtértünk. Nagyon is érinti őket, hogy hűségesen kitartunk-e mindvégig. Valójában még „buzdítanak” is bennünket. Sose homályosodjék el szemünk előtt a nagy mennyei sereg képe, amely mély érdeklődést és részvétet tanúsít irántunk. Kétségtelenül azt szeretnénk, hogy a velünk kapcsolatos örömük tartós legyen. Ez megköveteli tőlünk, hogy figyelmet szenteljünk Péter intésének: „Ezért készítsétek fel elméteket a tevékenységre, teljesen őrizzétek meg józanságotokat; reményeteket a ki nem érdemelt kedvességre irányítsátok, amelyet a Jézus Krisztus megnyilvánulásakor kaptok meg” (1Péter 1:13).
KÉSZÍTSÜK FEL ELMÉNKET A TEVÉKENYSÉGRE!
15. Mit kell értenünk Péter apostol figyelmeztetésén, hogy ,elménket készítsük fel a tevékenységre’?
15 Mit jelent számunkra az ,elménk felkészítése a tevékenységre’? Szó szerint fordítva, Péter apostol szavai így szólnak: „övezzétek fel elmétek derekait.” Az apostol napjaiban az emberek hosszú öltözetet viseltek. Amikor dolgoztak, vagy valami gyors tevékenységet folytattak, például futottak, ruháikat a combjuk között felhúzták és egy övvel rögzítették. ,Felövezni a derekat’ azt jelentette, hogy valaki a cselekvésre készen állt. Az „elménk derekainak felövezése” számunkra tehát azt jelenti, hogy szellemi képességeinket készültség állapotába helyezzük keresztényi kötelezettségeink teljesítésére, a minden lehetséges próba alatti kitartás érdekében.
16. Hogyan mutathatjuk meg, hogy ,teljesen józanok’ vagyunk?
16 Ha szellemi erőnkkel a készenlét állapotában vagyunk, hogy hűséges szolgálatot végezzünk Istennek, akkor egyidejűleg ,józanságunkat is meg kell őriznünk teljesen’. Kiegyensúlyozottaknak kell lennünk gondolkodásunkban, képeseknek kell lennünk helyesen értékelni a dolgokat. Életünknek kell megmutatnia, hogy képességeink ellenőrzésünk alatt állnak, és nem engedünk a Jehova Istentől elidegenedett világ csábításának (1János 2:16). Életünkben a legelső helyre kell tennünk azokat a dolgokat, amelyek tetszenek a mi mennyei Atyánk és az ő Fia szemében.
17. (a) Mi a „ki nem érdemelt kedvesség”, melyben a hívők részesülnek? (b) Hogyan ,reménykedjünk a ki nem érdemelt kedvességben, amelyben a Jézus Krisztus megjelenésekor részesülünk’?
17 Hogy ,felkészítsük elménket a tevékenységre, és teljesen megőrizzük józanságunkat’, ahhoz ,reménykednünk kell a ki nem érdemelt kedvességben, amelyben a Jézus Krisztus megjelenésekor részesülünk’. Amikor az Úr Jézus Krisztus dicsőségben megjelenik, akkor mindazok, akik a mennyei reménység birtokában vannak és az ő odaadó tanítványai maradtak, Isten ki nem érdemelt kedvességében részesülnek (1Korinthus 1:4–9). Nem csupán ezek a szellemtől-nemzett tanítványok fognak felüdítő enyhülést érezni szenvedésükben, amelyet a gonosz emberektől kellett elviselniük, hanem azok a keresztények is, akik a földi Paradicsom reménységével rendelkeznek. Életben maradnak a „nagynyomorúság” alatt, amelyet Krisztus eljövetele követ, előttük a vég nélküli földi élet kilátásával. Igazán minden okunk megvan arra, hogy szemünk előtt tartsuk keresztény reménységünk beteljesedését, és várakozásteljesen tekintsünk előre az isteni kedvesség elnyerésének idejére. Reménységünk biztos beteljesedésébe vetett bizalmunk buzdítson arra, hogy hűek maradjunk mennyei Atyánkhoz és az ő Fiához. Bárcsak szilárdan azokra az áldásokra irányítanánk tekintetünket, amelyeket Krisztus dicsőséges eljövetele hoz hűséges követői számára (Máté 25:31–46).
BIZONYULJUNK ISTEN ENGEDELMES GYERMEKEINEK!
18. Hogyan bizonyuljunk ,engedelmes gyermekeknek’?
18 Reménységünkkel összhangban legyünk „engedelmes gyermekek”. Péter apostol így folytatta: „Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat korábbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején megvoltak bennetek” (1Péter 1:14). Mint olyan gyermekek, akik tisztelik és szeretik mennyei Atyjukat, örömmel vessük alá magunkat követelményeinek, elismerve, hogy ez a helyes. Nem kívánunk úgy élni tovább, mint korábban megszoktuk, mielőtt Jézus Krisztus tanítványai lettünk. Akkor — nem ismerve Isten parancsait — átadtuk magunkat a bűnös szenvedélyeknek, önző módon első helyre tettük saját érdekeinket, megsértve ezzel másokat, illetve életünkben az anyagi javak, a népszerűség vagy a tekintély megszerzését tűztük ki célul. Nagyrészt a környezetünkhöz alkalmazkodtak szavaink, szándékaink és cselekedeteink. Most már tudjuk, hogy az Istent mellőző életmód üres és értelmetlen.
19. A mózesi törvény értelmében mit jelent „szentnek” lenni?
19 Hogy megörvendeztessen az élet gazdagsága, Jehova Istent kell utánoznunk, aki szent, vagyis tiszta. Vajon a mennyei Atyánk utánzása csak formális, előírás szerinti imádatra korlátozódjék? Figyeljük csak meg, amit Péter apostol mond: „Összhangban a Szenttel, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek egész viselkedésetekben” (1Péter 1:15). Aztán idézi a 3Mózes 19:2-t, ahol ezt olvassuk: „Legyetek szentek, mert én [Jehova, a ti Istenetek] szent vagyok” (1Péter 1:16). A Mózes 3. könyvének ezek a szavai olyan összefüggésben fordulnak elő, amely rámutat arra, hogy mit követelt meg Jehova Isten az izraelitáktól mind a formális imádattal, mind a naponkénti rendszeres tevékenységükkel kapcsolatban. A szent viselkedés követelményei közé tartoznak a szülők iránti tiszteletadás, a becsületesség; a süketek, vakok és egyéb fogyatékosok iránt tanúsított figyelem; továbbá, hogy nem táplálunk gyűlöletet, hanem szeretetet tanúsítunk felebarátaink iránt; tartózkodunk a rágalmazástól és a hamis tanúzástól, s igazságot gyakorolunk (3Mózes 19:3, 9–18). Tulajdonképpen az élet egyetlen területe sem marad ki a követelmények felsorolásából, amelyek Jehova nézőpontjából szükségesek ahhoz, hogy szentek, vagyis tiszták legyünk.
„VISELJÉTEK MAGATOKAT FÉLELEMMEL”
20. Mit tartsunk elménkben az ítélettel kapcsolatban, és hogyan befolyásolja ez viselkedésünket?
20 További alapos ok arra, hogy az isteni önátadásunknak megfelelően éljünk az, ami megtalálható Péter apostol következő szavaiban: „Továbbá, ha az Atyát szólítjátok, aki részrehajlás nélkül ítél mindenkit a cselekedete szerint, viseljétek magatokat félelemmel, amíg idegen lakosok vagytok” (1Péter 1:17). Sose tévesszük szemünk elől azt a tényt, hogy a mennyei Atyánk a Fia által meg fog ítélni bennünket. Ezt az ítélkezést nem befolyásolja külső látszat; pártatlan lesz, és összhangban áll valóságos személyiségünkkel (Ésaiás 11:2–4). Ha tehát Atyánknak ismerjük el a Legfelségesebbet, akkor úgy akarunk majd viselkedni továbbra is, hogy elismeréssel tekintsen ránk, és kedvezően ítéljen meg bennünket. Helyesen követünk olyan életutat, amely Jehova Isten egészséges, tiszteletteljes félelmét tükrözi vissza.
21. Hogyan mutathatjuk meg, hogy idegen lakosokként élünk ebben a világban?
21 Ezenfelül nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a világ, és amit az nyújthat számunkra, csupán időleges. Arra kell gondolnunk, hogy „idegen lakosok” vagyunk. Fontos számunkra az, hogy semmihez se ragaszkodjunk e világban úgy, mintha az tartós lenne, vagy örökké fennállna. Még Asszíria, Babilon és Perzsia királyainak egykori pompás palotái sem nyújthatnak ma már senkinek sem kényelmes lakóhelyet; romokban hevernek. Egyetlen épület, a modern mérnöki tudomány vagy technika egyetlen alkotása, egyetlen festmény, szobor vagy ember alkotta tárgy sem marad fenn változatlanul egy örökkévalóságon át. Természetesen továbbra is ebben az Istentől elidegenedett világban kell élnünk, ebből nem ,vándorolhatunk ki’ (1Korinthus 5:9, 10). De nem is kell „otthon éreznünk magunkat” a dolgok jelenlegi elrendezésében. Ezzel szemben tekintsünk előre, valami jobbra, az Isten által számunkra elkészített eljövendő ,új egekre és új földre’ (2Péter 3:13). Életutunk e világban olyan, mintha „idegen lakosok” lennénk, és szándékaink, szavaink és cselekedeteink igazolják ezt a tényt (Hasonlítsd ezt össze a Zsidók 11:13–16-tal!)
DRÁGA ÁRAT FIZETTEK ÉRTE
22, 23. Miért érezhetjük magunkat örökre lekötelezve Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak?
22 A továbbiakban Péter apostol kihangsúlyozza, hogy miért kell folytonosan szentnek, Jehova Isten önátadott szolgáinak maradnunk, a következő szavakkal: „Mert tudjátok, hogy nem romlandó dolog, ezüst vagy arany szabadított meg gyümölcstelen életmódotoktól — amelyet a hagyomány által ősatyáitoktól kaptatok —, hanem drága vér, mint egy hibátlan és szeplőtelen bárányé, a Krisztusé” (1Péter 1:18, 19). Megváltva a bűn és a halál ítélete alól, Jehova Isten lekötelezettjei vagyunk, aki létrehozta megváltásunk elrendezését. Tételezzük fel, hogy hatalmas összeg ezüstöt vagy aranyat fizettek volna értünk, hogy megváltsanak a haláltól. Nem éreznénk-e lekötelezettnek magunkat az iránt, aki ilyen nagy anyagi áldozatot hozott értünk?
23 Mennyivel nagyobb hát a lekötelezettségünk Jehova Isten és Jézus Krisztus iránt! A lefizetett váltságdíj sokkal értékesebb minden anyagi kincsnél, amelyet elveszthetnek, ellophatnak, elpusztíthatnak. Értéke sokkal nagyobb, mint amennyi ezüstöt és aranyat találhatunk a földön. Isten bűntelen Fiának drága vére az az értékes váltságdíj, amelyet lefizettek. Ez annak az életvére, akinek joga lett volna az örök élethez, és aki ezért sokkal többet tett életének idő előtti föláldozásával, mint azok, akik egy általuk nemesnek tartott ügy érdekében bármit is megtettek. Ennek a váltságdíjnak a megfizetése szerezte meg az alapot ahhoz, hogy — Péter szavai szerint — ,megszabaduljunk gyümölcstelen életmódunktól, melyet ősatyáink hagytak ránk’. De hogyan?
24. Miért volt „gyümölcstelen” az életünk, mielőtt Jézus Krisztus tanítványai lettünk?
24 Elismerve azt, hogy Jézus Krisztus a drága vérén váltott vagy vásárolt meg minket, felhagyunk korábbi életpályánkkal. Jehova Isten, illetve szándékának ismerete hiányában életünk „gyümölcstelen”, hiábavaló, üres volt, mert olyan dolgok elérésére törekedtünk, amelyeknek nem volt maradandó értékük. Sőt, az általunk követett út szellemileg, fizikailag és lelkileg az ártalmunkra volt. Ezen túlmenően szüleink, sőt nagyszüleink sem voltak jártasak a Szent Iratokban. Ezért az irányadó mértékek és alapelvek, amelyek életük ügyeit irányították, nem voltak összhangban Isten akaratával. Sőt, lehet, hogy még istengyalázó vallásos tevékenységekben is részt vettek. Így az ősatyáinktól az életutunk követésére kapott „hagyományok” nem örvendeztettek meg bennünket értelmes élettel. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 15:3–9-cel!)
25. Hogyan buzdítanak Jehova Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus iránti hűségre az 1Péter 1:10–19 szavai?
25 Péter apostol szavai tehát bizonyára arra buzdítanak bennünket, hogy tartsunk ki szilárdan Jehova Isten szolgálatában, mint Jézus Krisztus önátadott tanítványai. Sose felejtsük el, milyen élénk érdeklődéssel tekintettek a héber próféták és az angyalok a megmentés isteni kinyilatkoztatásába! Mindig tartsuk szem előtt a biztos isteni ítéletet, reménységünk beteljesedését Jézus Krisztus megjelenésének idején. Továbbá igen fontos, hogy egész viselkedésünkben tiszták maradjunk, mert Jehova szentsége követeli ezt meg, valamint azt a tényt, hogy életünk tartama ebben a világban csak idegenben tartózkodásunk idejét jelenti. Mindenekelőtt soha, de soha ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus drága vére váltott meg bennünket!
26. Hogyan hasonlíthatók össze e világ dolgai azzal, amit Jehova szolgálata által elnyerhetünk?
26 A Legfelségesebb szolgálatából származó áldásokhoz képest e világ látványossága értéktelen szemét (1Korinthus 7:29–31; Filippi 3:7, 8). Nincs annyi pénz, amennyiért tiszta lelkiismeretet, értelmes jelenlegi életet és egy maradandó, jövendő boldog életet lehetne vásárolni. De Isten hűséges szolgálatával együtt járnak ezek az áldások. Alapos okunk van tehát arra, hogy ezt tegyük életünk fő céljává.