Örömteli ünnepek
„Csak örvendezz!” — 5Móz 16:15.
1. Kik bizonyulnak ma a legboldogabb embereknek és miért?
KI az, aki nem örül egy ünnepnek? Az évszázadok folyamán a föld népei mindig is örültek az ünnepeknek. Ez volt a helyzet azzal a néppel is, amely az ember Teremtőjétől kapta nemzeti törvényeit Mózes próféta által. Az ő ünnepeik azonban eltértek más népek ünnepeitől, ugyanis azok eljövendő jó dolgok prófétai előképei voltak. Az örvendezés ugyanígy osztályrésze az ókori közép-keleti ünneplők modernkori ellenképének is, mivel ez utóbbiak részt vesznek ama prófétai ünnepek betejesedésében. A Szent Biblia szemszögéből nézve ezek a jelenkori ünneplők szellemi izraeliták, akik a föld színén élő legboldogabb embereknek bizonyulnak.
2. Az 5Mózes 16:16 szerint hány ünnepről történt gondoskodás, s melyek voltak ezek?
2 Mózes által írt ihletett könyvekben három ünnepről történt gondoskodás. A Deuterenomiumnak nevezett ötödik könyvben, a 16. fejezet 16. versében ezt olvassuk: „Évente háromszor minden férfi jelenjen meg Jehova, a ti Istenetek előtt azon a helyen amit ő kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen, és senki se jelenjen meg Jehova előtt üres kézzel.”
3. Milyen helyzetben voltak a test szerinti izraeliták akkor, amikor az 5Mózes 16:17 további szavai elhangzottak?
3 A 17-es vers ezt mondja: „Ki-ki kezének ajándéka azzal az áldással legyen arányban, amelyet Jehova, a ti Istenetek adott nektek.” Amikor ezek a szavak elhangzottak, az izraeliták sátorokban laktak s az Ígéret Földje, Kánaán felé tartottak.
KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE
4. Melyik volt az első ünnep, s mit ajánlott fel Jehovának a főpap ez ünnep másodnapján?
4 Az évenkénti ünnepek közül az elsőt, a kovásztalan kenyerek ünnepét, közvetlenül a pászkavacsora után tartották meg Abib vagy Nizán hónap 14-én. A kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át tartották, Nizán 15-től Nizán 21-ig, a 21-ét is beleértve. Ennek az ünnepnek az első napja szombat volt, amely a pászkavacsora megtartása után következett. Az ünnep második napján, vagyis Nizán 16-án, az izraelita főpap Jehova templomában, Jeruzsálemben felajánlott Istennek egy kévét az újonnan érett árpatermésből. — 3Móz 23:11–16.
5. Miért nem ünnepelte meg Jézus az i. sz. 33. Nizán 15-én rendezett ünnepet, és mikor tapasztaltak az ő tanítványai páratlan örömöt?
5 A bibliai történelem beszámol egy 12 éves fiúgyermekről, akit Názáretből Jeruzsálembe vittek a Pászka megünneplésére. A fiú Jézus volt, Mária fia. Tizennyolc évvel később, i. sz. 29-ben, ez az izraelita férfi — aki ma már az Úr Jézus Krisztus — az „Isten Báránya” lett, amit a pászkabárány árnyékolt elő. (Luk 2:41–52; Ján 1:29–37) Három és fél évvel később, i. sz. 33. Nizán 14-én, pénteken ténylegesen feláldozta magát egy fán a Kálvárián, Jeruzsálemen kívül. Azon a péntek estén kezdődött Nizán 15-e, s vele együtt a kovásztalan kenyerek ünnepe, maga Jézus azonban nem vehetett részt az örvendezésben, ami az ilyen alkalommal együtt járt. Meghalt és eltemették. Mialatt a zsidók általában örvendeztek Jeruzsálemben az ünnepük kezdetével, Jézus tanítványai már nem tették ezt. Ők szomorkodtak afelett, ami számukra Vezérük végleges elvesztésének tűnt. De másnap, Nizán 16-án, vasárnap, szomorúságukat olyan örvendezés váltotta fel, amit nem lehetett az ünnepet tartó zsidók örvendezéséhez hasonlítani.
6. Az 1Korinthus 15:20 fényében mit árnyékolt elő az árpatermés kévéje, melyet a főpap meglóbált Nizán 16-án, és miért azt?
6 De hát miért? Azért, mert Vezérük, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül mennyei Atyja, Jehova mindenható ereje révén. Hogy ez mit foglalt magába, arra a keresztény Pál apostol világított rá, midőn a feltámadásról írva ezt mondta: „Mármost Krisztus feltámadt a halottak közül azoknak első zsengéjeként, akik elaludtak a halálban.” (1Kor 15:20) Ennek alapján az árpaaratás zsengéi közül való első kéve, amit a zsidó főpap meglóbált Jehova előtt Nizán 16-án, vasárnap, egy személyt árnyékolt elő, mégpedig a feltámadt Úr Jézus Krisztust, aki elsőként támadt fel végérvényesen a halálból örökké tartó életre. Ezért egyedül csak Ő lehetett ,azok első zsengéje, akik elaludtak a halálban’. Ez a csoda volt az ünnep másnapjának legfőbb eseménye.
7. Miért volt tilos kovászt tartani a zsidó otthonokban a hét napos ünnep alatt, s mit vésett ez az emlékezetükbe?
7 Az ünnep hét napja alatt kovászt egyáltalán nem lehetett tartani a zsidók lakhelyén, ugyanis a kovász azt jelképezte, ami nincs Istennel összhangban, vagyis a bűnt. Ez az ünnep valóban ezt véste emlékezetükbe, mivel az Egyiptomból való kijövetelük során az izraelitáknak nagy sietségükben még annyi idejük sem volt, hogy tésztájukat megkelesszék. Ezért hát kovásztalan kenyeret kellett enniük, miként azt a Pászka napján tették is. — 2Móz 12:11–34; 5Móz 16:2–4.
8, 9. Az előképnek megfelelően milyen gondoskodásnak kell követnie a kovásztalan kenyerek ellenképi ünnepét, s hogyan erősíti meg ezt Pál?
8 Miként a kovásztalan kenyerek ünnepe a Pászka után következett és hét napig tartott, ugyanúgy ennek az ünnepnek az ellenképére is csak azt követően kerülhetett sor, hogy az „Isten Bárányá”-t, Jézus Krisztust feláldozták i. sz. 33. Nizán 14-én, pénteken. Minthogy az ünnep napjainak a száma, ugyanis a hét, tökéletességet, teljességet jelképez, az ellenképi ünnep megtartása évszázadokon keresztül folyt mind e mai napig, s ezért azoknak a keresztényeknek, akik szellemi izraeliták, vagyis belülről zsidók, meg kell tartaniuk azt. Az 1Korinthus 5:6–8-ban Pál apostol az ellenképi ünnepre utal, amikor ezt írja:
9 „Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Távolítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává lehessetek, mint akik mentesek a kovásztól. Hiszen a mi Pászkabárányunkat, a Krisztust valóban feláldozták. Ezért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyereivel.”
10. Miért és hogyan kell az ellenképi ünnepet megünnepelni ma, az ünneplők pedig miért ,csak örvendezhetnek’?
10 Ezt körülbelül i. sz. 55-ben írták vagyis 22 évvel Krisztus áldozati halála után. Ma a szellemi izraelitákat, akik több mint 19 évszázaddal később olvassák Pálnak ezeket a szavait, kötelesség köti az ellenképi ünnep megtartására, amit őszinteséggel és igazsággal kell megtartaniuk. Mialatt a szellemi izraeliták felkent maradéka ezt teszi, megragadhatja az ókori előképes ünnep szellemét, s ezért ,csak örvendezhet’. Miért? Mert az ellenképi ünnep megtartása hozzájárul egy tiszta, teokratikus szervezet fenntartásához, melyre vonatkozóan Jehova az elismerését fejezheti ki.
A HETEK ÜNNEPE
11. Mi volt a kötelezővé tett ünnepek közül a második és miért ezt a nevet adták neki?
11 Az ókori Izraelben kötelezővé tett ünnepek közül a második a hetek ünnepe volt. De miért így nevezték? Azért, mert az izraelitáknak hét hetet kellett számítaniuk Nizán 16-tól, attól a naptól, amelyen főpapjuk bemutatott Jehovának az újonnan terményekből egy kévét, mint az árpaaratás zsengéjét. Ekként számolva az időt, 49 napot kapunk, majd az 50-ik napon meg kellett ünnepelniük a hetek ünnepét. Görög nyelven, mely nyelvre a zsidóknak egy csoportja a Bibliát lefordította, az 50-ik (nap) szó jelentése: pentecoste’. Ezért a görögül beszélő zsidók Pentecost-nak [magyarul: Pünkösd] nevezték a hetek ünnepét. De minek kellett történnie ezen a napon?
12. A 3Mózes 23:15–21 szerint minek kellett történnie ezen az ünnepnapon?
12 A 3Mózes 23:15–21 ezt válaszolja erre: „,És a szombat utáni naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való áldozat kévéjét, számoljatok magatoknak hét szombatot. Ez mind teljes [hét] legyen. A hetedik szombat utáni napig számoljatok ötven napot és új terményáldozatot mutassatok be Jehovának. Lakóhelyetekről hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret. Ezek kéttized efa finomlisztből legyenek. . . . És a pap az első érett zsengék kenyereivel együtt lóbálja ide-oda, mint meglóbálni való áldozatot Jehova előtt, a két hímbáránnyal együtt. Ezek Jehovának való szent dolgokként szolgáljanak a pap előtt. Ti pedig ezen a napon hirdessétek ki; szent összejövetele lesz [ez] számotokra. Semmiféle fáradságos munkát ne végezzetek. Határtalan időre szóló szabály ez minden lakóhelyeteken nemzedékeitek számára.”
13. Mikor lépett hatályba az ellenképi Pünkösd, s mi jelezte ezt az alkalmat?
13 Ez a prófétai hetek ünnepe — vagyis a Pünkösd — teljesedett be Jézus tanítványainak a gyülekezetén Jeruzsálemben a halottak közül való feltámadásától számított 50-ik napon. A hetek ünnepének az ellenképe, a Pünkösd, végül is az i. sz. 33. év harmadik holdhónapjának a hatodik napján, azaz Siván hó 6-án kezdett hatályba lépni. Abban az időben a megdicsőített Jézus Krisztus Jehova nagy szellemi templomának Szentek Szentjében volt, nevezetesen Jehova személyes jelenlétében a mennyben, ahová a feltámadása utáni 40-ik napon ment fel. Mialatt a zsidók az előképes hetek ünnepét tartották, vagyis a Pünkösdöt Heródes templomában Jeruzsálemben, a szellemi Főpap, Jézus Krisztus mintegy 120 tanítványa gyűlt össze annak a városnak az egyik felső szobájában. Akkor, a nap harmadik órája előtt (délelőtt 9-kor) az Úr Jézus Krisztus kitöltötte a szent szellemet Jehova szellemi templomának Szentek Szentjéből. Ennek eredményeként mennyei Atyjuk, Jehova szellemtől nemzett gyermekeivé lettek, illetve felkentekké, akiket Főpapjuk, Jézus Krisztus kent fel szent szellemmel. (Csel 2:1–36) Ily módon a finomlisztből készült két jelképes kenyér elnyerte Jehova elismerését a mennyben, az ő Szentek Szentjében. — Zsid 9:24.
14. a) Mit jelképez az a tény, hogy a két kenyérben kovász volt? b) Milyen okokat sorolhatnánk fel arra, amiért két kenyérről van szó?
14 Az előképes hetek ünnepén, vagyis Pünkösdkor, vajon miért két kenyeret ajánlottak fel Jehovának, amit az újonnan beérett búzaaratás terményéből készítettek? Ez azt árnyékolta elő, hogy egynél több személy jön majd számításba a beteljesedésnél. A két előképi búzakenyeret kovásszal sütötték meg. Ez azt mutatja, hogy azok, akiken az ünnep beteljesedése megvalósul, természet szerinti születésüknél fogva a bűn kovászával rendelkeznek, s ez volt a helyzet a bűn nélküli Jézus 120 tanítványa esetében, akik Jeruzsálemben várakoztak i. sz. 33. Siván 6-án, vasárnap. A két kenyér még arra is utalhat, hogy azok, akik a Messiás Jézus szellemtől nemzett felkent tanítványai lesznek, két csoportból kerülnek ki a földről, mégpedig először is a természet szerinti körülmetélt zsidók, később pedig a világ összes többi nemzete a pogányok közül. A két csoport együtt alkot majd egy ellenképi meglóbálni való áldozatot Jehovának. — Ef 2:13–18.
15. Mikor ajánlották fel Jehovának a zsidó kenyeret jelképező kenyeret, Ő pedig hogyan nyilvánította ki elismerését?
15 Ez utóbbi nézőpontból szemlélve a dolgokat, az első ellenképi kenyereket — tudniillik a körülmetélt zsidókat — a Főpap Jézus Krisztus éppen időben, Siván 6-án ajánlotta fel Jehova Istennek, ugyanis ez a nap egybeesett azzal a nappal, melyen a zsidó főpap meglóbálta a két előképes kenyeret Jehova előtt Heródes templomában Jeruzsálemben. Minthogy erre a két búzakenyérre már nem volt többé szükség mint előképre, Jehova nem ismerte el őket, s ezért a Heródes templománál ünneplő zsidók nem kapták meg a szent szellem ajándékát. Azoknak a zsidóknak, akik szerették volna magukon megvalósítani a Jóel 2:28, 29 beteljesedését, el kellett jönniük attól az előképi templomtól, s kapcsolatba kellett lépniük Krisztus 120 tanítványával, akiken a jövendölés máris megvalósult. Ezért közülük mintegy 3000-en részévé lettek az ellenképi meglóbálni való kenyérnek azon az időszámításunk szerint 33. év kettős Pünkösd napján.
16. Mikor ajánlották fel Jehovának a második jelképes kenyeret, s mennyi időn át forrta ki magát a két jelképes kenyér teljesedése?
16 A második jelképes kenyeret, amely a pogányokat vagy nem zsidókat jelképezte, akkor kezdték Jehova előtt meglóbálni, amikor hivő szamaritánusok, majd ezt követően a körülmetéletlen pogányok, vagy általában a nemzetekből való emberek szintén bebocsátást nyertek a keresztény gyülekezetbe. Ez utóbbi köztudottan i. sz. 36 őszén történt (Cselekedetek 8. és 10. fejezete). A két ellenképi kenyér végleges elkészítése az elmúlt 19 évszázad alatt ment végbe. A tények szerint egyesek hozzáadattak, hogy részei lehessenek a „kenyerek”-nek a mai időkben, akiket Jézus Krisztus női őse, a moábita Ruth, valamint Eszter királyné, a perzsa birodalom első miniszterévé lett zsidó Márdokeus unokahúga árnyékoltak elő. — Lásd a Preservation című könyvet (angolban), mely 1932-ben jelent meg, s újra tárgyalja az 1931-ben és 1932-ben megjelent Őrtorony-cikkeket.
17. a) A két jelképes kenyér tagságának a betöltése mire adott okot az ünnep megünneplőinek? b) Miért lehet a jelképes kenyerekhez tartozókat „zsengék”-nek tekinteni?
17 A két ellenképi pünkösdi kenyér tagságának a betöltése, mely már több mint 1900 éve folyik, okot szolgáltatott az örvendezésre azoknak a szellemi izraelitáknak, akik az ellenképi hetek ünnepét ünnepelték. Miként az a két előképi kenyér a Siván hónapban megtartott aratás zsengéit jelképezte, akként az ellenképi kenyeret jelképező személyek zsengék Jehova Isten számára Jézus Krisztus által, mivelhogy elsőbbséget élveznek az emberiség világával szemben, ugyanis mennyei örökséget nyernek mint az „Isten Báránya” áldozatának első haszonélvezői. — Jak 1:18; Jel 14:4.
A SÁTOROS ÜNNEP
18. Minek nevezték a zsidók szent évének utolsó ünnepét, mikorra esett, s kik vettek azon részt?
18 A zsidók szent évének az utolsó nagy ünnepét pedig a hetedik hónapban, Ethanim vagy Tisri hónapban tartották. (1Kir 8:2) Ez bizonyos vonatkozásban rendkívüli ünnep volt. Leginkább sátoros ünnepnek nevezték, de kétszer úgy történik rá utalás, mint a begyűjtés ünnepére. (2Móz 23:16; 34:22) Például a 2Mózes 23:16, 17 kijelenti: „Továbbá fáradságos munkád érett zsengéi aratásának az ünnepét, annak amit földbe vetsz; és az év végén a földről begyűjtött munkád eredményét, a begyűjtésnek ünnepét. Évente háromszor minden férfi jelenjen meg közületek az igaz Úr, Jehova színe előtt.” Azonkívül a 2Mózes 34:22 az „év fordulóján a begyűjtés ünnepéről beszél. Az 5Mózes 16:13–15 sátoros ünnepnek nevezi azt, s ezt mondja: „A sátoros ünnepet hét napon át ünnepeld, amikor begyűjtöd szérűdet, olajodat és borsajtódat. És örvendezz az ünnep alatt, te és a fiad, a lányod, a szolgád és a szolgálólányod, a lévita, az idegen lakos, az apa néIküli fiú és az özvegy, akik kapuidon belül vannak. Hét napon át ünnepelj Jehovának, a te Istenednek azon a helyen, amelyet Jehova választott, mert Jehova, a te Istened megáldja összes termésedet és csak örvendezz.”
19. a) Miért történt az ünnep megünneplése a nevéhez híven? b) Miért volt megtartásának az időpontja a lehető legkedvezőbb az ünneplők számára?
19 Legtöbbször ezt az ünnepet a „sátoros ünnep”-nek nevezték. E hét nap alatt a Jeruzsálemben összegyűlt zsidók sátrakban laktak, az ünnep nevéhez híven. Ez öt nappal az Engesztelés Napja után kezdődött, melyet Tisri 10-én tartottak meg minden évben, s mely által Izrael nemzete helyreáIlíthatta a Jehova Istennel való békés kapcsolatot. A sátoros ünnep tehát a lehető legkedvezőbb időben kezdődött, s Tisri 15-től Tisri 21-ig tartva a napok teljes számát foglalta magába.
20. A Biblián kívüli történelmi beszámolók szerint mit tett a pap minden reggel az ünnep alatt?
20 Az erre az ünnepre jellemző örvendezés páratlan volt a maga nemében. A történelmi beszámolók szerint minden egyes ünnepi napon a pap virradatkor vett egy három űrmérték vagy két pint arany korsót, melybe folyadékot lehetett tölteni, s ezzel Jeruzsálemből lement oda, amit a Siloám tavának neveznek. Olvasóink közül akik jártak a mai Jeruzsálemben, bizonyára emlékeznek még arra, hogy miután elhagyták a várost a délkeleti oldala felől a Ganéj kapunál, odajutottak, amit a Szűz kútnak vagy Gihon kútjának neveznek. Ezékiás király ebből a kútból ásott alagutat az asszír hódítás veszélye idején. A merészebb látogatók biztosan emlékeznek még arra, hogy miután egy ideig sötétben botorkáltak ebben az alagútban, egyszer csak a Siloám tavához jutottak.
21. a) Hogyan jutott el a pap a Siloám taváig, és mit tett a Siloám vizével? b) Az ennél az alkalomnál tapasztalt örvendezés Ésaiás jővendölésének mely szavaira emlékeztethette a zsidókat?
21 A pap az arany korsóval a kezében — nem Ezékiás alagútján át — nagy kíséret mellett, zenészeket is beleértve, elment a Siloám tavához. Miután megtöltötte a korsót vízzel, visszament a városba, s bement az udvarra, ahol Jehova áldozati oltára állt. Az oltár déli oldalán két medencét helyeztek el, melyek mindegyikének lyuk volt az alján. Az oltár délnyugati sarkán levő medencét a Siloám tavából víznek tartották fenn. Amikor a pap beleöntötte abba a vizet, az átfolyt rajta, s az oltár aljára került. Ennél az alkalomnál a megfigyelő zsidók igen örvendeztek. Ez talán az Ésaiás 12. fejezetére emlékeztethette az örvendező ünneplőket, mely fejezet leírást közöl arról az örömről, amit az izraeliták i. e. 537-ben, a babiloni fogságból való megszabadulásuk idején éltek át. Az Ésaiás 12:3 ezt mondja: „Ujjongással fogtok minden bizonnyal vizet meríteni a megmentés forrásából.”
22. a) Milyen értelemben volt Jehova a megmentés vizének Forrása a zsidó ünneplők ősatyái számára? b) Milyen leírást kapunk a Siloám vizének kiöntésénél tapasztalható örvendezésről?
22 Jehova Isten volt a megmentésük mennyei Forrása. Ő szabadította meg ősatyáikat a pogány Babilonban eltöltött 70 éves fogságból, ahol megmentésre szomjúhoztak, aminek Babilon i. e. 539-ben történt megbuktatása után kellett eljönnie. (És 44:28-tól egészen a 45:7-ig; Jer 2:13) Az erre a szabadulásra való visszaemlékezés okot szolgáltatott az örvendezésre a sátoros ünnep folyamán. Egy ősi zsidó mondás így szól: ,Aki nem látta a Siloám vizének kiöntésénél megnyilvánuló örvendezést, az még nem látott örvendezést az életében.’
[Kép a 16. oldalon]
Az árpaaratás zsengéinek a kévéje a feltámasztott Jézust szemlélteti
[Kép a 17. oldalon]
A két jelképes kenyér Jehova elismerését élvezi a mennyből Pünkösd óta