Tiszteld Jehovát! — erre biztat a Számok könyve

JEHOVA ISTEN joggal érdemli ki imádóinak osztatlan tiszteletét. Imádói Őt kötelesek imádni, és lojálisan együtt kell működniük kinevezett szolgáival is. Mennyire találóan emeli ki ezt ez a bibliai könyv: a Számok könyve!

E könyv nevét két összeszámlálásról vagy népszámlálásról kapta. Az izraeliták első összeszámlálásáról az 1—4. fejezet, a másodikról a 26. fejezet tájékoztat. Magát a könyvet Mózes i. e. 1473-ban Moáb síkságán írta. A megírt időtartam: 38 év és 9 hónap, s kezdete egész az i. e. 1512-tes évbe nyúlik vissza (4Mózes 1:1; 5Mózes 1:3).

A Számok könyve három nagyobb egységben örökíti meg egyrészt a Sínai-hegyi (1:1—10:10), másrészt a pusztai (10:11—21:35) és végül a Moáb-síksági eseményeket (22:1—36:13). De mire tanítanak az itt előforduló esetek? Vannak-e olyan bibliai alapelvek a Számok könyvében, amelyek javára szolgálnak Jehova mai tanúinak?

Tartalma Jehova tiszteletére sarkall

Az izraeliták már körülbelül egy éve a Sínai-hegy lábánál tartózkodtak, amikor Jehova elrendelte Mózesnek a nép összeszámlálását. A léviták kivételével minden húszéves vagy húsz év fölötti férfit számba kellett venni. Számuk 603 550-re rúgott. Az elsőszülöttek helyett Isten a lévitákat szólítja fel a sátortemplomban való szolgálatra. Ezután utasítások hangzanak el, hogy merre vonuljanak. A vezetést Júda, a legnépesebb számú törzs veszi át. Ezután a lévitákat is összeírják Isten parancsára, s ki-ki megkapja a maga szent feladatát (4Mózes 1:1—4:49).

Jehovának a fertőző betegek elkülönítésére vonatkozó parancsai után egyéb törvények: például a féltékenységre, a feleségi hűségre, és a nazíreusi fogadalmakra vonatkozó törvények következnek. Majd részletek olvashatók a sátortemplomban végzett szolgálatokról. A sátortemplom felállításakor és az oltár felszentelésekor minden törzs vezetői értékes ajándékokkal járulnak Isten elé. Mózes a Jehovától kapott látomásban megadott minta szerint elkészített egy lámpatartót. A léviták akkor kezdhették el szolgálatukat, amikor a lámpatartókban a lámpások kigyulladtak, és ők maguk megtisztálkodtak (4Mózes 5:1—8:26).

Majd újból olvashatók a Pászkára vonatkozó utasítások. A táborverés és táborbontás a sátortemplom fölött elhelyezkedő csodálatos felhő elmozdulásától függött. A nép „Jehova parancsára” táborozik le, illetve bont tábort. Amikor a népet egybe kell hívni összejövetel vagy más célból, ezüst trombiták szólalnak meg (4Mózes 9:1—10:10).

Az Egyiptomból való kijövetel utáni második év második hónap 20. napján a sátortemplom felett elterülő felhő elmozdul és Izrael útra kel. Hamarosan indokolatlan zúgolódásokra kerül sor. Például húst követelnek, és amikor Jehova fürjeket küld, mohóságuk rögtön kiütközik. Mirjám Áronnal együtt testvérük, Mózes ellen lázad. Mirjámot Isten leprával sújtotta egy átmeneti időre. Ezeket látva, mennyire illő, hogy mi is tiszteletben tartsuk az Istentől jövő felhatalmazást! (4Mózes 10:11—12:16).

Ezután Mózes 12 kémet küld az Ígéret Földjére. 40 nap múlva ízletes gyümölccsel megrakodva térnek vissza. De a tíz kém annyira felnagyítja az ott lakó embereket és megerősített városaikat, hogy a megijedt, elbátortalanodott izraeliták vissza akarnak fordulni Egyiptomba. A két hűséges kém: Káleb és Józsué hiába bátorítja őket, hogy higgyenek Jehovában. Amikor a nép összebeszél, hogy megkövezzék Mózest, Áront, Józsuét és Kálebet, Isten kijelenti, lesújt az egész nemzetre és elűzi őket. De Mózes közbenjár értük Istennél, és ekkor Jehova úgy rendelkezik, hogy negyven évig vándoroljon a nép a pusztában, míg a húsz évesek vagy az idősebbek mind el nem hullanak. Egyedül Józsué, Káleb és Lévi törzse kivételével. Az izraeliták ezután kísérletet tesznek az Ígéret Földje bevételére, de megszégyenítő vereséget szenvednek (4Mózes 13:1—14:45).

A könyv a továbbiakban ismerteti az áldozatokra, a szombat megsértésére, és a ruhák fodor használatára vonatkozó törvényeket. Kóré, Dátán, Abirám, On és 250 törzsfő Mózes és Áron ellen lázad. De mivel jár ez a nagyfokú tiszteletlenség? Jehova Kórét és 250 társát tűzzel pusztítja el, a többi lázadót pedig úgy, hogy megnyílik a föld és elnyeli őket családostul, javaikkal együtt. De már másnap újból lázadnak az izraeliták Mózes és Áron ellen. Ezért a tiszteletlenségért 14 700-an pusztultak el Jehovától jövő csapás következtében. Isten abból a célból, hogy véget vessen a lázadásnak, és megmutassa, hogy Áront választotta a Lévi törzséből, kivirágoztatja Áron vesszejét. A most következő rendelkezések a papok és léviták kötelességeivel és a nép megtisztulási eseteivel foglalkoznak (4Mózes 15:1—19:22).

Kádesben vizet követelnek. Mivel Mózes és Áron nem Jehovának ad dicsőséget a csodálatosan fakasztott vízért, ezért Jehova kijelenti, hogy nem mehetnek be az Ígéret Földjére. Kádesből elindulva, Hór-hegyéhez érkeznek. Itt hal meg Áron. Fia, Eleázár lesz a főpap. Az izraeliták legyőzik Arád királyát. Később a nép Isten és Mózes ellen fakad tiszteletlen szavakra. Büntetésképpen Jehova most mérges kígyókat küld rájuk. A kígyómarásból csak azok gyógyulnak ki, akik feltekintenek arra a rézkígyóra, amelyet Mózes Isten parancsára készített el és szegezett fel egy póznára. Nemsokára Izrael legyőzi az amoriták királyát, Szihont, és Ógot, Básán királyát, és elfoglalják földjüket (4Mózes 20:1—21:35).

Ezután a Moáb-síksági események felsorolása következik. A moabita Bálák király Bálámot lefizeti, hogy az izraelitákat megátkozza, de három ízben is átok helyett áldást mond Izraelre. Persze Bálámnak jelentős szerepe lesz abban, hogy az izraeliták a Baál-imádó asszonyokkal nemi erkölcstelenségbe keverednek és bálványimádást követnek el. Jehova 24 000 vétkest pusztít el, és csak akkor szűnik meg a csapás, amikor Fineás egy erkölcstelen izraelitát és egy midianita asszonyt ott a helyszínen leszúr (4Mózes 22:1—25:18; 31:15, 16).

Közben egy újabb népszámlálásra kerül sor, és Mózes intézkedik egy leányági örökösödés kérdésében, ami irányadó eset lesz. Utána megtekinti az Ígéret Földjét; és kinevezi utódjául Józsuét. A most következő utasítások részletezik a napi, heti, havi és évenkénti áldozatokat, valamint a fogadalom-tételeket. Ezután az izraeliták bosszút állnak a midianitákon, mivel rávették őket arra, hogy vétkezzenek Isten ellen (4Mózes 26:1–31:54).

Ruben, Gád és Manassé törzse a Jordán keleti részén kapja meg örökrészét. A feltétel az, hogy részt kell nekik is venniük a Jordán nyugati részének meghódításában. A könyv ezután felsorolja, hol és hányszor táboroztak az izraeliták Egyiptomból való kijövetelük után a Moáb síkságra való megérkezésükig. Az izraeliták ezután parancsokat kapnak arra, hogyan éljenek az Ígéret Földjén. Többek között el kell pusztítaniuk a hamis vallás kellékeit és ki kell űzniük az ott lakókat. Majd rögzítik az ország határait, a törzs vezetői Józsué és Eleázár segítségével felosztják egymás között az ország területét, és a lévitáknak 48 várost jelölnek ki. Ebből hat a menedékváros célját szolgálja. Az utasítások azt is rögzítik, hogyan kell a nem szándékos emberölés és a gyilkosság esetét kezelni. Végül pedig a törvények rendelkeznek a leányágon való örökösödés és házasság felől is (4Mózes 32:1–36:13).

A Mózes negyedik könyve olvasásakor akaratlanul is az a benyomásunk támad, hogy mennyire fontos Jehovát és kinevezett szolgáit tiszteletben tartanunk, akik népe között a felelősség terhét hordozzák. De bizonyára akadnak olyan kérdések is, amelyek érdekelnek bennünket. A következő kérdések és válaszok ilyen érdeklődésre tarthatnak számot.

Sínai–hegyi események

• 5:11–31 — Mi történt valójában a házasságtörő feleséggel?

A büntetés nem maga a víz megivása volt. De ezt Jehova előtt kellett meginni, aki tudta, hogy bűnös-e az asszony házasságtörés bűnében. Ha bűnös volt, méhe megdagadt és csípője elsorvadt. Nyilvánvalóan a csípő itt a nemző szervek megszépített formában való megnevezése volt. (Vö. 1Mózes 46:26.) Az „elsorvadás” azt sugallja, hogy ezek a szervek visszafejlődtek, és ezzel a gyermeknemzés lehetetlen volt, aminek összhangban kellett lennie azzal a ténnyel, hogy a nő ártatlansága esetén férjétől kellett hogy teherbe essen.

• 8:25, 26 — Vonatkozik-e ma Jehova népére a léviták nyugállományba vonulására vonatkozó törvény alapelve?

A papoknak a három legfontosabb lévita családból származó szolgálatra alkalmas férfitagok segítettek. Idővel a léviták megszaporodtak, de a szentélyben való szolgálati lehetőségek ugyanazok maradtak. Kétségkívül, amikor Jehova úgy intézkedett, hogy az 50. életévüket betöltő léviták vonuljanak vissza kötelező szolgálatukból, figyelembe vette korukat, de azt is, hogy az ilyen szolgálati állás betöltésére ne legyenek túl sokan. Önkéntes alapon természetesen a léviták tovább is segíthettek. Ez azonban semmilyen szabályt nem állít fel a szellemi izraelitákra és társaikra, hiszen nem állnak a Törvény alatt (Róma 6:14; Efezus 2:11–16). Ha az öregkor egy keresztényt alkalmatlanná tenne egy bizonyos feladat ellátására, választhat olyan szolgálati ágat, amit el tud látni. Jehova Tanúinak ugyanis a Királyság jó híre prédikáló munkájából nincs nyugalomba vonulás.

Vándorlás egyik helyről a másikra

• 12:1 — Miért beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen a kusita felesége miatt?

Itt többről volt szó, mint egyszerűen arról, hogy nem helyeslik Mózes feleségét. Az igazi indíték, főleg Mirjám részéről, a nagyobb hatalomra való vágyakozás. Mózes feleségét, Cipporát elbocsátotta, de ő később visszajött Mózeshez, és Mirjám attól tartott, hogy Cippora fogja a táborban az első hölgy szerepét betölteni (2Mózes 18:1–5). Rávette ezért Áront, hogy együtt szólaljanak fel Mózes ellen azért, mert Mózes kusita nőt vett feleségül. Így akarták Isten előtti egyedülálló helyzetét kétségbe vonni. Jehova Mirjámot is, Áront is szigorúan megfenyítette ezért, de az a tény, hogy csak Mirjámot sújtotta leprával, arra enged következtetni, hogy ő lehetett a felbujtó. Áron helyes beállítottsága abból is kitűnik, hogy bevallotta bűnét, és könyörgött Istennél a leprás Mirjám érdekében (4Mózes 12:10–13). Habakuk 3:7–ben „Midián földje” kapcsolatban van Kusánnal, amely nyilvánvalóan egy másik neve Midiánnak, illetve a szomszédos országra utal. Ezenkívül bizonyos arab törzseket kusinak vagy kusimnak neveztek. Úgy látszik, hogy a kusita” nem Kám Kuson keresztüli leszármazottaira korlátozódott, hanem vonatkozott bizonyos midianita lakosokra is. Ezért nevezhették Cipporát kusitának is.

• 21:14, 15 — Mi értendő „Jehova háborúinak a könyve” alatt?

Kétségtelenül ez Jehova népe háborúiról készített megbízható történelmi dokument volt. Talán azzal kezdődött, amikor Ábrahám sikeresen harcolt a Lótot és családját fogva tartó négy király ellen (1Mózes 14:1–10). A Szentírás utal több nem ihletett írásra is, amelyek közül némelyik forrásműként is szolgált az ihletett bibliaírók számára (Józsué 10:12, 13; 1Királyok 11:41; 14:19, 29).

Moáb síkságán

• 22:20–22 — Tekintettel arra, hogy Jehova megparancsolta Bálámnak, hogy menjen el Bálák embereivel, miért haragudott meg rá Jehova, amikor végül is elment velük?

Jehova azt parancsolta Bálámnak, hogy ne átkozza meg az izraelitákat, de a kapzsi próféta azzal a szándékkal ment el, hogy a moabita Bálák király jutalma fejében megátkozza Izraelt (2Péter 2:15, 16; Judás 11). Ezért lángolt fel Jehova haragja Bálám ellen. Természetesen, Jehova nem helyeselte népe, Izrael megátkozását. De Bálám, Kainhoz hasonlóan, csökönyös volt és figyelmen kívül hagyta Isten akaratát (1Mózes 4:6–8). Amikor Jehova az eltervezett átkokat mind áldásra fordította, Bálámot romlottsága arra indította, hogy Báláknak ilyen javaslatot tegyen: használja fel a moabita és midianita lányokat az izraeliták elcsábítására, és vegye rá őket a Baál imádatára (5Mózes 23:5; 4Mózes 31:15, 16; Jelenések 2:14). Ez Isten haragját vonta Izraelre, és 24 000-en meghaltak közülük. Később a pénzéhes Bálám azok kezétől pusztult el, akiket meg akart átkozni (4Mózes 25:1–9; 31:8). Mekkora figyelmeztetés ez, hogy kerüljük a mohóságot!

• 25:10–13 — Hogyan teljesült ez a papságra vonatkozó ígéret?

Ez a főpapság, úgy látszik, folytatódott Fineás vonalán Éli főpap Itamár utódjának idejéig. Itt valószínűleg azért történt változás, mert Fineás vonalán a főpap alkalmatlan lett tisztségére. De Salamon király Itamár utódja, Abjatár helyébe újra Fineás leszármazottját, Sádók papot nevezte ki főpapnak (1Királyok 1:1–14; 2:26, 27, 35). A történeti feljegyzések alapján ezután is Fineás vonalán folytatódott a főpapság sok éven át.

• 30:6–8 — Egy keresztény asszony férje érvénytelenítheti-e a feleség fogadalmát?

Nem, mert Jézus követői nincsenek a Törvény alatt. Jehova most a fogadalmak tekintetében egyénileg foglalkozik mindenkivel. Így a keresztény férj nincs felhatalmazva arra, hogy érvénytelenítse vagy megtiltsa ezeket a fogadalmakat. A keresztény feleség értelemszerűen nem fog tenni olyan fogadalmakat, amelyek ellentétben állnak Isten Szavával vagy Írás szerinti férjével szemben fennálló kötelességeivel (Prédikátor 5:2–6).

Nagy értékű számunkra

A Mózes negyedik könyve értékes láncszem abban a feljegyzésben, amely Isten Királysága felállításáig vezet el bennünket. Egyben Jézus Krisztusra is utal. Például az állatáldozatok és vörös tehén hamva arra a nagyobb megtisztítási eszközre mutatott, amely Jézus váltságáldozata által lehetséges (4Mózes 19:2–9; Zsidók 9:13, 14). A rézkígyóval kapcsolatos esemény Jehova nagyszerű, Jézus Krisztus által megvalósuló örök életre vonatkozó gondoskodását árnyékolta elő (4Mózes 21:8, 9; János 3:14, 15).

A Számok könyve abban is segít, hogy elkerüljük a bálványimádást és a nemi erkölcstelenséget. Figyelmeztet az Isten és kijelölt szolgái, valamint gondoskodásai elleni zúgolódás veszélyére. És nem kétséges, ez a felvillanyozó beszámoló bennünket is arra indít, hogy szerető Istenünket, Jehovát a legnagyobb tiszteletben részesítsük.

[Kép a 30. oldalon]

A törvény alatt bemutatott áldozatok Jézus Krisztusnak az áldozati halálára és az abból eredő hasznokra utalnak