HAMU

A Szentírás gyakran használja ezt a szót az égés során visszamaradó anyagra, illetve sokszor jelképes értelemben fordul elő benne. Két héber szót fordítanak „hamu”-nak. Az egyiket (ʼéʹfer; 4Mó 19:9) úgy is fordítják, hogy „por” (Ma 4:3). A deʹsen szó pedig ’zsíros hamut’ jelent, de utalhat ’kövérségre’ is (3Mó 1:16; Jr 31:14). A görög szpo·doszʹ főnév ’hamut’ jelent (Mt 11:21), míg a te·phroʹó ige azt, hogy ’elhamvaszt’ (2Pt 2:6). Az égés után visszamaradó anyagot ’pornak’ is nevezi a Biblia (ʽá·fárʹ) (4Mó 19:17; 2Ki 23:4).

Minden egyes nap egy lévita pap eltávolította az állatáldozatok elégetése után visszamaradó zsíros hamut (deʹsen) az oltárról, és kivitte azt „egy tiszta helyre a táboron kívülre” (3Mó 6:9–11). A Mózes negyedik könyvének 19. fejezete szerint – szintén a táboron kívül – le kellett vágni és el kellett égetni egy ép, vörös tehenet, amelyben nem volt fogyatkozás, és amelyen nem volt még iga. Ennek a ’bűnért való felajánlásnak’ a hamvait a táboron kívül egy tiszta helyre kellett letenni (4Mó 19:9). Így bármikor vehettek belőle, hogy összekeverjék vízzel, és meghintsenek vele egy tisztátalan személyt vagy tárgyat, hogy az megtisztuljon (4Mó 19:17). Pál apostol utalt arra, hogy „az üsző hamva [gör.: szpo·doszʹ]” által a test jelképes értelemben megtisztul. Ezzel emelte ki, hogy mennyivel nagyobb jelentőségű az, hogy „Krisztus vére” megtisztítja a „lelkiismeretünket a holt cselekedetektől” (Héb 9:13, 14).

A Jeremiás 31:40 utal ’a tetemek és a zsíros hamu [wehad·deʹsen] völgyére’, mely minden valószínűség szerint a Hinnom fiai völgyének volt a része. A Kidron völgyében lévő hamudombok egészen a közelmúltig sokak számára ismert tájékozódási pontok voltak. Ez a völgy állítólag 150 m hosszú, 60 m széles és 18 m mély volt, és úgy tartják, hogy kapcsolatba hozható a Jeremiás által említett hellyel. A Hinnom fiainak völgyében – még azelőtt, hogy Jósiás alkalmatlanná tette az imádatra a völgyben lévő Tófetet (2Ki 23:10) – lehetett egy hely, melyet arra használtak, hogy letegyék az égő áldozatok után maradt hamut (3Mó 4:12). De talán ide vetették az állatok tetemeit és a hitvány bűnözők holttesteit is; ezenkívül az egyik domb valószínűleg azoknak az embereknek a hamvaiból állhatott, akiket feláldoztak a hamis vallási szertartásokon (Jr 32:35).

A bibliai időkben szokás volt felégetni az elfoglalt városokat; ezért az, hogy egy várost ’elhamvasztanak’, azt jelenti, hogy teljesen elpusztítják, ahogyan az Tírusz, Szodoma és Gomorra esetében is történt (Ez 28:18; 2Pt 2:6).

A hamu jelképes értelemben valaminek vagy valakinek a jelentéktelenségét vagy értéktelenségét is jelentheti. Ábrahám például elismerte Jehova előtt: „por és hamu vagyok” (1Mó 18:27; lásd még: Ézs 44:20; Jób 30:19). Jób a hamis vigasztalói mondásait „hamupéldázatok”-nak nevezte (Jób 13:12).

A bibliai időkben megszokott volt, hogy valaki hamuba ült, vagy hamut szórt magára a gyász, a megalázottság vagy a megbánás jeleként (Esz 4:1–3; Jr 6:26; 2Sá 13:19). A szenvedés és a nyomorúság jelképesen a ’hamu evéséhez’ van hasonlítva (Zs 102:9); a szenvedő Jób ’a hamuban ült’ (Jób 2:8).

A zsákruhát és a hamut időnként a böjttel, a sírással és a szomorúsággal hozzák összefüggésbe (Esz 4:3; Ézs 58:5; Ez 27:30, 31; Dá 9:3). Arra, hogy egy egész nemzet megalázza magát, és megbánást mutat, jó példa az, ami Ninivében történt Jónás napjaiban, amikor még a király is zsákruhát öltött magára, és hamuba ült (Jón 3:5, 6). A zsákruhában és hamuban való megbánásra utalt Jézus Krisztus is (Mt 11:21), és Jób, válaszolva Jehovának, ezt mondta bűnbánóan: „bánok mindent porban és hamuban”(Jób 42:6).

Júda 70 éves elhagyatottsága alatt Babilonban a zsidók gyászoltak Sion, azaz Jeruzsálem és a templom pusztulása miatt. De Ézsaiás által Jehova arról biztosította őket, hogy a szelleme erejével majd ’a Sion felett gyászolóknak fejdíszt fognak nyújtani a hamu helyett’. Jézus Krisztus magára alkalmazta az Ézsaiás 61:1–3 szavait, mivel mint Messiásnak és Szabadítónak szerepe lesz abban, hogy megszüntesse a még nagyobb mértékű szellemi elhagyatottságot és gyászt (Lk 4:16–21). Az is meg lett jövendölve, hogy a gonoszok olyanok lesznek az igazságosak szemében, mint akiket porrá zúztak, és mint a hamu, hiszen Malakiás ezt írta: „»Eltapossátok a gonoszokat, és olyanok lesznek, mint a por [ʼéʹfer] a talpatok alatt azon a napon, amelyen cselekszem« – ezt mondja a seregek Jehovája” (Ma 4:3).