Jézus élete és szolgálata

Kalásztépés szombatnapon

JÉZUS és tanítványai nemsokára elindulnak Jeruzsálemből vissza Galileába. Tavasz van. A mezőkön a gabonakalászok már érnek. A tanítványok éhesek. Éhségük csillapítására kalászfejeket tépnek és esznek. Mivel szombat van, cselekedetük nem marad észrevétlen.

A jeruzsálemi vallásvezetők éppen azon fáradoznak, hogy Jézust a szombatnap állítólagos megsértéséért megöljék. A farizeusok vádja így hangzik: „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.”

A farizeusok azt állítják, hogy a kalásztépés és a búzaszemek kidörzsölése a kalászból megevés céljából, egyenlő az aratással és a csépléssel. A szombatnap megtartását különösen az tette nehézzé, hogy kínos pontossággal azt próbálták megszabni, mit kell érteni a munkán, holott Isten ezt a napot örömnapnak, szellemileg üdítő időnek szánta teremtményei számára. Jézus ezért Írás szerinti példákat idéz és ezekkel bizonyítja, hogy Jehova Istennek sohasem volt szándékában bárkit arra kényszeríteni, hogy felettébb szigorú módon tartsa meg a szombattörvényt.

Jézus azt mondja, hogy az éhes Dávid és emberei megálltak a szentélynél és megették a bemutatásra szánt [szent] kenyereket. Még ha a kenyereket el is vették Jehova elől és frissekkel pótolták, rendszerint csak a papok ehették meg a kenyereket. Dávid és emberei most nem részesültek megróvásban Jehova részéről azért, mert megették a kenyereket.

Egy másik példát is idéz Jézus: „Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek?” Igen, a papok még szombaton is ténykedtek, hiszen le kellett vágniuk az állatokat, és el kellett végezniük az állatáldozatokhoz szükséges egyéb templomi munkákat. „De én mondom nektek — mondja Jézus —, hogy a templomnál is nagyobb van itt.” (Ökumenikus fordítás.)

A farizeusokat intvén, Jézus így folytatja: „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: ’Irgalmasságot akarok, nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.” Majd így zárja fejtegetését: „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Mit értett ezen Jézus?

Elsősorban az ő ezeréves békés Királyság-uralmára gondolt. Hat ezer éven át az emberiség kénytelen volt elszenvedni Sátán, az Ördög uralmának fáradságos rabszolgaságát, hiszen erőszak és háború jellemezte ezt az egész korszakot. Krisztus nagy szombatnapi uralma viszont megnyugvás ideje lesz minden szenvedés és elnyomás alól. Máté 12:1–8; 3Mózes 24:5–9; 1Sámuel 21:1–6; 4Mózes 28:9; Hóseás 6:6.

◆ Milyen vádat emeltek Jézus és tanítványai ellen, és hogyan válaszol erre Jézus?

◆ A farizeusok milyen mulasztására hívja fel Jézus a figyelmet?

◆ Jézus milyen értelemben „ura a szombatnak”?