Menedékvárosok — Isten irgalmas gondoskodása
„Menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit” (4MÓZES 35:15).
1. Hogyan tekinti Isten az életet és a vérbűnt?
JEHOVA ISTEN szentnek tekinti az emberi életet. Az élet pedig a vérben van (3Mózes 17:11, 14). Kain, a földön megszületett első ember tehát vérbűnt vont magára, amikor meggyilkolta testvérét, Ábelt. Isten ezért így szólt Kainhoz: „A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.” A vér, amely megfertőztette a földet a gyilkosság színhelyén, némán, de sokatmondóan tanúskodott a brutálisan kioltott életről. Ábel vére Istenhez kiáltott bosszúért (1Mózes 4:4–11).
2. Hogyan kapott hangsúlyt Jehovának az élet iránti tisztelete az Özönvíz után?
2 Istennek az emberi élet iránti tisztelete hangsúlyt kapott azután, hogy az igazságos Noé és családja előjöttek a bárkából mint az egész földre kiterjedő Özönvíz túlélői. Abban az időben Jehova kiterjesztette az emberiség táplálékainak választékát az állati húsra is, de a vérre nem. Azonkívül elrendelte: „a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert” (1Mózes 9:5, 6). Jehova elismerte, hogy az áldozat legközelebbi hozzátartozójának joga van megölni az emberölőt, ha rá talál (4Mózes 35:19).
3. Milyen hangsúlyt fektetett az élet szentségére a Mózesi Törvény?
3 A Törvény, melyet Mózes próféta által kapott Izráel, újra meg újra kihangsúlyozta az élet szentségét. Isten például megparancsolta: „Ne gyilkolj!” (2Mózes 20:13, NW ). Az élet tisztelete abból is nyilvánvaló volt, amit a terhes nőt érintő végzetességről mondott a Mózesi Törvény. A Törvény pontosan meghatározta, hogy ha a nőt vagy még meg nem született gyermekét végzetes baleset éri két férfi verekedése miatt, akkor bíráknak kell mérlegelniük a körülményeket és a szándékosság mértékét, ám sor kerülhetett az „életért életet” büntetés kiszabására (2Mózes 21:22–25). De vajon megmenekülhetett-e valahogy egy izraelita gyilkos az erőszakos tette következményeitől?
Azilum a gyilkosoknak?
4. Izráel határain kívül milyen azilumot nyújtó helyek léteztek a múltban?
4 Izráelt nem számítva bizonyos nemzetek menedékhelyet, más néven azilumot biztosítottak a gyilkosoknak és egyéb bűnözőknek. Így volt ez az olyan helyeken, mint például Artemisz istennő temploma, amely az ókori Efézusban állt. Hasonló helyekről a következő beszámolót olvassuk: „Némely szentély a bűnözők »tenyésző helye« volt, és gyakran vált szükségessé, hogy korlátozzák az azilumok számát. Athénban csak bizonyos menedékhelyeket ismertek el törvényesen menedéknek (például Thészeusz templomát rabszolgák számára); Tiberius idejében a szentélyek elvetemült bűnözőinek közösségei annyira veszélyessé váltak, hogy csekély számú városra korlátozták az azilummal kapcsolatos jogot (a 22. évben)” (The Jewish Encyclopedia, 1909, II. kötet, 256. oldal). Később a kereszténység egyházai azilumot nyújtó helyekké váltak, de ez arra irányult, hogy hatalmat ruházzanak át a polgári hatóságokról a papságra, s akadályozta a megfelelő igazságszolgáltatást. A visszaélések végül odavezettek, hogy megszüntették ezt az elrendezést.
5. Milyen bizonyíték van arra, hogy ha megöltek valakit, a Törvény nem fogadta el a hanyagságot, mint ami jogalap az irgalomra?
5 Az izraeliták között a szándékos gyilkosoknak nem biztosítottak menedékhelyet vagy azilumot. Ha kitervelt gyilkosságot követett el, még az Isten oltáránál szolgáló lévita papot is el kellett vezetni, hogy kivégezzék (2Mózes 21:12–14). Ezenkívül, ha megöltek valakit, a Törvény nem fogadta el a hanyagságot, mint ami jogalap az irgalomra. Az embernek például korlátot kellett csinálnia új házának lapos tetejére. Máskülönben vérbűn szállt házára, ha úgy esett le valaki a tetőről, hogy meghalt (5Mózes 22:8). Továbbá, ha egy öklelős ökör gazdáját figyelmeztették, de ő nem ügyelt az állatra, és az megölt valakit, vérbűnös volt az ökör gazdája, és halállal lakolhatott (2Mózes 21:28–32). Az is egyértelműen bizonyítja, hogy Isten nagyon tisztelte az életet, hogy ha valaki végzetesen ütött meg egy tolvajt, vérbűnös volt, amennyiben nappal történt az eset, amikor is látni és azonosítani lehetett a betolakodót (2Mózes 22:2, 3). Világos tehát, hogy Isten tökéletesen kiegyensúlyozott előírásai nem engedték meg, hogy a szándékos gyilkosok megmeneküljenek a halálos ítélettől.
6. Hogyan tettek eleget az „életért életet” törvénynek az ókori Izráelben?
6 Ha gyilkosságot követtek el az ókori Izráelben, az áldozat vérét meg kellett bosszulni. Az „életért életet” törvénynek akkor tettek eleget, ha „a vérbosszuló” megölte a gyilkost (4Mózes 35:19). A bosszuló a meggyilkolt személy legközelebbi férfi hozzátartozója volt. De mit mondhatunk a nem szándékos emberölőkről?
Jehova irgalmas gondoskodása
7. Miről gondoskodott Isten azok számára, akik nem szándékosan öltek meg valakit?
7 Akik véletlenségből, vagyis nem szándékosan öltek meg valakit, azok számára Isten szerető módon menedékvárosokról gondoskodott. Ezeket illetően a következőket mondta Mózesnek: „Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére: Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos [az emberölő, NW ], a ki történetből öl meg valakit. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos [az emberölő, NW ], míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé. A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok . . . hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit” (4Mózes 35:9–15).
8. Hol helyezkedtek el a menedékvárosok, és hogyan kaptak segítséget a nem szándékos emberölők, hogy eljussanak azokba?
8 Amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, engedelmesen megalapítottak hat menedékvárost. E városok közül három — Kedes, Sikem és Hebron — a Jordántól nyugatra helyezkedett el. A Jordántól keletre eső menedékvárosok ezek voltak: Gólán, Rámót és Beczer. A hat menedékváros könnyen megközelíthető helyen, jó karban lévő utaknál feküdt. Ezek mentén az utak mentén a megfelelő helyeken „menedék” feliratú jelzések voltak. E jelzések a menedékváros irányába mutattak, s a nem szándékos emberölő a legközelebbibe futott, hogy mentse az életét. Ott védelmet találhatott a vérbosszuló elől (Józsué 20:2–9).
9. Miért gondoskodott Jehova a menedékvárosokról, és kinek a javára adta azokat?
9 Miért gondoskodott Isten menedékvárosokról? Azért, hogy ne szennyezze a földet ártatlan vér, és ne szálljon vérbűn a népre (5Mózes 19:10). Kinek a javára adattak a menedékvárosok? A Törvény kimondta: „Izrael fiainak és az idegen lakosnak és a közöttük levő telepesnek ez a hat város menedékül fog szolgálni, hogy oda meneküljön bárki, aki szándékolatlanul üt agyon egy lelket” (4Mózes 35:15, NW ). Hogy tehát pártatlan legyen és az igazságosság ügyét szolgálja, miközben az irgalomnak is teret enged, Jehova arra utasította az izraelitákat, hogy különítsenek el menedékvárosokat a nem szándékos emberölők számára, akik 1. született izraeliták, 2. Izráelben élő idegen lakosok, vagy 3. ezen a földön lakozó, más országból jött telepesek voltak.
10. Miért mondhatjuk, hogy a menedékvárosok irgalmas gondoskodás volt Isten részéről?
10 Figyelmet érdemel, hogy Isten rendelete alapján még ha nem szándékos emberölő volt is valaki, akkor is halállal kellett lakolnia: „A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki.” Ennélfogva csakis Jehova Isten irgalmas gondoskodásának volt köszönhető, hogy egy nem szándékos emberölő elmenekülhetett a menedékvárosok egyikébe. Nyilvánvaló, hogy az emberek általánosságban együtt éreztek bárkivel, aki vérbosszuló elől menekült, mivel mindannyian tisztában voltak azzal, hogy velük is előfordulhat, hogy hasonló bűnt követnek el szándékolatlanul, és szükségük lesz menedékre és irgalomra.
Menekülés, hogy menedékre találj
11. Az ókori Izráelben mit tehetett az ember, ha véletlenségből ölt meg egy munkatársat?
11 Egy szemléltetés igencsak fokozhatja azt az értékelésedet, mellyel Istennek a menedékre vonatkozó irgalmas elrendezésére tekintesz. Képzeld magad egy olyan ember helyébe, aki épp fát hasogat az ókori Izráelben. A fejszefok, mondjuk, hirtelen leröpül a nyeléről, és végzetesen megüt egy munkatársat. Mit tennél? Nos, a Törvény rendelkezett is az ilyen helyzetről. Kétségtelen, hogy kihasználnád a következő, Istentől származó gondoskodást: „Ez . . . a gyilkos [az emberölő, NW ] törvénye, a ki oda [egy menedékvárosba] menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt; a ki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon” (5Mózes 19:4, 5). Ámde még ha elérnéd is a menedékvárost, akkor sem mentesülnél teljesen a történtek miatti felelősség alól.
12. Milyen eljárást követtek azután, hogy a nem szándékos emberölő eljutott a menedékvárosba?
12 Igaz, vendégszeretettel fogadnának, de fel kellene tárnod ügyedet a véneknek a menedékváros kapujában. A városba való belépés után visszaküldenének, hogy bírói tárgyalásnak vesd magad alá az Izráel gyülekezetét képviselő vének előtt annak a városnak a kapuiban, amelynek jogi hatáskörébe tartozik az a terület, ahol az emberölés történt. Ott lehetőséged lenne arra, hogy bizonyítsd az ártatlanságodat.
Amikor bíróság előtt álltak az emberölők
13., 14. Egyebek közt milyen dolgokat kívántak kideríteni a vének egy emberölő ügyének tárgyalásakor?
13 Ügyednek tárgyalásakor — a vének előtt, a jogi hatáskörrel bíró város kapujában — kétségtelenül hálásan állapítanád meg, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a korábbi viselkedésedre. A vének gondosan mérlegelnék, milyen kapcsolatban voltál az áldozattal. Gyűlölted-e az illetőt, lesben vártál-e rá, és szándékosan ütötted-e agyon? Ha igen, a vének kénytelenek lennének átadni a vérbosszulónak, és meghalnál. E felelős férfiak tisztában lennének a Törvény azon követelményével, hogy ’ki kell tisztítani az ártatlan vérontást Izráelből’ (5Mózes 19:11–13). Ehhez hasonlóan, napjainkban egy bírói eljáráskor a keresztény véneknek jól kell ismerniük az Írásokat, összhangban ténykedve azokkal, miközben számításba veszik a helytelenül cselekvő korábbi beállítottságát és viselkedését.
14 Kedves puhatolódzással a város vénei tudni szeretnék, hogy követted-e titkon az áldozatot (2Mózes 21:12, 13). Búvóhelyről támadtál-e rá? (5Mózes 27:24). Vajon annyira felgerjedt az illető ellen a haragod, hogy valami álnok tervhez folyamodtál, hogy megöld? Ha igen, méltó lennél a halálra (2Mózes 21:14). A véneknek különösen azt kellene tudniuk, hogy volt-e ellenségeskedés vagy gyűlölködés közötted és az áldozat között (5Mózes 19:4, 6, 7; Józsué 20:5). Mondjuk, hogy a vének ártatlannak találtak, és visszaküldtek a menedékvárosba. Mennyire hálás lennél az irántad tanúsított irgalmasságért!
Élet a menedékvárosban
15. Milyen követelményeket támasztottak egy nem szándékos emberölővel szemben?
15 Egy nem szándékos emberölőnek a menedékvárosban vagy a falain kívül 1000 singnyi (úgy 440 méternyi) távolságon belül kellett maradnia (4Mózes 35:2–4). Ha messzebbre kószált ennél, összetalálkozhatott a vérbosszulóval. Ilyen körülmények között a bosszuló büntetés nélkül megölhette az emberölőt. De az emberölő nem volt megbilincselve vagy börtönbe zárva. Mint a menedékváros lakosa, szakmát kellett tanulnia, munkásnak kellett lennie, és a társadalom hasznos tagjaként kellett szolgálnia.
16. a) Meddig kellett a nem szándékos emberölőnek a menedékvárosban maradnia? b) Miért tette lehetővé a főpap halála az emberölőnek, hogy elhagyja a menedékvárost?
16 Meddig kellett a nem szándékos emberölőnek a menedékvárosban maradnia? Nincs kizárva, hogy élete végéig. A Törvény mindenesetre kimondta: „az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos [az emberölő, NW ] az ő örökségének földére” (4Mózes 35:26–28). Miért tette lehetővé a főpap halála a nem szándékos emberölőnek, hogy elhagyja a menedékvárost? Nos, a főpap volt a nemzet egyik legnevesebb személye. A halála ezért annyira jelentős esemény volt, hogy Izráel összes törzsét bejárta a híre. A menedékvárosok minden menekültje hazatérhetett ekkor, s nem kellett attól félnie, hogy bántani fogja a vérbosszuló. Miért nem? Mert Isten Törvénye úgy rendelkezett, hogy a főpap halálával megszűnik annak lehetősége, hogy a bosszuló megölje az emberölőt, és ezt mindenki tudta. Ha a legközelebbi rokon ezt követően bosszulta volna meg a halált, gyilkos lett volna, és végül meg kellett volna fizetnie a gyilkosságért.
Maradandó hatások
17. Milyen hatásai voltak valószínűleg a nem szándékos emberölőre kiszabott korlátozásoknak?
17 Milyen hatásai voltak valószínűleg a nem szándékos emberölőre kiszabott korlátozásoknak? Emlékeztetőként szolgáltak arra, hogy halálát okozta valakinek. Valószínű, hogy azután már mindig szentnek tekintette az emberi életet. Ezenkívül aligha tudta elfelejteni, hogy irgalmasak voltak hozzá. Mivel irgalmasságot tapasztalt, biztos, hogy ő is irgalmasan akart bánni másokkal. A menedékvárosokra és korlátozásaikra vonatkozó elrendezés általánosságban is az emberek javát szolgálta. Hogyan? Biztosan jól megértette velük, hogy nem szabad gondatlanul vagy közömbösen viszonyulniuk az emberi élethez. A keresztényeknek ezáltal emlékezniük kell annak szükségességére, hogy kerüljék az olyan gondatlanságot, amely véletlen halálhoz vezethet. Isten menedékvárosokkal kapcsolatos irgalmas elrendezésének ezenkívül arra kellene indítania minket, hogy irgalmat tanúsítsunk, amikor ez indokolt (Jakab 2:13).
18. Milyen módokon volt hasznos Isten menedékvárosokra vonatkozó elrendezése?
18 Jehova Isten menedékvárosokról való gondoskodása más módokon is hasznos volt. Az emberek nem hoztak létre polgárőrségi alakulatokat, hogy üldözzenek egy bűnösség gyanúja alatt álló emberölőt a bírósági tárgyalás előtt. Ehelyett inkább ártatlannak tekintették őt, ami a szándékos gyilkosságot illeti, sőt segítettek neki biztonságba kerülni. A menedékvárosokról való gondoskodás továbbá szöges ellentétben állt napjaink arra vonatkozó elrendezéseivel, hogy börtönökben és fegyházakban helyezzék el a gyilkosokat, ahol is a köz anyagi támogatását élvezik, és gyakran még veszélyesebb bűnözővé válnak, mivel szoros kapcsolatban állnak más helytelenül cselekvőkkel. A menedékvárosokra vonatkozó elrendezésben szükségtelen volt költséges, körülkerített, vasrácsokkal felszerelt börtönöket építeni, fenntartani és őrizni, ahonnan oly gyakran próbálnak megszökni a bennlakók. Az emberölő valójában kereste a „börtönt”, és ott maradt a meghatározott ideig. Ezenkívül munkásnak kellett lennie, ekként cselekedve valamit, amivel embertársai javát szolgálja.
19. Milyen kérdések merülnek fel a menedékvárosokat illetően?
19 Jehovának az izráeli menedékvárosokkal kapcsolatos elrendezése a nem szándékos emberölők védelmére valóban irgalmat mutatott. Ez a gondoskodás bizonnyal elősegítette az élet tiszteletét. De vajon van valami jelentősége az ókori menedékvárosoknak a XX. században élő emberek számára? Lehetséges volna, hogy vérbűnösök vagyunk Jehova Isten előtt, és nem ismerjük fel, hogy szükségünk van az irgalmára? Van valami modernkori jelentése számunkra az izráeli menedékvárosoknak?
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan tekinti Jehova az emberi életet?
◻ Miről gondoskodott irgalmasan Isten a nem szándékos emberölők számára?
◻ Hogyan jutott be az emberölő a menedékvárosba, és meddig kellett ott maradnia?
◻ Milyen hatásai voltak valószínűleg a nem szándékos emberölőre kiszabott korlátozásoknak?
[Térkép a 12. oldalon]
Izráel menedékvárosai könnyen megközelíthető helyeken voltak
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
KEDES A Jordán GÓLÁN
SIKEM RÁMÓT
HEBRON BECZER