Jó tulajdonságok kellenek az ítélkezéshez
„Ha kihallgatjátok testvéreiteket, ítéljetek igazságossággal az ember és testvére vagy az idegen lakos között.” — 5Móz 1:16, UV.
1. Mi domborodik ki az ítélkezéshez szükséges követelményekből, melyeket Mózes juttat kifejezésre az 5Mózes 1:16, 17-ben?
ÍTÉLKEZNI az emberek életét és kapcsolatait érintő kérdésekben súlyos felelősség. A keresztény gyülekezeten belül a véneknek nagyon gondosan kell vizsgálni, mennyire látják el ezt a feladatukat. Tanácsadáskor vagy határozatkor egészen más véleményt nyilvánítani, mint megítélni egy dolgot igazságosságban. Megfigyelve Isten ítélkezési irányadó mértékeit, a véneknek eszükben kell tartani, mit parancsolt Mózes az ő napjai bíráinak: „Ha kihallgatjátok testvéreiteket, ítéljetek igazságossággal az ember és testvére vagy az idegen lakos között. Ne legyetek részrehajlók az ítéletben! Hallgassátok meg a kicsiket éppúgy, mint a nagyokat! Nem szabad félnetek az emberek miatt, mert az ítélet Istené.” (5Móz 1:16, 17, UV) Akár olyan szerepel az ügyben, aki anyagi javak tekintetében látszik tehetősnek, „nagynak”, vagy tanultabb, nagyobb műveltséggel rendelkezik, vagy nagyobb teljesítményekre képes, akár olyan, aki ebben a vonatkozásban „kis vagyonú”, a véneknek pártatlanoknak kell lenniük. Céljuk az legyen, hogy azt tegyék, ami igazságos, mégpedig nem az ő szemükben, hanem aszerint, ahogy Isten tekinti a dolgot. (Péld 21:2, 3) Csak így lesz igazán Jehováé az ítélet, amelyet Igéje és földi csatornája által juttat kifejezésre.
2. Miért fontos a bölcsesség az ítélkezésben és mi annak az eredménye?
2 A vének nem dönthetnek helyesen, ha csak korlátozott mértékben ismernek egy ügyet. Teljes képet kell hogy lássanak a kihallgatáskor. A fő pontok kihámozása és a probléma kifejlődésének megértése érdekében, valamint az elkövetett dolog okának felismeréséhez a véneknek helyénvaló, tapintatos kérdéseket kell feltenni a tárgyra vonatkozóan. Az ügyben érdekelteknek együtt kell működni velük úgy, hogy az összes tényeket közlik, és nemcsak egy részét annak, amit tudnak. Ez képessé teszi a véneket, hogy a felmerült kérdésekre vagy a mérlegelt vádakra vonatkozó bibliai törvényeket idézhessék. Salamon bölcsességet kért a reá rótt kötelesség teljesítéséhez. (1Kir 3:9, 12) A véneknek is mennyei bölcsességre van szükségük ahhoz, hogy helyesen tudják alkalmazni, amit Isten Igéje mond azokra a helyzetekre vonatkozóan, amelyek megítélésére felkérték őket. Ennek eredményeként a gyülekezet igazságos gyümölcsöket fog teremni. — Jak 3:17, 18.
3, 4. a) Hogyan utánozhatják Jehovát a vének az irgalom tanúsítása terén? b) A vétkesek mellett kik iránt lehet pozitív módon irgalmat tanúsítani?
3 Egy másik tulajdonság, melyet gyakorolni kell a véneknek az ítélkezésekben, az irgalom. (Jak 2:13) Jehovát kell utánozniuk, akiről a zsoltáros ezt írta: „Ahogy az apa irgalmat tanúsít a fia iránt, úgy tanúsít Jehova is irgalmat az őt félők iránt.” (Zsolt 103:13, UV) Amikor Izrael eltévelyedett, hogyan fogadta Jehova helyes szívbeli magatartásukat, amellyel újra kegyét keresték? Együttérzést fejezett ki irántuk, nemcsak negatív módon, megenyhítve az ítéletet, hanem pozitív módon is, elfedezve bűneiket. Felháborodása csupán pillanatnyi irgalmának maradandó voltához viszonyítva. (És 54:7, 8) Ami a kedvezőtlen helyzetűeket illeti, az ihletett író dicséri Jehovát, mint aki „védi az idegen lakosokat; segíti az apátlan fiút és az özvegyet”. — Zsolt 146:9, UV.
4 A véneknek hasonlóképpen nemcsak a bűnbánó vétkeseken kell segíteniük, hanem minden hátrányt szenvedőn is. Betegek, nyomorékok, öregek, félénkek és szegénységgel sújtottak vannak közöttünk. (Jak 1:27) A véneknek tehát irgalmat kell gyakorolniuk, de nemcsak a büntetés mérséklésével abban az esetben, ha egy bírói ügyben őszinte bűnbánat nyilvánul meg, hanem úgy is, hogy őszinte sajnálatot és együttérzést fejeznek ki minden szükséget szenvedő iránt, függetlenül attól, hogy az a szükség bűnbeesés vagy szellemi gyengeség következménye, vagy pedig fizikai kellemetlenség.
ISTENI TULAJDONSÁGOK GYAKORLÁSA AZ ÍTÉLKEZÉSBEN
5. a) Milyen hatása van a kellő dicséretnek az emberekre? b) Hogyan járjanak el a vének a nemkívánatos elhajlások esetén és miért kell ragaszkodnunk a józansághoz, mérséklethez mindenben?
5 A testvérekkel való mindennapi bánásmódban a véneknek mindenkiben a jót kell keresniük; figyelemmel kell kísérniük a testvérek előrehaladását és késznek kell mutatkozniuk a dicséretre. Ez még helyesebb cselekedetre buzdít. Az egyéni ízlés területén nem szabad megkísérelniük személyes elképzeléseiket másokra erőszakolni. Amire nincs határozott bibliai alapelv, el kell ismerni, hogy helye van a különböző, egymástól eltérő véleményeknek: ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem. Ez így van az üdülés területén, étkezési és ivási, valamint ruházkodási és testápolási szokásaink tekintetében. Ha valami elhajlást észlelnek, a jó ítélőképességű vének ahelyett, hogy merev szabályokkal próbálnák ellensúlyozni a nemkívánatos dolgokat, inkább építőek, buzdítanak a kívánatosra. Természetesen amikor egyesek már nem mérsékeltek, hanem túlzásokba mennek vagy kezdik áthágni Isten Igéjét, a véneknek feltétlenül kell mondaniuk vagy tenniük valamit az ilyenek megsegítésére. — Róma 14:19-23; Tit 2:2-5.
6. a) Hogy helyesen döntsünk ruházat és testápolás dolgában, milyen szentírási alapelveket kell figyelembe vennünk? b) Elménkben tartva az ihletett Példabeszédek pontjait, kinek szemében kell kedvességet találnunk és hogyan?
6 Vegyük például a ruházatot. Bár Az Őrtorony időről időre foglalkozik ezzel a kérdéssel, néhányan nehezen értik meg az ide vonatkozó alapelveket. Vagy pedig módot keresnek az alapelvek megkerülésére úgy, hogy egy oda nem illő megállapítást erőltetnek rá az adott helyzetre. Az alapvető kérdések megvizsgálása és az ügy megvitatása helyesbíti gondolkodásukat. Rendes és tiszta-e a ruha? Jól rendezett és szerény, illő azokhoz, akik tisztelik Istent? A csendes és szelíd szellemet hangsúlyozza-e vagy túlzottan a fizikai megjelenésre irányítja a figyelmet? (1Tim 2:9, 10; 1Pét 3:3-5) Kellemetlen hatást vált-e ki másokban a viselője iránt? Csökkenti-e az alkalom méltóságát különösen, ha az imádat helyén van? (2Kor 6:3, 4) Mi a felelőssége az apának vagy férjnek, aki a főséget viseli a családban? (Kol 3:18-21) Ha kérdésessé válik, amit viselnek, vagy kedvezőtlenül érinti a gyülekezetet, milyen eljárást ajánl a Biblia? (1Kor 10:31-33) Elég alázatos-e az illető ahhoz, hogy lemondjon saját kedvteléséről azért, hogy meg ne sértse az érzékeny lelkiismeretűeket? (Róma 14:21) Ilyen kérdések fejtegetésekor és a rájuk vonatkozó alapelvek megtárgyalásakor a véneknek inkább az Isten Igéjére kell a súlyt fektetni, ahelyett, hogy szabályok felállításával kényszerítenének valakit. Arra kell ösztönözni, ami Isten szemében helyes, abban kell segíteni, hogy az egyedek bibliai alapon döntsenek, ahelyett, hogy saját értelmükre támaszkodnának vagy érzelmeik által engednék magukat irányítani. — Péld 3:5-7; 12:14; 16:2.
7. a) Milyen út van nyitva az olyan előtt, aki apró vétkeket követett el? b) Mit mond az Írás, megmutatván az egyetlen módot a bocsánat elnyerésére?
7 Néha téved az ember, elkövet apró vétkeket. Nem feltétlenül szükséges a vénekhez fordulni minden kis vétek miatt, hogy ,újra helyeselt legyen Istennél’. Mit kell tenni például, ha becsmérlő kifejezést használtak valaki ellen egy különleges esetben? Vagy valaki elvesztette az önuralmát egy alkalommal? Lehet, hogy öröklött tulajdonsága a testvérnek s egy csekély veszekedés keletkezik, amit nyomban megbánás követ. Az ilyen eseményt meg lehet említeni egy vénnek, ha akarja valaki. Ne feledjük el azonban, hogy a vének nem „gyóntató atyák”, akiket mindenféle alapelv apró áthágásával fel kell keresni. Az a vén, akit megközelítenek ilyen dolgokkal, megpróbál segíteni. A neked adott tanácsa azonban önmagában nem oldja meg a kérdést. Az ember úgy nyer bocsánatot, ha egyenesen Jehovához fordul imában, megvallja a bűnét töredelmesen és felhagy a rossz szokással. — 1Ján 1:9; Zsid 4:14-16.
8. Ha valaki elítéltnek érzi magát szívében az elkövetett bűnei miatt, hogy segíthetnek rajta a vének, ha felkeresi őket?
8 Másrészt, minden testvér, akit valami probléma zavar szellemileg, érezze magát felhatalmazva arra, hogy a vénekhez forduljon. Súlyos bűn elkövetése azt bizonyítja, hogy a vétkes valamiben gyenge, amiben helyreigazításra szorul. Az ember olyan pontra juthat, hogy a saját imádsága akadályozva látszik vagy elvesztette hatékonyságát; szívében elítéltnek érzi magát, elveszti bizodalmát és beszéde nyíltságát. (1Ján 5:14; 4:17, 18) Ilyen esetben indokolt, hogy felkeressen egy vént, megvallja bűneit és javára fordítsa a vén tanácsát és imáját. — Jak 5:14-16.
9. Hogyan lehet Írás szerint bánni azokkal, akik bosszúság forrásaivá teszik magukat?
9 Néhány eset hosszútűrést és mérsékletet követel a vének részéről. A tökéletlenség mélyen belegyökerezett az emberi családba. És még jobban kihangsúlyozódik annak cselekedeteiben, aki valami bosszantót mond vagy tesz. Anélkül, hogy tudatában lenne, az ember ,kellemetlenné’ teheti magát, ha ismételten felkeresi a véneket dédelgetett szeszélyeivel vagy képzelt bajaival. Mások fölöttébb kritizálják a véneket és eljárásukat. Milyen magatartást tanúsítson ilyen esetben egy vén? Kövesse Pálnak a 2Timótheus 2:24, 25-ben (UV) adott tanácsát, „legyen kedves mindenkihez, tanításra képesített, tűrtőztesse magát rossz körülmények között”, és „szelídséggel oktassa azokat, akik nem kedvező hajlamúak”, amikor intézi és helyreigazítja a dolgokat.
10. Hogyan gyakorolhatnak bölcsességet és irgalmasságot a vének ott, ahol a tudatlanság játszik szerepet, vagy egy gyenge pillanatában eltévelyedik valaki?
10 Nem bölcs eljárás, felelőtlenül, meggondolatlanul rossz indítékot tulajdonítani valakinek. Némely vétket tudatlanul követnek el. Ilyen esetben nagyon értékeli az irgalmasságot az, aki megtévedett. Pál, aki tudatlanságában követett el bűnöket megtérése előtt, hálás volt az iránta alkalmazott irgalomért. (1Tim 1:12-15) De mi történjék, ha egyesek — bár már Isten önátadott szolgái — helytelen lépést tesznek, mielőtt tudatában lennének? A vének feladata ez esetben a tanácsadás és annak megkísérelése, hogy irgalmas módon helyreállítsák az ilyen tévelygőt. — Gal 6:1.
SÚLYOSABB VÉTKEK VIZSGÁLATA
11. Milyen súlyos vétségek követelhetnek meg bírói kihallgatást, és hogyan jutnak ezek rendszerint a vének tudomására?
11 Súlyos vétkek esetében a véneknek figyelmesen el kell dönteni, hogy mi a teendő a közösség szellemi egészségének megóvása érdekében. Ez vonatkozik olyan bűnökre, melyeket Pál apostol felsorol az 1Korinthus 6:9, 10 és a Galata 5:19-21-ben, ha valaki ilyen bűnt az alámerítkezése után követ el. Az olyan egyén, aki súlyosan megsértette Isten törvényét, talán előáll és bevallja bűnét. Vagy mások hoznak fel komoly vádat a gyülekezet valamelyik tagja ellen. Ilyen esetben a vének bírói minőségben szolgálva, gondosan mérlegelni tartoznak az ügyet, tudván, hogy bizonyos tényezők megkülönböztetik egyik esetet a másiktól. Ahelyett tehát, hogy merev szabályokat keresnének vezetőül, alapelveknek megfelelően kell gondolkozniuk és minden ügyet a saját egyedi ismertetőjegyei, körülményei szerint kell megítélniük, elbírálniuk.
12. Hogy igazságosan ítéljenek egy ügyben, miket kell tenni a bírói bizottságnak?
12 Ismervén, hogy mit követelnek Isten igazságos irányadó mértékei, a bírói bizottság köteles minden tényadatot beszerezni, mielőtt határozatot hozna. (Péld 18:13) Ha a bűnös vagy vádlott nem vallja be nyíltan a súlyos bűnét, akkor tanúkat kell kihallgatni, hogy megállapítsák, vajon igaz-e a dolog vagy sem. (5Móz 19:15; 1Tim 5:19) A vének vegyék figyelembe az esettel kapcsolatos körülményeket is. Figyelmen kívül hagyott-e az illető korábbi jó tanácsot? Szándékos cselekedetre mutatnak-e a bizonyítékok, vagy bűn gyakorlása forog fenn? Ezek a tényezők befolyásolják az eset elintézési módját. Mindezen tények és körülmények imateljes megvizsgálása után, valamint Isten törvényének figyelembe vételével a vének rendszerint határozott döntést tudnak hozni.
13. a) Milyen célra irányuljon a bírói bizottság törekvése és hogyan tűnik ki a Máté 18:17-ből, hogy a bűnös reagálása hat az ügyének kimenetelére? b) Miért van szükség időnként kiközösítési eljárásra?
13 Még ha súlyos vétket követett is el a bűnös, a vének tudatában vannak, hogy az ő céljuk lehetőleg segíteni a bűnbeesett sorsán. Ha ,hallgat rájuk’ és igazi megbánást tanúsít, ez testvérként való ,megnyerését’ és a kiközösítés elkerülését eredményezheti. (Máté 18:15-17) Igazi megbánás hiányában azonban nem bánhatnak vele tovább is irgalmasan, mert akkor tiszteletlenséget nyilatkoztatnának Isten irányadó mértékeinek igazságossága és szentsége iránt. Az ilyen meg nem térő, makacs bűnös rossz hatást fejtene ki a gyülekezet szellemére, ha továbbra is megtűrnék ott. (1Kor 5:3-6) Ilyen esetben a kiközösítési eljárás eltünteti a gyalázatot és megőrzi a keresztény gyülekezet tisztaságát.
14. Miért bölcs eljárás időnként más képes vénekkel tanácskozni, s hogyan támogatja ezt a Példabeszédek 13:10?
14 Előfordulhat azonban, hogy egy bizonyos eset szempontjai tisztázásra szorulnak. Akkor, ahelyett, hogy elhamarkodott döntést hoznának, mit lehet tenni, hogy biztosítsák az igazságos döntés meghozatalát? Más képes gyülekezeti vénekkel való tanácskozás segít egészséges következtetéshez jutni, különösen, ha az esettel foglalkozó vének kevés tapasztalattal rendelkeznek. (Péld 13:10) Ha a kérdést még így sem tudják megoldani, a területen élő más tapasztalt vént, vagy az utazó felvigyázót lehet segítségül hívni, ha éppen látogat, hogy mondja el észrevételeit. Az ilyenek talán foglalkoztak már hasonló problémákkal és így értékes tanácsokkal szolgálhatnak.
15. Miért kerülhettek vissza egykori kiközösítettek és állhatják meg jól a helyüket Jehova népében, összhangban a bekezdésben idézett írásszöveggel?
15 Sokan azok közül, akik egykor ki voltak közösítve, ma már visszakerültek és jól megállják helyüket Jehova tanúi között. Mint bűnbánó vétkesek irgalmasságot nyertek, helyreigazították életüket és visszatértek Jehovához. (És 55:7) Isten áldása nyilvánult meg azok esetében, akik alázatos szívvel értékelték Jehova eljárását. Mások, akik jelenleg kiközösített állapotban vannak a gyülekezet bírói eljárása folytán, esetleg most térnek észre és vágyakoznak visszatérni Jehovához. — Luk 15:17, 18.
16. Mit igyekszik megállapítani a bírói bizottság, midőn egy kiközösített személy visszafogadását kéri, s milyen kérdésekkel elméjükben?
16 A visszafogadási kérelem meghallgatásakor a véneknek kiegyensúlyozottaknak kell lenni. A visszafogadásnak nem csupán az az alapja, hogy a kiközösített személy vissza kíván térni. Szentírási alap szükséges ahhoz, hogy visszafogadjanak egy olyat, aki bűnt követett el és szégyent hozott Jehova nevére és a gyülekezetre. Ezért a véneknek, mielőtt bármiféle döntést hoznának, meg kell állapítani, hogy a bűnös igazi megbánást tanúsít-e. Megtéréshez illő gyümölcsöket terem-e? (Csel 26:20) Ez nyilván többet jelent puszta szavaknál. Tettekben kell megnyilvánulnia. Hogyan viselte magát? Milyen hosszú ideig? Mire vall szívállapota? Tanulmányozta-e szorgalmasan Isten Igéjét s törekedett-e alkalmazni azt életmódja megjavítására? (Jer 10:23, 24) Igazán felfogta-e, hogy bűne Jehova ellen irányult? Tett-e észrevehető változtatást a jó irányában, tanúsítva, hogy isteni szomorúság indítja, és nem csupán az bántja, hogy bűne kiderült? Ezeknek a kérdéseknek kell a vének elméjében lenni, mikor beszélnek az illetővel. Akkor jobb helyzetben lesznek annak eldöntéséhez, hogy van-e alapja ezidőszerint a visszafogadásnak vagy nincs.
17. a) Hogyan cselekedhetnek a vének, hogy igazságosan, bölcsen és irgalmasan ítéljenek? b) Milyen előnyük származik maguknak is ebből?
17 Néha bizonyos számú ellentétes vallomás is elhangzik, amikor eredetileg meghallgatják a vádakat valaki ellen. A véneknek őrizkedni kell attól, hogy túlzásokba bocsátkozzanak, és megpróbáljanak pontról pontra való beismerést kicsikarni olyan bűnökről, amelyek talán nincsenek teljesen bizonyítva. Inkább általános, átfogó képet kell nyerniük arról, vajon az illető bűnbánóan tekint-e a vétekre, melyet valóban elkövetett vagy amire világos bizonyíték van. Ahol üzleti ügyletről volt szó, vagy még kifizetetlen adósság áll fenn, nem mindig és minden esetben feltétlen szükséges a visszatérítést a visszafogadás előfeltételeként megkövetelni, mint például, ahol bizonyos mértékű csalás szerepelt. A vének mégis segíthetnek létrehozni egy ésszerű megállapodást, amennyiben egyetértenek ezzel. Jó megítélést, igazságérzetet kell egyensúlyba hozni az irgalmassággal. (Jak 2:13) Így a vének is irgalmasságot várhatnak a maguk részére, ha őket ítélik később.
ELŐNYÖS MOST ÉS A JÖVŐBEN
18. Mit tehetünk mi mindnyájan, hogy ragaszkodjunk Isten igazságos irányadó mértékeihez, és milyen előnyökkel jár ez számunkra most és a jövőben?
18 Mindnyájunknak jó okunk van, hogy hálásak legyünk azért az elrendezésért, melyet Jehova helyreállított népe között az utolsó napokban. A vének mint bírák és tanácsadók feladatul kapták, hogy segítsenek nekünk az igazságosság isteni irányadó mértékéhez alkalmazkodni. Mi viszont kötelesek vagyunk illő tiszteletet tanúsítani azok iránt, akik isteni tulajdonságokkal ítélkeznek. Hogyan tudjuk ezt a legjobban megvalósítani? A Biblia tanácsainak készséges alkalmazásával és a teokratikus rendnek való önkéntes engedelmességgel. (Zsid 13:17) Ez szellemi védelmünkre és jólétünkre szolgál most e törvénytelen világ közepette. Azt is bizonyítja, hogy alkalmazkodni akarunk ahhoz, amit Isten kíván tőlünk, hogy elnyerjük a helyeslését és felkészüljünk az új rendben való életre.