A Biblia — Istentől ihletett?

 1., 2. Miért tisztelik sokan a Bibliát, és mit állítanak az írói?

A THE New Encyclopædia Britannica a Bibliát „az emberi történelem valószínűleg legbefolyásosabb könyvgyűjteménye” jelzővel illeti. Sokan a régisége miatt tartják igen figyelemreméltónak a Bibliát — egyes részeit 3500 évvel ezelőtt írták. Mégis a gyakorlatias és időszerű közlendője az egyik oka annak, hogy már több mint hárommilliárd példányt terjesztettek el belőle, és teljesen vagy részben, csaknem kétezer nyelvre lefordították, s ezzel minden idők legnagyobb bestsellerévé tették a Bibliát.

² Ezen tényezők mellett — melyek mindegyike már önmagában is tiszteletet kelt a Biblia iránt — van egy másik jellegzetessége, amelynek köszönhetően korokon át oly befolyásossá és vonzóvá vált: az az állítása, mely szerint a Mindenható Isten ihletett kinyilatkoztatása. Mózes, a Tóra (a Biblia első öt könyve) összeállítója, „leírt” mindent, amit Isten közölt vele. Írásai tartalmazzák a teremtésről szóló beszámolót, a Noé napjaiban lejátszódó Vízözön megörökítését, Ábrahám történetét, és Mózesnek az Istenhez fűződő személyes kapcsolatát (2Mózes 24:3, 4). Dávid király kijelentette: „Az Örökkévaló szelleme szólott bennem, s az ő szava nyelvemen van” (2Sámuel 23:2). Más bibliaírók is hasonló kijelentéseket tettek arról, hogy isteni irányítás alatt készítették műveiket. Mindezen írások együttesen adják meg Isten tulajdon magyarázatát a történelemről — az események igazi tartalmáról, jelentéséről és végső kimeneteléről. Az Írások számos, egymástól igen különböző írója — királyok, alkalmazottak, papok és mások — mindannyian titkárként működtek közre abban, hogy megörökítsék Istennek, a Biblia Szerzőjének és az ígéretek Szavatolójának a gondolatait.

 3. Mi mutatja, hogy az Istenben való hit nem összeegyeztethetetlen a tudományban való hittel?

³ Mivel a Biblia isteni szerzőségre hivatkozik, sok ember ezzel kapcsolatos legelső kérdése a Biblia Szerzőjének tényleges létezésére irányul. Sokan nyíltan tagadják Isten létezését. Mások, azt feltételezvén, hogy az Isten fogalma és a Bibliában való hit ma már elfogadhatatlan egy értelmes ember számára, megkérdezik: „A tudósok miért nem hisznek Istenben?” Van ennek a feltételezésnek valódi alapja? A New Scientist folyóirat azt írta az egyik cikkében, hogy „az a nézet, amely szerint a tudósok általában hitetlenek . . ., teljesen hamis nézet”.² Ugyanez a cikk beszámol arról, hogy az egyetemeken, kutatási intézményekben és az ipari laboratóriumokban szúrópróbaszerűen végzett felmérések azt mutatják, hogy „10 tudós közül nyolc valamilyen vallásos hitet követ, vagy ’tudománytalan’ eszméket támogat”. Tehát nem pontos az az állítás, hogy a hitet nem lehet összeegyeztetni a tudománnyal vagy a tudósok személyével. (Lásd a bekeretezett részt a 4—5. oldalon.)

Van valamilyen bizonyíték az ihletettségre?

 4. Milyen tudományos igazságokról történt említés évezredekkel ezelőtt a Bibliában?

⁴ Ha valaki arra a következtetésre jut, hogy van meggyőző bizonyíték a Teremtő létezése mellett, még akkor is fennmarad a kérdés: Vajon Ő ihletett embereket arra, hogy feljegyezzék gondolatait és szándékait a Bibliában? Számos érv szól amellett, hogy ebben biztosak lehetünk. Az egyik ilyen érv a Biblia tudományos pontossága. (Lásd a bekeretezett részt a 6. oldalon.) Például: több mint 3000 évvel ezelőtt Jób azt mondta, hogy Isten „lebegteti a földet a semmiségen” (Jób 26:7). Körülbelül 2700 évvel ezelőtt Ésaiás próféta megállapította, hogy Isten „ül a föld kereksége fölött” (Ésaiás 40:22, Károli). Nos, honnan tudhatta Jób vagy Ésaiás azokat az alapvető tudományos igazságokat, hogy a föld az űrben lebeg és gömb alakú? Ezek a tények jól ismertek lehetnek napjainkban, de abban az időben, amikor a fenti kijelentéseket leírták, még ismeretlen fogalmak voltak. Vajon nem az isteni kinyilatkoztatás a legésszerűbb magyarázat a rejtélyre?

 5., 6. Milyen beteljesedett próféciák szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy a bibliaírókat Isten ihlette?

⁵ A prófécia — amely valójában előre leírt történelem — talán a Biblia legfőbb jellemzője, amely bizonyítja az isteni ihletettségéről tett állítását. Például: Ésaiás próféta nemcsak azt jelentette be előre, hogy Babilon el fogja pusztítani Jeruzsálemet, és az egész zsidó nemzetet fogságba viszi, hanem azt is, hogy Kürosz (Kóres, IMIT; Czírus, Károli) perzsa hadvezér idővel meghódítja majd Babilont, és kiszabadítja a zsidókat a fogságból (Ésaiás 13:17–19; 44:27—45:1). El tudsz képzelni valamilyen eszközt az isteni ihletésen kívül, amellyel Ésaiás sikeresen megjövendölhette 200 évvel előre Kürosz születését, nevét, és pontosan leírta, hogy mit fog cselekedni? (Lásd a bekeretezett részt a 7. oldalon.)

⁶ A legfigyelemreméltóbb próféciák némelyike Dániel, az i. e. hatodik században élt próféta által került feljegyzésre. Azontúl, hogy előre beszámolt Babilonnak a médek és a perzsák általi bukásáról, jövendölt az ő korához képest a távoli jövőben lejátszódó eseményekről is. Például Dániel próféciája előre elmondta, hogy Görögországból világbirodalom lesz Nagy Sándor uralkodása alatt (i. e. 336—323); Sándor halála után birodalmának felosztását négy hadvezére között; és a Római Birodalom felemelkedését (i. e. első század), annak félelmetes katonai erejével együtt (Dániel 7:6; 8:21, 22). Mindezek az események ma már vitathatatlan történelmi tények.

 7., 8. a) Milyen vádat hoztak fel némelyek a bibliai próféciák ellen? b) Mi bizonyítja, hogy a csalás vádja teljesen alaptalan?

⁷ Mivel a bibliai próféciák ennyire pontosnak bizonyultak, a kritikusok csalásnak bélyegezték azokat, azt állítván, hogy az írók megtörtént eseményekről adtak történelmi beszámolókat, majd próféciáknak tüntették fel írásaikat. De hogyan állíthatja azt komolyan valaki, hogy a zsidó papok ki mertek találni csak egyetlen próféciát is? És miért találták volna ki ezeket a próféciákat, amelyekkel az elképzelhető legélesebb módon támadták volna saját magukat? (Ésaiás 56:10, 11; Jeremiás 8:10; Sofóniás 3:4). Nem is szólva arról, hogy egy egész írni-olvasni tudó nemzetet — amelyet a Bibliával mint szent tankönyvükkel képeztek és neveltek — hogyan tudtak volna egy ilyen trükkel rászedni? (5Mózes 6:4–9).

⁸ Hogyan lehetett volna bármilyen csalást véghezvinni teljes civilizációk eltűnésének a leírásánál, például Edom és Babilon esetében, amikor ezek az események több száz évvel a Héber Iratok befejezése után történtek meg? (Ésaiás 13:20–22; Jeremiás 49:17, 18). Még abban az esetben is, ha valaki ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy ezeket a próféciákat nem maguknak a prófétáknak a korában írták, belátható, hogy legalább az i. e. harmadik század előtt fel kellett jegyezni azokat, mivel a szövegük akkorra már görög fordításban is olvasható volt a Septuagintában. A Holt-tengeri tekercsek is (amelyek az összes profetikus bibliai könyvből tartalmaznak részleteket) az i. e. második és első századból származnak. Amint említettük, számos prófécia csak ezen időpontok után teljesedett be.

A Biblia tele van ellentmondásokkal?

 9—12. a) Miért mondják némelyek, hogy a Biblia ellentmond önmagának? b) Hogyan oldható fel néhány „ellentmondás”?

⁹ Némelyek azonban azt hozzák fel: „A Biblia tele van ellentmondásokkal és következetlenségekkel.” Akik ezt a kijelentést teszik, sok esetben nem jártak utána személyesen ennek a kérdésnek, csupán másoktól hallottak egy-két állítólagos példát. Valójában a legtöbb következetlenségként felhozott dolog könnyen feloldható, ha nem felejtjük el, hogy a Biblia írói gyakran csupán néhány szóba tömörítették mondanivalójukat. Erre a teremtésről szóló beszámolóban találhatunk példát. Sokan, amikor összehasonlítják a Mózes első könyve 1:1, 3-at a Mózes első könyve 1:14–16-tal, megkérdezik: „Miképpen lehetséges az, hogy Isten a negyedik teremtési napon „alkotta” a világítótesteket, amikor a világosság — nyilvánvalóan ugyanezekből a világítótestekből — az első teremtési napon érte el a földet?” Ebben az esetben a héber író a szavak gondos megválogatásával kerülte el a terjedelmes magyarázatok szükségességét. Figyeld meg, hogy a 14–16. vers ’alkotásról’ beszél, ellentétben a Mózes első könyve 1:1-gyel, amely viszont ’teremtésről’, valamint ’világítótestekről’ [’fényekről’, Ta], nem pedig ’világosságról’ [’fényről’, Ta], amely a Mózes 1:3-ban olvasható. Ez jól kifejezi a negyedik teremtési napon lezajlott eseményt: a már meglévő nap és hold tisztán láthatóvá vált a föld sűrű légkörén keresztül.a

¹⁰ A leszármazási vonalak felsorolásai szintén okot adhatnak némi félreértésre. Például Ezsdrás 23 nevet sorol fel az általa feljegyzett papi leszármazási vonalon a Krónika első könyve 5:29–40-ben (6:3–14, Károli), de csak 16 nevet sorol fel ugyanarra az időszakra vonatkozóan, amikor a saját leszármazási vonalát ismerteti az Ezsdrás 7:1–5-ben. Ez azonban nem ellentmondás, hanem egy egyszerű tömörítés. Azonkívül az író, attól függően, hogy milyen célból jegyzett fel egy bizonyos eseményt, egyes részletekre nagyobb hangsúlyt fektetett, míg másokat leszűkített, összevont vagy kihagyott, amelyeket más bibliaírók más módon fejeztek ki, amikor ugyanarról az eseményről készítettek feljegyzést. Ezek az eltérő beszámolók azonban nem következetlenségek, hanem visszatükrözik az írók szempontját és azt, hogy milyen olvasóknak szánták az írásaikat.b

¹¹ A látszólagos ellentmondások gyakran már azzal is feloldhatók, ha egyszerűen csak elolvassuk a kérdéssel kapcsolatos szövegkörnyezetet. Például: „Honnan vette Káin a feleségét?” Ezt a kérdést gyakran felteszik, elárulván: a kérdező azt hiszi, hogy ez bizonyítja a bibliai beszámoló következetlenségét. A feltételezés az, hogy Ádámnak és Évának csupán két fia volt, Káin és Ábel. A nehézség könnyen megoldható, ha valaki a Biblia első lapjaitól egy kicsit tovább olvas. A Mózes első könyve 5:4 azt mondja: „És voltak Ádám napjai, miután nemzette Sétet, nyolczszáz év; és nemzett fiakat és leányokat.” Tehát Káin az egyik lánytestvérét vagy talán unokahúgát vette feleségül, ami teljesen összhangban volt Isten eredeti szándékával az emberi faj elterjedésére vonatkozóan (1Mózes 1:28).

¹² Nyilvánvaló, hogy az emberi történelem számos részlete nem került feljegyzésre az isteni feljegyzés részeként. Minden szükséges részletet azonban belefoglaltak oly módon, hogy azok ne legyenek túl terjedelmesek és olvashatatlanok a beszámoló első olvasói részére, és számunkra se napjainkban.

Csak tudósok érthetik meg?

13—15. a) Miért hiszik némelyek azt, hogy a Biblia túlságosan nehezen érthető számunkra? b) Honnan tudjuk, hogy Istennek az volt a szándéka, hogy a Szava érthető legyen?

¹³ Feltetted már te is azt a kérdést: „Miért értelmezik oly sokféleképpen a Bibliát?” Sok őszinte ember összezavarodik és elkedvetlenedik, amikor vallási szaktekintélyeket hall egymással vitatkozni. Sokan azt a következtetést vonják le, hogy a Biblia homályos és ellentmondásos. Ennek következtében sokan teljesen elutasítják a Bibliát, mivel azt hiszik, hogy túlságosan nehéz azt olvasni és megérteni. Mások, amikor szembe találják magukat a vallási értelmezéseknek ezzel az óriási választékával, visszariadnak az Írások komoly vizsgálatától. Némelyek azt mondják: „Nagy tudású emberek éveken keresztül tanultak a vallási szemináriumokon. Milyen alapon kérdőjelezhetném meg azt, amit tanítanak?” Vajon Istennek is ez a véleménye erről a kérdésről?

¹⁴ Amikor Isten a Törvényt adta Izrael nemzetének, nem jelezte, hogy egy olyan imádati rendszert ad nekik, amelyet nem érthetnek meg, és amelyet ezért a teológiai tudományok doktorainak vagy „tudósainak” a gondjára kell majd bízni. Isten Mózes által kijelentette a Mózes ötödik könyve 30:11, 14-ben: „Mert ezen parancsolat, melyet, neked ma parancsolok, nem elérhetetlen neked és nem távol eső. Hanem közel van hozzád az ige nagyon, szádban és szívedben, hogy megtegyed.” Az egész nemzetnek, és nemcsak a vezetőknek szóltak a következő szavak: „És legyenek ezen igék, melyeket ma neked parancsolok, a szívedben; jól tanítsd azokra gyermekeidet és beszélj róluk, midőn ülsz házadban és midőn jársz az uton, midőn lefekszel és midőn fölkelsz” (5Mózes 6:6, 7). Isten parancsai — melyek mindegyikét írásba foglalták — elég világosak voltak ahhoz, hogy az egész nemzet, mind a szülők, mind a gyerekek követni tudják azokat.c

¹⁵ Ésaiás idejéig visszamenően a vallási vezetők magukra vonták Isten rosszallását azért, mert kiegészítették és értelmezték Isten törvényét. Ésaiás próféta azt írta: „E nép közeledett, szájával és ajkaival tisztelt engem, de szíve távolodott tőlem, és félelmük irántam betanított emberi parancs volt” (Ésaiás 29:13). Imádatuk emberi parancs volt, és nem Isten parancsa (5Mózes 4:2). Ezek az ’emberi parancsok’ a saját értelmezéseik és magyarázataik voltak. Azokban valóban voltak ellentmondásosak. Isten szavaiban azonban nem. Ugyanez igaz napjainkban is.

Van valamilyen bibliai alapja a Szóbeli Tórának?

16., 17. a) Mit hisznek némelyek egy szóbeli törvénnyel kapcsolatban? b) Mit jelez a Biblia egy szóbeli törvénnyel kapcsolatban?

¹⁶ Némelyek hisznek abban, hogy Mózes egy „Szóbeli Tórát” is kapott az „Írott Tóra” kiegészítésére. Ezen hit szerint Isten meghagyta, hogy bizonyos parancsokat ne írjanak le, hanem beszédben elmondott szavakkal adják azokat tovább nemzedékről nemzedékre, s így csupán szájhagyomány útján kerüljenek megőrzésre. (Lásd a bekeretezett részt a 10. oldalon.) A bibliai beszámoló azonban világosan megmutatja, hogy Mózes sohasem kapott parancsot egy szóbeli törvény továbbadására. A Mózes második könyve 24:3, 4 elmondja számunkra: „És jött Mózes és elbeszélte a népnek mind az Örökkévaló szavait és mind a törvényeket; és felelt a nép egy hanggal és mondták: Mindazon szavakat, melyeket szólt az Örökkévaló, meg fogjuk tenni. És fölirta Mózes mind az Örökkévaló szavait.” Továbbá azt olvashatjuk a Mózes második könyve 34:27-ben: „És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ird fel magadnak e szavakat, mert e szavak szerint kötöttem veled szövetséget és Izraéllel.” Egy íratlan szóbeli törvény nem kapott helyet abban a szövetségben, amelyet Isten kötött Izraellel. (Lásd a bekeretezett részt a 8. oldalon.) A Bibliában sehol sem történik említés egy szóbeli törvény létezéséről.d És ami még fontosabb, annak tanításai ellentétben állnak az Írásokkal, ráadásul azt a téves képzetet keltik, hogy a Biblia ellentmond önmagának. (Lásd a bekeretezett részt a 22. oldalon.) Ezért a zavarért azonban az ember a felelős, nem pedig Isten (Ésaiás 29:13). (Lásd a bekeretezett részeket a 20—21. oldalon.)

¹⁷ Az ellentmondásos emberi értelmezésekkel szemben, maga a Biblia világos és megbízható. Isten elegendő bizonyítékról gondoskodott számunkra az ő Szaván belül arról, hogy az Ésaiás 2:2–4-ben felvázolt békés világ nem csupán álom, hanem küszöbönálló valóság. Nem más, mint Isten saját maga, a prófécia Istene, a Biblia Istene hozza azt el hamarosan.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 4., 5. oldalon]

EVOLÚCIÓ — BIZONYÍTOTT TÉNY?

A TEREMTÉS Mózes első könyvében feljegyzett beszámolója azt állítja, hogy az élőlényeket a ’maguk neme szerint’ vagy főcsoportjuk szerint teremtették meg (1Mózes 1:12, 24, 25). Számos evolucionista az elképzelésének támogatása során kigúnyolja a bibliai beszámolót. Van azonban valamilyen bizonyíték arra, hogy egy új faj valaha is megjelent tenyésztés vagy mutáció eredményeként?e A legrégebbi időkből származó leletek idejétől fogva, egészen napjainkig, a kutyák még ma is kutyák, a macskák pedig továbbra is macskák maradtak. Még a legősibb rovarkövületek között talált csótányok is élénken hasonlítanak a mostaniakhoz.

Valójában milyen bizonyítékot szolgáltattak a tudományos társaságok a száz évet már jóval meghaladó intenzív kutatás után, melyet Darwin A fajok eredete című könyvének megjelenése óta végeznek?f Milyen következtetésre jutott némelyik szakember?

A KÖVÜLETI MARADVÁNYOK: A kövületi bizonyítékot némelyek egy „fellebbezhetetlen bírósági döntés” erejével fogadják, mert a tudomány számára ez az egyetlen hozzáférhető és hiteles forrás az élet történetéről. Mit mutatnak a kövületek?

John Moore, a természettudományok professzora beszámolt a Geological Society of London és a Palaeontological Association of England által készített széles körű tanulmány eredményeiről. „Mintegy 120 tudós — mindegyik specialista — készítette ezt a 30 fejezetes lenyűgöző művet, hogy több mint 800 oldalon keresztül bemutassa a növényi és állati kövületi maradványokat . . . Minden nagyobb növényi és állati formánál vagy fajnál kimutatható, hogy az összes többi formától vagy fajtól teljesen független és pontosan megkülönböztethető történelemmel rendelkezik! Mind a növények, mind az állatok csoportjai hirtelen tűnnek fel a kövületi maradványokban . . . Nincs nyoma egy közös ősnek, és még kevésbé valamilyen hüllővel, mint a feltételezett előddel összekötő láncszemnek” (Should Evolution Be Taught?, 1970, 9., 14. oldal).

OKOZHATTAK-E A MUTÁCIÓK EVOLÚCIÓT? A mutációk ártalmas természetére vonatkozóan a The Encyclopedia Americana elismeri: „Az a tény, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat” (1977, 10. kötet, 742. oldal).

MIT SZÓLJUNK AZ ŐSEMBEREKHEZ? A Science Digest azt állítja: „Meglepő tény, hogy az emberi fejlődés összes kézzelfogható bizonyítéka bőségesen elférne egyetlen koporsóban! . . . A ma élő emberszabású majmok úgyszólván a semmiből bukkantak elő. Nincs múltjuk, nincsenek ősmaradványaik. És a ma élő ember — az egyenesen járó, meztelen, szerszámkészítő, nagy agytérfogattal rendelkező lény — származása, ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, ugyancsak titok” (1982. május, 44. oldal).

EGY ELMÉLET VÁLSÁGA: Figyeld meg a következő megjegyzéseket, amelyeket Michael Denton, a molekuláris biológia egyik szakértőjének az Evolution: A Theory in Crisis című könyvéből idézünk:

„Nem férhet hozzá kétség, Darwin semmilyen bizonyítékkal sem rendelkezett, hogy megalapozza az evolúcióról alkotott elméletét. . . . Fő elmélete, hogy minden földi élet a szerencsés mutációk fokozatos, egymás utáni felhalmozódása által jött létre és fejlődött ki, még mindig ugyanaz, ami Darwin idejében volt — egy erősen elméleti síkon mozgó feltevés. Teljes egészében nélkülözi az egyértelmű, tényszerű alapot, és nagyon távol áll attól, hogy magától értetődő alaptétel legyen, amit az elmélet legagresszívabb szószólói közül némelyek szeretnének elhitetni velünk. . . . Talán nem indokolatlan az az elvárás, hogy egy ilyen nagy jelentőségű elmélet, egy elmélet, amely szó szerint megváltoztatta a világot, valamivel több is lehetne, mint metafizika, valamivel több, mint egy mítosz” (1986-os kiadás, 69., 77., 358. oldal).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

„KEZDETBEN TEREMTETTE ISTEN” . . .

. . . „AZ EGET ÉS A FÖLDET” (1Mózes 1:1). — Korunk legtöbb tudósa egyetért abban, hogy a világegyetemnek volt kezdete. Robert Jastrow csillagász azt írta: „Most már látjuk, hogy a csillagászati bizonyítékok a világ kezdetének bibliai nézőpontjához vezetnek. A részletekben van eltérés, de a csillagászati és a bibliai teremtésbeszámoló lényeges elemei ugyanazok: Az események emberhez vezető láncolata hirtelen és határozottan, s egy adott időpontban — egy fény- és energiafelvillanással vette kezdetét” (God and the Astronomers, 1978, 14. oldal).

. . . „AZ ÉLŐ LÉNYEKET” (1Mózes 1:20). — H. S. Lipson fizikus felismerve, hogy az élet létrejötte tudatos irányítás nélkül valószínűtlen, kijelentette: „Egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés. Tudom, hogy egy olyan fizikus számára, amilyen én is vagyok, kiátkozást jelent, de nem vethetünk el olyan elméletet, amely nem tetszik, ha azt tudományos bizonyítékok támasztják alá” (Physics Bulletin, 1980, 31. kötet, 138. oldal).

Jóllehet nem valószínű, de nem történhetett meg, hogy valamilyen módon mégis tudatos irányítás nélkül keletkezett az élet? Fred Hoyle fizikus és csillagász ezt mondja: „Egy szemernyi valóságos bizonyíték sincs azon feltevés alátámasztására, hogy az élet egy szerves őslevesben kezdődött itt a Földön.” Azt is kijelenti: „Amint a biokémikusok egyre többet felfedeznek az élet félelmetes összetettségéről, nyilvánvalóvá válik, hogy annak véletlen általi létrejöttének valószínűsége oly csekély, hogy teljesen kizárható. Az élet keletkezésének nem volt meg az esélye.” Hoyle hozzáteszi: „A biológusok valóságot nélkülöző fantáziaképekkel foglalják le magukat, hogy elutasítsák azt, ami oly egyértelmű és világos: a 200 000 aminosavlánc létrejöttéhez, és ennélfogva az élet kialakulásához nincs esély.” Jogosan teszi fel a kérdést: „Egy szerves iszapban csupán véletlenül összekapcsolódó vegyületek, hogyan tudták önmagukban létrehozni a 2000 életfontosságú enzimet?” Azt mondja, hogy ennek a valószínűsége 1:10^40 000, vagyis „körülbelül ugyanannyi, mint annak az esélye, hogy valaki egy kockával találomra 50 000 hatost dobjon egymás után” (F. Hoyle: The Intelligent Universe, 1983, 11—12., 17., 23. oldal). Ezután hozzáteszi: „Akit a közvélemény vagy az élet [spontán] földi kialakulását meggyőződéssé formáló tudományos nevelés nem tesz elfogulttá, az ezen egyszerű számítás alapján egyszer s mindenkorra elutasítja ezt az elképzelést” (Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe: Evolution From Space, 1981, 24. oldal).

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

ISTEN — ’A TITKOK FELTÁRÓJA’ A PRÓFÉCIÁK ÁLTAL

DÁNIEL próféta azt mondta egy ókori királynak: „A titkot, melyet a király kérdez, bölcsek, jósok, irástudók, csillagjóslók nem tudják megjelenteni a királynak. De van Isten az égben, a ki feltár titkokat” (Dániel 2:27, 28). Van bizonyíték arra, hogy Isten valóban titkok Feltárója a próféciák által? A következő példák ezt mutatják.

Babilon bukása: „Így szól az Örökkévaló a fölkentjéről, Kóresről, a kinek megfogtam jobbját, hogy leigázzak előtte nemzeteket és királyok derekát leoldjam, hogy megnyissak előtte ajtókat, és kapuk el ne zárassanak” (Ésaiás 45:1, körülbelül i. e. 732-ben kijelentett prófécia; lásd még Jeremiás 50:35–38; 51:30–32, i. e. 625 előtt kijelentett próféciákat).

Beteljesedés — i. e. 539: Hérodotosz és Xenophón történészek beszámolnak arról, hogy a perzsa Kürosz eltérítette a Babilon központján átfolyó Eufrátesz vizét, majd meglepve a mit sem sejtő babiloni őrséget, csapatait a folyómederben felküldte a városba, amelyet így egy éjszaka alatt bevettek. Kürosz azonban még ezzel a haditervvel sem juthatott volna be a városba, ha a városnak az Eufrátesz partján lévő bejárati kapuit gondatlanságból nem hagyják nyitva. A ’kapuk nem voltak elzáratva’, pontosan úgy, ahogyan a prófécia előre megmondta.

Tírusz végzete: „Így szól az Úr, az Örökkévaló: ime ellened fordulok Czór [Tírusz, Ö. f.]; fölvezetek ellened sok nemzetet, valamint fölveti a tenger az ő hullámait . . . és elsöpröm a porát róla és száraz sziklává teszem. . . . köveidet pedig és fáidat és porodat vízbe vetik” (Ezékiel 26:3, 4, 12, körülbelül i. e. 613-ban kijelentett prófécia).

Beteljesedés — i. e. 332: Nagy Sándor egy földnyelvet vagy mólót épített a szárazföldről Tírusz szigeti részéig (a parttól 0,8 km), katonái így átvonulhattak és megtámadhatták a szigetvárost. A The Encyclopedia Americana ismerteti: „A város általa lerombolt szárazföldi részének romjaiból 332-ben egy hatalmas mólót épített, amellyel összekötötte a szigetet a szárazfölddel.” Viszonylag rövid ostrom után a várost lerombolták, és Ezékiel próféciája minden részletében beteljesedett. A régi Tírusznak (a város szárazföldi része) még a ’köveit és fáit és porát’ is ’valóban a víz közepébe helyezték’.

Jeruzsálem lerombolása: „Erre szólt Jesájáhú Chizkijáhúhoz: Halljad az Örökkévalónak, a seregek urának igéjét! Ime napok jönnek és elvisznek mindent, a mi házadban van és a mit őseid gyűjtöttek mind e mai napig, Bábelbe, nem marad meg semmi” (Ésaiás 39:5, 6, körülbelül i. e. 732-ben kijelentett prófécia; lásd még az Ésaiás 24:1–3; 47:6).

Jeremiás próféta kihirdette: „Ime én . . . elhozom őket [a babiloniakat] ez ország ellen és lakói ellen . . . És ez egész ország rommá és pusztulássá lesz és szolgálni fogják e nemzetek Bábel királyát hetven évig” (Jeremiás 25:9, 11, i. e. 625 előtt kijelentett prófécia).

Beteljesedés — i. e. 607 (i. e. 586 a legtöbb világi kormeghatározás szerint): Babilon másfél évig tartó ostrom után elpusztította Jeruzsálemet. A várost és a templomot földig rombolták, a zsidókat pedig Babilonba hurcolták (2Krónika 36:6, 7, 12, 13, 17–21). Az egész nemzet fogságban maradt 70 évig, amint azt Jeremiás előre bejelentette. A Babilont meghódító Nagy Kürosz általi csodálatos szabadulásuk i. e. 537-ben beteljesítette Ésaiás próféciáját, amely név szerint említette Küroszt (Ésaiás 44:24–28). Dániel próféta a babiloni fogságban kiszámította népe szabadulásának pontos idejét oly módon, hogy következtetéseit Jeremiás próféciájára alapozta (Dániel 9:1, 2).

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

HOL VOLT A SZÓBELI TÖRVÉNY . . .

. . ., amikor Mózes Isten minden parancsát újra elmondta Izrael egész nemzete előtt? A nemzet beleegyezett, hogy végrehajtja mindazt, amit Mózes elismételt számára, azután „fölirta Mózes mind az Örökkévaló szavait” (2Mózes 24:3, 4). (Kiemelés tőlünk.)

. . ., amikor Józsué, miután beléptek a Megígért földre, összegyűjtötte Izrael nemzetét és felolvasta nekik még egyszer mindazon szavakat, melyek végrehajtását elvállalták? „Nem volt ige mindabból, a mit parancsolt Mózes, melyet Józsua föl nem olvasott volna Izraél egész gyülekezete . . . előtt” (Józsué 8:35). (Kiemelés tőlünk.)

. . ., amikor Jósiás király napjaiban a templom felújítása közben megtalálták ’Mózes Törvényének könyvét’, amelyről előtte nem tudták, hogy hol volt? Amikor Jósiás füle hallatára felolvasták annak tartalmát, bánatában megszaggatta ruháit, mert felismerte, hogy nemzedékeken át nem hajtották végre a Törvényt az abban leírtak szerint. Ezután hozott intézkedéseket a Pászka-ünnep megtartására, amelyet előtte a királyok és a bírák egész ideje alatt mindig helytelen módon ünnepeltek. Hol volt a „hűségesen átadott” szóbeli törvény azon évszázadok alatt? Ha létezett volna, bizonyosan nem felejtik el ezt az információt. Csupán egy pontosan megőrzött feljegyzés tette képessé a nemzetet arra, hogy visszatérjen Isten akaratának helyes cselekvéséhez (2Királyok 22:8—23:25).

. . ., amikor Jeremiás próféta kijelentette: „Mert aprajától nagyjáig mindnyája nyerészkedik, és prófétától papig mindnyája hazugságot mível” (Jeremiás 6:13)? Izrael nemzetének történelme során többnyire ilyen szellemi állapot jellemezte a nemzet vezetőit, különösen a Törvény tanításával megbízott papokat (Malakiás 2:7, 8). Az írott szövegek önmagukért beszélnek, de megbízhatunk-e emberekben, akik ilyen hűtlenek voltak, hogy hűségesen megőriztek egy szóbeli hagyomány?

. . . a Héber Iratok több mint ezer évig tartó feljegyzése alatt? Mózestől Malakiásig sehol sem történik említés egy ilyen szóbeli törvény létezéséről. Csupán évszázadokkal később, a rabbik korában találkozunk ezzel a fogalommal, amikor egymással szemben álló vallási szekták küzdöttek a zsidó nemzet feletti irányításért és hatalomért. Az e téma körüli több évszázados csend, és az ihletett Írások tanúságai nem nyújtanak elegendő cáfolatot arra az állításra, hogy létezett valaha egy ilyen ihletett szóbeli törvény?

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

A HOLT-TENGERI TEKERCSEK

az időszámításunk előtti időkből származnak, és felfedik, hogy milyen pontosan adták át a bibliai szöveget évszázadokon keresztül. Megerősítik azt is, hogy a próféciákat a beteljesedésük előtt jegyezték fel.

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

A TÓRÁNAK VALÓBAN „HETVEN ARCA” VAN?

IZRAELBEN az emberek ma gyakran idéznek egy közismert zsidó mondást — „A Tórához hetven arc tartozik” —, amely azt fejezi ki, hogy hitük szerint az Írásokat sokféleképpen, még egymással ellentétes módon is lehet értelmezni. Ezt igaznak tekintik mind az írott Törvényre, mind az úgynevezett szóbeli törvényre. A The Encyclopedia of Judaism azt írja: „A Szóbeli Törvény nem egy szigorú értelemben vett szabálygyűjtemény; számos különböző, sőt egymással ellentétes véleményt tartalmaz. A bölcsek azt mondják ezzel kapcsolatban, hogy ’azok mindegyike az élő Isten szava’ ” (532. oldal). Ésszerű lenne azt feltételezni, hogy Isten egymással ellentétes és megosztó véleményeket ihlet? Miként történt, hogy elfogadták ezeket az ellentmondásokat?

A Héber Iratok írásának időszaka alatt (körülbelül i. e. 1513—i. e. 443) Isten kijelölt képviselői tisztázták a vitás kérdéseket. Nagyon gyakran Isten maga támogatta őket isteni erő bemutatásával vagy próféciák beteljesítésével, így téve nyilvánvalóvá, hogy ő adott számukra kijelentést (2Mózes 28:30; 4Mózes 16:1–50, NW; 27:18–21; 5Mózes 18:20–22). Azokban az időkben, ha valaki ellentmondásos magyarázatokat és értelmezéseket tanított, akkor azt a személyt nem tudósnak, hanem hitehagyottnak tekintették. Isten figyelmeztette az egész nemzetet: „Mind a dolgot, a melyet parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy megtegyétek; ne tégy hozzá és ne végy el belőle” (5Mózes 13:1 [12:32, Károli]).

Idővel azonban Izrael nemzetének gondolkodása gyökeresen megváltozott. Az első századra a judaizmusban hangadóvá vált farizeusok elkötelezték magukat az általuk két évszázaddal korábban kifejlesztett „Szóbeli Törvény” tanítása mellett. Ők tanították azt, hogy Isten az írott Törvény adásával egy időben, annak kiegészítéseként egy szóbeli törvényt is átadott Izrael nemzetének a Sínai-hegyen. E hit szerint ez az ihletett szóbeli törvény értelmezte és tisztázta az írott Törvény azon részleteit, amelyekről Isten külön meghagyta Mózesnek, hogy ne jegyezze fel azokat. A szóbeli törvény nem arra szolgált, hogy leírják, hanem hogy nemzedékről nemzedékre szóban adja át a mester a tanítványának. Ezért ez különleges hatalmat biztosított a farizeusoknak, akik ennek a szóbeli hagyománynak az őrzőiként tüntették fel magukat.g

A második templom 70-ben történt lerombolása után a farizeusi szemlélet még nagyobb teret nyert, és a judaizmus, egy korábban még nem ismeretes, rabbik által irányított vallásformává alakult.h A rabbik új keletű kiváltságával, amely még a papokét és a prófétákét is felülmúlta, a szóbeli törvény került a judaizmus középpontjába. A The Encyclopedia of Judaism megállapítása szerint: „A Szóbeli Tórát fontosabbnak tekintették az Írott Tóránál, mivel az utóbbi magyarázata és megértése az előbbitől függött” (1989, 710. oldal).

A rabbik tekintélyének növekedésével, és a hagyományok sokasodásával, a szóbeli törvény leírására vonatkozó tilalom feloldást nyert. A második század végén és a harmadik század elején Jehuda ha-nászi (135—219) rendszerbe foglalt feljegyzéseket készített ezekről a rabbinikus szóbeli hagyományokról a Misnának nevezett munkában. A később készült kiegészítéseket Tosziftának hívták. A rabbik szükségesnek látták, hogy magyarázatot készítsenek a Misnához, és a szóbeli hagyományoknak ezen értelmezései váltak a Gemárának nevezett terjedelmes könyvgyűjtemény alapjává (a harmadiktól az ötödik századig állították össze). Ezek a munkák együttvéve Talmud néven váltak ismeretessé. Mindezen rabbinikus véleményeknek a magyarázata még napjainkban is tart. Mivel ezeket az egymástól élesen eltérő felfogásokat nehéz közös nevezőre hozni, lehet-e csodálkozni azon, hogy sokan ’hetven arcúnak’ tekintik a Tórát?

[Lábjegyzetek]