Jehova, ’az egész föld pártatlan Bírája’
„Az Atya . . . pártatlanul ítél mindenkit a cselekedete szerint” (1PÉTER 1:17).
1., 2. a) Miért félelmet keltő, s egyszersmind vigasztaló az a gondolat, hogy Jehova a nagy Bíró? b) Milyen szerepet játszanak Jehova földi szolgái a nemzetek elleni peres ügyben?
JEHOVA ’az egész föld nagy Bírája’ (1Mózes 18:25). Mint a világegyetem Legfőbb Istene, korlátlan joggal ítélkezhet teremtményei felett. Ez félelmet keltő, s egyszersmind vigasztaló gondolat is. Mózes meghatóan fejezte ki ezt a látszólagos ellentmondást, amikor így szólt: „Jehova, a ti Istenetek az istenek Istene és az uraknak Ura, a nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki senkivel se bánik részrehajló módon és nem fogad el ajándékot, aki végrehajtja az ítéletet az apátlan árváért és az özvegyért, és szereti az idegen lakost, hogy kenyeret adjon annak és köpenyt” (5Mózes 10:17, 18).
2 Milyen meglepő egyensúly! Nagy, hatalmas és félelmetes Isten, mégis pártatlan, s az árvák, az özvegyek és az idegen lakosok érdekeinek szerető védelmezője. Ki kívánhatna szeretőbb Bírát Jehovánál? Úgy utalva magára, mint akinek peres ügye van Sátán világának nemzetei ellen, Jehova földi szolgáit hívja tanúiként (Ésaiás 34:8; 43:9–12). Nem az ő vallomásuktól függ istenségének és jogos szuverenitásának bizonyítása. Megadja azonban nekik azt a különleges kiváltságot, hogy bizonyságot tegyenek az egész emberiség előtt arról, hogy elismerik felsőbbségét. Tanúi alávetik magukat jogos szuverenitásának, és nyilvános szolgálatukkal arra indítanak másokat is, hogy helyezzék magukat a Legfőbb Bíró hatalma alá.
Ahogyan Jehova ítélkezik
3. Hogyan foglalható össze Jehova ítélkezési módszere, és hogyan mutatkozott ez meg Ádám és Éva esetében?
3 Az emberiség történelmének korai szakaszában Jehova személyesen ítélt meg bizonyos bűnözőket. A mód, ahogyan bírói ügyeket kezelt, mintát adott azon későbbi szolgái számára, akik felelősséget kaptak a népe körében folytatott bírói eljárások vezetésére (Zsoltárok 77:11, 12 [77:12, 13, Károli]). Ítélkezési módszere így összegezhető: határozottság, ahol szükséges, irgalom, ahol lehetséges. Ádám és Éva esetében tökéletes emberi teremtmények szándékosan lázadtak fel, ezért nem érdemeltek irgalmat. Jehova tehát halálra ítélte őket. De leszármazottaikra irgalommal tekintett. Jehova elhalasztotta a halálos ítélet végrehajtását, megengedve Ádámnak és Évának, hogy gyermekeik legyenek. E leszármazottaknak szerető módon megadta a bűnből és a halálból való megszabadulás reménységét (1Mózes 3:15; Róma 8:20, 21).
4. Hogyan foglalkozott Jehova Káinnal, és miért különösen lényeges ez?
4 Az a mód, ahogyan Jehova Káinnal bánt, különösen lényeges, mivel az arról készült feljegyzés az első, amelyik azt mutatja, hogy Ádám és Éva tökéletlen leszármazottja ’el lett adva a bűn alá’ (Róma 7:14). Vajon figyelembe vette ezt Jehova, és ennek megfelelően másként bánt Káinnal, mint szüleivel? És tartalmaz ez az eset tanulságot a mai keresztény felvigyázóknak? Nos lássuk! Miután észrevette Káin helytelen reakcióját, amikor annak áldozata nem talált kedvező fogadtatásra, Jehova szeretően figyelmeztette őt a benne levő haragra. Egy régi példabeszéd ezt mondja: ’Jobb a megelőzés, mint a gyógyítás.’ Jehova a lehető legmesszebbre elment amikor Káint arra figyelmeztette, hogy ha enged bűnös hajlamának, az uralmába fogja keríteni őt. Igyekezett segíteni neki a ’jót cselekedni’ (1Mózes 4:5–7). Ez volt az első alkalom, amikor Isten megbánásra szólított fel egy bűnös embert. Miután Káin nem mutatott megbánást és elkövette bűnét, Jehova száműzetésre ítélte, enyhítve ezt azzal, hogy más emberek nem ölhették meg (1Mózes 4:8–15).
5., 6. a) Hogyan járt el Jehova a Vízözön előtti nemzedékkel? b) Mit tett Jehova, mielőtt végrehajtotta volna ítéletét Szodoma és Gomorra lakóin?
5 A Vízözön előtt, amikor ’látta Jehova, hogy az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy, fájdalmat érzett szívében’ (1Mózes 6:5, 6). „Sajnálta”, hogy a Vízözön előtti nemzedék tagjainak többsége rosszul használta szabad akaratát, és végre kellett hajtania rajtuk ítéletét. Kellő figyelmeztetést adott nekik éveken át Noén, ’az igazságosság prédikálóján’ keresztül. Jehova azután már nem ’vonakodhatott megbüntetni az istentelen emberek világát’ (2Péter 2:5).
6 Jehova hasonlóképpen kénytelen volt pert folytatni Szodoma és Gomorra korrupt lakói ellen is. Figyeld meg, hogyan! Meghallotta az ilyen emberek megbotránkoztató viselkedése miatt a ’panaszkiáltást’, ha másért nem is, az igazságos Lót imájáért (1Mózes 18:20; 2Péter 2:7, 8). De mielőtt cselekedett, angyalai által ’lement’ ellenőrizni a tényeket (1Mózes 18:21, 22; 19:1). Időt szánt arra is, hogy biztosítsa Ábrahámot, nem fog igazságtalanul cselekedni (1Mózes 18:23–32).
7. Mit tanulhatnak a bírói bizottságokban szolgáló vének Jehova ítélkezési módszerének példájából?
7 Mit tanulhatnak ma a vének ezekből a példákból? Ádám és Éva esetében Jehova szeretetet és kíméletet mutatott azok iránt, akik bár rokoni viszonyban voltak a bűnösökkel, nem voltak hibáztathatóak az ügyben. Irgalmat mutatott Ádám és Éva leszármazottai iránt. Káin esetében Jehova előre látta a Káinra leselkedő veszélyt, és kedvesen érvelt, hogy megpróbálja visszatartani őt a bűn elkövetésétől. Még miután száműzte is, Jehova tekintettel volt Káinra. Azonkívül Jehova csupán azután hajtotta végre ítéletét a Vízözön előtti nemzedéken, miután nagy türelmet tanúsított iránta. A makacs gonoszság láttán Jehova „fájdalmat érzett a szívében”. Sajnálta, hogy az emberek fellázadtak igazságos uralma ellen, és ezért kedvezőtlenül kellett ítélkeznie felettük (1Mózes 6:6; vö. Ezékiel 18:31; 2Péter 3:9). Szodoma és Gomorra esetében Jehova csak azután cselekedett, miután ellenőrizte a tényeket. Milyen kitűnő példák azok számára, akiknek ma bírói ügyekkel kell foglalkozniuk!
Emberi bírák a patriarchális időkben
8. Jehova milyen alaptörvényei voltak ismertek a patriarchális időkben?
8 Bár abban az időben nyilvánvalóan nem volt írott törvénygyűjtemény, a patriarchális társadalom mindennap kapcsolatban volt Jehova alaptörvényeivel, és szolgáinak engedelmeskedniük kellett e törvényeknek. (Vö. 1Mózes 26:5.) A dráma, amely Édenben játszódott le, rámutatott a Jehova szuverenitása iránti engedelmesség és alárendeltség szükségességére. Káin esete felfedte, hogy Jehova helyteleníti a gyilkosságot. Közvetlenül a Vízözön után Isten törvényeket adott az emberiségnek az élet szentségét, a gyilkosságot, a halálbüntetést és a vér evését illetően (1Mózes 9:3–6). Az Ábrahámmal, Sárával és Abimélekkel — a Gázához közeli Gérár királyával — megtörtént esetben Jehova határozottan elítélte a házasságtörést (1Mózes 20:1–7).
9., 10. Milyen példák mutatják, hogy létezett bírói rendszer a patriarchális társadalomban?
9 Azokban a napokban a családfők mint bírák tevékenykedtek és kezeltek peres ügyeket. Jehova Ábrahámra vonatkozóan ezt jelentette ki: „Azért léptem vele ismeretségbe, hogy megparancsolja fiainak és háznépének, hogy tartsák meg Jehova útját és igazságosságát s jogosságot cselekedjenek” (1Mózes 18:19). Ábrahám önzetlenséget és belátást tanúsított az ő és Lót pásztorai között támadt vita elintézésében (1Mózes 13:7–11). Mint patriarchális családfő és bíró, Júda halálra kövezésre és megégetésre ítélte menyét, Támárt, mivel azt hitte, hogy házasságtörő (1Mózes 38:11, 24; vö. Józsué 7:25). Amikor azonban értesült a tényekről, őt saját magánál igazságosabbnak jelentette ki (1Mózes 38:25, 26). Mennyire fontos értesülni minden tényről a bírói döntés meghozatala előtt!
10 A Jób könyve megemlít egy bírói rendszert és rámutat a pártatlan ítélkezés fontosságára (Jób 13:8, 10; 31:11; 32:21). Maga Jób visszaemlékszik arra az időre, amikor mint köztiszteletben álló bíró a város kapujában ült, igazságot szolgáltatva és védelmezve az özvegy és az apátlan fiú ügyét (Jób 29:7–16). Bizonyíték van tehát arra, hogy a patriarchális társadalomban az „idősebb férfiak” mint bírák tevékenykedtek Ábrahám leszármazottai között még a Kivonulás előtt, és Izrael nemzetének Istentől kapott jogrendszere előtt is (2Mózes 3:16, 18). A Törvényszövetség feltételei Mózesen keresztül valójában az „idősebb férfiak”-hoz, vagyis Izrael véneihez szóltak, akik a népet képviselték (2Mózes 19:3–7).
Izrael bírói rendszere
11., 12. Két bibliatudós szerint mi különböztette meg Izrael bírói rendszerét más nemzetekétől?
11 Az igazságszolgáltatás Izraelben teljesen eltért az őket körülvevő nemzetek által követett jogi eljárásoktól. Nem különböztették meg a polgári és a büntető törvényt. Mindkettő erkölcsi és vallási törvényekkel fonódott egybe. A felebarát elleni bűntett Jehova elleni bűntett volt. André Chouraqui The People and the Faith of the Bible című könyvében ezt írja: „A héberek törvénykezési szokásai különböztek szomszédaikétól, nem csupán a bűnök meghatározásában és a büntetésekben, hanem a törvények szellemében is . . . A Tóra [Törvény] nem különül el a mindennapi élettől; meghatározza a mindennapi élet jellegét és tartalmát áldás vagy átok osztásával . . . Izraelben . . . szinte lehetetlen világos megkülönböztetést tenni a város bírói tevékenységeiben. Ezek rejtve maradnak egy olyan élet egységében, amely teljesen az élő Isten akaratának teljesítésére irányuló.”
12 Ez az egyedi helyzet Izraelben az igazságszolgáltatást az akkori nemzetekre jellemzőnél messze magasabb szintre emelte. A bibliatudós Roland de Vaux ezt írja: „Az izraelita törvény, minden formai és tartalmi hasonlósága ellenére, teljesen eltér a Kelet ’szerződéseinek’ és ’törvénykönyveinek’ cikkelyeitől. Ez egy vallási törvény . . . Egyetlen keleti törvénykönyv sem hasonlítható az izraelita törvényhez, amely teljesen Istennek mint szerzőnek tulajdonított. Ha etikai és rituális előírásokat tartalmaz — és ez gyakran előfordul —, az azért van, mert az isteni Szövetség teljes egészét magába foglalja, valamint azért, mert ez a Szövetség az emberek egymás közötti, valamint Istennel való kapcsolatát irányítja.” Nem csoda, hogy Mózes ezt kérdezte: „És melyik az a nagy nemzet, amelynek igazságos rendelései és bírói döntései volnának, mint amilyen ez az egész törvény, amelyet ma elétek teszek” (5Mózes 4:8).
Bírák Izraelben
13. Milyen vonatkozásban volt Mózes nagyszerű példa a mai vének számára?
13 Milyen emberre volt szükség ahhoz, hogy bíró legyen egy ilyen magas szintű bírói rendszerben? Az Izraelben kijelölt legelső bíróról a Biblia ezt mondja: „Mózes pedig a legszelídebb férfi volt minden ember között, aki a föld színén élt” (4Mózes 12:3). Nem volt túlzottan magabiztos (2Mózes 4:10). Bár ítélkeznie kellett az emberek fölött, időnként szószólójukká vált Jehova előtt, közbenjárt értük, hogy bocsásson meg nekik, sőt áldozatként ajánlotta fel önmagát az érdekükben (2Mózes 32:11, 30–32). Költőien ezt mondta: „Beszédem hullani fog, mint a harmat, miként a lágy eső a fűre, és miként a bőséges zápor a növényzetre” (5Mózes 32:2). Távol attól, hogy az embereket a saját bölcsességében bízva vezesse, ezt mondta: „Ha ellentét támad közöttük, tárják elém és én ítélkezni fogok a felek között, és közölni fogom az igaz Isten döntéseit és az ő törvényeit” (2Mózes 18:16). Kétség esetén a dolgot Jehova elé vitte (4Mózes 9:6–8; 15:32–36; 27:1–11). Mózes nagyszerű példa a mai véneknek, akik ’Isten gyülekezetét legeltetik’ és bírói döntéseket hoznak (Cselekedetek 20:28). Testvéreikkel való kapcsolatuknak hasonlóképpen ’fűre hulló lágy esőnek’ kell bizonyulnia.
14. Melyek voltak a Mózes által kijelölt bírák szellemi képesítései Izraelben?
14 Idővel Mózes már képtelen volt egyedül maga hordozni a nép vitás ügyei kezelésének terhét (2Mózes 18:13, 18). Elfogadta apósa javaslatát, hogy vegyen igénybe segítséget. Milyen emberek kerültek ismét kiválasztásra? Ezt olvassuk: „’Ki kell választanod alkalmas férfiakat, akik istenfélők, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a jogtalan hasznot’ . . . Majd ezután kiválasztott Mózes az egész Izraelből alkalmas férfiakat és a nép fölé vezetői minőségben kijelölte őket: ezredesekként, századosokként, ötvenedesekként, és tizedesekként. És ők szolgáltattak igazságot minden alkalommal. A nehéz ügyeket Mózes elé hozták, a kisebbeket pedig maguk döntötték el” (2Mózes 18:21–26).
15. Milyen tulajdonságai voltak azoknak, akik bírákként szolgáltak Izraelben?
15 Látható, hogy nem a kor volt az egyedüli feltétele egy ember bírói tevékenységre való kiválasztásának. Mózes ezt mondta: „Végy törzseid közül bölcs, okos és tapasztalt férfiakat, hogy azokat főkké tegyem fölötted” (5Mózes 1:13). Mózes tökéletesen ismerte azt, amit a fiatal Elihu sok évvel azelőtt mondott: „Nem azok bizonyulnak bölcsnek, akik csupán napokban gazdagok, se nem éppen azok értik az ítéletet, akik idősek” (Jób 32:9). Bizonyos, hogy a kijelölteknek „tapasztalt férfiak”-nak kellett lenniük. De mindenekfelett alkalmas, istenfélő, megbízható férfiaknak, akik gyűlölik a jogtalan hasznot, és akik bölcsek és értelmesek. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy a Józsué 23:2. és 24:1. versben említett „fejedelmek” és „bírák” nem különböznek az ugyanezen versekben említett „idősebb férfiak”-tól, hanem közülük kerültek kiválasztásra. (Lásd Insight on the Scriptures [Éleslátás az Írásokból], 2. kötet, 549. oldal.)
Igazságszolgáltatás
16. Mit kellene ma megfigyelnünk azokból az utasításokból, amit Mózes adott az újonnan kijelölt bíráknak?
16 E kijelölt bíráknak adott utasításait illetően, Mózes ezt mondta: „Ugyanakkor pedig parancsot adtam bíráidnak, mondván: ’Amikor meghallgatást tartasz a testvéreid között, igazságosan kell ítélkezned az ember és az ő felebarátja vagy az idegen lakos között. Ne legyetek részrehajlók az ítélkezésben. A kicsit éppúgy meg kell hallgatnotok, mint a nagyot. Nem szabad embertől félnetek, mert Istené az ítélet; és az ügyet, amely túl nehéz a számotokra, azt hozzátok elém [Mózes elé], és én meghallgatom azt’ ” (5Mózes 1:16, 17).
17. Kik lettek bírákként kijelölve, és milyen figyelmeztetést adott nekik Jósafát király?
17 Egy ügy, természetesen, csupán Mózes életidejében volt elé vihető. Így további elrendezések történtek a nehéz eseteket illetően, és azokat a lévita papokhoz és a különlegesen kijelölt bírákhoz utalták (5Mózes 17:8–12; 1Krónika 23:1–4; 2Krónika 19:5, 8). A Júda városaiban kijelölt bíráknak Jósafát király kijelentette: „Lássátok, hogy mit tesztek, mert nem embereknek bíráskodtok, hanem Jehovának . . . Ez az, amit tennetek kell Jehova félelmében, hűséggel és egész szívvel. Ami bármilyen peres ügyet illet, amit elétekbe hoznak a ti testvéreitek, akik a városaikban laknak, . . . figyelmeztetnetek kell őket, nehogy helytelenül cselekedjenek Jehova ellen és felháborodást váltsanak ki maguk ellen és a testvéreik ellen. Így kell tennetek, nehogy bűnösökké legyetek” (2Krónika 19:6–10).
18. a) Milyen elveket kellett Izraelben a bíráknak alkalmazniuk? b) Mit kellett a bíráknak elméjükben tartaniuk, és milyen írásszövegek mutatják ezek figyelmen kívül hagyásának következményeit?
18 Izraelben a bírák által alkalmazandó elvek között a következők szerepeltek: egyforma igazság gazdagnak és szegénynek (2Mózes 23:3, 6; 3Mózes 19:15); szigorú pártatlanság (5Mózes 1:17); megvesztegethetetlenség (5Mózes 16:18–20). A bíráknak állandóan emlékezniük kellett arra, hogy azok, akik felett ítélkeznek, Jehova nyájához tartoznak (Zsoltárok 100:3). Valójában az egyik ok, amiért Jehova elvetette a testi Izraelt az volt, hogy papjaik és pásztoraik igazságtalanul ítélkeztek és durván bántak a néppel (Jeremiás 22:3, 5, 25; 23:1, 2; Ezékiel 34:1–4; Malakiás 2:8, 9).
19. Miért értékes számunkra, ha megvizsgáljuk Jehova időszámításunk előtti bírói irányadó mértékét, és mi kerül megvizsgálásra a következő cikkben?
19 Jehova nem változik (Malakiás 3:6). Ez a rövid áttekintés arról, hogyan kellett igazságot szolgáltatni Izraelben és hogyan tekintette Jehova az igazságszolgáltatás bármilyen megtagadását, el kell hogy gondolkoztassa a véneket, akik ma felelősek azért, hogy bírói döntéseket hozzanak. Jehovának mint Bírónak a példája, és az az igazságszolgáltatási rendszer, amit Izraelben bevezetett olyan elveket fektetett le, amelyek a keresztény gyülkezetben való igazságszolgáltatás mintájául szolgálnak. Ezt látjuk majd a következő cikkben.
Áttekintő kérdések
◻ Hogyan összegezhető Jehova ítélkezési módszere?
◻ Hogyan példázta Jehova módszerét a Káinnal és a Vízözön előtti nemzedékkel való foglalkozás?
◻ Kik tevékenykedtek bírákként a patriarchális időkben, és hogyan?
◻ Mi különböztette meg Izrael bírói rendszerét más nemzetekétől?
◻ Milyen típusú emberek lettek kijelölve Izraelben bíráknak, és milyen elveket kellett követniük?
[Kép a 10. oldalon]
A patriarchális időkben és Izraelben arra kijelölt idős férfiak szolgáltattak igazságot a város kapujában