13. fejezet
Az eljövendő dolgok előképe
1. Miért nem könnyű a mai joggyakorlat mellett igazságot kapni?
MA a legtöbb nemzetnél a törvények oly zavaróan sokfélék, hogy aki igazságot keres, legjobb, ha meg sem kísérli, hogy önmaga ügyvédje legyen. Azonkívül olyan hiányosságok vannak a törvényekben, ami általában a gazdagoknak kedvező. Nem lenne-e jobb tisztán megfogalmazott, egyszerű törvények alatt élni? Olyan törvények alatt, amikor egy bírósági tárgyalást könnyen megfizethet még az utca embere is, és amelyek mindenkinek, szegénynek és gazdagnak egyaránt biztosítják, hogy ügyét a törvényszéki körülményes formalitások mellőzésével adja elő, és pártatlan meghallgatást reméljen?
2., 3. Miért hasznos megvizsgálni a törvényt, melyet Isten Izraelnek adott?
2 Ilyen volt a mózesi törvény, amelyet Isten adott Izrael nemzetének. Erről a törvényről ezt írja a Biblia: „Jehova bírói döntései igazak; összességükben igazságosnak bizonyulnak” (Zsoltárok 19:10). Felismerhető, hogy mennyire jók voltak Jehova bírói döntései, ha megvizsgálunk néhány alapszabályt, amelyek ezt a több mint 600 törvényt tartalmazó kódexet alkotják.
3 A keresztények nem állnak az Izraelnek adott törvény alatt, mégis hasznos ezekkel foglalkozni. Miért? Mert a törvény világosan megmutatja, hogyan vélekedik Jehova sok dologról, és mert olyan alapelveket tartalmaz, amelyeket mindig alkalmaz a teremtményeivel kapcsolatos eljárásában.
4. Milyen pozíciót töltött be, és milyen hatalmat gyakorolt Jehova az ókori Izrael feletti kormányzatban?
4 Az ókori Izrael egyedülálló kormányforma volt, mert Jehova a nemzet legfelsőbb és abszolút Uralkodójaként gyakorolta hatalmát. Ő volt Királyuk és egyben Istenük, vallási Vezetőjük. Ésaiás próféta mondta: „Jehova a mi Bíránk, Jehova a mi Törvényhozónk, Jehova a mi Királyunk; Ő maga ment meg minket” (Ésaiás 33:22).
5. Miért volt Izraelben a törvény iránti engedelmesség azonos jelentőségű a tiszta imádat gyakorlásával?
5 A bálványimádás, azaz bármilyen más isten tisztelete tehát egyidejűleg felségárulás, a kormányzat elleni bűntett is volt. Ezért az ország törvényének nyilvánvaló áthágása Istennek, a nemzet vallási Fejének megvetését is jelentette. A törvény iránti engedelmesség tehát részét képezte az igaz imádatnak.
POLGÁRI TÖRVÉNYEK
6., 7. Tárd fel, hogyan védelmezték a polgári jogot!
6 A törvény alatt nem volt polgárjogi probléma, amíg a bírák Istennek, az uralkodónak engedelmeskedtek. A törvény óvta a polgárt, azt is, aki idegen letelepedettként vagy akár külföldiként ideiglenesen tartózkodott az országban (2Mózes 22:21; 23:9; 3Mózes 9:33, 34).
7 A törvény alatt nem vonták meg a jogot a szegénytől csak azért, mert szegény volt, sem a gazdagot nem részesítették előnyben csupán azért, mert ő gazdag.
SZERETŐ ELRENDEZÉS A SZEGÉNYEK SZÁMÁRA
8. Hogyan gondoskodott a törvény a szegényekről?
8 Izrael gazdasága főleg a földművelésen és az állattenyésztésen alapult, mivel mindenkinek megvolt a saját öröksége, a földje. Előfordulhatott, hogy néhány izraelita rossz gazdálkodás vagy anyagi csapások miatt elszegényedett, és el kellett adni a földjét, de néhány idegenként letelepedett is nehézségek közé kerülhetett. Az ilyenekre való tekintettel hozták azt a törvényt, hogy a földműveseknek nem volt szabad földjeik szélét learatniuk. Azokat a kévéket is kint kellett hagyniuk, amelyeket az aratók ottfelejtettek (3Mózes 19:9, 10; 5Mózes 24:19–21). Ezzel alkalmat adtak a szegényeknek a tallózásra (Ruth 2:15, 16).
9., 10. Miért volt mindenki számára hasznos a szegények védelmében hozott törvény?
9 Ez a szegényeknek természetesen munkát jelentett, mivel a tallózás nem volt könnyű. Következésképpen nem volt az állam nyakán élősködő, foglalkozásnélküli szegény, — nem volt munkanélküli-segély, sem jóléti állam (5Mózes 15:11; Ruth 2:3, 7). Ez megfelel a 2Thessalonika 3:10 keresztényi alapelvének, ahol ezt olvassuk: „Ha valaki nem akar dolgozni, az ne is egyék.”
10 De ez az elrendezés nemcsak biztosította az életfeltételeket a szegényeknek, hanem minden polgár köteles volt bőkezűen bánni az ilyen rászorulókkal. Ez létrehozta a testvéri szellemet és a nemzet egységét (3Mózes 25:35–38).
„RABSZOLGASÁG”, AMELY NEM ALAPUL ELNYOMÁSON
11. Az ókori Izraelben a rabszolgaság miért nem volt olyan kemény és elnyomó, mint a későbbi időkben?
11 Izraelben a „rabszolgaságnak” semmi köze sem volt a későbbi időkben ismeretessé vált elnyomó rabszolgasághoz. Valójában ez a család védelmét szolgálta, hogy anyagi csapások vagy valamilyen szerencsétlenség következtében arra ne kényszerüljön, hogy eladja öröklött földbirtokát, és végül a vételárat felhasználva vagyontalan maradjon. Előfordulhatott az is, hogy valaki nagy adósságba keveredett. Ilyen esetben a családnak vagy egyes családtagoknak fel kellett adni önállóságukat, és „rabszolgaságba” kellett menniük. Ez a rabszolgaság azonban nagyon hasonló volt a mai munkaadó—munkavállaló viszonyhoz, amely sokak számára ,gazdasági rabszolgaságot’ jelent.
12. Milyen volt az elrendezés a héber „rabszolgák” számára?
12 Például a héber „rabszolgát” nem tekinthették tulajdonnak, hanem bérmunkásként kellett kezelni. Azonkívül hat év múlva el kellett bocsátani a rabszolgaságból (3Mózes 25:39–43). A szabadon bocsátásakor az ura vagy „munkaadója”, vagyonától függően, anyagi javakkal látta el, hogy őt és a családot hozzásegítse az újrakezdéshez (5Mózes 15:12–15). Ezzel az elrendezéssel megakadályozható volt az egyes családok elszegényedése; ily módon élelemhez és ruházathoz jutottak, míg ismét meg tudtak állni a saját lábukon.
13. a) Milyen lehetőség volt a szabadulásra, mielőtt a hat év lejárt? b) Milyen védelemben részesült a rabszolgává lett fiatal héber leány?
13 Azonkívül a „rabszolgasága” idején mindenkinek lehetősége volt valamilyen tervben, üzletben vagy beruházásban részt vállalni, úgyhogy egyesek olyan helyzetbe kerültek, hogy megválthatták magukat a rabszolgaságból. Lehetőség volt arra is, hogy egy közeli rokon megfizesse az összes adósságot, és így megváltsa az illetőt, hogy az ismét szabad ember legyen (3Mózes 25:47–54). Ha egy leány ment „rabszolgaságba”, azt gyakran feleségül vette az ura. Vele kapcsolatban éppúgy teljesíteni kellett az összes házassági kötelezettséget, mint akármilyen más feleséggel (2Mózes 21:7–11).
VÉDELEM A NŐK SZÁMÁRA
14. Milyen védelemben részesült az elvált asszony?
14 A nőket védelmezték a házassági törvények. Alapos okának kellett lennie annak, hogy egy férfi elbocsáthassa a feleségét, de minden esetben válólevelet kellett adnia. A válólevél egy újraházasodás esetén a nőt megoltalmazta a hamis vádaktól. (5Mózes 24:1; lásd még Jézus magyarázatát a válásról a Máté 19:3–9-ben!)
15. Milyen törvény szolgált a paráznaság elrettentésére?
15 Annak a férfinak, aki egy el nem jegyzett szűz lányt elcsábított, azt feleségül kellett vennie, ha a lány apja is beleegyezett, és soha nem volt szabad elválnia tőle (5Mózes 22:28, 29; 2Mózes 22:16, 17). Az eljegyzett leány védett volt az erőszak ellen, hiszen ezért a tettért a férfit halálbüntetés fenyegette, mivel ezt a bűnt éppoly súlyosnak ítélték, mint a gyilkosságot (5Mózes 22:25–27).
16. a) Vajon kezdettől fogva a többnejűség tükrözte Isten elrendezését? (Máté 19:4–6). b) Miért tűrte el Isten a többnejűséget Izraelben?
16 Bár a többnejűség megengedett volt, annak szabályozása az asszonyok javára történt. A többnejűség (poligámia) mélyen meggyökeresedett szokás volt, megtűrte Isten, mert még nem jött el az idő arra, hogy mindent helyreállítson. Isten várt az eredeti egynejűség (monogámia) állapotának helyreállításával a keresztényiség bevezetéséig (1Korinthus 7:2). Isten mindig úgy tanította és vezette népét, hogy az képes legyen megérteni és véghezvinni életmódjának helyreigazítását. Jézus ezt mondta a János 16:12 szerint tanítványainak: „Még sok mondanivalóm lenne számotokra, de most még nem vagytok képesek azt befogadni.” Ezért Jézus halála és feltámadása után sok dolgot tisztáztak és helyreigazítottak.
17. A többnejűség alatt milyen védelmet élveztek a kevésbé kedvelt feleségek?
17 A többnejűségben a férj gyakran az egyik asszonyt jobban kedvelte. A törvény azonban megvédelmezte a kevésbé szeretett asszonyt is. Ha például egy ilyen kevésbé kedvelt feleség fia volt az apa elsőszülötte, nem tagadhatta meg tőle az elsőszülöttségi jogot, vagyis az apa azt nem ruházhatta át arra a fiára, aki kedvenc feleségétől később született (5Mózes 21:15–17).
18. Mi védelmezte még Izrael ellenségeinek asszonyait is?
18 Még az ellenséges városok asszonyait sem zaklathatták nemi vonatkozásban. Nem lehettek prostituáltak sem a táborhelyük környékén, mivel a háborúban a katonáknak tilos volt a nemi érintkezés (5Mózes 21:10–14).
BŰNTETŐTÖRVÉNYEK
19. Miért volt előnyös az, hogy az ókori Izraelben nem volt börtön?
19 A büntetőtörvények is sokkal jobbak voltak, mint a maiak. A törvény alatt nem volt szükség börtönökre. Csak később, a királyok idején vezették be Izraelben jogtalanul a börtönöket (Jeremiás 37:15, 16; 38:6, 28). Mivel egyetlen bűnért sem járt börtönbüntetés, egyetlen bűnöző élelmezéséről és elhelyezéséről sem kellett gondoskodnia a törvényhű, keményen dolgozó népnek.
20. Hogyan büntették a lopást, és mi volt annak előnye?
20 Ha valaki meglopta a felebarátját, nem zárták börtönbe. Dolgoznia kellett, és vissza kellett fizetnie, amit lopott. A meglopottnak nem volt vesztesége. Azonkívül a tolvajtól is megkövetelték, hogy legalább a dupláját fizesse meg annak, amit ellopott, attól függően, hogy mit lopott, és mit csinált azzal (2Mózes 22:1, 4, 7). Ha nem fizetett, eladták rabszolgának. Addig kellett dolgoznia a meglopottnál vagy egy másik izraelitánál, amíg a bírói ítélettel megállapított összeget vissza nem fizette azért, amit ellopott (2Mózes 22:3). Ha megátalkodott, és vonakodott alárendelni magát az ítéletnek, akkor halálra adták (5Mózes 17:12). Ez a törvény nemcsak a meglopottat segítette, hanem a tolvajlás elrettentéséül is szolgált.
21. a) Hogyan büntették a gyilkosságot? b) Milyen elrendezés volt érvényben a nem szándékos emberölés esetére?
21 Az életet a törvény szentnek tekintette. Egy gyilkost semmi esetre sem lehet felmenteni. Vonakodás nélkül halálra kellett adni. A 4Mózes 35:30–33-ban ezért ezt olvassuk: „Mindenki, aki halálosan megüt egy lelket, gyilkosként ölettessen meg tanúk kijelentése alapján; egy tanú nem tanúskodhat egy lélek ellen, hogy az meghaljon. És nem fogadhattok el váltságdíjat a halált érdemlő gyilkos lelkéért, mert vonakodás nélkül halálra kell adni őt . . . És ne szennyezzétek be azt a földet, amelyen vagytok, mert a vér beszennyezi a földet, és a földért a rajta kiontott vér miatt nem lehet más engesztelő áldozat, kivéve annak vérét, aki azt kiontotta.” Ezzel a törvénnyel az ilyen gonosz embert eltávolították az izraeliták közösségéből. Nem menekülhetett el, és így nem tudott további gyilkosságokat elkövetni. A nem szándékos emberölés esetén azonban irgalmat tanúsíthattak (4Mózes 35:9–15, 22–29).
22. Mi hangsúlyozta ki különösen az élet szentségét?
22 Még a tisztázatlan gyilkosság sem maradhatott engesztelés nélkül. A városnak, amely legközelebb volt a tett színhelyéhez, viselnie kellett a vérbűnt és az átkot, ha a város vénei nem hajtották végre a megkövetelt előírásokat, hogy eltávolítsák a közösségi vérbűnt Jehova elől. Ez mélyen bevéste az élet szentségét az emberekbe (5Mózes 12:1–9).
23. Írd le az emberrablásra vonatkozó törvényt!
23 A személy sérthetetlen volt. Az emberrablás főbűnnek számított. Az emberrablót, akinél megtalálták, vagy aki rabszolgának eladta az elraboltat, halálra kellett adni (2Mózes 21:16; 5Mózes 24:7).
NINCS BŰNÖZÉS
24. Mi módon követelték meg a család tiszteletben tartását, és milyen eredménnyel?
24 Amikor a nemzet megtartotta a törvény előírásait, csak elvétve fordult elő fiatalkorúak esetében bűnözés. A nemzet legfontosabb egysége a család volt. A gyermekeket a szüleik és a nemzet elöljáróinak tiszteletben tartására nevelték (2Mózes 20:12; 22:28). A tömeg megmozdulást elítélték (2Mózes 23:1, 2). A nagykorú fiút, aki javíthatatlan lázadó, talán dőzsölő, iszákos volt, ki kellett végezni (5Mózes 21:18–21). Aki megütötte az apját vagy az anyját, vagy gonoszat mondott róluk, azt halálra kellett adni (2Mózes 21:15, 17; 3Mózes 20:9). Aki megtanulta tisztelni az otthont és a családot, az tisztelte a nemzet uralkodóit is, különösképpen a Legfőbb Uralkodót, Jehova Istent.
A TULAJDONJOG TISZTELETBEN TARTÁSA
25. Hogyan kezelték a talált tárgyakat?
25 Ma a talált tárgyakat általában „aki találta, azé” elv alapján kezelik. Izraelben azonban megkövetelték attól, aki egy állatot vagy bármilyen tárgyat talált, hogy segítse azt visszajuttatni tulajdonosához. Ha a tulajdonos nem a közelben lakott, vagy ismeretlen volt, a tárgyat addig kellett megőrizni, amíg a tulajdonos kutatott utána (5Mózes 22:1–3). Természetesen, hogy segítsenek a faluba érkező tulajdonosnak megtalálni tulajdonát, a megtalálónak jelentenie kellett a talált tárgyat a helység véneinél vagy tisztviselőinél.
26., 27. a) Hogyan tartották tiszteletben az otthont és a tulajdont? b) Milyen előnyt biztosított ez a törvény a szegényeknek?
26 Nagyra értékelték az otthon sérthetetlenségét. Senki sem hajthatta be a követelését úgy, hogy bement az adós házába, és elhozta azt, ami zálogul szolgált volna. A hitelezőnek kint kellett várnia, hogy a férfi kihozza a zálogba adandó tárgyat (5Mózes 24:10, 11). A hitelező nem tarthatott igényt a közvetlen létfenntartási eszközökre vagy a szükséges ruhadarabokra, mivel a szegénynek talán csak kevés őrölni való gabonája volt a család táplálására, vagy csak egyetlen felsőruhája volt, amit felvehetett.
27 Ezért írja az 5Mózes 24:6, 12, 13: „Senki se vegyen el zálogul kézimalmot vagy annak felső malomkövét, mert lélek az, amit zálogként elvesz. És ha a férfi nyomorúságban van, ne menj ágyba zálogával. Mindenképpen add vissza neki a zálogot, mihelyt a nap lenyugszik, és ő a ruhájában feküdjön le, és áldjon téged, és ez igazságosságot jelent számodra Jehova, a te Istened előtt.”
JÓINDULAT AZ ÁLLATOK IRÁNT
28. Hogyan tanúsított Isten törvénye kíméletet az állatok iránt?
28 Az állatokra is tekintettel kellett lenni. Ha valaki észrevette, hogy egy állat veszélybe került, segítenie kellett rajta még akkor is, ha az az ellenségé volt (2Mózes 23:4, 5; 5Mózes 22:4). A teherhordó állatokat nem volt szabad túlterhelni vagy bántalmazni (5Mózes 22:10; Példabeszédek 12:9). A bikának nem köthették be a száját, ezért a gabonaőrléskor élvezhette munkájának gyümölcsét (5Mózes 25:4). A vadállatokkal is kedvesen kellett bánni. Nem engedték meg, hogy mind az anyamadarat, mind tojásait elvegyék, mert ezzel az egész családot kiirthatták volna (5Mózes 22:6, 7). Ami a háziállatokat illette, nem volt szabad egy marhát vagy egy juhot egy és ugyanaznap a növendékével együtt levágni. Mindez arra szolgált, hogy elejét vegye a kegyetlenség szellemének. (3Mózes 22:28; hasonlítsd össze ezzel, hogy Isten hogyan volt tekintettel az állatokra, ami a Jónás 4:11 és a 3Mózes 25:4, 5, 7. verseiben jut kifejezésre!)
BUZGÓSÁG AZ IGAZSÁG IRÁNT
29., 30. Milyen törvények voltak érvényesek bírósági eset kapcsán a tanúkra?
29 A jog és az irgalom érdekében egy bírósági eset kapcsán megkövetelték a tanútól, hogy mindent mondjon el, amit az esetről tudott. Ha nem ezt tette, azzal kellett számolnia, hogy a bírák nyilvánosan megátkozták. Az ilyen átkot aztán Isten váltotta valóra (3Mózes 5:1; Példabeszédek 29:24). Nem volt szabad hamis esküt tenni, hiszen így „Jehova előtt” hazudott volna. Ha kitudódott, hogy valaki szándékosan hamisan vádolt valakit, a vádlónak azt a büntetést kellett elszenvednie, amit a hamisan vádolt személyre mértek volna ki.
30 Ezért olvassuk az 5Mózes 19:16–19-ben: „Abban az esetben, ha erőszakot tervező tanú támadna valaki ellen, lázadással vádolva azt, a két ember, akinek vitája van, álljon Jehova elé, a papok elé és a bírák elé, akik azon a napon hivatalukban vannak, és a bírák alaposan vizsgálják meg, és ha a tanú hamis tanú, és ha hamis vádat emelt testvére ellen, akkor azt tegyétek vele, amit testvérével tenni tervezett, és távolítsd el a gonoszt magad közül.”
31. Milyen más törvények követelték meg az igazságosság iránti buzgalmat, és hogyan akadályozták meg a bíróság előtti meggondolatlan tanúvallomásokat?
31 Senkit sem ítélhettek halálra közvetett bizonyítékok alapján. Legalább két szemtanúnak kellett az igazságot bebizonyítani (5Mózes 17:6; 19:15). Akik főbűnnel vádolt férfi ellen tanúskodtak, azoknak elsőként kellett részt venniük a tettes megkövezésében. Izraelben ez a törvény megkövetelte az igazságosság iránti buzgalmat. Nemcsak a bíráknak, hanem minden polgárnak bizonyítania kellett óhaját, hogy az országot Isten előtt a vérbűntől tisztán tartsák. Ez a törvény visszatartotta az izraelitákat attól is, hogy hamis, elhamarkodott vagy meggondolatlan tanúvallomást tegyenek. Az 5Mózes 17:7 törvénye tehát jó célt szolgált. Így hangzik: „Legelőször a tanúk keze legyen rajta, hogy megöljék őt, és aztán az egész nép keze, és távolítsd el a gonoszt magad közül!”
TILTOTT NEMI KAPCSOLATOK
32. Milyen törvényellenes nemi kapcsolatokat büntettek halálos ítélettel?
32 Házasságtörésért halálos ítélet járt mindkét fél részére (3Mózes 20:10). Visszataszító eljárások, mint homoszexuális cselekmények és a szodómia, hasonlóképpen halálos ítéletet vontak maguk után. A 3Mózes 20:13, 15-ben azt olvassuk erre vonatkozóan: „És ha férfi férfival fekszik úgy, ahogy asszonnyal fekszenek, mindketten utálatosságot követtek el. Vonakodás nélkül halálra adassanak. A saját vérük rajtuk. És ahol egy férfi a magvát állatnak adja, vonakodás nélkül halálra adasson, és az állatot öljétek meg.” (Lásd a 3Mózes 20:16, 17; Róma 1:24–28. verset is!)
TISZTASÁG
33., 34. Mi módon követelte meg a törvény a testi tisztaságot?
33 A törvény a néptől nemcsak az erkölcsi, hanem a testi tisztaságot is megkövetelte. A tisztasági törvény értelmében az izraelitáknak meg kellett semmisíteniük azokat az agyagedényeket, amelyek elhullott állattal kerültek érintkezésbe. Ha más edényekről vagy ruhadarabról volt szó, azokat ki kellett mosniuk. Ezek a törvények belesulykolták az izraelitákba, hogy mennyire figyelemmel kell lenniük a tisztaságukra. A fertőző betegségben szenvedőket el kellett különíteni (3Mózes 13:4, 5, 21, 26). A fertőzött ruhadarabokat és házakat szintén elszigetelték, sőt egyes esetekben meg is kellett semmisíteni azokat (3Mózes 13:47–52, 55; 14:38, 45). Nem volt szabad vért fogyasztani (3Mózes 7:26).
34 Egészségügyi szempontból a közegészségi és elkülönítési törvények, valamint az erkölcsi törvények és a vér tilalma csodálatos védelmet jelentettek a tífusz, a kiütéses tífusz, a pestis, a májgyulladás, a tripper, a szifilisz és egy sor más betegséggel szemben.
IRGALOM A BŰNBÁNÓK IRÁNT
35. Szabad volt-e a bíráknak az ítélkezés során a körülményeknek megfelelően irgalmasságot tanúsítaniuk?
35 A törvény nem volt kemény vagy merev. A bíráknak szabad volt irgalmasságot tanúsítaniuk. Ha valaki vétett felebarátja ellen, és aztán megbánta, ismét elnyerhette Isten tetszését, ha először tisztázta az ügyet a károsulttal, s aztán Jehovának bűnáldozatot mutatott be (3Mózes 6:2–7). Erre a törvényre célzott Jézus, amikor ezt mondta: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, és menj el; előbb békülj meg testvéreddel, és azután, ha visszajössz, ajánld fel ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Isten szolgái ma sem lehetnek békességben Istennel, ha helytelenül járnak el felebarátaikkal.
A JUBILEUMI ÉV
36. Milyen jó hatást jelentett a jubileumi év törvénye?
36 A jubileumi esztendő, amely minden ötvenedik évben megismétlődött, az öröm ideje volt. Minden öröklött földtulajdon, amelyet „eladtak”, visszakerült a tulajdonosához. A zsidó rabszolgákat szabadon bocsátották még akkor is, ha rabszolgaságuk hat évét még nem töltötték be (3Mózes 25:8–13, 39–41). Ennek a törvénynek az volt a nagyszerű hatása, hogy a gazdasági helyzet ismét az eredeti, kiegyensúlyozott állapotba került, amelyről Isten akkor gondoskodott, amikor Izrael bement az Ígéret Földjére. Ezzel elkerülhető volt egy olyan helyzet kialakulása, amelyet ma sok országban megfigyelhetünk — nevezetesen a rendkívül gazdag „nagybirtokos osztály” és a rendkívül szegény „jobbágy osztály” kialakulása. Ameddig betartották a törvényeket, addig nem volt földmonopólium.
37. Összefoglalva, mi okunk van arra, hogy a mózesi törvényekkel foglalkozzunk?
37 A törvény ezzel a polgárt szabad emberré tette. Egyetlen családnak sem kellett félnie attól, hogy örökös szegénysorba jut. A családi méltóságot helyreállították. Előmozdították a családi szellemet, az apa időt szakíthatott a családja számára, mert a szombatnapok és a szombatévek lehetőséget biztosítottak az apának gyermekei oktatására. Bár a keresztények nem állnak a mózesi törvény alatt, mégis ezáltal bepillantást nyernek Isten szándékába és cselekvésmódjába. Azonkívül ezek az „eljövendő jó dolgok árnyékai” voltak (Zsidók 10:1).
[Kép a 145. oldalon]
A törvény gondoskodott a szegényekről, s előírta, hogy a szántóföldek széleit hagyják meg nekik tallózásra
[Kép a 155. oldalon]
A jubileumi év kihirdetésekor minden földet vissza kellett adni eredeti tulajdonosának