„Viseld gondját e szőlőnek”!

A TIZENKÉT kém széltében-hosszában bejárta az Ígéret földjét. Mózes arra utasította őket, hogy figyeljék meg az ott lakókat, és hozzanak mutatóba a föld terméséből. Melyik termés keltette fel különösen a figyelmüket? Nem messze Hebrontól találtak egy szőlőföldet, ahol a szőlők akkorák voltak, hogy két kémnek kellett vinnie egyetlen fürtöt. A kémeket annyira lenyűgözte a látvány, hogy „Eskol [azaz szőlőfürt] völgyének” nevezték el ezt a termékeny területet (4Mózes 13:21–24).

A XIX. században egy Palesztinába látogató személy megjegyezte: „Eskolt, azaz a Szőlő-völgyet . . . még ma is szőlőtövek borítják, és Palesztinában itt a legkiválóbbak és a legnagyobbak a szőlőszemek.” Noha Eskol szőlője különösen kiváló volt, a bibliai időkben Palesztina nagy részén jó minőségű szőlő termett. Egyiptomi feljegyzésekből kiderül, hogy a fáraók Kánaánból hozattak bort.

Egy könyv ezt írja: „Több tényező is hozzájárult, hogy [Palesztina] elsősorban a szőlő földjévé vált: sziklás, napos domboldalak, laza, kavicsos talaj, nyári meleg, valamint a téli esők gyors elvezetése” (The Natural History of the Bible). Ézsaiás utalt rá, hogy egyes területeken ezer szőlőtő volt (Ézsaiás 7:23).

’A szőlő földje’

Mózes elmondta Izrael nemzetének, hogy a „szőlő, füge és gránátalma” földjén fognak lakni (5Mózes 8:8). Egy enciklopédia szerint „a szőlőtövek annyira bőven termettek az ókori Palesztinában, hogy szinte minden ásatás helyszínén találtak szőlőmagokat” (Baker Encyclopedia of Bible Plants). Az Ígéret földjének szőlőskertjeiben annyi termés volt, hogy még i. e. 607-ben is, amikor Nabukodonozor seregei feldúlták Júdát, az országban maradt emberek ’rengeteg bort és nyári gyümölcsöt gyűjtöttek be’ (Jeremiás 40:12; 52:16).

Ahhoz, hogy bőven legyen bor, az izraelita földműveseknek gondját kellett viselniük a szőlőtöveknek. Ézsaiás könyve leírja, hogy egy átlagos izraelita szőlősgazda hogyan ásott fel a domboldalon egy földdarabot és távolított el minden nagyobb követ, mielőtt beültette „nemes vörös szőlővesszővel”. Ezekből a kövekből talán épített egy falat, amely segített megvédeni a szőlőföldjét attól, hogy a háziállatok letapossák, és némi védelmet jelentett a rókák, a vadkanok és a tolvajok ellen is. Valószínűleg kivájt egy borsajtót is, és épített egy kis tornyot, mely hűvös pihenőhelyként szolgált a szüret idején, amikor a szőlőt a szokásosnál jobban kellett őrizni. Ezen előkészületi munkálatok után jó szőlőszüretre számíthatott (Ézsaiás 5:1, 2).a

A bő termés érdekében a gazda rendszeresen metszette a szőlőt, és kapálta a földet, hogy megfékezze a gyomok és a tövisbokrok elburjánzását. Ha a tavaszi esők nem adtak elég nedvességet, a nyári hónapokban feltételezhetően öntözte is a szőlőskertet (Ézsaiás 5:6; 18:5; 27:2–4).

A szőlőszüret idején, nyár végén nagy örvendezés volt (Ézsaiás 16:10). Három zsoltár feliratában megtalálható a „gittitre” kifejezés (8., 81. és 84. zsoltár). Ezt a pontosan meg nem határozott zenei kifejezést a Septuaginta fordítás ’borsajtóknak’ adja vissza, ami feltehetően arra utal, hogy az izraeliták ezeket a zsoltárokat a szüret idején énekelték. Noha a szőlőből elsősorban bort készítettek, az izraeliták frissen is fogyasztották, valamint megaszalták mazsolának, amit süteményekbe tehettek (2Sámuel 6:19; 1Krónikák 16:3).

Izrael szőlőtője

A Biblia számtalanszor úgy utal Isten népére, mint szőlőtőre, ami nagyon is találó metafora, ha arra gondolunk, hogy mennyire fontos volt az izraelitáknak a szőlő. A 80. zsoltárban Asáf Izrael nemzetét egy szőlőtőhöz hasonlította, melyet Jehova ültetett Kánaánban. A földet megtisztította, így Izrael szőlőtője meggyökerezett és megerősödött. Ám évek múltán a védelmező falak leomlottak. Az izraeliták már nem bíztak Jehovában, ezért ő nem védelmezte őket többé. Éppen úgy, ahogyan egy vadkan letiporja a szőlőföldet, az ellenséges nemzetek folyton fosztogatták Izrael vagyonát. Asáf imában arra kérte Jehovát, hogy segítsen a nemzetnek, hogy a korábbi dicsősége helyreálljon. „Viseld gondját e szőlőnek”! — esedezett (Zsoltárok 80:8–15).

Ézsaiás ’Izrael házát’ egy olyan szőlőskerthez hasonlította, amely végül „vadszőlőt”, azaz silány gyümölcsöt termett (Ézsaiás 5:2, 7). A vadszőlő sokkal kisebb, mint a nemes szőlő, és az egész szőlőszem szinte csak magból áll, alig van benne gyümölcshús. A vadszőlőből nem lehet bort készíteni, és étkezésre sem alkalmas, jól szemlélteti ezért a hitehagyott nemzetet, mely inkább törvényszegést termett mintsem igazságosságot. Ez a hasztalan gyümölcs nem a Szőlőműves hibája volt. Jehova minden tőle telhetőt megtett, hogy a nemzet gyümölcsöző legyen. Ezt kérdezte: „Mit kell még tenni szőlőskertemért, amit nem tettem meg benne?” (Ézsaiás 5:4).

Mivel Izrael szőlőtője nem hozott gyümölcsöt, Jehova figyelmeztette őket, hogy le fogja dönteni a védelmező falat, melyet népe köré épített. Jelképes szőlőtőjét nem fogja többé megmetszeni vagy a földjét megkapálni. A tavaszi esők, melyektől a termés függ, elmaradnak majd, és tövisbokor és gyom növi be a szőlőföldet (Ézsaiás 5:5, 6).

Mózes megjövendölte, hogy Izrael hitehagyása miatt még a szó szerinti szőlőskertjeik is el fognak száradni. „Szőlőket ültetsz, és műveled azokat, de nem iszol bort, és nem szüretelsz semmit sem, mert megemészti a féreg” (5Mózes 28:39). Egy szőlőtő pár nap alatt elszáradhat, ha egy féreg bejut a tőkébe és megeszi a belsejét (Ézsaiás 24:7).

„Az igazi szőlőtő”

Éppen úgy, ahogyan Jehova egy szőlőtőhöz hasonlította a szó szerinti Izraelt, Jézus egy hasonló metaforával élt. A sokak által utolsó vacsoraként ismert alkalmon Jézus a következőket mondta a tanítványainak: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” (János 15:1). Jézus a tanítványait a szőlővesszőkhöz hasonlította. Ahogyan a szó szerinti vesszők a szőlőtőkéből nyerik az erejüket, úgyanígy Krisztus tanítványainak is egységben kell maradniuk vele. „Tőlem függetlenül semmit sem tehettek” — mondta Jézus (János 15:5). A földművesek a termésért gondozzák a szőlőjüket, Jehova pedig elvárja a népétől, hogy szellemi gyümölcsöket teremjen. Ez megelégedéssel tölti el Jehovát, a Szőlőművest, és dicsőséget szerez neki (János 15:8).

A szó szerinti szőlő esetében a terméshozam attól függ, hogy metszik-e és megtisztítják-e a szőlőt. Jézus mindkét műveletre utalt. A szőlősgazda talán évente kétszer is megmetszi a szőlőtövet, hogy a lehető legtöbb termést hozza. A téli hónapokban a szőlőtövet elég jelentősen visszavágják. A gazda az előző évben nőtt legtöbb vesszőt eltávolítja. Valószínűleg csak három vagy négy főbb vesszőt hagy meg a szőlőtőkén. Ezek mindegyikén egy-két hajtás van. Ezekből a friss hajtásokból — melyek hasonlóak az előző év hajtásaihoz — erednek majd a termést hozó vesszők a következő nyáron. Végül a metszés befejeztével a szőlősgazda elégeti a lemetszett vesszőket.

Jézus így beszélt erről a jelentősebb mértékű metszésről: „Ha valaki nem marad egységben velem, kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; és összegyűjtik azokat a szőlővesszőket, a tűzbe vetik őket, és elégnek” (János 15:6). Noha most úgy tűnik, hogy a szőlőtő meg lett fosztva a vesszőktől, egy másik gondos metszésre is sor kerül tavasszal.

„Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít” — mondta Jézus (János 15:2). Ez egy későbbi metszésre utalhat, amikor a szőlőtő már elegendő mennyiségű hajtást hozott, és megjelennek az apró szőlőfürtök. A szőlősgazda gondosan megvizsgálja, hogy melyik vessző hoz termést, és melyik nem. Ha a termés nélküli vesszőket rajta hagyják a szőlőtőn, továbbra is tápanyagot és vizet fognak elvonni a tőkéből. A gazda tehát lemetszi ezeket, és így a szőlőtő csak a gyümölcsöt hozó vesszőket fogja táplálni.

Végül Jézus a megtisztításról beszél: „amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen” (János 15:2). Amikor a termés nélküli vesszőket lemetszik, a szőlősgazda gondosan megvizsgál minden egyes gyümölcsöt hozó vesszőt. Ezeknek a tövében mindig talál újabb kis hajtásokat, melyeket el kell távolítani. Ha ott hagyják őket, akkor el fogják vonni a vizet a szőlőtőtől, pedig onnan nyerik a szőlőszemek is a nedvességet. A gazda talán néhány nagyobb levelet is leszed, hogy a zsenge fürtök több napfényt kapjanak. Ezek a lépések mind hozzásegítik a termő vesszőket, hogy sok gyümölcsöt hozzanak.

’Mindig sok gyümölcsöt teremjetek!’

„Az igazi szőlőtő” vesszői a felkent keresztényeket jelképezik. Ám a ’más juhoknak’ szintén Krisztus termékeny tanítványainak kell bizonyulniuk (János 10:16). Ők is teremhetnek „sok gyümölcsöt”, és dicsőséget hozhatnak égi Atyjukra (János 15:5, 8). Jézusnak az igazi szőlőtőről mondott szemléltetése arra emlékeztet minket, hogy a megmentésünk attól függ, hogy egységben maradunk-e Krisztussal, és jó szellemi gyümölcsöket termünk-e. Jézus ezt mondta: „Ha megtartjátok a parancsolataimat, megmaradtok a szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsolatait, és megmaradok a szeretetében” (János 15:10).

Zakariás napjaiban Isten megígérte az izraeliták hűséges maradékának, hogy az országban majd újra ’békesség magva lesz, a szőlőtő meg fogja adni gyümölcsét, és a föld megadja termését’ (Zakariás 8:12). Szőlőtő szerepel abban a leírásban is, amely feltárja, hogy milyen békét fog élvezni Isten népe Krisztus millenniumi uralma alatt. Mikeás így jövendölt erről: „Mindenki saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket; mert a seregek Jehovájának szája szólt” (Mikeás 4:4).

[Lábjegyzet]

[Kép a 18. oldalon]

Egy nemrég elszáradt szőlőtő

[Kép a 18. oldalon]

Téli metszés

[Kép a 18. oldalon]

A lemetszett vesszőket elégetik