Áldás vagy átok — Választhatsz!
„Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess” (5MÓZES 30:19).
1. Milyen képességgel lett felruházva az ember?
JEHOVA ISTEN úgy tervezett meg minket, intelligens emberi teremtményeket, hogy erkölcsileg szabad egyének legyünk. Nem pusztán automatáknak vagy robotoknak teremtett meg bennünket, hanem a választás kiváltságát és felelősségét adta nekünk (Zsoltárok 100:3). Az első emberek, Ádám és Éva, szabadon választhattak, milyen életutat követnek, és felelősségre vonhatók voltak Isten előtt döntésükért.
2. Milyen döntést hozott Ádám, és mi lett ennek a következménye?
2 A Teremtő az emberi élethez bőségesen gondoskodott véget nem érő áldásról egy paradicsomi földön. Miért nem valósult még meg ez a szándéka? Azért, mert Ádám rosszul döntött. Jehova a következő parancsot adta az embernek: „A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ha Ádám az engedelmességet választotta volna, első szüleink áldásban részesültek volna. Az engedetlenségnek halál volt a következménye (1Mózes 3:6, 18, 19). Ezáltal bűn és halál származott Ádám minden ivadékára (Róma 5:12).
Lehetővé válnak az áldások
3. Hogyan gondoskodott Isten biztosítékról arra vonatkozóan, hogy megvalósul az emberiséggel kapcsolatos szándéka?
3 Jehova Isten olyasmiről gondoskodott, ami által az emberiség megáldására vonatkozó szándéka végül beteljesül. Ő maga jövendölt egy Magról, így prófétálva az Édenben: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Mózes 3:15). Isten később megígérte, hogy e Mag, Ábrahám leszármazottja által áldatnak meg az engedelmes emberek (1Mózes 22:15–18).
4. Milyen elrendezést hozott létre Jehova az emberiség megáldására?
4 Jézus Krisztus bizonyult az áldás e megígért Magvának. Azzal kapcsolatban, hogy Jézus milyen szerepet játszik Jehovának az emberek megáldásáért létrehozott elrendezésében, a keresztény Pál apostol ezt írta: „Isten . . . a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8). A bűnös emberek közül azok örvendenek majd az áldásoknak, akik engedelmeskednek Istennek, és hasznot merítenek Jézus Krisztus váltságáldozatának az értékéből (Cselekedetek 4:12). Az engedelmességet és az áldásokat választod? Az engedetlenség vége teljesen más lesz.
Mi a helyzet az átkokkal?
5. Mi az „átok” szó jelentése?
5 Az áldás ellentéte az átok. Az „átok” jelentése: ’rosszat, illetve gonoszt kívánni valakinek’. A héber qela·lahʹ szó a qa·lalʹ ige szógyökéből származik, amelynek szó szerinti jelentése: ’világosnak lenni’. De amikor átvitt értelemben használják, azt jelenti, hogy ’szidalmaz’, vagy ’semminek tart’ (3Mózes 20:9; 2Sámuel 19:43).
6. Milyen incidens történt Elizeussal közel az ókori Bételhez?
6 Vegyünk egy drámai példát, amikor valaki hirtelen cselekedett, és átkot mondott. Ez akkor történt, amikor Isten prófétája, Elizeus Jerikóból Bétel felé tartott. A beszámoló ezt mondja: „mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket” (2Királyok 2:23, 24). Hogy pontosan mit mondott Elizeus, amikor szidalmazva megátkozta ezeket a csúfolódó gyermekeket, nem derül ki. Mindenesetre ennek a szóbeli kijelentésnek hatása volt, mivel Jehova nevében mondta Isten prófétája, aki az isteni akarattal összhangban cselekedett.
7. Mi történt az Elizeust csúfoló gyermekekkel, és miért?
7 Úgy tűnik, a csúfolódás fő oka az volt, hogy Elizeus Illés híres palástját hordta, s a gyermekek nem akarták, hogy bármilyen utódja is legyen annak a prófétának (2Királyok 2:13). Elizeus, válaszolva a kihívásra, hogy vajon ő-e Illés utódja, és hogy megtanítsa ezeket a fiatalokat és szüleiket, hogy kellő tiszteletet mutassanak Jehova prófétája iránt, Illés Istenének nevében szidalmazta a csúfolódó csőcseléket. Jehova, kimutatva, hogy Elizeust mint az ő prófétáját helyesli, előidézte, hogy két nőstény medve jöjjön elő az erdőből, és ezekből a gúnyolódókból tépjen széjjel negyvenkettőt. Jehova ellentmondást nem tűrően bánt velük, amiért ilyen égbekiáltó módon nem tisztelték azt a közlési csatornát, amelyet akkoriban a földön felhasznált.
8. Minek a megtételével értett egyet Izráel népe, és milyen kilátásokkal?
8 Évekkel korábban az izraeliták hasonló módon kimutatták, hogy nem tisztelik Isten elrendezését. Ez a következőképpen történt: I. e. 1513-ban Jehova kegyet mutatott Izráel népe iránt, mintegy „sas szárnyakon” megszabadítva őket az egyiptomi fogságból. Nem sokkal ezután a nép megfogadta, hogy engedelmeskedik Istennek. Figyeld meg, hogyan kapcsolódott össze elválaszthatatlanul az engedelmesség Isten helyeslésének elnyerésével. Jehova ezt mondta Mózesen keresztül: „ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.” Ezután a nép helyeselve ezt mondta: „Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük” (2Mózes 19:4, 5, 8; 24:3). Az izraeliták azt állították, hogy szeretik Jehovát, átadták magukat neki, és megfogadták, hogy engedelmeskednek szavának. Ez nagyszerű áldásokat eredményezett volna.
9., 10. Mit csináltak az izraeliták, míg Mózes a Sínai-hegyen volt, és ez milyen következményekkel járt?
9 Mielőtt azonban „Isten ujja” kőbe véste volna az alaptanításokat, szükségessé váltak az isteni átkok is (2Mózes 31:18). Miért szolgáltak rá ilyen tragikus következményekre? Hát nem mutatták ki az izraeliták már azelőtt azt a vágyukat, hogy szeretnének mindent megtenni, amit Jehova mondott? Igen, szavaikkal áldásra vágytak, de cselekedeteikkel olyan életutat választottak, ami miatt rászolgáltak az átkokra.
10 Az alatt a 40 nap alatt, míg Mózes a Sínai-hegyen volt, hogy megkapja a Tízparancsolatot, az izraeliták megszegték korábbi ígéretüket, hogy lojálisak lesznek Jehovához. „Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott” — mondja a beszámoló (2Mózes 32:1). Ez egy másik példája annak, amikor tiszteletlen magatartást tanúsítottak azzal az emberi képviselővel szemben, akit Jehova akkor a népe vezetésére és irányítására használt fel. Az izraeliták csábítást éreztek arra, hogy utánozzák az egyiptomi bálványimádást, ami borzalmas következményekkel járt, amikor egyetlen nap mintegy 3000-en estek el közülük kard által (2Mózes 32:2–6, 25–29).
Áldások és átkok kihirdetése
11. Milyen utasításokat hajtott végre Józsué az áldásokkal és az átkokkal kapcsolatban?
11 Izráel 40 éves pusztai vándorlásának a vége felé Mózes felsorolta, milyen áldásokat nyernek el, ha az Istennek engedelmes életutat választják. Számba vette azokat az átkokat is, amelyeket az izraeliták akkor tapasztalnak, ha a Jehovával szembeni engedetlenséget választják (5Mózes 27:11—28:10). Nem sokkal azután, hogy Izráel belépett az Ígéret földjére, Józsué teljesítette Mózesnek az áldásokra és az átkokra vonatkozó utasításait is. Izráel hat törzse az Ebál-hegy lábánál állt, a másik hat pedig a szemközti Garizim-hegy előtt foglalta el a helyét. A léviták a köztük lévő völgyben álltak. Nyilvánvalóan az Ebál-hegy előtt álló törzsek mondtak „Áment!” az átkokra, vagy megátkozásra, amelyeket feléjük fordulva olvastak fel. A többiek az áldásokra válaszoltak, amelyeket a léviták őfeléjük, a Garizim-hegy lába felé fordulva olvastak fel (Józsué 8:30–35).
12. Többek között milyen átkokat hirdettek ki a léviták?
12 Képzeld el, amint hallod a lévitákat: „Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! . . . Átkozott a ki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! . . . Átkozott, a ki elmozdítja az ő felebarátjának határát! . . . Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! . . . Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! . . . Átkozott, a ki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! . . . Átkozott, a ki közösül valamely barommal! . . . Átkozott, a ki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! . . . Átkozott, a ki az ő napával hál! . . . Átkozott, a ki megöli az ő felebarátját titkon! . . . Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! . . . Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat!” Minden egyes átok után az Ebál-hegy előtt álló törzsek azt mondták rá: „Ámen!” (5Mózes 27:15–26).
13. Hogyan mondanál el a saját szavaiddal néhány áldást, amelyet kihirdettek a léviták?
13 Most pedig képzeld el, amint hallod, ahogy a Garizim-hegy előtt állók visszhangozva válaszolnak minden egyes áldásra, amelyet a léviták kiáltanak: „Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben” (5Mózes 28:3–6).
14. Mi alapján nyerhették el az izraeliták az áldásokat?
14 Mi alapján nyerhették el ezeket az áldásokat? A beszámoló ezt mondja: „Ha . . . szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; és reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5Mózes 28:1, 2). Igen, az Isten iránti engedelmesség volt a kulcsa annak, hogy élvezhessék az isteni áldásokat. De mi a helyzet velünk, napjainkban? Személy szerint az áldásokat választjuk és az életet, továbbra is ’hallgatva az Úr szavára’? (5Mózes 30:19, 20).
Vizsgáljuk meg közelebbről
15. Milyen lényeges pont volt az 5Mózes 28:3-ban feljegyzett áldásban, és mi hogyan meríthetünk hasznot belőle?
15 Vizsgáljunk meg bizonyos áldásokat, amelyeket az izraeliták akkor élvezhettek, ha engedelmeskedtek Jehovának. Az 5Mózes 28:3 például ezt mondja: „Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.” Isten áldása nem függ helytől vagy megbízatástól. Néhányan talán körülményeik foglyának érzik magukat, talán mert egy anyagilag eléggé rossz helyzetben lévő területen vagy egy háború sújtotta országban élnek. Mások esetleg arra vágynak, hogy más helyen szolgálhassák Jehovát. Néhány keresztény férfi talán azért lehangolt, mert nem nevezték ki kisegítőszolgának vagy vénnek a gyülekezetben. A keresztény nők időnként elkeserednek, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy úttörőként vagy misszionáriusként teljes idejű szolgák lehessenek. Ennek ellenére mindaz, aki figyelmesen ’hallgat Jehova szavára, és megteszi mindazt, amit kér’, áldott lesz most és egy örökkévalóságon át.
16. Hogyan tapasztalható napjainkban Jehova szervezetén belül az 5Mózes 28:4-ben található alapelv igazsága?
16 Az 5Mózes 28:4 ezt mondja: „Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.” A „te” szóval visszaadott egyes számú héber névmás használata arra utal, hogy ezt egy engedelmes izraelita személyesen élte át. Mi a helyzet Jehova engedelmes szolgáival napjainkban? A folyamatos, világméretű növekedés és terjeszkedés Jehova Tanúi szervezetében az eredménye annak, hogy Isten megáldja a Királyság jó híre több mint 5 000 000 hirdetőjének a komoly erőfeszítéseit (Márk 13:10). Nyilvánvaló, hogy ennél még nagyobb növekedés várható, mivel több mint 13 000 000-an vettek részt 1995-ben az Úr Vacsorájának a megtartásán. Te is élvezed a Királyság-áldásokat?
Nem volt mindegy, hogyan döntött Izráel
17. Min múlott, hogy áldások vagy átkok ’teljesednek-e meg’?
17 Az engedelmes izraelitákra valójában áldások következtek. Ezt az ígéretet kapták: „reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad” (5Mózes 28:2). Ehhez hasonlóan a következő hangzott el az átkokról: „reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad” (5Mózes 28:15). Ha izraelita lettél volna az ókorban, áldások vagy átkok ’teljesedtek volna meg rajtad’? Azon múlott volna, hogy engedelmeskedsz-e Istennek, vagy engedetlen vagy vele szemben.
18. Hogyan kerülhették volna el az izraeliták az átkokat?
18 Az 5Mózes 28:15–68 az engedetlenség fájdalmas következményeit átkokként írja le. Némelyik pontosan az ellentéte az 5Mózes 28:3–14-ben feljegyzett, engedelmességgel járó áldásoknak. Izráel népe gyakran az átkok nyomorúságos következményeit aratta le, amiért úgy döntött, hogy hamis vallással kezd foglalkozni (Ezsdrás 9:7; Jeremiás 6:6–8; 44:2–6). Milyen tragikus! Ezeket a következményeket el lehetett volna kerülni, ha helyesen döntenek, vagyis, ha engedelmeskednek Jehova hasznos törvényeinek és alapelveinek, amelyek világosan meghatározzák, mi jó és mi rossz. Ma sokan szenvednek el fájdalmat és tragédiát, amiért azt választották, hogy a bibliai alapelvekkel ellentétben cselekszenek, azáltal hogy hamis vallást gyakorolnak, szexuális erkölcstelenségbe bonyolódnak, meg nem engedett módon kábítószert fogyasztanak, túl sok alkoholt isznak és így tovább. Ha valaki ilyen rossz döntéseket hoz, ennek a következménye, akárcsak az ókori Izráelben és Júdában, Isten nemtetszése és szükségtelen szívfájdalom (Ésaiás 65:12–14).
19. Írd le, milyen állapotnak örvendett Júda és Izráel, amikor amellett döntött, hogy engedelmeskedik Jehovának.
19 Csak akkor volt bőséges áldás, és akkor uralkodott nyugalom, amikor Izráel engedelmeskedett Jehovának. Salamon király napjaival kapcsolatban például ezt olvashatjuk: „És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való fövény, és ettek, ittak és vigadtak . . . És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében” (1Királyok 4:20–25). A nemzet még Dávid király idejében is érezte, hogy Jehova támogatja és megáldja őket, ha engedelmeskednek az igazság Istenének, pedig Dávid idejét Isten ellenségeinek sokszori támadása jellemezte (2Sámuel 7:28, 29; 8:1–15).
20. Miben biztos Isten az embereket illetően?
20 Engedelmeskedsz Istennek, vagy engedetlen leszel vele szemben? Az izraeliták választhattak. Bár mindannyian tökéletlen hajlamokat örököltünk Ádámtól, de a szabad választás jogának ajándékát is megkaptuk. Sátán, e gonosz világ és tökéletlenségeink ellenére dönthetünk helyesen. Ezenkívül Teremtőnk biztos benne, hogy mindenféle próba és kísértés ellenére lesznek olyanok, akik helyesen döntenek, nemcsak szóban, hanem tettben is (1Péter 5:8–10). Te köztük leszel?
21. Mit vizsgálunk meg a következő cikkben?
21 A következő cikkben megvizsgálhatjuk magatartásunkat és cselekedeteinket a régmúlt példáinak fényében. Bárcsak mindannyian hálával felelnénk Istennek a Mózesen keresztül adott szavaira: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess” (5Mózes 30:19).
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan tette Jehova lehetővé az áldásokat a bűnös emberek számára?
◻ Mik az átkok?
◻ Hogyan részesülhettek az izraeliták átkok helyett áldásokban?
◻ Milyen áldásokat élvezett Izráel Isten iránti engedelmességéért?
[Kép a 15. oldalon]
Az izraeliták a Garizim- és az Ebál-hegy előtt gyűltek össze
[Forrásjelzés]
Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.