A Biblia nézőpontja

Vajon eleve elrendelt a jövőd?

Sok ember hisz abban, hogy az élete és a jövője eleve el van rendelve egy felsőbb hatalom által. Úgy gondolják, hogy a fogantatás pillanatától a halálig mindannyiunk élete egy olyan forgatókönyv szerint zajlik, melyet Isten előre megírt. „Végtére is – mondják – Isten mindenható és mindentudó, ezért biztosan ismeri a múlt, a jelen és a jövő összes részletét.”

TE MIT gondolsz? Vajon Isten előre meghatározza az életünket és a végzetünket? Más szavakkal, van szabad akarat, vagy az csupán egy illúzió? Mit mond a Biblia?

Teljes vagy szelektív előretudás?

A Biblia nem hagy bennünket kétségek között azt illetően, hogy Isten tud-e előre dolgokat. Ő „kezdettől fogva [tudja] a véget” – jelenti ki az Ézsaiás 46:10. Sőt, számos próféciát le is íratott emberekkel (2Péter 1:21). Ennél is lényegesebb, hogy a próféciák mindig valóra válnak, mivel Istennek bölcsessége és hatalma is van ahhoz, hogy beteljesítse ezeket a legapróbb részletekig. De vajon Isten előre meghatározza minden ember végzetét, sőt még a megmentésben részesülők teljes létszámát is? A Biblia szerint nem.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten szelektál, amikor arról van szó, hogy mit határoz meg, illetve mit nem a jövőre vonatkozóan. Például Isten megjövendölte, hogy „egy nagy sokaság”, mely igazságos emberekből áll, túléli a gonoszok elpusztítását a jelenlegi világrendszer végén (Jelenések 7:9, 14). Figyeld meg azonban, hogy Isten nem határozta meg konkrétan a nagy sokaság létszámát. Miért nem? Ő nem rendeli el eleve az emberek életét. Isten olyan, mint egy szerető édesapa egy nagy családban. Tisztában van azzal, hogy a gyermekei közül legalább néhányan viszonozni fogják a szeretetét, de nem rendeli el eleve, hogy hányan.

Hasonlítsd össze azt, ahogyan Isten előre meghatároz valamit, azzal, ahogyan a hatalmával él. Mindenhatóként Istennek abszolút hatalma van (Zsoltárok 91:1; Ézsaiás 40:26, 28). De vajon a hatalmát ellenőrzés nélkül használja? Nem. Például nem lépett fel Babilonnal, az ókori Izrael ellenségével szemben addig, míg el nem érkezett a megfelelő idő. „Önuralmat gyakoroltam”– jelentette ki (Ézsaiás 42:14). Ugyanez az alapelv érvényes arra, ahogyan az előretudását használja, és arra, ahogyan előre meghatároz dolgokat. Jehova önuralmat gyakorol, hogy tiszteletben tartsa a szabad akaratunkat, melyet tőle kaptunk.

Jóllehet Isten ellenőrzés alatt tartja a hatalmát, ez nem korlátozza őt, és nem is teszi tökéletlenné. Igazából ez kiemeli a nagyságát, és még szeretetteljesebbé teszi őt a szemünkben, ugyanis azt mutatja, hogy a szuverenitását voltaképpen nemcsak a mindentudásával és a hatalmával gyakorolja, hanem szeretettel és az intelligens teremtményei szabad akarata iránti tisztelettel is.

Ugyanakkor, ha Isten eleve elrendel mindent, beleértve az összes szörnyű szerencsétlenséget és gonosz tettet, akkor vajon nem vádolhatnánk jogosan mindazért a gyötrelemért és szenvedésért, mely a világban van? Tehát, ha alaposabban megvizsgáljuk az eleve elrendelés tanát, látjuk, hogy az nem mozdítja elő Isten tiszteletét, hanem szégyent hoz rá. Kegyetlennek, igazságtalannak és szeretetlennek festi le őt, ez pedig szöges ellentétben áll azzal, amit a Biblia mond róla (5Mózes 32:4).

Te döntesz

Isten a szolgáján, Mózesen keresztül így szólt Izrael nemzetéhez: „az életet és a halált adtam eléd . . . Válaszd az életet . . . , azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá; mert ő a te életed és napjaid hosszúsága” (5Mózes 30:19, 20). Ha Isten egyénenként eleve elrendelte volna, hogy az izraeliták szeressék őt és életet nyerjenek, vagy hogy figyelmen kívül hagyják őt és halált érdemeljenek, akkor a szavai értelmetlenek és hamisak lettek volna. Gondolod, hogy Isten, aki „szereti az igazságosságot”, és aki a szeretet megtestesítője, ilyen önkényesen cselekedne? (Zsoltárok 37:28; 1János 4:8).

Istennek az a kérése, hogy a szolgái válasszák az életet, ránk még inkább vonatkozik, hiszen a bibliai próféciák beteljesedése azt mutatja, hogy rohamosan közeledünk a jelenlegi világrendszer végéhez (Máté 24:3–9; 2Timóteusz 3:1–5). Hogyan választhatjuk az életet? Alapvetően ugyanúgy, ahogy az ókori izraeliták.

Hogyan ’választhatod az életet’?

Azáltal választjuk az életet, hogy ’szeretjük Jehovát, hallgatunk a szavára és ragaszkodunk őhozzá’. Persze mindezt csak akkor tudjuk megtenni, ha ismerjük Isten mint személyt, és megértjük, milyen elvárásokat támaszt velünk szemben. Jézus Krisztus így imádkozott Istenhez: „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3, Békés–Dalos-fordítás, kiemelés tőlünk).

Ez az értékes ismeret a Szent Bibliában található, melyet joggal neveznek Isten Szavának (János 17:17; 2Timóteusz 3:16). Igen, ez a szellemi ajándék egyértelműen bizonyítja, hogy a jövőnk nincs eleve elrendelve Isten által, hanem ő azt szeretné, hogy olyan döntéseket hozzunk, melyek az általa nyújtott ismereten alapulnak (Ézsaiás 48:17, 18).

Isten a Biblián keresztül voltaképpen így szól hozzánk: „Ez az emberiségre és a földre vonatkozó szándékom, és ezt meg ezt kell tenned, hogy örök életet nyerj. Most tehát rajtad múlik, hogy hallgatsz-e rám vagy figyelmen kívül hagysz.” Milyen tökéletesen tartja egyensúlyban Isten azt a képességét, hogy előre meg tud határozni dolgokat, és azt, hogy tiszteli a szabad akaratunkat! Vajon te az életet fogod választani ’azáltal, hogy hallgatsz Isten szavára és ragaszkodsz őhozzá’?

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

◼ Hogyan használja Isten az előretudását? (5Mózes 30:19, 20; Ézsaiás 46:10)

◼ Miért nem határoz meg Isten előre mindent, például az emberekkel történő rossz dolgokat sem? (5Mózes 32:4)

◼ Végső soron mitől függ a jövőnk? (János 17:3)

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A Biblia azt tanítja, hogy Isten szelektál, amikor arról van szó, hogy mit határoz meg, illetve mit nem a jövőre vonatkozóan