„Jehovának, a mi Istenünknek szolgálunk!”

„Én azonban és az én házam népe, Jehovának szolgálunk” (JÓZSUÉ 24:15).

 1. Hogyan szolgál a Józsué könyve bátorításunkra és védelmünkre?

JÓZSUÉ könyvének izgalmas eseményei „a mi okulásunkra” írattak meg, valamint „példaképpen” , hogy bátorítsanak bennünket, „akikhez a dolgok rendszerének vége” elérkezett. (Róma 15:4; 1Korinthus 10:11.) Olyan Istennek tetsző tulajdonságok, mint az állhatatosság, hit és engedelmesség, élesen kiemelkednek benne. „Hit által omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körbejárták. Hite miatt nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenül cselekvőkkel, mivel békességes módon befogadta a kémeket” (Zsidók 11:30, 31). Józsué, Ráháb, és a többi régi lojális egyén hite arra ösztönöz minket, hogy legyünk bátrak és erősek, hogy elvégezhessük Isten mai munkáját. (Józsué 10:25; János 4:34.)

 2. a) Hogyan mutatott ki hűséget Józsué a legutolsó részletig? b) Mi történt az Ebál- és a Gerizim-hegyénél?

² Az Ai melletti döntő győzelem után, Józsué figyelmet fordított az 5Mózes 27:1—28:68-ig feljegyzett utasítások részleteire. Az Ebál hegyénél oltárt emelt egész kövekből, és végrehajtotta a következő parancsot: „Áldozzál közösségi áldozatokat és egyél abból ott, és örvendezzél Jehova, a te Istened előtt. ” Más kövekből is emlékművet emeltek, bemeszelték, és a Törvény szavait írták rájuk. Aztán szétválasztották a népet”, az egyik csoport állt a Gerizim hegyén, „hogy megáldja a népet” , a másik „a megátkozásra az Ebál hegyén” . A léviták fennhangon átkot mondtak az engedetlenségre és az egész nép ráfelelte: „Ámen! ” Aztán az engedelmességért mondtak áldást. De jaj Izraelnek, ha vonakodik ’teljesíteni a törvény minden szavát és félni Jehova Istennek dicsőséges és félelmetes nevét’ ! (Józsué 8:32–35.)

 3., 4. a) Milyen erőteljes leckét jelent ma számunkra Izrael életpályája? b) Miért ne fáradjunk bele ugyanannak a dolognak újra és újra történő meghallgatásába? c) Mi a követelmény ahhoz, hogy bemenjünk „a szoros kapun” ?

³ Kitartott-e Izrael ’a törvény szavainak’ teljesítésében? Mózesnek, majd később Józsuénak ismételt figyelmeztetései ellenére, szánalmasan elmulasztotta azt teljesíteni. Milyen erőteljes leckét jelent ez ma számunkra! A folytonos figyelmeztetések ellenére is mindig akadnak néhányan, akik azt gondolják, hogy semmibe vehetik Isten követelményeit, és ’saját útjukon járva’ is a túlélők között lehetnek. Mily balgaság! Pál apostol Izrael tapasztalatára utalva ezt mondja: „Aki azért azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korinthus 10:12; Prédikátor 2:13).

⁴ Isten népe között néhányan kritizálni kezdték a kapott ismételt figyelmeztetést, mondván, hogy unják már újra és újra ugyanazt hallani. De gyakran éppen ezek esnek bele leghamarabb Sátán csapdájába. Mózes ötödik ihletett bibliai könyve (héberül Mish·neh’ hat·to·rah’, aminek jelentése: „A Törvény ismétlése”) főleg Mózes négy beszédét tartalmazza, amelyek világossá teszik Izrael előtt, hogy engedelmeskednie kell Jehova előzően lefektetett törvényeinek. Mózes több mint négyszer annyi szót használt fel az engedetlenség elleni figyelmeztetésre és az érte járó „átkokra” , mint az „áldásokra” vonatkozóan. Az Ebál-hegynél Józsué újból figyelmébe ajánlotta Izraelnek, hogy engedelmeskednie kell. Nem azt mutatja-e nekünk ez, hogy milyen fontos igyekeznünk ’bemenni a szoros kapun’ ? (Máté 7:13, 14, 24–27; 24:21, 22.)

 5. Milyen szövetséggel kellett akkor szembenéznie Izraelnek, és milyen annak megfelelő helyzetet látunk ma?

⁵ Azután pedig egy döntő leszámolás volt kialakulóban. Jerikót, a bejárati várost legyőzték, úgy, ahogy a hamis vallást is el fogják pusztítani, mihelyt a „nagy nyomorúság” elkezdődik. Ai is elesett. De most „az összes királyok, akik a Jordán melletti hegyes vidéken és a Sefelában, a Nagy-tenger egész partján voltak és a Libánonnal szemben, a hettiták, az emoreusok, a kánaániták, a perizeusok, a kivveusok, és a jebuzeusok . . . kezdtek egybegyülekezni, hogy egy akarattal hadakozzanak Józsué és Izrael ellen” (Józsué 9:1, 2). Ennek mai párhuzamaként úgy találjuk, hogy most a föld összes nemzetei egybe tömörülnek az úgynevezett Egyesült Nemztek Szervezetébe. A saját elképzelésük szerint békét és biztonságot keresnek maguknak, de „egy emberként összetömörültek Jehova ellen és az ő felkentje ellen” , a Nagyobb Józsué ellen. (Zsoltárok 2:1, 2.) Vajon mi lesz ebből?

Cselekedjünk okosan

 6., 7. a) Mi iránt mutattak érdeklődést a gibeoniták, és milyen stratégiát fogadtak el? b) Hogyan ítélte meg Józsué a dolgot?

⁶ Később Ráhábhoz hasonlóan más, nem-izraeliták is kezdtek érdeklődni a túlélés iránt. Ezek Gibeon lakói voltak, amely Jebustól vagy Jeruzsálemtől északra fekvő nagy város volt. Hallottak Jehova hatalmas tetteiről, és elhatározták, hogy békét és biztonságot keresnek Jehova feltételei szerint. De hogyan? Embereket küldtek az izraeliták táborába Gilgálba kemény és száraz élelmiszerekkel, elnyűtt zsákokkal és bőrtömlőkkel, viseltes, foltos ruhában és szandálokban. Ezek az emberek Józsuéhoz járultak, és ezt mondták: „Igen messze földről jöttek a te szolgáid Jehovának, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét. ” Ezt hallván, „Józsué békét kötött velük és szövetségre lépett velük, hogy életben hagyja őket” (Józsué 9:3–15).

⁷ Izrael azonban nemsokára megtudta, hogy a gibeoniták valójában ’egészen közöttük laknak’ ! Hogyan tekintette most Józsué az ő cselüket? Tiszteletben tartotta a korábban nekik tett eskűjét, ’életben hagyta őket, és fagyűjtőkké meg vízhordókká lettek az egész gyülekezet számára’ . (Józsué 9:16–27; vö. 5Mózes 20:10, 11.)

 8. Milyen módon árnyékolták elő a gibeoniták a „nagy sokaságot” ?

⁸ Sok netinim, aki a későbbi években Jehova templomában szolgált, valószínűleg a gibeoniták leszármazottai közül való volt. Így ezek a gibeoniták találóan árnyékolták elő a „nagy sokaságot”, amely ma „szent szolgálatot [végez Istennek] éjjel és nappal az ő templomában” (Jelenések 7:9, 15). Jóllehet ők a Kánaánhoz hasonló világban élnek, a szívükben „nem részei a világnak” . Korábban „száraz” szellemi táplálékon tengődtek, mint amilyen a kereszténység egyházaiban található, és nem rendelkeztek az öröm „borával”. Kapcsolatba kerülvén az Isten népével, felismerték, hogy Jehova hatalmas tetteket vitt véghez az ő tanúival. Nagy utat tettek meg Sátán világából, hogy kicseréljék ócska, rongyos ’ruhájukat’ új azonosítási jegyekre mint Jehova alázatos szolgái, magukra öltvén az új egyéniséget. (János 14:6; 17:11, 14, 16; Efézus 4:22–24.)

Szervezeti támogatás

 9. a) Milyen válság következett ezután? b) Hogyan reagált erre Józsué, és milyen biztosítékkal?

⁹ Midőn Adonisédek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy a gibeoniták békét kötöttek az izraelitákkal, „nagyon megijedt, mivel Gibeon nagy város volt, mint egy a királyi városok közül, . . . és férfiai mind erősek voltak” . Egyesítette hát haderejét még négy királyéval, és ostrom alá vették Gibeont. A gibeoniták nyomban Józsuéhoz folyamodtak: „Jöjj fel hozzánk gyorsan, ments meg bennünket és segíts rajtunk. ” Józsué nyomban elindult, és Jehova biztosította őt, mondván: „Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Egy sem állhat meg közülük ellened. ” Józsué és az ő erős, bátor vitézei „egész éjjel” meneteltek, hogy teljesen meglepjék az ellenséget. (Józsué 10:1–9.)

10. a) Milyen mai cselekvés párhuzamos a Gibeon ostromával? b) Milyen elhatározást juttatnak kifejezésre az újabbkori gibeoniták?

¹⁰ Ahhoz az öt királyhoz hasonlóan, sok kormányfő haragra gerjed ma is, látva, hogy népük közül sokan — még ’hatalmasok is’ — állást foglalnak a Nagyobb Józsué és az ő világraszóló igazságosság Királysága mellett. Ezek az uralkodók azt gondolják, hogy a nacionalista határok fenntarthatók annak ellenére, hogy a nemzetek állandóan vitatkoznak és harcolnak egymással. Ezért megpróbálják elvágni ettől a békeszerető „nagy sokaság”-tól a szellemi táplálékot, megtiltva az összejöveteleket, ahol ebben a „táplálék”-ban részesülnek, és megakadályozni őket abban, hogy beszéljenek másoknak is szellemi dolgokról. Ezek az újabbkori gibeoniták azonban lojálisan kiállnak a szellemi Izrael mellett, ezt mondván: „Veletek megyünk! ” (Zakariás 8:23; vö. Cselekedetek 4:19, 20; 5:29.)

11. Hogyan kezelik ma a válságot Jehova Tanúi?

¹¹ Amikor a „nagy sokaság” az „anya” szervezethez folyamodik segítségért, nyomban megkapja azt, mégpedig bőkezűen. Az a fürgeség, amellyel Jehova Tanúi a munkájukat végzik, sok más módon is megfigyelhető — például, amikor természeti katasztrófák után nyomban jelentős segélyakciót szerveznek, és amikor gyorsan felépítenek Királyság-termeket és egyéb gyülekezeti helyeket, ahol a „táplálékot” kiosztják. A múlt év júniusában, amikor kongresszusokat szerveztek a New York-i Yankee Stadiumban, egy önkéntes takarító sereg indult oda éjféltájt egy baseball mérkőzés után; az a stadion soha nem volt olyan, mintha skatulyából húzták volna ki, csakis a következő négy napon. Jehova Tanúi felelős vénei gyorsan intézkednek akkor is, ha a jó hír prédikálása közben merülnek fel nehézségek. (Filippi 1:6, 7.)

Jehova harcol Izraelért

12. Milyen csodát vitt véghez Jehova, midőn harcolt Izraelért a gibeoniták védelmezésében? (Vö. Habakuk 3:1, 2, 11, 12.)

¹² De most nézzünk Gibeonra. Jehova összezavarja azokat az ellenséges hadseregeket. Izrael pedig üldözőbe veszi őket nagy öldökléssel. És mit látunk lezúdulni az égből? Nagy jégdarabokat! S ezek a nagy jégdarabok többet ölnek meg, mint Izrael harcosai. Most pedig figyeljünk! Józsué szól Jehovához, és mit mond „Izrael szemei előtt” ? Ezt: „Nap, maradj mozdulatlan Gibeon felett, és hold, Ajalon síksága felett! ” Újabb félelmetes csoda! „Majd egy teljes napig” megvilágította a nap a csatateret, míg Isten bosszúállását teljesen végrehajtották. Nem feladatunk azt vitatni, hogyan vitte véghez Jehova ezt a csodát, éppen úgy nem, mint azt kérdezni, hogyan „alkotta” a két nagy világító testet, hogy világítson az ő negyedik teremtési „napján” . (1Mózes 1:16–19; Zsoltárok 135:5, 6.) A beszámoló a döntő: „Sem azelőtt, sem azóta nem volt ilyen nap, hogy ember szavára hallgatott Jehova, mert Jehova maga harcolt Izraelért” (Józsué 10:10–14).

13. Hogyan bátorította Józsué a továbbiakban vezéreit, és milyen végeredménnyel?

¹³ A tisztogató hadműveletek az öt király levágásával érték el tetőpontjukat, amikor is Józsué így szólt a parancsnokaihoz: „Ne féljetek és ne rettegjetek, legyetek bátrak és erősek, mert így cselekszik Jehova minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok. ” És ez igaznak bizonyult Kánaán hét királyával kapcsolatban, és továbbra is igaznak bizonyul, ameddig másik 24 királyságot is teljes számban meg nem döntenek. Csak akkor, hat évi háborúskodás után, lett nyugalma az országnak. (Józsué 10:16–25; 12:7–24.)

14. Milyen magatartással és bizalommal nézhetünk szembe Armageddonnal?

¹⁴ Ma, midőn Armageddon végső háborújával nézünk szembe, bátraknak és erőseknek kell lennünk, mint amilyenek Józsué és erős harcosai voltak Izrael egész hatalmas táborával együtt. Bízhatunk abban, hogy Jehova, aki sértetlenül bevitte a több millió izraelitát az Ígéret földjére, képes további félelmet keltő csodát is tenni és bevinni több milliós félelem nélküli népét az ő új rendszerébe, Armageddonon át. (Jelenések 7:1–3, 9, 14; 19:11–21; 21:1–5.)

A mi elhatározásunk

15. Milyen megbízatásra számíthatnak a „más juhok” Isten új rendszerében?

¹⁵ Józsué, noha 90-ik évéhez közeledett, újabb nagy feladat előtt állott; fel kellett osztania a földet Izrael törzsei között. Ez nem jelentett könnyebb életet az izraeliták számára. Káleb ténylegesen ott kért területet, ahol az óriás anákok éltek, Hebronban; továbbra is folytatni kívánta Jehova ellenségeinek kigyomlálását az utolsó szálig. Ez nem jelenti azt, hogy Krisztus millenniumi uralma alatt is lesznek emberi ellenségek. Munka azonban lesz bőven. A dolgok új rendszerében nem várhatunk könnyű, tétlen életet. Az Úr „más juhai” , midőn megkapják kijelölt feladatukat az „új földön” , sok tennivalót vállalnak a föld megszépítésének és betű szerinti Paradicsommá alakításának roppant nagy tervében. (Józsué 14:6–15; Márk 10:29, 30; Róma 12:11.)

16. Milyen mai dolgot szemléltet Jehova rendelkezése a „menedékvárosok” tekintetében?

¹⁶ A földterület kijelölésekor Józsué elkülönített hat várost a léviták városaiból, hogy „menedékvárosok” legyenek, hármat-hármat a Jordán két oldalán. Jehova elrendezése volt ez, hogy védelmezze a nem szándékos gyilkosokat, akik bemenekülhettek egy ilyen városba. Az ilyen gyilkosnak be kellett bizonyítania, hogy tiszta lelkiismerete van Jehova előtt, mégpedig azzal, hogy a városban maradt a főpap haláláig. A mai „nagy sokaság” is, mivel azelőtt a vérbűnnel terhelt világgal volt együtt, jó lelkiismeretre kell hogy törekedjen Isten előtt. El is nyerik ezt a jó lelkiismeretet azáltal, hogy megvallják bűneiket, megbánják azokat, megtérnek, átadják magukat Jehovának s vízben alámerítkeznek. Ezután pedig ki kell tartaniuk ennél az állásfoglalásnál. A „nagy sokaság”-tól megkövetelik, hogy a „városban” maradjon mindaddig, amíg Jézus, jelképesen szólva, meghal főpapi munkájára nézve az Ezeréves Uralma befejezésekor. (Józsué 20:1–9; Jelenések 20:4, 5: 1Korinthus 15:22, 25, 26.)

17. Milyen örvendetes végkimenetelt sejtünk ma előre?

¹⁷ Milyen csodálatosan megáldotta Jehova az ő népét, Izraelt! Az út nehéz lehetett, a próbák számosak. De végül bejutottak az Ígéret földjére, és ott letelepedtek. Hogy felbuzoghatott szívükből a hála Jehova iránt! Ha hűségesek maradunk Istenünk iránt, mi is hasonló örömet érezhetünk majd, amikor beléphetünk az ő új rendszerébe, amely magában foglalja az „új földet” . Olyan igaz lesz a mi esetünkben is, mint Józsué napjaiban volt: „Egyetlen ígéret sem hiúsult meg mindazon jó ígéretből, amelyet Jehova tett Izrael házának; mind valóra vált” (Józsué 21:45). Bárcsak te is mind ennek boldog részese lennél!

18. a) Mit beszélt el Józsué Izrael véneinek? b) Milyen vágyunk legyen Jehova új rendszere iránt?

¹⁸ Végül 110 éves korában, Józsué összehívta Izrael idősebb férfiait. Elbeszélte nekik azt a csodálatos módot, ahogyan Jehova megáldotta hűséges népét, Ábrahám idejétől kezdve egészen addig a napig. Jehova ekkor azt mondta nekik: „Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradoztatok, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, és elkezdtetek bennük lakozni. Szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, és esztek azokról. ” Ilyen bőséges gondoskodás mellett Izrael biztosan azt akarta, hogy ’félje Jehovát és szolgálja őt hibátlanul és igazságban’ minden időben. Ma, előre tekintve Jehova dicső új rendszerére e föld számára, bizonyára mindegyikünknek ugyanilyen vágya van. (Józsué 24:13, 14.)

19. a) Milyen választás elé állította ekkor Józsué a népet, és mit felelt a nép? b) Kihez szeretnénk mi hasonlók lenni? c) Milyen választást kell tennünk, és milyen elhatározással?

¹⁹ Ezek után Józsué világosan a nép elé tárta: „Hogyha pedig rossznak tűnik a szemetekben, hogy szolgáljatok Jehovának, úgy még ma válasszatok, kinek akartok szolgálni, . . . ÉN AZONBAN ÉS A HÁZAM NÉPE JEHOVÁNAK SZOLGÁLUNK. ” Vajon ezeket a szavakat visszahangozhatjuk-e egyénenként mindnyájan, a családunk hívő tagjai, a gyülekezeteink, „Isten háza népe” az egész földön? Minden bizonnyal! (Efézus 2:19.) A Józsué napjaiban élő nép így felelt neki: „Jehovának, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk! ” (Józsué 24:15, 24). De sajnos, a későbbi időben elmulasztották ezt megtenni. Mi nem szeretnénk azokhoz a mulasztókhoz hasonlítani. Olyanok akarunk lenni, mint Józsué és háza népe, mint Káleb, valamint a gibeoniták, és mint Ráháb. Igen, „MI JEHOVÁNAK SZOLGÁLUNK” . Bárcsak bátran és teljes hűséggel tennénk ezt, hogy ’semmi ne szakíthasson el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van’ . (Róma 8:39.)

Mit tanulunk Józsué könyvéből —

◻ Az ismételt figyelmeztetés hasznáról?

◻ Az újabbkori gibeonitákkal való törődésről?

◻ Arról, hogy hogyan harcol majd Jehova Armageddonkor?

◻ A „menedékvárosba” való menekülés szükségességéről?

◻ Arról, hogy választanunk kell, kit akarunk szolgálni?