DEBIR

(legbelső; leghátsó):

1. Eglon királya. Eglon egyike volt annak a négy kis királyságnak, amelyek szövetségre léptek Jeruzsálem királyával, hogy megtámadják Gibeon városát, amiért az békét kötött Józsuéval (Jzs 10:1–5). Az, hogy Gibeon megadta magát Józsuénak, félelmet keltett, mivel alighanem gyengített bármiféle Izrael ellen irányuló, egyesített támadást (Jzs 9:1, 2). Józsué ugyanakkor annál könnyebben mozoghatott az Ígéret földjén é–d. irányban, s így meg tudta azt hódítani lépésről lépésre. Amikor Gibeont ostrom alá vették, Józsué serege a megmentésére sietett, és isteni csoda segítségével megfutamította a kánaánita hadsereget, és arra kényszerítette Debirt és a többi királyt, hogy egy barlangban keressenek menedéket, ahol is csapdába estek, majd végül kivégezték őket (Jzs 10:6–27).

2. Egy kánaánita királyi város (Jzs 10:38, 39); Kirját-Széfer és Kirját-Szanna néven is ismert (Jzs 15:15, 49; Bí 1:11). Júda örökségén belül volt, de lévita város lett, amelyet a kehátiták kaptak meg (Jzs 21:9, 15; 1Kr 6:54, 58).

A jelek szerint két beszámoló szól arról, hogy Izrael miként hódította meg először Debirt Józsué hadműveleteinek a részeként. Az első beszámoló csupán azt közli, hogy kiirtották Debir lakosságát (Jzs 10:38, 39). A Józsué 11:21–23-ban olvasható második beszámoló pedig bizonyára egy ismétlő összefoglalás ugyanarról a hódításról (ugyanis a 18. vers szerint ez a hódítás akkor történt, amikor „Józsué sok-sok napon át hadakozott ezekkel a királyokkal”). De még azt a részletet is feltárja, hogy Józsué „kiirtotta az anákokat. . . Debirből” és a többi városból. Ez a kiegészítő gondolat talán azért foglaltatott bele, hogy megmutassa, még azok a szálas anákok sem bizonyultak sebezhetetlennek, akik több mint 40 évvel korábban félelmet ültettek az izraelita kémek szívébe (4Mó 13:28, 31–33; 5Mó 9:2).

Akárhogyan volt is, úgy tűnik, hogy az anákok – talán a filiszteus tengerpartról érkezve (Jzs 11:22) – ismét letelepedtek Debir városában, mialatt Izrael ideiglenesen Gilgálban táborozott, vagy éppen É-on hadakozott (Jzs 10:43–11:15). Bár Józsué a kezdeti hódításaival azt akarta elérni, hogy megdöntse az ellenséges csapatok egyesített ellenállását Kánaán földjén – gyorsan romba döntve minden fő erődítményt –, vélhetően ez a fajta hadakozás nem tette lehetővé, hogy helyőrségeket hozzanak létre abból a célból, hogy megtartsák az összes lerombolt várost. Ezért egy második hódításra, egy tisztogató hadműveletre is sor került Debirben. Ezt Otniel irányította, aki a város elfoglalásakor kitűnt a csatában, ezért a veterán harcos, Káleb hozzáadta a lányát, Akszát feleségül (Jzs 15:13–19; Bí 1:11–15).

Pontosan nem határozható meg, hogy Izrael történelmében mikor került sor erre a második hódításra. A Bírák könyve azzal a kifejezéssel kezdődik, hogy „Józsué halála után”, és ezt követi az a beszámoló, amelyben arról olvasunk, hogy Káleb elfoglalja Debirt (Bí 1:11–15). Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy Júda Józsué halála után győzte le Debirt, és a Józsué 15:13–19-ben található hasonló beszámoló később lett hozzátéve a Józsué nevét viselő könyvhöz. Mások viszont úgy gondolják, hogy a Bírák 1:1 csupán egy formális bevezető, hogy kapcsolja a Bírák könyvét a Józsué könyvéhez. Úgy érvelnek, hogy Káleb bizonyára nem várt évekig, Józsué haláláig, hogy kiűzze az anákokat a neki ígért földterületről. Ennélfogva úgy vélik, hogy a Bírák könyvében olvasható beszámoló a Józsué könyvében találhatónak a megismétlése.

A bibliatudósok többféle feltételezése látott napvilágot arról, hogy Júda hegyvidékén pontosan hol helyezkedhetett el Debir. A múltban Tell-Beit-Mirszimmel azonosították, amely Hebrontól kb. 20 km-re Ny-DNy-ra fekszik. Napjainkban azonban a Hebrontól mintegy 13 km-re DNy-ra található Hirbet-Rabuddal azonosítják.

Debir ókori neve, a Kirját-Széfer (Jzs 15:15; Bí 1:11), azt jelenti, hogy ’a könyv városa’. E névjelentés miatt néhányan azt feltételezik, hogy Debir a kánaáni vallás és jogrendszer oktatási központja volt, és egy olyan hely, ahol a köz által is hozzáférhető nyilvántartásokat őrizték.

3. Egy hely „Akor völgyében”; a Júda határáról szóló beszámolóban szerepel (Jzs 15:7). Jóllehet nem tudjuk, hol helyezkedik el pontosan, néhány földrajztudós szerint Debir neve fennmaradt a Jerikótól DNy-ra található Togeret-ed-Debr nevében, és az Akor völgyének feltételezett helyéhez közelebb lévő Vádi-Debr nevében.

4. Egy helység Gád határán, Gileádban (Jzs 13:26). Ezt a Debirt rendszerint Mákirnak (Mefibóset, majd később Dávid vendéglátójának) az otthonával, Lo-Debárral azonosítják (2Sá 9:4–6; 17:27–29). Vannak, akik azt feltételezik, hogy a Gád területén lévő Debir azonos Umm-ed-Dabarral, amely a Galileai-tengertől 16 km-re D-re található.