Boldogok, akik helyesen használják fel a hatalmukat!
„Jehova lassú a haragra és nagy az ő hatalma, és semmiképpen nem tartja vissza Jehova a büntetést” (NÁHUM 1:3).
1. Miért nincs oka a dicsekvésre annak, aki valamilyenfajta hatalommal rendelkezik?
SOKFÉLE hatalmat gyakorolhatnak helyes módon az értelmes lények. Természetes adottságunk vagy a körülményeink következtében ilyen vagy olyan különleges hatalommal rendelkezhetünk. De vajon okot ad-e ez arra, hogy kérkedjünk vele? Egyáltalán nem. Mit is olvasunk a Jeremiás 9:22. versében? „Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!” (Ökumenikus fordítás) [9:23, ÚV., Károli]). És miért ne? Nos, Pál apostol helyes választ ad erre az 1Korinthus 4:7-ben: „Ki tesz téged különbbé? Valóban, mid van, amit nem kaptál? Ha pedig valóban kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”
2. Miért legyünk résen, amikor hatalmat kell gyakorolnunk?
2 Miért szükséges tehát résen lennünk, nehogy visszaéljünk bármilyen hatalommal, amivel rendelkezünk? Azért, mert „az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz” (1Mózes 8:21). Mivel mindannyian ezzel a velünk született hajlammal élünk, amely az önzés felé irányul, szüntelenül résen kell lennünk, nehogy helytelenül használjuk fel a hatalmunkat. Egy költő egyszer így fejezte ki ezt a gondolatot: „Nem létezik kincs a gond árnyéka nélkül. Nem létezik hatalom rejtett ravasz csapda nélkül.” Igen, az öröklött tökéletlenségünk miatt, mindenkor hajlamosak vagyunk a hatalommal való önző visszaélésre.
Jehova — hatalmas, de egyúttal bölcs és igazságos
3. Milyen hatalommal rendelkezik Jehova?
3 Nem más, mint maga a Teremtő, Jehova Isten az, aki nagyszrű, sőt tökéletes példát állít elénk a hatalom gyakorlása terén. Nem gyors, inkább lassú a haragra még akkor is, amikor kellemetlen formában kell kinyilvánítania a hatalmát. (Náhum 1:3.) Senkinek sincs nagyobb hatalma Istennél, ezért utalunk rá úgy, mint aki teljhatalommal rendelkezik, és aki joggal alkalmazza saját magára a „Mindenható” címet. (1Mózes 17:1.) Nemcsak abban az értelemben van teljhatalma, hogy korlátlan erővel rendelkezik, de abban az értelemben is övé minden hatalom, mivel ő az általa teremtett világegyetem szuverén Ura. Ezért senki sem engedheti meg magának, hogy ’lefogja az ő kezét vagy azt mondja neki: „Mit teszel?” ’ (Dániel 4:35, [4:32, Károli]).
4. Miért bölcs dolog Jehovát félni?
4 Mivel Jehova Isten mindenható, bölcsen tesszük, ha félünk megbántani őt. Igen, „Jehova félelme a bölcsesség kezdete, és a Legszentebb ismerete: értelem” (Példabeszédek 9:10). Pál óva int attól, hogy féltékenységre ingereljük Jehova Istent a bálványimádás valamilyen formájával, mert „ugye, nem vagyunk erősebbek nála?” Egyáltalán nem! (1Korinthus 10:22.) Mégis, mindazok, akik szándékosan megszegik Isten igazságos parancsait, úgy tesznek, mintha erősebbek lennének Jehovánál! Pál további szavai jól aláhúzzák ezt: „Mert megemésztő tűz a mi Istenünk” (Zsidók 12:29).
5. Miért nem szükséges beteges félelmet éreznünk Jehova iránt az ő mindenhatósága miatt?
5 Lehet, hogy ezek a tények arra késztetnének minket, hogy beteges félelem és rettegés töltsön el bennünket, ha nem látnánk, hogy Jehova Isten tökéltes egyesúlyban tartja mindenható hatalmát három másik sarkalatos tulajdonságával: a bölcsesség, az igazságosság és a szeretet tulajdonságával. Amikor hatalmát kedvezőtlen formában használja, az mindig összhangban van, vagyis következetes az imént felsorolt tulajdonságaival. Például a Noé idejében bekövetkezett Vízözön valóban Jehova hatalmának nagyméretű megnyilvánulása volt. De vajon Isten hatalmának a gyakorlása igazságtalan vagy szeretet nélküli módon történt? Egyáltalán nem! Az emberiség annyira romlott volt, hogy Isten szívét szomorúsággal töltötte el az, amit látott. (1Mózes 6:5–11.) Mivel a Vízözön előtti gonosz emberek visszaéltek Isten áldásaival, helyesen járt el, amikor megtisztította tőlük a földet, különösen azért, mert nem akarták tudomásul venni Noénak, az ’igazságosság hirdetőjének’ a figyelmeztetését. (2Péter 2:5.)
6. Mire mutat rá az a mód, ahogyan Jehova Sodomával és Gomorával bánt?
6 Amikor Sodoma és Gomora lakói bebizonyították, hogy durván lealjasodott bűnözők, és visszaéltek azokkal az áldásokkal, amelyeknek, mint az emberiség része, Jehova kezétől örvendhettek, Jehova elrendelte az elpusztításukat. Barátjára, Ábrahámra való tekintettel, Jehova elmondta annak a hithű férfinak, hogy mit szándékozik tenni Sodomával és Gomorával. Ábrahám látszólag talán azt gondolta, hogy ezzel Jehova visszaél a halmával, ezért megkérdezte Jehovától: „Vajon az egész föld bírája nem azt teszi-e, ami helyes?” Ábrahám azonban téves felfogásban volt. Végül el kellett ismernie, hogy Jehova határozata igazságos volt, mivel még tíz igaz lelket sem lehetett találni a két városban. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy milyen nagy körültekintéssel van Jehova Isten az iránt, hogy igazságosan gyakorolja a hatalmát. (1Mózes 18:17–33; Ésaiás 41:8.)
7. Miért szolgált rá a fáraó arra, hogy Jehova kedvezőtlenül fejezte ki iránta a hatalmát?
7 Később, amikor eljött az ideje annak, hogy Jehova megszabadítsa az izraelitákat Egyiptom igazságtalan rabszolgaságából, Jehova megadta a fáraónak azt a lehetőséget, hogy együttműködjön ővele. Az uralkodó azonban büszkén és makacsul megtagadta Jehova követelését. Ezért Isten kinyilvánította a hatalmát a fáraó előtt, amikor egymás után tíz csapással sújtotta Egyiptomot. (2Mózes 9:16.) Amikor a fáraó elengedte az izraelitákat, még mindig makacsul kihívást intézett Jehovához azzal, hogy utánuk eredt. Ezért Jehova jogosan használta fel a hatalmát arra, hogy a fáraót és hadseregét elsöpörje a Vörös-tengerben. (Zsoltárok 136:15.) Megfigyelhetjük azt is, hogy Jehova mindegyik alkalommal arra is felhasználta nagy hatalmát, hogy megóvja hű szolgáit: Noét és családját, Lótot és két leányát, valamint Izrael nemzetét. (1Mózes 19:16.)
8. Milyen alapos oka volt Jehovának arra, hogy úgy bánjon Szanheribbel, ahogyan bánt vele?
8 Évszázadokkal később, Ezékiás idejében, Jehova Isten a legmegdöbbentőbb és legigazságosabb módon nyilvánította ki nagy hatalmát, amikor az asszír uralkodó, Szanherib Jeruzsálemet fenyegette. Jehova istenfélő népe, a lojális Ezékiás királlyal az élen, Istenhez fordult sgítségért. Hűséggel szolgálták Istent, ezért ő a javukra cselekedett. Szanherib király megbízottja így büszkélkedett: ’Ne hallgassatok Ezékiásra, és ne hagyjátok, hogy félrevezessen titeket azzal az ígérettel, hogy Jehova megszabadít benneteket. Vajon a többi nemzet istenei képesek voltak megszabadítani népüket Szanherib kezéből? Mivel ezek közül az istenek közül egy sem volt erre képes, miért képzelitek, hogy Jehova képes lesz megszabadítani titeket?’ (Ésaiás 36:13–20.) Ekkora gőg láttán, Istennek egyszerűen gyakorolnia kellett nagy hatalmát, aminek következtében 185 000 katona esett el egyetlen éjszaka alatt, bebizonyítva ezzel, hogy igenis van különbség a nemzetek istenei és Jehova között!
9. Milyen példákat említhetnénk még annak bizonyítására, hogy Jehova gondosan ügyel arra, hogy milyen módon használja fel a hatalmát?
9 Vizsgáljunk meg még csupán néhány példát a sok közül. Amikor Jehova leprával sújtotta Miriamot, ez tökéletesen igazságos és bölcs kifejezése volt az ő hatalmának. Miriam rászolgált a büntetésre, mert önhitten szólt fivére, Mózes ellen, akit Isten nevezett ki. (4Mózes 12:1–15.) Hasonló eset történt, amikor Uzziás király arcátlanul behatolt a templom szentélyébe és vakmerő módon tömjént áldozott fel az arany oltáron, gőgösen elutasítva a lévita papok figyelmeztetését. Jehova megmutatta hatalmát, amikor igazságosan leprával sújtotta a királyt. (2Krónika 26:16–21.) Mivel a bűnük nem érte el ugyanazt a fokozatot, Jehova büntetése is különböző volt: Miriam leprája ideig-óráig tartott, Uzziás viszont leprában halt meg. Ebből is láthatjuk: Jehova mindig gondosan ügyel arra, hogy hatalmát bölcs és igazságos módon gyakorolja, és mindig képes megvédeni a hűségeseket, akik szeretik őt, és csak a gonoszokat pusztítja el. (Zsoltárok 145:20.)
Jézus Krisztus példája
10., 11. Mi mutatja, hogy Jézus is ügyelt arra, hogy helyesen éljen a hatalmával?
10 Isten Fia valóban hű követője volt Atyjának a hatalom gyakorlásában. A legelső példák közé tartozik az az eset, amikor Sátán vitatkozni kezdett Mózes teste felett. A Logosz könnyen rendreutasíthatta volna Sátánt teljes szigorúsággal. Ehelyett azonban a Logosz, hogy úgy mondjuk visszavonult, hogy maga Jehova Isten dorgálja meg Sátánt. (Júdás 8, 9.)
11 A legelső kísértés, amellyel Sátán megkörnyékezte Jézust a pusztában, éppen a hatalommal való visszaélésre vonatkozott. Sátán arra kísértette Jézust, hogy természetfeletti hatalmát önző célra használja fel, és a köveket változtassa kenyérré. Ez valóban kísértés volt, hiszen Jézus 40 napja nem evett és „éhes volt”. Sátán a kísértést oly módon fogalmazta meg, hogy az önzés csapdájába ejtse Jézust, mert így kezdte: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! ” Nyilván azt remélte, hogy Jézus majd így válaszol: ’Nos, természetes, hogy Isten Fia vagyok, és hogy bebizonyítsam, ezeket a köveket kenyérré változtatom. ’ Jézus azonban, ahelyett, hogy kísértésbe vagy csapdába esett volna és önző vagy ostoba módon járt volna el, így válaszolt: „Meg van írva: ’Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden, Jehova szájából származó kijelentéssel’ ” (Máté 4:1–4). Nem vette tudomásul a kérdésben rejlő kétségbevonását annak, hogy ő valóban Isten Fia, és nem volt hajlandó visszaélni azzal a hatalommal, amellyel Isten felruházta.
12. Hogyan mutatta meg Jézus egyéb módon is, hogy nem kívánta mohón a hatalmat?
12 Később, amikor Jézus Krisztus 5000 férfit táplált — a számos nőn és gyermeken kívül —, a zsidók királlyá akarták tenni őt. Ha elfogadja az ajánlatukat, az a hatalommal való visszaélés lett volna, hisz a csodatette által befolyásolta volna az embereket. Tudta, hogy a világi politika terén semlegesnek kell maradnia és Jehova Istenre kell várnia, hogy majd neki adja a királyságot. (János 6:1–15.) Még később, amikor a csőcselék eljött, hogy foglyul ejtse, kérhetett volna 12 légió angyalt, és megakadályozhatta volna, hogy elfogják. De ez a hatalommal való visszaélés lett volna, ő pedig Atyja akaratát kívánta teljesíteni. (Máté 26:39, 53.)
Mások, akik szintén nem éltek vissza a hatalommal
13., 14. a) Milyen szép példát mutatott Gedeon abban, hogy nem kívánt mohón hatalomra jutni? b) Hogyan mutatott jó példát Saul eleinte, amikor királlyá lett?
13 A tökéletlen emberek között, akik ellenálltak a hatalommal való visszaélés kísértésének, meg kell említenünk Gedeon bírót. Miután megszabadította Izraelt Midián kezéből, a nép azt akarta, hogy legyen a királyuk. Gedeon ezt elutasította, és nagyon helyesen kijelentette: „Én magam nem fogok felettetek uralkodni, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Jehova fog uralkodni felettetek! ” Igen, még mindig jelen volt a bírói pályája elején tanúsított szerénység. És Gedeon válasza jól tükrözi azt a módot, ahogyan maga Jehova Isten is vélekedett arról a kérdésről, hogy legyen-e Izraelnek emberi királya. Felismerhetjük azt abból a válaszból is, amelyet Isten adott, amikor Sámuel próféta idejében Izrael királyt követelt magának. (Bírák 8:23; 6:12–16; 1Sámuel 8:7.)
14 Amikor mégis királyt választottak, Saul eleinte jó példát mutatott a hatalom korlátolt gyakorlásában. Némely semmirekellő ezt mondta: „ ’Hogyan fog ez minket megmenteni? ’ Eszerint megvetették őt. . . . Ő pedig olyan maradt, mint aki némának nőtt fel. ” Nos, durván is cselekedhetett volna, igénybe vehette volna királyi hatalmát, de nem tette. Hasonlóképpen, amikor Saul győzelmet aratott az ammoniták felett, némelyek azt gondolták, elérkezett az idő arra, hogy visszafizessen Saul azoknak, akik megvetették őt. Ezért azt mondták neki: „Kicsoda mondta: ’Saul lesz-e király felettünk? ’ Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket! ” Saul azonban egyáltalán nem ezen a véleményen volt. Ezekkel a szavakkal fejezte ki ellenkezését: „Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást Jehova Izraelnek. ” Ebből is láthatjuk, hogy Saul kezdetben jól és szerényen viselkedett. (1Sámuel 9:21; 10:20–23, 27; 11:12, 13.) Milyen sajnálatos, hogy később visszaélt a hatalmával és rossz vége lett az életének! (1Sámuel 28:6; 31:3–6.)
15., 16. a) Milyen bizonyságot tehetett Sámuel a bírói hatalom gyakorlása tekintetében? b) Milyen hasonló példát mutatott Dávid király?
15 Sámuel, a próféta, aki egyben Izrael bírája is volt, jó példát mutatott. Isten rendkívüli mértékben felhasználta őt kora ifjúságától kezdve. Sámuel igazságosan ítélte és sikeresen megszabadította népét. Vajon valaha is felhasználta-e helyzeti előnyét arra, hogy önző nyereséghez jusson? Sohasem tette ezt! Búcsúbeszédében ezt mondta népének: „Íme, hallgattam szavatokra mindabban, amit mondtatok nekem, hogy királyt válasszak nektek. . . . Íme, itt vagyok. Válaszoljatok ellenem Jehova előtt és az ő felkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát vagy kit nyomtam el és kit károsítottam meg és kinek a kezéből fogadtam el hallgatási pénzt, hogy szemet hunyjak valami felett? ” Népe kénytelen volt elismerni, hogy Sámuel életpályája feddhetetlen volt mindezek tekintetében. Bírói hivatala gyakorlásában sohasem élt vissza a hatalmával. (1Sámuel 12:1–5.)
16 De nem mehetünk el szó nélkül Dávid szép példája mellett sem. Kétszer is hatalmában állt volna megölni Sault. Dávid így is érvelhetett volna: ’Saul az életemre tör, tehát vagy ő, vagy én! ’ Vagy önző módon így okoskodhatott volna: ’Mivel Sámuel engem kent fel, hogy király legyek Izrael felett, előbb-utóbb úgyis ennek kell történnie. Miért ne éppen most? ’ Nem, Dávid türelmesen várt, hogy elérkezzék Jehova ideje és megkapja a királyságot. (1Sámuel 24:1–22, [24:2–23, Károli ]; 26:1–25.) Sajnos azonban, miután király lett, Dávid két alkalommal is visszaélt hatalmával: amikor Uriás halálát okozta, és amikor megszámlálta Izrael haderejét. (2Sámuel 11:15; 24:2–4, 12–14.)
17. Hogyan mutatta meg Pál, hogy sohasem igyekezett kapzsi módon visszaélni a hatalommal?
17 Ebben a tekintetben Jézus Krisztus követői közül Pál apostol mutatott jó példát. Joggal kérhetett volna támogatást a gyülekezetektől, amelyeket kiszolgált. De nem kívánta ezt a saját előnyére felhasználni. Ezt mondta az efézusi véneknek: „Nem sóvárogtam senki ezüstjére, aranyára vagy ruházatára. Ti magatok tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a magam és a velem levők szükségleteiről” (Cselekedetek 20:33, 34). Amikor a korinthusi gyülekezetnek írt, az apostol még határozottabban fejezte ki magát ebben az ügyben. (1Korinthus 9:1–18.) Jogában lett volna nem végezni világi munkát; mert ugyan melyik katona szolgál a saját költségén? Nem mondta-e Mózes, hogy a nyomtató ökörnek ne kössék be a száját, amikor a gabonát csépeli? „Én azonban — mondja Pál — ezek közül a gondoskodások közül egyikkel sem éltem.” Mi volt hát az ő jutalma? „Az, hogy amíg hirdetem a jó hírt, ingyenessé teszem a jó hírt anélkül, hogy visszaélnék a jó hír hirdetésével együtt járó jogommal. ”
18. a) Mit kell éreznünk, amikor látjuk, hogy milyen helyesen használja fel Jehova az ő hatalmát? b) Miért mondhatjuk, hogy boldogok azok, akik őt követik ebben a vonatkozásban?
18 Valóban elmondhatjuk: ’Boldogok, akik nem élnek vissza a hatalmukkal. ’ Mily kiváló hírneve van Jehova Istennek, aki kitűnő példát mutat, és mindenható hatalmát mindenkor tulajdonságaival: a bölcsességgel, az igazságossággal, és a szeretettel összhangban használja fel! Elmondhatjuk azért a zsoltáros Dáviddal: „Áldjad Jehovát, ó lelkem, sőt egész bensőm [áldja] az ő szent nevét! ” (Zsoltárok 103:1). Bizony boldogok mindazok, akik Jehova példáját követik a hatalom helyes gyakorlásában. A példák, amelyeket megvizsgáltunk a Szentírásból, azt bizonyítják, hogy bár tökéletlen emberek vagyunk, mi is képesek vagyunk helyesen élni a hatalommal, amellyel rendelkezünk. S ha ezt tesszük, nemcsak tiszta lelkiismerettel élhetünk, de Isten helyeslésének és embertársaink tiszteletének is örvendhetünk.
Emlékszel-e rá?
◻ Miért van szükség a hatalommal való visszaélés elleni tanácsra?
◻ Milyen példák mutatják, hogy Jehova Isten helyesen gyakorolja a hatalmát?
◻ Miért mondhatjuk, hogy Jézus gondosan ügyelt arra, hogy soha ne éljen vissza a hatalmával?
◻ A Héber Iratokban szereplő némely egyének hogyan mutatták meg, hogy nem éltek vissza a hatalommal?
◻ Hogyan mutatta meg Pál apostol, hogy ő maga példamutató módon használta fel a hatalmát?
[Kép a 9. oldalon]
Jehova fő tulajdonságai tökéletes egyensúlyban vannak egymással
Szeretet Hatalom Igazságosság Bölcsesség
[Képek a 10. oldalon]
Isten jogosan nyilvánította ki hatalmát:
a Vízözön által
Sodoma és Gomora esetében
a Vörös-tengernél