Egy szerény bíró, aki biztos akart lenni
AZ IDŐSZÁMÍTÁSUNK előtti tizenharmadik században történt, körülbelül 200 évvel Mózes utódja, Józsué halála után Jezréel völgyében, az izraelitáknak — Isten által — megígért föld északi területén.
Mi történt akkor régen, ami ma minket is érdekel? Izrael egyik bírája egy mindössze 300 férfiből álló hadsereggel teljes vereséget mért 135 000 főnyi ellenséges seregre. De hogyan történhetett meg ilyesmi? Egy fontos tényező ebben ennek a bírónak az elszántsága volt, mellyel meg kívánt győződni róla, vajon Isten támogatja-e őt.
Ennek a megdöbbentő esetnek a beszámolóját megtaláljuk a Bibliában a Bírák könyvében, a 6–8-ig terjedő fejezetekben, amely rész így kezdődik: „Akkor Izrael fiai kezdték azt tenni, ami rossz Jehova szemében. Jehova tehát Midián kezébe adta őket hét évre. Midián keze pedig győzedelmeskedni kezdett Izraelen.” (Bír 6:1, 2, UV) Ha Izrael magot vetett, a midianiták és a többi fosztogatók „eljöttek ellenük és elpusztították a föld termését egészen Gázáig, és nem engedték, hogy élelem, juhok, bika vagy öszvér maradjon Izraelben”. — Bír 6:4, UV.
ISTEN KIVÁLASZTJA „A LEGKISEBBET”
Kétségbeesésében Izrael „Jehovához kiáltott segítségért Midián miatt”. (Bír 6:7, UV) Isten ezért egy férfit támasztott mint bírót és szabadítót Abiézer családjából (Manassé törzsének egy nemzetsége), nevezetesen Gedeont, Joás fiát. Miközben Gedeon titokban gabonát csépelt egy borsajtóban — nehogy észrevegye az ellenség —, egy angyal jelent meg neki, mondván: „Jehova veled van, te bátor és erős férfiú.” Gedeon meglepődötten azt kérdezte, hogy lehet Isten Izraellel, mivel látta, milyen szánalmasan szorult helyzetben voltak. „Erre Jehova [angyala által] feléje fordult és ezt mondta: ’Menj ezzel az erőddel, s bizonyosan megmented Izraelt Midián tenyeréből. Hát nem én küldelek téged?’” — Bír 6:11–14, UV.
Gedeon hozzáállása az Istentől jövő megbízatáshoz az ő szerénységét tükrözte. Ezt válaszolta: „Bocsáss meg, Jehova. Mivel mentem meg Izraelt? Íme! Az én ezrem a legkevesebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában.” Isten azonban biztosította őt: „Mert én veled leszek, és te bizonyosan lesújtasz Midiánra, mint egyetlen emberre.” — Bír 6:15, 16, UV.
Gedeon azonban tudta, milyen nehézségekkel jár a Midiánnal, vagy bármely más, vele szövetséges nemzettel való harc. „Jel”-t kért tehát, mely által megbizonyosodhat arról, hogy ez a megbízatás valóban Istentől származik-e. Húsból, kovásztalan kalácsokból és hús levéből készített ajándékot hozott, ezeket egy nagy kőre tette és ráöntötte a hús levét. Az angyali hírnök megérintette a húst és a kovásztalan kalácsokat a pálcájával. Tűz kezdett felszállni a kőből és megemészteni az áldozatot, ami után a hírnök eltűnt. „Következésképpen Gedeon felismerte, hogy Jehova angyala volt.” — Bír 6:17–22.
Azon az éjszakán Jehova próbára tette választott bíráját. Isten megparancsolta neki, hogy döntse le atyja Baálnak épített oltárát, vágja ki a mellette levő szent póznát; építsen annak helyére egy oltárt Jehovának és áldozza fel azon atyjának, Joásnak a hétéves bikáját (az ilyen bikát nyilvánvalóan úgy tekintették, mint amely szent volt Baál előtt). A szent póznának kellett szolgálnia tűzifa gyanánt. Gedeon bátor szívvel elfogadta ezt a megbízatást. óvatosságból azonban éjszaka hajtotta végre. — Bír 6:25–27.
Amikor a város férfiai felkeltek a következő napon és látták, mi történt, követelték Gedeon életét. Atyja, Joás azonban közbelépett, s úgy érvelt, hogy ha Baál valóban isten, védje meg magát. — Bír 6:28–32.
SZOKATLAN HARCI ELŐKÉSZÜLETEK
A bibliai beszámoló ezután elmondja, hogy „egész Midián, Amálek és a Keletiek egybegyűltek, átkeltek és tábort ütöttek Jezréel síkságán. Akkor Jehova szelleme körülövezte Gedeont. Összegyűjtötte az abiézeritákat a harcra, és hírnököket is küldött Manasséba, Aserba, Zebulonba és Naftaliba, arra buzdítva őket, hogy csatlakozzanak hozzá. (Bír 6:33–35) A melléje toborozottak létszáma 32 000 volt. Az ellenség táborában levők létszáma azonban 135 000-re rúgott, ami négyszeres számbeli fölényt jelentett Izrael felett.
Ennél a pontnál Gedeon két csodát kért Istentől ismételten azért, hogy biztos legyen Isten támogatásában a Midián elleni felvonulása során. Azt kérte, hogy egy gyapjúruha, amit az éjszakán át a szérűskertben hagy, nedvesedjen meg, a föld körülötte viszont legyen száraz; a következő nap pedig a gyapjúruha legyen száraz, a föld pedig nedves. Isten mindkét kérést teljesítette. — Bír 6:36–40.
Amikor Gedeon és haderői tábort vertek, felkészülten arra, hogy találkozzanak az ellenséggel, Jehova váratlan parancsot adott: „A veled levő emberek túl sokan vannak nekem ahhoz, hogy Midiánt a kezükbe adjam. Izrael talán kérkedni fog ellenem emiatt, mondván: ’Kezem mentett meg engem.’ És most, kérlek, szólj az emberekhez a nép hallatára, mondván ,Ki fél és remeg? Az vonuljon vissza.’” És mi lett az eredmény? „Erre az emberek közül huszonkétezren visszavonultak, és tízezer maradt.” (Bír 7:2, 3, UV) Izrael esélye hirtelen megcsappant, mivel az arány 13:1-re növekedett.
Ezután Jehova utasította Gedeont, hogy a megmaradt tízezer férfit vezesse le a vízhez további próbatétel végett. A többség védtelenül hagyta magát és mohón térdre esett, hogy ihasson. 300 férfi azonban éber maradt, és csak annyira hajoltak le, hogy a vizet szájukhoz tudják emelni a kezükkel. Isten ekkor ezt mondta: „A háromszáz által . . . mentelek meg titeket, és adom a kezedbe Midiánt.” (Bír 7:4–7) Ez Izrael esélyét az ellenséggel szemben 450:1-re csökkentette.
Isten azt mondta Gedeonnak, hogy ha fél, akkor ő maga egy kísérővel együtt az éjszaka folyamán fürkéssze ki az ellenség táborát. ő ezt megtette; ott hallotta, amint egy férfi mesélte az álmát társának. A férfi azt álmodta, hogy egy kerek árpakenyér gurult Midián táborára és szétlapította az egyik sátrukat. A társ megmagyarázta: „Ez nem más, mint Gedeonnak, Joás fiának, Izrael egyik férfiújának a kardja. Az igaz Isten Midiánt és az egész tábort az ő kezébe adja.” — Bír 7:9–14, UV.
Gedeon megerősödve tért vissza Izrael táborába és megszervezte, milyen harcmozdulattal támad az ellenségre. De hogyan lehet ütőképes egy 300 főből álló csapat körülbelül 135 000 ellen?
’JEHOVA ÉS GEDEON KARDJA!’
Az elővigyázatos bíró három, egyenként száz-száz főből álló csoportra osztotta erőit. Ez lehetővé tette, hogy három oldalról közelítse meg az ellenséget. Minden főnek adott egy kürtöt, egy nagy agyagedényt és egy fáklyát az edénybe, s megmagyarázta nekik: „Amikor én megfújom a kürtöt, én és mindazok, akik velem vannak, ti, ti is fújjátok meg a kürtöket a tábor körül, és ezt mondjátok: ,Jehováért és Gedeonért!’” (Bír 7:16–18, UV) Nos, hogyan vált be ez a hadicsel? Az írás beszámolója így szól:
„Azután Gedeon eljött a vele levő száz férfival a tábor széléhez az éjféli őrjárás kezdetén. Éppen hogy befejezték az őrségváltást, amikor megfújták a kürtöket és széttörték a nagy cserépedényeket, melyek a kezükben voltak. Erre a három csapat megfújta a kürtöket és széttörte a nagy edényeket, élénken megragadták a fáklyákat a bal kezükkel, jobb kezükkel pedig a kürtöket fogták és fújták, majd kezdték kiáltani: Jehova és Gedeon kardja!’ Eközben mindnyájan végig a helyükön álltak a tábor körül, az egész tábor pedig megfutamodott, kiáltásba tört ki és elmenekült. A háromszáz továbbra is fújta a kürtöket, Jehova pedig mindegyiknek a kardját a másik ellen fordította a táborban; a tábor pedig menekült Beth-shittáig, majd tovább Zereráig, egészen Abelmehola határáig Tabbat mellett.” — Bír 7:19–22, UV.
Valóban megsemmisítő volt ennek a hadicselnek a hatása! A kürt harsogása, az edények széttörése, a fáklyák lobogtatása és a kiáltás nyilvánvalóan azt az érzést keltette a midianitákban, hogy hatalmas katonai haderővel vannak körülvéve. Valószínűleg úgy tekintettek minden fáklyára, mint amely nemcsak egyetlen egyént, hanem egy egész csapat katonát jelképezett. Pánikszerűen menekülni kezdtek, miközben népük között az egyik a másik ellen emelte föl kardját’.
Mivel elhatározta, hogy teljes vereséget mér az ellenségre, Gedeon ezután meghívta Manassé, Áser, Naftali és Efraim törzseit, hogy segítsenek neki ebben. Ezek lecsaptak a menekülő midianitákra, s elvágták menekülésük útját. Efraim férfiai elfogták és kivégezték Orebet és Zéebet, Midián két fejedelmét. — Bír 7:23–25.
Ezután történt valami, ami ismét csak Gedeon helyes magatartását tükrözte. Ezt olvassuk: „Efraim férfiai ezt mondták neki: Micsoda dolog az, amit tettél, hogy nem hívtál meg minket, amikor elmentél Midián ellen harcolni?’ És indulatosan vitába akartak vele szállni.” A bátor bíró azonban dicséretes szerénységgel válaszolt: „Mit tettem én hozzátok képest? A ti kezetekbe adta Isten Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet, és mit tudtam én tenni hozzátok képest?” Ez a szelíd válasz véget vetett minden további vitának. — Bír 8:1–3, UV; Péld 15:1.
Jóllehet fáradt volt, ez a bátor bíró a vele levő háromszáz férfival átkelt a Jordánon, s üldözőbe vette Zebát és Zalmunnát, Midián királyait. Útközben Gedeon ennivalót kért Szukkóth férfiaitól, Szukkóth fejedelmei azonban elutasították őt, mondván: „Vajon Zéba és Zalmunna tenyerei már a kezedben vannak, hogy kenyeret kellene adni a hadseregednek?” Ugyanez történt Penuel városában. — Bír 8:4–9, UV.
Nehézségeik ellenére Gedeon és emberei tovább folytatták az üldözést. Végül azonban utolérték Zébát és Zalmunnát, s a velük maradt 15 000 férfit. Ez az Istentől kijelölt bíró ismét óvatosságot tanúsított, mivel akkor „csapott le a táborra, amikor a tábor védtelenül hagyta magát”. (Bír 8:10, 11, UV) Zéba és Zalmunna elmenekültek, de elfogták őket és Gedeon keze által haltak meg. — Bír 8:12, 18–21.
Annyira hálásak voltak Izrael férfiai Gedeonnak a teljes győzelemért, hogy megkérték őt: alapítson uralkodóházat felettük. Ő azonban nem kívánt semennyit abból a pompából és teremtmény-imádatból, ami az ember alkotta királyi uralommal együtt jár. „Én magam nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni felettetek. Jehova fog uralkodni felettetek.” — Bír 8:22, 23, UV.
Gedeon ezután hozzájárulást kért az arany ékszerekből, melyeket zsákmány útján szereztek. Ebből egy igen költséges efódot, vagyis papi ruhát készített, amit talán értékes drágakövek díszítettek. Valószínűleg jó indítékból tette ezt, s talán úgy tekintett az efódra, mint a Midián felett aratott győzelem emlékére. Ez azonban buktatónak bizonyult, mivel „az egész Izrael kezdett erkölcstelen eljárást folytatni vele [az efóddal] ott, úgyhogy csapdának bizonyult Gedeonnak és az ő háznépének”. (Bír 8:27, UV) Az izraeliták nyilvánvalóan valamilyen hamis imádati forma gyakorlására használták a költséges ruhát.
ÉRTÉKES TANULSÁG SZÁMUNKRA MA
A Gedeonnal kapcsolatos bibliai beszámoló értékes tanulsággal szolgál a ma élő embereknek. Vegyük például szemügyre Gedeon óvatosságát. Megfigyelted-e, hogy ez a bíró hogyan kereste ismételten csodák útján való bizonyítékát annak, hogy Isten támogatja-e őt? Ez nem a hit hiányára mutatott. Nagy hitet követelt részéről, hogy hajlandóságot mutasson a harcra, amikor az esélye 4:1-hez volt, nem is szólva a növekvő 13:1-hez, majd végül a 450:1-hez. Bár Gedeon bővelkedett a hitben, mégis biztos akart lenni az isteni támogatásban egy emberileg lehetetlen feladat végrehajtásához. Még azután is, hogy megkapta ezt a biztosítékot, Gedeon óvatosan járt el, s akkor tört az ellenségre, amikor azok védtelenül hagyták magukat.
Hasonlóképpen ma is, a keresztényekhez viszonyítva igen nagy számbeli fölényben van a világ, amely ellenséges érzületet tanúsít Jehova igaz imádói ellen. (Ján 15:18, 19) Azoknak, akik Isten tetszését bírják ebben az időben, állandóan tanulmányozniuk kell a Bibliát, hogy biztosak legyenek benne, vajon a szent szolgálatuk ezzel összhangban történik-e, és elnyeri-e Isten támogatását. (2Kor 13:5) Miként Gedeon óvatosan az éjszaka folyamán döntötte le Baál oltárát, a keresztények is legyenek „óvatosak, mint a kígyók”, és tapintatosak, miközben tanúskodó és tanítványképző munkájukat végzik, amely leleplezi a hamis vallásos tanításokat. (Máté 10:16; 24:14; 28:19, 20) Megkeresik a megfelelő időt és módszereket, melyek lehetővé teszik, hogy a keresztényi üzenet jótékony hatást gyakoroljon az igazságos szívű egyénekre.
Egy másik jó tanulság Gedeon alázatosságából nyerhető. Az Írások azt tanácsolják a keresztényeknek, hogy fejlesszenek ki hasonló magatartást, „semmit sem cselekedve versengésből vagy önteltségből, hanem az elme alázatosságából”. — Fil 2:3, UV.
Ezen túlmenően ennek a bibliai beszámolónak prófétai jelentősége van. Gedeon bíró Krisztus Jézust árnyékolta elő, akire Isten a teljes bírói ítélkezést rábízta’. (Ján 5:22, UV) Az Írások megjövendölik, hogy Jézus — angyali haderőivel együtt — hamarosan harcba indul a föld királyai és seregeik ellen’. (Jel 19:11, 14, 19)
Ennek kimenetele a zsoltáros imájával összhangban fog történni, amit Gedeon szabadító tettével kapcsolatban mondott: „Cselekedj velük úgy, mint Midiánnal, . . . Ami nemeseiket illeti, tedd ezeket olyanokká, mint Orebet, Zéebet, mint Zebát és Zalmunnát, . . . hogy az emberek megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” — Zsolt 83:10–19. UV.