Fel vagy-e készülve a Biblia használatára?
„HISZEM, hogy a Biblia a legértékesebb ajándék, amelyet Isten valaha is adott az embernek” — jelentette ki Abraham Lincoln, az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke. Noha sohasem volt tagja semmilyen egyháznak, Lincoln már kora ifjúságától fogva rendszeresen olvasta a Bibliát. Tulajdonképpen a Bibliát használták az olvasás tanulásánál, amikor ő még iskolába járt. És ahogy mondják, Lincolnt gyakran látták egy öreg családi Bibliával a kezében elnökségének idején, az 1861—1865 közötti években.
Abraham Lincoln csak egyike volt azon híres embereknek, akik valódi értéknek tekintették az életben a Bibliát. De mi a helyzet veled? Valóban úgy tekinted-e a Szentírást, mint Isten ajándékát? Talán átadtad magad Jehova Istennek és az a kiváltságod, hogy másokkal is megoszthatod „a boldog Isten dicsőséges jó hírét”? (1Tim 1:11) Ebben az esetben képes vagy-e hatékonyan felhasználni az Írásokat? Fel vagy-e készülve arra, hogy beszélgetést folytass a Bibliából?
SZÜKSÉGES A BIBLIÁBÓL BESZÉLNÜNK
A keresztényeknek jól kell ismerniük a Bibliát, hogy eleget tegyenek megbízatásuknak: „tegyetek tanítványokká minden nemzetből való embereket, . . . megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt”, amit Jézus Krisztus megparancsolt. (Máté 28:19, 20) Maga Jézus jól ismerte az Írásokat. Azokat használta fel, hogy visszaverje Sátán, az Ördög kísértéseit. (Máté 4:1–11) Jézus Krisztus másoknak is felolvasta az Isten Igéjét, mint például a názáreti zsinagógában. (Luk 4:16–21) Amikor az emberekhez szólt, gyakran mondta: „meg van írva” és azután idézett a Héber Iratokból. (Luk 7:27; 19:46; Ján 2:17) Mily nagyszerű példa a követői számára!
Pál apostol is követte Jézus példáját, és Isten Igéjét használta fel a prédikáló és tanítói munkájában. Például Thessalonikában elment a zsidók zsinagógájába „és három szombatnapon át érvelt velük az Írásokból, megmagyarázta és bebizonyította idézetekkel, hogy szükséges volt a Krisztusnak szenvednie és fel kellett támadnia a halálból”. (Csel 17:1–3) Természetesen az első századbeli keresztények általában képesek voltak beszélni az írásokból, és szívesen is tették azt.
Ezek a korai keresztények tisztában voltak azzal, hogy mennyire szükséges az Írásokból beszélni. Ezért kívánták a leggyakorlatiasabb formában megszerezni maguknak az Írásokat. Érdekes megjegyezni, hogy C. C. McCown „A legkorábbi keresztény könyvek” című írásában kijelentette: „A korai keresztényiség egyszerű, gyakorlatias, nem irodalmi jellegét hangsúlyozzák a legújabb felfedezések, amelyek igazolják a kódexek használatát. A keresztények vallásos könyvei, mind az Ószövetség, mind az újabb írások, amelyek akkor kezdtek szent könyvekké lenni, nem azt a célt szolgálták, hogy a gazdagok dilettáns olvasmányai legyenek. A nehéz munkát végző emberek szerettek volna a lehető legtöbbet meríteni a könyvből. Ők, és a buzgó keresztény misszionáriusok is azt kívánták, hogy képesek legyenek gyorsan idézni ezt vagy azt a szövegrészt mint bizonyítékot anélkül, hogy több méternyi papirusztekercset kelljen legöngyölíteni. Nem vezette őket semmiféle sznob irodalmi törekvés.” Ezért adták ki az Írásokat könyv alakban, ugyanabban a formában, amelyet ma is használunk. — Bibliai Archeológiai Szaklap (The Biblical Archeological Reader) 261. oldal.
Azok között a korai keresztények között, akik fel voltak készülve arra, hogy az Írásokból beszéljenek, ott találjuk Apollóst is. Amikor Akhájába érkezett, képes volt szellemi segítséget nyújtani másoknak is, „mert hatalmasan meggyőzte a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus”. (Csel 18:24–28) Bizonyára nagy megelégedést jelent, ha képesek vagyunk Isten és az Igéje mellett kiállni és mindenkor „készek vagytok megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménység okát”. (1Pét 3:15) Igen, nagyon örvendetes dolog képesnek lenni arra, hogy választ adjunk az Isten Igéjéből, a Bibliából az őszinte érdeklődőknek. (Kol 4:6) Az öröm csak növekszik akkor, ha valaki az írásokból beszél és megfigyeli a szellemi előrehaladást, amit a tanuló elér a Biblia személyes, otthoni tanulmányozásában.
CÉLUNK: AZ EMBEREK MEGSEGÍTÉSE
Szellemi segítséget nyújtani az embereknek, nem csupán bibliai irodalmat helyezni el náluk, ez Jehova tanúi elsődleges célja. Számos helyen gyakran felkeresték már az embereket az otthonukban, és azok talán már nem óhajtanak több irodalmat. Inkább bibliai témájú beszélgetésekre van szükségük, amelyek során választ kapnak a kérdéseikre, és amelyek arra ösztönzik őket, hogy Bibliával a kezükben tanulmányozzák a kiadványokat, s ugyanakkor arra indítják őket, hogy tegyenek is valamit azért, hogy Istent „szellemben és igazságban” imádják. — Ján 4:23, 24.
Amikor őszintén mint Jehova keresztény tanúja beszélsz a Bibliából, ez meggyőző erőt kölcsönöz a Királyság-üzenetnek, amivel maga a nyomtatott papírlap nem rendelkezik, legalább is a legtöbb ember esetében nem. Igen fontos, hogy érzékelni tudjuk mások szükségleteit és hajlandók legyünk szellemi segítséget nyújtani nekik az Isten Igéje alapján. Még a fiatalok és az újak is képesek beszélni a Bibliából. Ha rendszeresen olvassák az Írásokat és megjegyzik a megfelelő szövegrészeket, hogy az isteni igazságról beszéljenek másoknak, semmi okuk arra, hogy zavarban legyenek, vagy visszahúzódjanak. Az Írások naponkénti olvasása képessé tesz arra, hogy beszélj a Bibliából bármely társadalmi réteghez tartozó embereknek.
MINDENKI SZÁMÁRA VAN VALAMI
A Bibliában mindenfajta múlttal rendelkező emberek számára van valami. Ezért amikor a keresztények Isten Igéjét olvassák, képesek megjegyezni olyan információkat, amelyek hozzásegítik őket, hogy a Bibliából beszéljenek, akár tudósokkal, akár orvosokkal, akár háziasszonyokkal vagy bárki mással van dolguk. Ennek bizonyítására vizsgáljunk meg néhány példát.
A tudóst, vagy a tudományok iránt érdeklődő egyént talán nagyon is meglepi, ha megtudja, hogy mintegy 2200 évvel korábban, mielőtt az emberek tényként fogadták volna el általánosan a föld kerekségét, Ésaiás, a héber próféta azt írta: „[Isten] ki ül a föld kereksége fölött” (És 40:22) Az itt „kerek”-nek fordított héber szó: hhug, amit „gömb”-nek is lehet fordítani a Davidson-féle Concordence (Konkordancia) szerint. Sőt mi több, a tudományosan gondolkodó egyén valószínűleg egyetért a Bibliával, ha rámutatunk a Jób 26:7 versére, amely azt mondja, hogy Isten a „semmi fölé függesztette fel a földet”. Elvégre is a tudósok tudják, hogy a földnek nincs látható tartóeszköze.
Tegyük fel, hogy a keresztény egy orvossal találkozik, amikor házanként tanúskodik. Vajon nem lesz-e nagyon is érdekes az orvos számára megtudni azt, hogy a Biblia elismeri a pszichoszomatikus elvet, vagyis azt, hogy bizonyos összefüggés van az egyén fizikai egészsége és az érzelmi állapota között? Bizonyosan egyetért azzal, hogy az irigység, félelem, kapzsiság, gyűlölet és ehhez hasonlók károsak az egészségre, míg jó hatással vannak rá az olyan dolgok, mint a szeretetmegnyilvánulás, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség és önuralom, az Isten szellemének gyümölcsei. (Gal 5:22, 23) Fel lehet hívni a figyelmet a példabeszédre is, amely azt mondja: „A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat”. (Péld 17:22) Az orvost azonkívül talán érdekli, ha megtudja, hogy a Biblia egyik írójáról, Lukácsról úgy beszélnek az Írások mint „szeretett orvosról”. — Kol 4:14.
A háziasszony számára is lehet sok mondanivalód, amikor a Bibliából beszélsz. Tételezzük fel, hogy újra meglátogatsz egy asszonyt, aki érdeklődést tanúsított az Írások iránt. A beszélgetés a háztartási teendőkre terelődhet, és bizonyára nagyon szívesen hall a „derék feleségről”, ahogyan a Példabeszédek 31:10–31 leírja. Ez a feleség törődik a családtagok ruházatával, finom eledelt készít a családnak, és helyesen intéz bizonyos családi ügyeket. Szorgalmas és ügyes, bőkezű és a családon kívül is jót tesz mindenkivel. A modernkori nőt talán meglepi, hogy a Biblia olyan sokat beszél a háztartási dolgokról. És valószínűleg mély benyomást tesznek rá a következő szavak: „Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség; amely asszony féli Jehovát, az szerez dicséretet magának.” — Péld 31:30.
Amikor gyermekekkel beszélgetsz és a Bibliából beszélsz, akkor is van bőven mondanivalód. Talán az ilyen bibliai beszélgetés során szeretnéd arra befolyásolni őket, hogy érezzék, mennyire szükséges kerülniük a szemtelenséget; a jót cselekedni, és alázatosnak lenni. Nagyon jól tudod, milyen sok gyermekmese kezdődik ezekkel a szavakkal: „egyszer volt, hol nem volt.” Nos, Gedeon fiának, Jóthámnak jövendölése éppen ilyen szavakkal kezdődik: „Egyszer volt — mondja Jóthám — hogy a fák királyt akartak választani maguk fölé.” Ámde az olajfa, a fügefa és a szőlőtő visszautasította az uralkodói tisztséget, míg az egyszerű galagonyabokor szívesen elfogadta azt. Az értékesebb fák azokat az érdemes személyeket ábrázolták, akik nem kívántak királyok lenni izraelita társaik felett, míg a galagonyabokor, amelyet csak tűzrevalónak tartottak, Abimélek királyságát szemléltette, azét a szemtelen, gyilkos férfiét, aki uralkodni akart másokon, és Jóthám jövendölése szerinti csúfos véget ért. (Bír 9. fej.) Melyik gyermek szeretne úgy felnőni, hogy a galagonyabokorhoz hasonló legyen?
,HELYESEN KEZELNI AZ IGÉT’
Bizony érdekes — gyakran fejtörést okozó — dolgokat találunk az Isten Igéjében. Van abban valami mindenki számára. De erőfeszítést követel a keresztény részéről, hogy nagy szakértelemre tegyen szert „a szellem kardjának”, az Isten Igéjének használatában. (Ef 6:17) Pál joggal buzdította tehát munkatársát, Timótheust: „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” — 2Tim 2:15.
Bizonyosan meghallgatásra talál az olyan ima, amelyben bölcsességet kérünk Jehova Istentől, hogy beszélni tudjunk a Bibliából. Jakab tanítvány azt írta: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki.” (Jak 1:5–8) Természetesen a keresztények között állandóan növekednie kell a Szentírásban található tételes igazságok ismeretének. De ha rendszeresen olvassák Isten Igéjét, találnak abban számos elbeszélést, kifejezést és bölcs mondást, amely megindítja az embereket, tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi rétegből valók. Oszd meg velük készségesen azokat a jó dolgokat, amelyeket mint keresztény megtanulsz, és buzdítsd őket is a Biblia olvasására. Biztos lehetsz abban, hogy Jehova veled lesz, amikor a Bibliából beszélsz. — Csel 11:19–21.