Ha hittel cselekszünk, elnyerhetjük Isten helyeslését

1–2. Milyen helyzet tette próbára Jefte és a lánya hitét?

VÉGE a nyugtalan várakozásnak. A fiatal lány végre megkönnyebbülhet, hiszen újra látja az édesapját, aki hazatért a csatából. Kitörő örömmel szalad elé, hogy üdvözölhesse a sikeres harcost. De a férfi ahelyett, hogy csatlakozna a vidám énekléshez és tánchoz, megszaggatja a csatában elnyűtt ruháját, és felkiált: „Ó, jaj, lányom, térdre kényszerítettél”! Aztán olyasmit mond, ami örökre megváltoztatja a lánya életét, és darabokra töri az álmait. Már nem remélheti, hogy olyan élete lesz, mint a többi nőnek. Mégis habozás nélkül válaszol az apjának, arra biztatva őt, hogy tartsa meg a Jehovának tett ígéretét. A szavai erős hitről tanúskodnak. Bízik abban, hogy Jehova csak olyat kér tőle, ami a javára válik (Bír 11:34–37). Az édesapja nagyon büszke rá, mivel tudja, hogy a lánya készséges együttműködése örömet szerez Jehovának.

² Jefte és az istenfélő lánya teljesen megbíztak Jehovában, még akkor is, ha nehéz volt engedelmeskedniük. Meg voltak győződve arról, hogy Isten helyeslésének az elnyerése minden áldozatot megér.

 3. Miért lehet hasznos nekünk Jefte és a lánya példája?

³ Nem mindig könnyű hűségesnek maradni Jehovához. Az igazság az, hogy „kemény harcot” kell vívnunk a hitünkért (Júd 3). Ebben segíthet nekünk az, ha megvizsgáljuk azokat a próbákat, melyekkel Jefte és a lánya sikeresen megküzdött. Hogyan tudtak hűségesek maradni Jehovához?

4–5. a) Mit parancsolt Jehova az izraelitáknak, mielőtt beléptek az ígéret földjére? b) A 106. zsoltár szerint mi lett a következménye annak, hogy az izraeliták nem engedelmeskedtek Jehovának?

⁴ Jefte és a lánya naponta szembesülhetett azzal, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár, ha a nép nem engedelmeskedik Jehovának. Közel 300 évvel korábban az elődeik parancsba kapták, hogy irtsák ki az ígéret földjén lakó pogány nemzeteket (5Móz 7:1–4). Az izraeliták engedetlensége ahhoz vezetett, hogy sokan közülük olyan bűnös életet kezdtek élni, mint a kánaániták. Ők is hamis isteneket imádtak, és elfajzott, erkölcstelen útra tértek. (Olvassátok fel: Zsoltárok 106:34–39.)

⁵ Ez a lázadó viselkedés pedig odavezetett, hogy Jehova elítélte az izraelitákat, és többé nem védelmezte őket (Bír 2:1–3, 11–15; Zsolt 106:40–43). Az istenfélő családoknak biztosan nagyon nehéz volt hűségesnek maradni Jehovához ezekben a szörnyű időkben. A Biblia szerint mégis voltak olyanok, akiknek továbbra is az volt a legfontosabb, hogy örömet szerezzenek Jehovának. Köztük volt Jefte és a lánya, valamint Elkána, Anna és Sámuel (1Sám 1:20–28; 2:26).

 6. Milyen rossz hatások érnek minket, és ezért mit kell tennünk?

⁶ Minket is egy olyan világ vesz körül, ahol az emberek az ókori kánaánitákhoz hasonlóan gondolkodnak és élnek: a szex, az erőszak és a pénz áll az életük középpontjában. Ahogyan azt az izraelitákkal tette, Jehova minket is egyértelműen figyelmeztet, hogy megóvjon az ilyen hatásoktól. Vajon tanulunk az izraeliták hibáiból? (1Kor 10:6–11). Igyekszünk megtisztítani az életünket minden olyasmitől, ami a kánaániták gondolkodásmódját tükrözné? (Róma 12:2). Mennyire vesszük ezt komolyan, bizonyítva a hűségünket?

 7. a) Hogyan bánt Jeftével a saját népe? b) Hogyan viselkedett velük Jefte?

⁷ Jefte napjaiban az izraeliták engedetlensége ahhoz vezetett, hogy a filiszteusok és az ammoniták uralma alá kerültek (Bír 10:7, 8). De Jeftének nemcsak az ellenséges nemzetekkel gyűlt meg a baja, hanem a saját testvéreivel és Izrael vezetőivel is. Az irigység és a gyűlölet arra vitte a féltestvéreit, hogy elüldözzék és jogtalanul megfosszák az örökségétől, amely elsőszülöttként járt volna neki (Bír 11:1–3). Ám Jefte nem engedte, hogy a gonoszságuk hatással legyen a viselkedésére. Rosszindulatúan elutasíthatta volna a nép véneit, amikor segítséget kértek tőle, de ő nem tett így (Bír 11:4–11). Miért tudott ilyen éretten viselkedni?

8–9. a) Milyen alapelvek rejlenek a mózesi törvényben, amelyek segíthettek Jeftének? b) Mi volt a legfontosabb Jeftének?

⁸ Jefte amellett, hogy sikeres harcos volt, azt is tudta, hogy Isten hogyan bánt a múltban a népével. Mivel részletekbe menően ismerte az izraeliták történelmét, egyértelmű volt a számára, hogy mi helyes és mi helytelen Jehova szemében (Bír 11:12–27). Jefte gondolkodását és érzéseit a mózesi törvénybe ágyazott alapelvek formálták. Tisztában volt vele, hogy Jehova elítéli, ha valaki haragtartó, és azt várja el a népétől, hogy szeretet legyen köztük. A törvény azt is megtanította az izraelitáknak, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül mások szükségleteit, még akkor sem, ha egy olyan valakiről van szó, aki gyűlöli őket. (Olvassátok fel: 2Mózes 23:5; 3Mózes 19:17, 18.)

⁹ Jeftére hatással lehetett olyan hithű személyek története is, mint amilyen József volt, aki irgalmasan bánt a testvéreivel, pedig azok „meggyűlölték” (1Móz 37:4; 45:4, 5). Ha Jefte elgondolkodott az ilyen példákon, az segíthetett neki, hogy Jehovának tetszően döntsön. Bár biztosan fájdalmasan érintette, ahogyan a testvérei bántak vele, nem hagyta, hogy ez visszatartsa attól, hogy Jehovát és a népét szolgálja (Bír 11:9). Jefte az egyéni sérelmeinél sokkal fontosabbnak tartotta, hogy megvédje Jehova nevét. Az, hogy mindenképpen hűséges akart maradni Jehovához, neki is, és másoknak is a javára vált (Héb 11:32, 33).

10. Hogyan segíthetnek a bibliai alapelvek, hogy keresztényekhez illően viselkedjünk?

¹⁰ Engedjük, hogy Jefte példája hatással legyen ránk? Talán velünk is előfordult már, hogy egy testvérünk csalódást, sőt fájdalmat okozott nekünk. Ha igen, ne hanyagoljuk el emiatt az összejöveteleket vagy a szolgálatot, és ne távolodjunk el a gyülekezetünktől. Ha követjük Jefte példáját, a bibliai alapelvek nekünk is segíthetnek, hogy a rossz körülmények ellenére is a jóra törekedjünk (Róma 12:20, 21; Kol 3:13).

11–12. Milyen fogadalmat tett Jefte, és mit foglalt ez magában?

¹¹ Jefte felismerte, hogy szüksége lesz Isten segítségére ahhoz, hogy kiszabadítsa az izraelitákat az ammoniták kezéből. Megígérte Jehovának, hogy ha győzelemre segíti őt, neki adja „mint égő felajánlást” azt, aki elsőként jön ki a házából, amikor hazatér a csata után (Bír 11:30, 31). Mit jelentett ez a felajánlás?

¹² Jehova gyűlöli az emberáldozatokat, ezért hát egyértelmű, hogy Jefte nem szó szerint akart valakit feláldozni (5Móz 18:9, 10). A mózesi törvény szerint az égő felajánlásokat teljes egészében Jehovának adták. Jefte tehát nyilván arra gondolt, hogy az általa felajánlott személyt Jehova kizárólagos szolgálatára fogja szánni, vagyis állandó szolgálatra a hajléknál. Jehova elfogadta a felajánlását, és elsöprő győzelemmel áldotta meg (Bír 11:32, 33). De ki lesz az, akit Jefte Istennek ad „mint égő felajánlást”?

13–14. Mit árulnak el Jefte hitéről a szavai, melyek a Bírák 11:35-ben olvashatók?

¹³ Gondoljunk arra a jelenetre, amelyről a cikk elején volt szó. Amikor Jefte hazatért a csatából, az egyetlen gyermeke, szeretett lánya szaladt ki elé. Micsoda próba! Vajon állja a szavát, és odaadja a lányát, hogy élete végéig a hajléknál szolgáljon?

¹⁴ Ekkor is az Istentől származó alapelvek segíthettek Jeftének helyesen dönteni. Eszébe juthattak a 2Mózes 23:19-ben feljegyzett szavak, ahol Jehova arra utasította a népét, hogy a legjobbat adják neki. A törvény azt is előírta, hogy a fogadalmakat kötelező teljesíteni: „Ha egy férfi fogadalmat tesz Jehovának. . ., akkor nem szabad megszegnie szavát. Mind aszerint cselekedjen, ami elhagyta ajkait” (4Móz 30:2). A hűséges Annához hasonlóan, aki Jefte kortársa lehetett, Jeftének is eleget kellett tennie a fogadalmának, noha tudta, hogy ez hogyan érinti majd őt és a lányát. Nem volt másik gyermeke; a lánya volt az egyetlen reménye, hogy lesz egy utódja, aki továbbviheti a nevét és az örökségét Izraelben (Bír 11:34). Ennek ellenére a Bírák 11:35 szerint Jefte ezt mondta: „Én bizony megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza.” Az, hogy hű maradt a fogadalmához, még ha ezért nagy árat kellett is fizetnie, Jehova helyeslését és áldását eredményezte. Te is így döntöttél volna?

15. Milyen fogadalmat tettünk, és hogyan bizonyíthatjuk a hitünket?

¹⁵ Amikor átadtuk az életünket Jehovának, megfogadtuk, hogy fenntartás nélkül az ő akaratát fogjuk tenni. Tudtuk, hogy ennek az ígéretnek a megtartása önfeláldozást követel meg tőlünk. Az erre való készségünk különösen akkor kerül próba alá, amikor olyasmire kérnek minket, amihez eleinte nincs kedvünk. Ha ilyenkor áldozatokat hozunk Jehováért, kilépve a komfortzónánkból, azzal a hitünket bizonyítjuk. És az ebből fakadó áldások messze felülmúlják az áldozatainkat, még ha azok fájdalmasak is (Mal 3:10). De most térjünk vissza Jefte lányához.

16. Hogyan fogadta Jefte lánya az édesapja ígéretét? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁶ Jefte lányának nem lehetett könnyű elfogadni az apja fogadalmával járó következményeket. Ez a fogadalom más volt, mint Annáé, aki odaadta a fiát, Sámuelt, hogy nazireusként szolgáljon a hajléknál (1Sám 1:11). Egy nazireus megházasodhatott és családot alapíthatott. De mivel Jefte lányát „egészen elégő felajánlásnak” szánták, neki le kellett mondania az ilyen örömökről (Bír 11:37–40). Izrael győztes vezetőjének a lányaként biztosan előnyös házasságot köthetett volna, de ehelyett most egyszerű szolgálat várt rá a hajléknál. Hogyan fogadta mindezt? Mivel Jehova szolgálata volt neki a legfontosabb, így válaszolt: „Apám, ha megnyitottad szádat Jehovának, tégy velem aszerint, ami elhagyta ajkaid” (Bír 11:36). Az igaz imádat érdekében lemondott a természetes vágyairól, arról, hogy férje és gyermekei legyenek. Hogyan lehetünk mi is olyan önfeláldozóak, mint Jefte lánya?

17. a) Hogyan követhetjük Jefte és a lánya példáját? b) A Héberek 6:10–12 szavai hogyan ösztönöznek téged arra, hogy önfeláldozó legyél?

¹⁷ Több ezer fiatal testvér és testvérnő készségesen lemond a házasságról vagy a gyermekvállalásról – legalábbis jelenleg –, hogy nagyobb részt tudjon vállalni Jehova szolgálatában. Idősebb keresztények is hoznak áldozatokat, hiszen azt az időt, melyet a gyermekeikkel, unokáikkal tölthetnének, arra használják fel, hogy teokratikus építkezéseken dolgozzanak, vagy részt vegyenek a királysághirdetők iskoláján, és ott szolgáljanak, ahol nagyobb szükség van hírnökökre. Mások a személyes érdekeiket félretéve fokozzák a szolgálatukat az emlékünnepi időszakban. Az ilyen teljes szívű szolgálat nagy örömet szerez Jehovának, aki soha nem felejti el a munkánkat és az iránta mutatott szeretetünket. (Olvassátok fel: Héberek 6:10–12.) Te is tudnál még több áldozatot hozni Jehováért?

18–19. Mit tanulhatunk Jefte és a lánya történetéből, és hogyan követhetjük a példájukat?

¹⁸ Jefte élete tele volt próbákkal, ő mégis Jehova gondolkodásmódjával összhangban hozta meg a döntéseit. Nem hagyta, hogy a világ hatással legyen rá. Az, hogy mások nagy csalódást okoztak neki, nem gyengítette meg azt az elhatározását, hogy hű marad Istenhez. Jeftének és a lányának a készséges áldozatai áldásokkal jártak, hiszen Jehova mindkettőjüket felhasználta a tiszta imádat támogatására. Ők akkor is ragaszkodtak Jehova értékrendjéhez, amikor mások nem követték azt.

¹⁹ A Biblia arra buzdít minket, hogy legyünk „utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héb 6:12). Bárcsak Jeftéhez és a lányához hasonlóan mi is a következő alapigazságot bizonyítanánk az életünkkel: ha hittel cselekszünk, elnyerhetjük Isten helyeslését.